Biztos, hogy ilyen régen irtam már megint???? Majdnem egy hónapja. Tuti, hogy nagyon sok minden történt azóta, de sajna képtelenség lenne leirni. Főleg, hogy megint egy kézzel pötyögök - és mégcsak nem is a jobbikkal. Babucika ugyanis éppen ebédel és anya tartja a jobb kezével a picurka testét, ami egyébként időközben 5.5 kg lett és már olyan nagy, hogy szinte már most feleakkora mint én, ami nem olyan nagy mutatvány az én 150 cm "magasságomhoz" képest.

Holnap nyaral a család, megyünk Horvátországba egy hétre. Szóval ma nagy pakolásba vagyok.
A másik fontos dolog, hogy a távozásunk bizonyos előre nem látott és nem várt okok miatt egy kicsit előrébb kúszott a naptárban!!! A dátum szeptember 19., ez az a nap mikor elröppenünk. Ez egy nagy ajándék, hogy előbb megyünk, ne gondoljátok, hogy szomorúak vagyunk. Mert nem vagyunk ám azok, hanem inkább örülünk. Éppen a minap vettük meg a repcsijegyeket, úgyhogy már semmi nem tarthat vissza bennünket...
El is kezdtük hát intézni A papirokat. Csak hogy néhány érdekességet emlitsek:
- Beülünk az autóba, Noah meg én. Elmegyünk Fehérvárra, beadjuk a házassági akvi. kivonatot, hogy leforditsák. Mült héten küldték is, hopp csak az a baj, hogy elirták becses lánykori nevemet.
- Szintén beülünk az autóba mi ketten - ezt azért hangsúlyozom, mert kisbabával nem is olyan egyszerű ügyeket intézni - szóval elmegyünk az Okmányirodába, hogy csináltassunk nemzetközi jogsit. Elmondom az ott dolgozó néninek, hogy mit szeretnék, aki a következőképpen reagál: - Istenem!-és vág egy pofát. Én persze sokkot kapok, hirtelen meg se tudok nyikkanni. Ad egy csekket, elmegyünk a postára, feladjuk, visszaérünk, ketten vannak előttünk. Negyed óra után Noah megunja a dolgot, elkezd sirni egyre hangosabban. Fogtuk hát a sátorfánkat és hazajöttünk. Következő nap visszamegyek - G otthon maradt babukával - ekkor kiderült, hogy lejárt a jogsim TAVALY októberben. Jó, nem? Persze EZ nem az ő hibájuk volt. Másnap reggel orvosi vizsgálat, megint Sárbogárd Okmányiroda...

Hát mára ennyi történet elég.
1 hét múlva jövünk haza, majd beszámolok.

Pakolok egy pár képet közkivánatra a Noah babáról.









Végül visszamentünk az orvoshoz tegnap, kb. kettő darab percig voltunk bent. Azt is kérdezte, hogy tulajdonképpen miért is jöttek, nincs ennek a gyereknek semmi baja. Na bumm. Hála Istennek.

Kismanó meg nődögél, most éppen alszik még(!!), már 10 óra van, és éjjel majdnem 8 órát aludt egyhuzamban, persze azért előtte volt egy 5 óra sirás-rivás, nyüglődés. Én is aludtam kb. 7 órát éjszaka, ez volt az első ilyen hosszú alvás mindenféle felébredés nélkül mióta beköltözött az új lakó.

Nálunk itt Vajtán most van a Foundations Conference, úgyhogy jóóóó sok misszionárius jött széles e világról. Jó új arcokat látni, meg olyanokkal találkozni akiket már nagyon régen láttunk. Az órákat próbálom hallgatni a neten, de most a 11-esre megpróbálok felmenni. Most külön lesz a nőknek meg a férfiaknak egy tanitás.
ÉS, tegnap hallottam a fülest a konyháról, hogy ebédre lesz hideg gyümileves, amit én NAGYON szeretek.


Mindenkinek legyen szép napja!!!

Megint sikerült felhúzniuk...
A történet a következő: Múlt héten vittük Noah-t koraszülött gondozásra. Minden rendben volt. Ma reggel fel kellett hivnom a kórházat, hogy tudunk-e ma menni ultrahangra. Felhivom reggel 9-kor. Igen, mennyünk csak érjünk oda 11.30-45-re. Már fél előtt ott voltunk, várunk egy órát mire behivnak, a doki azt se tudja miért jöttem, de Ő már akkor a második eü. alkalmazott volt aznap, aki nem túl kedves hangnemben beszél velem. Az első a kartonozóban volt, mikor odaállok az ablakhoz, úgy csinál mintha szellem volnék, átnéz rajtam. Kedvesen megszólitom, elnézést hol találom xy-t? Flegma válasz. Mert ki a hülye? Hát persze, hogy én. Még kérdéseket merek feltenni????
Szóval aztán a doktorbácsi, megirja a papirt, felmegyünk ultrahangra. Néni az ablaknál, szintén kolléganőjéhez hasonló hangnemben, majdhogynem azt nem mondja, hogy maga hülye, hát miért most jött, már nincs ultrahang, délig volt, de azért megkérdezem a doktornőt fogadja-e.
Nem, doktornő nem fogad. Dehát, hebegek - nem fehérváriak vagyunk és különben is itt voltunk időben, bla-bla-bla. Mintha a falnak beszélnék. Nem néz rám. Pumpa megy föl, már a könnyeimet nyelem, hogy miért dolgoznak itt ezek az emberek. Szinte örül, hogy nem jutottunk be. Látom az arcán. Elkezdem mondani a magamét, kb. kinyögök egy mondatot, aztán rájövök, hogy fölösleges. Jöjjünk vissza jövő héten kedden.
Visszamegyünk az előbbi helyre, ott - meglepő módon - egy nagyon kedves nővérkébe botlok, feltelefonál az ultrahangra, szinte könyörög nekik, hogy fölmehessünk és bocsánatot kér tőlem amiért nem sikerült elintéznie.
Ez akkor négyből egy, ha jól számolom. G azt kérdezte, hogy csodálkozik a magyar ember, hogy mindenki megkeseredett ebben az országban?? Én nem csodálkozom.
Sajnos olyan emberek dolgoznak emberekkel, akik ki nem álhatják az embereket. Szomorú. A segitőkészségről nem hallottak.
Még mondanám a magamét, de talán jobb ha leállok. Lényeg a lényeg, NAGYON felhúztak.
G azt mondta ide többet nem megyünk vissza.
De én azt mondom sajnos kénytelenek leszünk, mert ez van... az Ő szemükben csak egy újabb probléma vagyok, akivel foglalkozniuk kell.
Tudjátok, sajnálom ezeket az embereket. Nem látják, hogy kedvességgel, szeretettel hatalmas dolgokat lehet megváltoztatni. Egy kis szeretet mindent megváltoztatna!!!

Döbbenet, hogy az ember milyen gyorsan hozzászokik a jóhoz... Pár éjszakája kicsi Noah nem nagyon akarja lealudni a jól megérdemelt 4,5 órát hanem felébred kb. 2 óránként. Anyukája meg alig bir kivánszorogni az ágyából, hogy megetesse a picurt. Pedig az elején aztán nem volt alvás, már azt hittem, soha többé nem fogok aludni :-)
Aztán mióta bejött az új rendszer - ami gyorsan tova is tűnt - én is rohantam az ágyba már tizkor, hogy aludjak kicsikét.
Szóval még csak két napja tart a dolog de én már most reggelente alig birok felkelni. Hát hamar megszoktam a jót!

Holnap jönnek anyuék és átmegyek velük valószinű Hartára rokonylátogatóba. Harta egyébként a hely ahol felnőttem, ahol csodálatos gyermek éveimet töltöttem :-)Na jó csak vicceltem...A hely ahol kint játszottunk az utcán és nem kellett attól félnünk, hogy elüt az autó, ahol a porból ettünk, ahol iskolába jártam, ahol minden kezdődött...
Már biztos Harta sem a régi.
Én is fent vagyok azon a bizonyos oldalon ahol megtalálhatja mindenki kedves ismerőseit. Tegnap nézegettem az embereket, és olyan nevekre bukkantam - most a hartaiakról beszélek - akik azt sem tudom, hogy kicsodák. Döbbenet. Találtam viszont olyan embereket akikre emlékszem, hogy 10 évesek sem voltak amikor én még ott voltam. Most meg már kész felnőttek. Hát hogy van ez, kérem szépen? Ennyire öregszem??
De azért érdekes látni a régi osztálytársakat, évfolyamtársakat, régi barátokat ...
Szóval KERESSÜK egymást!!!!!

Végre kimehettünk egy kicsit sétálni, de úgy látom ezt a rendszert nem kell beiktatnom az életünkbe - már ami az időjárást illeti.
Ma is kastélytlátogattunk, megnéztük a lányokat az irodába. Ez nekem mindig kikapcsolódás mert ilyenkor ők foglalkoznak kicsit a manóval én meg csak büszke anyaként ülök a popómon.
A kemény szivű anya dologgal kapcsolatban pedig, már egy hete a szobájában alszik a manó (ezzel lehet, hogy sokan nem értenének egyet, na de sebaj ... ), és éjszaka 4,5 !!!!!!! órát alszik, aztán felkel, félálomban eszik egy pindurkát aztán még alszik - sajnos csak - 2 órácskát. Dehát ne legyek elégedetlen igaz? 4,5 óra az már nagyon király. Persze én közben azért néha felébredek ...
Amúgy meg a kocsi szerelőnél, mert tönkrement a váltója, ma vitte G Sárbogárdra, állitólag kész lesz még ma.

Egyébként meg nem olyan régen megszületett a döntés, szóval közhirré tétetik, hogy valószinű az év vége felé költözés .......... Visszatérünk - márminthogy a férjem tér vissza én meg követem - a nagy Amcsiba......

További szép napot mindenkinek.

Itt van néhány kép...

hello mindenkinek, megint eltelt egy hónap mióta utoljára irtam. Dehát ez érthető, nem igaz? Az is furcsa egyáltalán, hogy most ebben a pillanatban mindkét kezemmel szabadon pötyöghetek. Már nagyjából megtanultam egyébként egy kézzel használni a gépet. De megfigyeltem, hogyha a bal kezem szabad akkor a jobb oldalamon van a gép, és forditva. Mondtam G-nek jó lenne egy asztalka amit "magamra húzhatok" és akkor minden király lenne. Mehetne a gépelés, levélirás, blogolás, netezés stb.
A mi manónk meg olyan gyorsan nő, hogy el sem hiszem. Nézegetem a képeket amiket kb. egy hónapja csináltunk és egy apró babát látok rajta. Kicsi Noah picit úgy néz ki mint egy cuki hörcsög. Van kis tokája, meg husika mindenhol amit én személy szerint egész nap csak puszilgatnék. A kis höri már 4,8 kg. Tegnap átváltottam a 2-es számú pelenkára, ami nekem mint anyának szintén megdöbbentő, mert simán emlékszem amikor az 1-es számú majdnem a nyakáig ért :-), na jó nem , de majdnem.
A másik nagy dolog a babanevelésben az, hogy tegnap óta kőszivű anyaként nappal kizárólag a kiságyba próbálom letenni, abból kifolyólag, hogy vasárnap előtt még egyszer sem történt, hogy magától aludt volna el. Szóval próbálok rendszert iktatni az életébe, de a szivem szakad meg néha. A szivszakadás mellett azért megjegyzem, úgy tűnik működik a dolog. Sir, néha ordit, kb. két percenként bemegyek és vigasztalgatom, aztán egyszer csak a két orditás között egyre nagyobbak a szünetek, mig végül elalszik.
Egyébként meg mos ébredezik, szóval ágyő.
Később jövök és megpróbálok tenni föl egy pár képet.

itt éppen a kiskutyával küzd...


szia mindenkinek
gondolom kitaláltátok, hogy eltüntünk egy kis időre. De mentségünkre legyen nem direkt csináltuk :-), csak éppen kicsi Noah úgy döntött egy picivel előbb szeretne a szüleivel lenni. szerintem már nagyon találkozni akart velünk...
sajnos most sem fogom túlzásba vinni az irást, inkább pakolok egy pár képet ide a picurról.

Nemrégen érkeztünk haza doktorbácsi látogatásból. Nagyon örülök, hogy ma kellett mennünk, mert nagyon sokat tudtunk beszélgetni vele, mi kérdeztünk Ő válaszolt, sőt mikor nem is kérdeztünk csak beszélt beszélt... szóval nagyon jó volt, sok mindent megtudtunk. Beszélgettünk az apás szülésről, úgy tűnt, hogy nagyon apás szülés párti. Aminek örülök, mert igy legalább bátoritotta G-t. Megnéztük a szülőszobákat is, van külön apuka szoba, ahová kimehet a kedves apuka ha nem birja a strapát, megmutatta a helységet ahová elviszik a kisbabát lemosni rendbe tenni stb., ahová apuka követheti a kedves nővért. Anyuka is menne majd, de nem fog tudni ... :-)))
Megnézhettük a szobát ahol majd szülés után 24 óráig leszek stb., beszélgettünk érzéstelenitésről és hát mit mondjak nem nagyon kecsegtet jóval a dolog. Van gáz és EDA ez utóbbi elvileg - ezt ő mondta ezekkel a szavakkal..., szóval készitem magam a természetes dolgokra - ha egyáltalán lehet erre készülni.

Amúgy meg tavasz van végre és ma is sétáltunk egy jó nagyot. Hurrá.

Tegnap délután nagyon fittnek éreztem magam, úgyhogy alapos fűrdőszoba takaritásba kezdtem. Bevetettem mindenféle domestosokat meg spray-ket meg vizkőoldókat. Bevallom elég nehézkesen ment a dolog nagy testemmel, de azért megbirkóztunk vele. Most minden csillog-villog. Mikor ezzel elkészültem csodák csodájára úgy éreztem még egy porszivózás ruhamosás is belefér, szóval megtettem azt is. Mikor a testem azt mondta, hogy elég, szépen oldalazva lehemperedtem a kanapéra és ott aztán vége volt mindennek. Se jobbra se ballra. Nem nagyon tudtam megmoccanni. Asszem kicsit túl sok volt ez a dolog, azt hittem még mindig egy kis tündérke vagyok aki hipp-hopp helyre rak mindent. Na elárulom, hogy nem.
Mikor G-nek megmondtam mit tettem, kicsit megijedt, mert - azt mondják a népi hiedelmek - hogy ez az egyik jele annak, hogy jön a baby, a kismamák belekezdenek valami eszméletlen takaritásba. Mondtam dehogy ugyan már, csak koszosnak tünt minden :-). Egyébként holnap megyünk doktorbácsihoz - igen vasárnap - mert ügyeletes lesz és mondta mi lenne ha én meg mondtam az jó lenne. Aztán még az orromra kötötte, hogy jövő héten szabira megy. Mamma mia, G erre meg azt mondta, hogy az nem jó, mert szülészorvosok szabadságon való tartózkodási ideje alatt is baby-k szoktak születni :-) Aranyos nem? Aggódik az én kis G-m. Persze azóta is minden nap megkérdezi, hogy bepakoltam-e a kórházi pakkot. Hát még nem, de lehet elkezdem :-), tudjátok, biztos ami biztos.

Ma olyan jó kis kellemes tavaszi szél fújdogált mifelénk, hogy elmentünk a pocaklakóval sétálni egy fél órácskára, aztán jól el is fáradtunk, úgyhogy séta után pihegtünk egy fél órácskát...
Na meg mostanában eléggé stresszel egy-két dolog itt nálunk az internettel kapcsolatban. Nem irom le az egész történetet, az a lényeg, hogy két hónapja megrendeltünk egy bizonyos szolgáltatást - egy nem éppen olcsót - és azóta sem működik. Hadd ne mondjam el, hogy mennyi telefonba került már és mennyire nem értik, hogy nem segitőkészek. Egyszer már kiderült, hogy az ő hibájukból vagyunk még mindig ebben a helyzetben, aztán most a héten kiderült, hogy ez csak egy feltételezés volt. Ma eljutottam arra a pontra, hogy kértem az egyik fiatalembert a sok közül - akikkel az utóbbi hónapokban kommunikáltam - hogy bizony adja meg nekem valami felettesének az elérhetőségét. Aztán ekkor félelem költözött a hangjába, és elkezdett magyarázkodni. Tudom nem teljesen értitek miről is beszélek, de ez a dolog annyira idegesit már, hogy néha aludni sem tudok, csak gondolkodom mit lehetne csinálni és kivel lehetne kiabálni, hogy történjen már valami. Talán annyit tehetünk, hogy hálát adunk Istennek, hogy nem csak egy egyszerű ember vagyok, hanem keresztény, mert ha nem igy lenne, lekiabálnám a fejüket. Igy meg legalább próbálok kedves lenni :-)
Szóval akárki is vagy te kedves olvasó, szükségünk van egy kis imára ebben a dologban. G azt mondta ma, hogy akkor kellene majd felhivnom őket amikor beindulnak a fájások és akkor kiabálhatnék velük ... Én meg mondtam, hogy lehet a szülés is előbb fog beindulni annyira stresszes ez az egész, és majd még ezért is fizetni fognak :-))) Na jólvan, most jól kimondtam magamból. Nagyjából legalábbis.

Amúgy meg 39 napunk van kispajtás érkezéséig. Ma is kaptunk egy pár kisruhát, olyan édik. Macik meg kutyák meg ilyesmik vannak rajtuk. Igazi kisfiúsak.
Olvasok egy könyvet, a kismama naplója, ez a cime, nem tudom olvastátok-e, de nekem nem nagyon tetszik. Elég nyersen fogalmaz az iró leányzó néha-néha, vagy csak én vagyok túl konzervativ ?!?! Azt nem hinném :-) ühüm.

megint vasárnap

Az, hogy megint vasárnap van, nagyon jó!!! Tudjátok mit jelent ez? Hogy márcsak 6 hetünk van a mikimanó érkezéséig. G szerint 4. Meglátjuk. Mostmár kezdem várni, hogy kibújjon, kezdek nagyon terhes lenni :-), és azt is észrevettem, hogy mikor már kezd teherré válni egy kicsit a dolog, na akkor aztán megáll az idő. Tik-tak, lassú mint a csiga.
De ma kitaláltam, hogy tudom hallgatni a pesti Golgota Istentiszteletét élőben. Még fejlesztés alatt, de azért elég jó. Úgyhogy most is azt hallgatom. Kérdezhetnétek, hogyan irom a blogot és hallgatom a gyülit ugyanabban az időben... Úgy tudom ez a nők egyik különleges sajátossága, nem? Na meg készülök a gyereknevelésre :-), hogy tudjak majd egyszerre 46 dolgot csinálni.
Egyébként képzeljétek el, azt történt azzal a bizonyos kétszer kifizetett dologgal abban a bizonyos babaáruházban, hogy felhivtak. Azt mondták, megnézték a felvételeket a kamerákon (!) és tényleg igazam volt. Már csak arra kell járni és bemenni a forintokért. Hát nem csoda?? Éljen, éljen.

Dudi pajtás :-)

Dudinak:
Na hello kispajtás, hát itt a blogom. Olvasgasd csak, hogy megtudd mi van a kedves barátnőddel...

A Dudi az én kispajtásom. A Dudi az a valaki aki engem Istenhez vezetett. Hogy honnan ismerjük egymást abba én most nem megyek bele, de asszem a Dudi ma elkezdi irni az ő saját blogját és ott tutkó, hogy lefogja irni, hogy mi fán terem a "dudiélet". Nem igaz Dudor pajtás? Szóval ha megvan a link, felrakom ide. Csak várjatok türelemmel ... COMING SOON ...

Amúgy semmi nem történik, leszámitva hogy vasárnap van és pihi. Kivéve a babát a pocakomban, aki nem nagyon pihizik. Rugdos, harap, csipked és forog mint egy búgócsiga. Néha kitolja a kis popsiját, néha meg belerúg a bordámba. Szeretjük egymást. Én és a kisfiam.
Pénteken Pestre mentünk édes drága kisfiam geek apukájával és hazafelé megálltunk egy nagyon hires babaáruházba. A nevét már csak azért sem irom ide, miért is csinálnék reklámot nekik, nem igaz?
Na, de... Hazaérve vettem észre, hogy a hölgy aki a pénztárnál tevékenykedett, kétszer ütött be valamit. Jól ki is akadtam. Felhivtam hát őket, hogy ühüm, bocsi, mi van most. A néni azt kérdezte, hogy honnan tudják, hogy nem kettőt vettem? Én meg azt mondtam, hogy engem is érdekelne, hogy hogyan tudnám bebizonyitani, hogy egyet vettem abból a bizonyos termékből. Ezt mondtam, azt nem irom inkább le, hogy mit gondoltam... Na jó nem annyira csúnyát de azért kiakadtam. Állitólag majd holnap visszahivnak, hogy - idézném - "mit mondanak a pénzügyesek". Tudod mit fognak mondani a pénzügyesek. Szerintem azt inkább szintén nem irnám le. Szóval bye-bye money...
De majd egyszer Isten igazságot tesz ...

jön a sok-sok baba :-)))

Na miért ez a cimem mára? Hát mert jön a baba mindenhol. Először is nagyon-nagyon örülünk nektek kedves pécsi barátaink, annyira örülünk és imádkozunk értetek. Ott van ám a bizonyiték az ő blogjukon.
A másik meg egy barátnőm, ma beszéltem vele és mondta, hogy babát várnak. Csak ámulok bámulok, olyan mintha most mindenki babát várna a környezetembe.
SZÜLESSETEK CSAK GYEREKEK... Ahogy drága "főnököm" mondaná, olyanok vagyunk mi itt, mint a kis méhek, szorgoskodunk. És ne hagyjuk figyelmen kivűl azt sem, hogy mit mond Isten nekünk a Biblia-ban, ott is a 28. versben. Na márpedig amit Ő mond ... :-)
Szóval lényeg az, hogy nagyon örülök nektek!!!!! Isten vigyázzon rátok és a babátokra.

Amúgy meg mi is van? Hétfő. Próbáltam eligazodni ma a kismamákra, anyukákra vonatkozó jogszabályokon, olyanon mint szülési szabadság, gyes, gyed stb., na azt bogózza ki valaki. Mind-mind nagyon érdekes téma, lehet olvasgatni, hogyha gondoljátok kedves jövőbeli anyukák.

Egyébként tudja valaki, mikor lesz tavasz? Én türelmesen várok itthon a barlangomban...na de már igazán jöhetne.

védőnő

Hát igen kb. ez a nap fénypontja. A védőnő. A védő nő aki nagyon sokat beszél és éppen ezért tilos kérdéseket kérdezni tőle. Ez egy iratlan szabály. Egyébként nagyon aranyos, segit, figyel, érdeklődik. És beszél. Sokat. De ez még mindig jobb, mintha az ellenkezője lenne, nem igaz? Dehogynem. Megint két kilót hiztam egy hónap alatt. Azt mondta a néni, hogy ez nem olyan rossz. Már majdnem 10-nél járok :-) Ezt nem azért irom mintha versenyeznék magammal, hogy mennyit tudok fölszedni, ez csak happening. Mondjuk most a múlt hónapban azt hittem több ugrott fel a testemre, de talán ez csak a pocak terebélyesedésére vezethető vissza :-)
Ma kitaláltam azt is, hogy márcsak 22 napot dolgozom, azt is félidőben. Ez most engem rettenetes boldogsággal tölt el. Na nem mintha utáltam volna a munkám... De azért visszaszámolok.
Mennyi visszaszámlálás... x nap a következő dokilátogatásig, y nap a következő védőnő látogatásig, z nap a következő whatever-ig... és yxcvvbnbn nap a baba megérkezéséig. Az ember mindig vár valamit, nemde? Aztán mikor eljönnek a várva várt dolgok, akkor megint lesz valami amit várunk. Milyen bölcs vagyok, nem gondoljátok?
Aztán meg kicsit rám is tört tegnap az aggódás keverve egy kis terhességi hangulatváltozással :-), azon kezdtem el sirdogálni, hogy milyen kisruhái lesznek a bébinek, meg honnan, meg mekkora, meg hogy nem leszek képes nevelni a babát, meg különben is, szóval kicsit jött a pánik aztán ott üldögélt a nyakamon :-). Aztán éjszaka amikor szokás szerint felébredtem és nem tudtam aludni, Isten egy kicsikét azt mondta, hogy emlékezzek már arra amit a gondviselésről mond a
Biblia-ban. Pontosan a 25. verstől a 34.-ig, biztos vagyok benne, hogy sokan ismeritek ezt a részt, na de mi van ha nem????? Isten gondoskodik rólunk, csak nézzünk vissza néha, mi mindent tett az életünkben. Na akkor jön a pofon ám, hogy oops, tényleg végig ott volt...és ott lesz mindig.
Pánik, el innen. HUSS. :-)