"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

szerda, október 22, 2008

az első fénykép

Ime a kismanó fejlődésben 9 hetesen. Ti mire tippeltek??


Megtörtént az első látogatás az orvosnál, Noah és daddy is élőben láthatták a kismanót a képernyőn :-) Mindenki rettentő kedves volt, a doktorbácsim is valami tündére fickónak tűnik igy első találkozásra.
Amúgy vegetálunk, nagyon rosszul vagyok minden nap, általában egész nap. Néha vannak jobb pillanataim, olyankor próbálok egy kicsit otthont varázsolni a házunkból, de aztán a végére megint jön a rosszullét. Noah délutáni alvását általában úgy várom mint a gyerekek a karácsonyt, mert ilyenkor én is letudok dőlni egy picit.
Az állandó hányinger, émelygés, fejfájás a társaim mostanában, de remélhetőleg hamarosan búcsút mondhatunk nekik mert nem éppen szivesen látott vendégeink. Bár ha belegondolok, hogy mégcsak 9 hetes a kistesó....akkor még van egy pár hetem a "vendégeimmel".
Azt még hozzá kell tennem, hogy nagyon furcsa épp mondtam G-nek, hogy képzelje már el, mint ahogy egyik napról a másikra megundorodtam a kávétól, szinte alig tudok ránézni a számitógépemre. Tudom nagyon vicces, de valahogy hányingerem lesz tőle :-))

szombat, október 11, 2008

néhány gondolat

Be kell vallanom, a nem irásomnak az oka mostanában a rosszullétek mellett a világban fennálló dolgok is kiveszik a részüket. Kavarognak a gondolataim és sokszor azt sem tudom mit kellene csinálni. G már hosszú hónapok óta mindig azzal jött, hogy szeretne nagy mennyiségben kaját alapvető dolgokat venni, hogyha valami történne. Én meg mindig - na jó szinte mindig - lehurrogtam, hogy ugyan maradjon már, mi történhetne stb. Valamelyik este volt egy nagy beszélgetésünk ugyanerről a témáról és mondtam neki, hogy mostmár aztán nem akarok erről beszélni, mert teljes félelemben élek már, mint aki nem tudja mit várjon , hogy melyik oldalról csap a ház falába a villám. Isten már másnap két emberen keresztül is szólt hozzám, és bizony megfeddett. A hireket nem is olvastam már régóta mert talán nem akartam tudomást venni arról, hogy nem megy minden simán mostanában a nagyvilágban. Aztán rájöttem, hogy választhatom a homokba dugom a fejem stratégiát, vagy felkészült lehetek bizonyos szinten. Elkezdtem olvasni és kutakodni.
Nagyon jó példát olvastam a tiz szűzről akik közül öten felkészülten vártak, öten pedig nem. Én az első ötbe szeretnék tartozni. Azt választottuk, hogy inkább felkészülünk a legrosszabbra számitva, és majd örülünk, hogy nem a legrosszabb történt. Ha viszont a legrosszabb történik, bölcsen szeretnénk elébe állni.
Lehet, hogy sokan hülyeségnek tartjátok ezt, és talán nem is vagytok tisztába azzal, hogy bizony történhetnek rossz dolgok és átmehetünk nagyon nehéz időszakon akkor is, hogyha keresztények vagyunk.
Tartsuk életben azt a lángot a lámpásainkban!!

szombat, október 04, 2008

az első és remélem az utolsó

Bocs, ha uncsi a téma, de most valahogy ez a rosszulétesdi köt le nagyon...na vajon miért?
Bár abbahagytam azt a bizonyos vitamint, és pár napig jobban is voltam, most valahogy mégis rámtört az egész nap ott lappangó, néha-néha hullámokban rámtörő rosszullét. Igazából abból a szempontból nem sajnálom, hogy úgy gondolom ez akár azt is jelentheti, hogy minden rendben van a kis embrióval.
Na de, tegnap voltam eddig a legrosszabbul. Dél körül. Aztán délután nagyon megkivántam egy bizonyos ételt és elmentünk este és ettem belőle, és estére megtörtént az első eset. Bizony úgy ahogy volt kijött. Bocs, de ez a véres valóság :-)
Noah-val is volt egy ilyenem. Emlékszem még Vajtán voltunk és valamelyik este bolognai volt és jól beettem és hát na estére kijött belőlem. Azóta most néhány hónapja volt az első eset, hogy képes voltam megenni a bolognait. Most per pillanat mondjuk rá sem birok gondolni. Brrrr.

Na de, ennek ellenére, ma elég jól vagyok, semmi komoly hányinger. Még. De azért most ledőlök egy kicsit mig Noah alszik.