Ma próbáltam adni Noah-nak őszibarackot - előre gyártottat - jó nagyokat fintorgott, de azért valami ment le. Amúgy az ivólé meg őszibarack eredménye annyi volt, hogy szinte egész nap kakált jó nagyokat, nagyon édi mert mostmár rájött, hogy tudja nyomni és az egész arcán látod ahogy nyom. Nagyon cuki, néz rám és nyom...

Ma vége lett az utolsó nyári konferenciának is, jövő héten nem lesz semmi, furcsa lesz a csönd. Aztán hétvégén meg a búcsú party, kicsit izgulok miatta, remélem minden rendben lesz!! Nagyon mennek a napok.
Amúgy semmi különös nem történik, pakolgatok még mindig - még egy darabig ez igy is lesz.
Noah egyre többet van ébren nappal is, mondjuk ma pont megcáfolta. Ahelyett, hogy aludt volna több picit, aludt kb. 3 órát délután és képzeljétek a Garth meg én is elszunyókáltunk, ami több hónapja nem történt meg. Nagyon jólesett. És előbb ébredtem mint Noah ez volt a szép az egészben :-)

Itt van egy okos kis fejecske:

Még mindig várom a visszajelzést a követségről, nem jött még semmi. Tik-tak,tik-tak.

Manócska elkezdett kicsit furcsa lenni. Mintha mostmár látnám, hogy nem kap elég tejcit, nagyon sokáig eszik, és a tejem sem az a szép gyönyörű fehér tejci - bocs a férfiaktól de ezek a tények :-)
Három hét alatt nem hizott egyáltalán, igyhát a családi kupaktanács ma úgy döntött megkezdjük a juice-t először, majd gyümit stb. Ez NEM jelenti azt, hogy leállok a szoptatással. Ugyanúgy szoptatok tovább, és meglátjuk mi lesz.
Ma reggel fogtuk magunkat - Noah és én - elmentünk Paksra a Tescoba és jól bevásároltunk babaélelmeket. Nagyon izgi.
Adtam ma neki almalevet, úgy nyelte hogy csak na. Szerintem izlett neki.

Helyzetjelentés mára ennyi!!!

Megjöttek a forditások ma, úgyhogy elküldtük a "készen állok az interjúra" papirt a követségre. Most már megfogják küldeni az időpontot! Kiváncsi vagyok mikorra, vészesen fogy az idő.
Hihetetlen, 25 nap múlva elmegyünk Vajtáról!
Dóriék odaadtak két bőröndöt, elkezdtem pakolni ma. Az egyik nagyon gyorsan tele lett, könyvek és néhány ruha van benne. Azt gondoltam nem lesz olyan sok cuccunk, de most, hogy egy bőrönd ilyen gyorsan megtelt úgy látom sok lesz. Dóriék visznek kb. hármat, mi meg vihetünk hatot. Szerintem tele is lesz annyi. Mondjuk a hatból egy az a gitár.

Hétvégén Pesten voltunk anyuéknál, tegnap jöttünk haza. Ma reggel hallottam mi volt a tűzijátékon. Kirázott a hideg ahogy hallgattam. Még néztem is az autópályán milyen hihetetlen sok autó tartott Pest felé, lefelé alig volt pár. Itt Vajtán csak nagyon fújt a szél, de nem volt különösebben nagy vihar.
Egyből arra gondoltam, milyen kicsi az ember. Elmegy szórakozni, azzal a tervvel, hogy majd jól érzi magát és akkor hirtelen egy ilyen történik. Hát igen, ennyik vagyunk...

Manócska éppen alszik én meg banánkenyeret sütögetek.
Elhoztuk a digitális mérleget, mérem Noah-t de nem tudom mi a normális ebben a korban, hogy mennyit kell enniük. Majd megnézem az interneten, még nem volt időm. Amúgy olyan 100-120-at eszik. Szerintem az nem rossz.

Szép hetet mindenkinek.

Egy hete egy kicsit pánik hangulat van házunk táján. Múlt héten szerdán visszamentünk védőnénihez, kaptunk szurit, manónak teljesen jó kedve volt - szuri előtt - pörgött hasra, nevetett, beszélgetett védőnénivel. Aztán rátettük kis testét a mérlegre, ami azt mondta, hogy nemhogy nem hizott - egy hónap alatt - sőt fogyott 10 dkg-t. Védőnéni egyből keresztkérdéseket tett föl, mit eszek, mit nem eszek stb. Na, hát jó beparáztatott megmondom őszintén, egyből mondta, hogy lehet, el kell kezdenem a hozzátáplálást, viszont mostmár nem tápszert kapna, hanem jönne a lé, meg a gyümi stb. De én ezt még nem szeretném, úgyhogy elkezdtem magamba dönteni a laktoherb teát, meg mindenféle ilyen praktikákat. Védőnéni még a mérlegét is odaadta két hétre - de én nem nagyon hiszek ennek a mérlegnek ami kb. 100 éves. Mindenesetre ma van egy hete, hogy 5400 gramm volt és a mai mérés szerint még mindig ugyanannyi. Kicsit megvagyok ijedve, nem akarok rosszat neki, de egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs elég tejem. Egy hetet még várok mindenesetre, és a hétvégén azt tervezem, hogy felmegyünk anyuékhoz és megint bérlek egy digitális mérleget, mert nem hagy nyugodni ez az egész. Egyáltalán nem nyűgös, nem ordit, hogy éhes lenne. Mit gondoltok?
Szóval most nálam egy hete minden a tej körül forog :-)

A papirokkal kapcsolatban, a héten meg kell jönniük a forditásoknak és akkor már faxolhatom is a papirt a követségre, hogy készen állok az interjúra.

Közben meg próbálunk lakást találni Boise-ban. Sok van ami tetszik, biztosan fogunk találni valami szépet. De azért stresszes ez az egész költözés téma.
Egyre többször megrohannak mindenféle érzelmi hullámok, hogy elmegyünk és mennyire fog hiányozni minden, mégha utálom is, hogy az emberek nem éppen segitőkészek és nem segiteni akarnak, hanem hátráltatnak stb. Nem mindenki ilyen, de ez az általános helyzet itthon.
De tudom, hogy Isten velünk van és késziti a szivünket.

Itt van néhány baba kép:

Legújabb hirünk, hogy ismét váltottunk egy pelenka méretet. Áttértünk a hármas számúra, aminek nagyon tetszenek a kisállatkás figurái. Igen-igen, nő a baba. Rendeltem egy könyvet a minap az interneten, az a cime, hogy Babajelek, nagyon érdekel, ki akarom majd próbálni. Már szoktam neki mutogatni, az "enni" jelet amikor hamizik. Jó nagy szemekkel szokott rám nézni, biztos azon gondolkodik, hogy vajon miért bolondult meg anya. A könyv egyébként azt irja, hogy kb. 6 hónapos korban lehet elkezdeni, manócska "mégcsak" 4 hónapos - egyébként MA, Boldog Szülinapot!!!! - de gondoltam ezt az egyet már elkezdem, kiváncsi vagyok mi lesz belőle. Főnök Úr egyébként visszament rossz babába éjszakánként, nem sokat alszunk és mikor fölébred annyira fönt van, hogy hami nélkül ritkán alszik vissza. Néha próbálkozom cumival olyankor, általában visszaalszik de kb. 1 óra múlva fent van megint. Pedig a múlt héten olyan jó baba volt, 7-8 órákat aludt egyhuzamban, anya boldog anya volt, most meg csodálkozik, hogy mi történt. Azt olvastam, hogy egy 3-4 hónapos babának már tulajdonképpen nincs szüksége éjszakai evésre, de az én kismanón úgy látszik nem olvasta ezt a könyvet :-)
Én meg kb. 1 hete nekiálltam egy kicsit "mozogni". Na túlzásba azért nem viszem. Aki járt már itt Vajtán, tudja, hogy van itt egy óriási kör a kastély előtt, ahol lehet sétálni. Egy kör kb. 400-500 méter. Na anyuka bepattintja babukát a kenguruba és minden este mennek 5 kört. Azért találtam ki ezt az esti órát - 7 felé - mert olyankor van egy kis időszaka Noah-nak amikor valahogy semmi nem jó neki, játszani se akar, aludni se, csak nyüglődik, de kenguruba szépen elvan.
Na éreztem is a rég elfeledett izmokat a lábamba. Huh. Tudom nem sok, de valahogy másra nincs energiám. Ja meg elkezdtem nagyon sok folyadékot inni - amit tudom egyébként is már régóta kellett volna -, főleg , hogy Noah szopizik, de valahogy nem szeretek inni. Na most legyűröm a másfél liter vizet. Hasam viszont még mindig elég nagy, márminthogy magamhoz - a régi énemhez - képest. Nem vészes, de engem nagyon zavar. Nem tudom, hogyan lehetne levagdosni onnan... Ha van tipped LÉGYSZI ird meg. Ja, meg próbálok nem nasizgatni.......

Amúgy már nagyon pakolnék, dehát még nem lehet, túl korai lenne. Egyenlőre próbálom átgondolni, hogy egyáltalán mire van szükségünk, mire nem és azokat ajándékozgatom ami nem kell. Persze nem nagy dolgok, de azért össze kell majd őket szedni, meg elvinni stb.

Noah mindjárt ébred, úgyhogy mára ennyi.

Mi is történik velünk? HMMM, megcsináltattam végre a nemzetközi jogsit, minden simán ment, csodálkoztam is.
A zöldkártyával kapcsolatban is jól alakulnak a dolgok, elküldtük az application-t, úgyhogy nemsokára meg kell jönnie az időpontnak az interjúra, közben majd el kell menni egy általuk meghatározott doktor bácsihoz, vagy nénihez, akinek valahogy szereznem kell valami papirt, hogy milyen oltásokat kaptam meg. Ez valami új dolog állitólag.
Közben meg várjuk, hogy megérkezzen a papir a Bűnügyi Nyilvántartóból, hogy nem vagyok bűnöző... aztán ha az megjött már mehetünk is lefordittatni pár dolgot.
Úgyhogy most nagyjából várakozó álláspontban vagyunk.
Hivtam a vajtai polg. hivatalt, hogy mit kell csinálnunk a lakcimkártyáinkkal. Ahogy gondoltam nem tudják sajnos, mert ilyen üggyel még nem találkoztak, de jövő hétre kideritik. Hurrá.

Babuka elég jó gyerek mostanában, most éjszaka ugyan fölébredt 3 óra alvás után, de gyorsan benyomtam a szájába cumi pajtást, és még ráhúzott 4 órát. És most még az okmányirodában sem volt nyügi. Jó gyerek. Tegnap kenguruba elmentünk egy nagy sétára, róttuk a köröket mint régen mikor még nem volt manó. Ez volt a testedzés anyukának, de most cipeltem magammal egy 5,5 kg-s manót is. Jól esett a séta mindenesetre. Ma is megpróbáljuk majd, hogyha nem fog esni az eső. Nagyon birom ám, hogy nincs olyan meleg, gondolom ti is.
G nagy örömben van, mert kiderült, hogy lennének vevők a laptop-jainkra, úgyhogy neki is állt gyorsan keresni újakat és persze talált is. Úgyhogy hitből már meg is vettük őket.

Most mennem kell, Noah felébredt.
Itt van pár kép:


Ezek a csörgő zörgő szines kütyük most engem nagyon érdekelnek.



Én ám be tudom cuppantani a kicsi számat, igy ni.



Piros szemű kismanó vagyok.

Helló mindenki, hogy s mint?
Nekem valahogy tegnap óta olyan napon van, hogy BLAAAAA. Olyan semmilyen.
Amúgy nincs semmi baj, meg nem történik semmi rossz. Talán a stressz, hogy minden időben meglegyen stb.
Voltunk pénteken a követségen, néni azzal inditott - aki egyébként magyar volt - hogy késtünk fél órát, ami nem igaz, mert direkt igy jegyeztettünk időpontot, hogy fél 2-kor peticiót beadja Garth, aztán 2-kor meg Noah állampolgársági ügye meg útlevél. Néni nem akarta elhinni, de mindegy hozzánk vágott - szó szerint - jó pár papirt amit ki kell tölteni, beszerezni stb. Úgyhogy most azon izgulunk, hogy minden összejöjjön. Milyen jó, hogy Isten kezében vannak a dolgok, és tudja mit hogyan merre mennyi...
Úgyhogy papirokkal kapcsolatban röviden ennyi, majd leirom hol tartunk, mi történik.

Babuka meg nagyon jó baba lett. Még Horvátországban arra az elhatározásra jutottam/tunk, hogy elég a kézben való ringatásos elalvásból. Szóval szerdán lesz egy hete, hogy sosem alszik el kézben, hanem mindig lerakom amikor itt az idő. Igaz kicsit nyüglődik, és most meg rászoktunk a cumire, dehát valamit valamiért. Szóval a max. eddig 15 perc volt, hogy nem aludt el. És még azt a szokást is megváltoztattuk, hogy este evés közben aludjon el. Mostmár lerakom kb. 9-9.30 körül és cumival elalszik amit pár perc után kipottyant a szájából és alszik 8 órát kb.
Hogy őszinte legyek el sem hiszem, hogy ez most igy megy. Persze már "megnyugtattak", hogy majd amikor kiköltözünk minden össze lesz megint keveredve az időeltolódás miatt. Szegény pára. Majd megint tanulhatunk és ott lesz a sirás-rivás nagymamáéknál :-)
Úgyhogy ezek jó hirek, most hogy igy belegondoltam. Eddig ugyanis SOHA nem aludt el úgy, hogy ne lett volna babakocsiba, kézbe vagy autóba stb. Büszke vagyok rá :-) Tehát ha kismamaként olvasod ezt, vagy NAGYON pindur babád van, neked üzenem, hogy van remény...

szép jó napot mindenkinek továbbra is.
nemsokára újra jelentkezem.

Hazajöttünk a nyaralásból, ami végül elég jól sikerült. Sajnos az elején kicsit el voltunk tájolva Noah tűrőképességét illetően. "Tapasztalt" szülők révén ugyanis azt a hihetetlen dolgot feltételeztük, hogy Noah majd 3,5 hónaposan jó kisfiú lesz és szépen elüldögél az autós ülésben 7 órán keresztül és majd szól anyának amikor éhes. HA-HA, igen, én is nevetek mostmár rajta. Szóval a 7 óra helyett 11 óra alatt értünk, ugyanis mindenféle akadályokba ütköztünk :-)
De aztán felocsúdtunk a sokkból és megpróbáltunk pihenni. Bejártuk Pula-t - ez a hely ahol voltunk. Nagyon szép hely, engem kicsit Olaszországra emlékeztetett.

Egyébként közben megérkezett a jogsim, és a házassági akvi kiv.-ban ejtett hibát is kijavitották. Hurrá.
Holnap megyünk a követségre, remélem minden rendben fog menni.



ott van az anya is...


babuci meg az álom manók (felhivnám a figyelmet a hajszerkezetre :-)


a házikó


hát azok a rómaiak...


apa, Noah meg a nagy viz


aktiv pihenés

Biztos, hogy ilyen régen irtam már megint???? Majdnem egy hónapja. Tuti, hogy nagyon sok minden történt azóta, de sajna képtelenség lenne leirni. Főleg, hogy megint egy kézzel pötyögök - és mégcsak nem is a jobbikkal. Babucika ugyanis éppen ebédel és anya tartja a jobb kezével a picurka testét, ami egyébként időközben 5.5 kg lett és már olyan nagy, hogy szinte már most feleakkora mint én, ami nem olyan nagy mutatvány az én 150 cm "magasságomhoz" képest.

Holnap nyaral a család, megyünk Horvátországba egy hétre. Szóval ma nagy pakolásba vagyok.
A másik fontos dolog, hogy a távozásunk bizonyos előre nem látott és nem várt okok miatt egy kicsit előrébb kúszott a naptárban!!! A dátum szeptember 19., ez az a nap mikor elröppenünk. Ez egy nagy ajándék, hogy előbb megyünk, ne gondoljátok, hogy szomorúak vagyunk. Mert nem vagyunk ám azok, hanem inkább örülünk. Éppen a minap vettük meg a repcsijegyeket, úgyhogy már semmi nem tarthat vissza bennünket...
El is kezdtük hát intézni A papirokat. Csak hogy néhány érdekességet emlitsek:
- Beülünk az autóba, Noah meg én. Elmegyünk Fehérvárra, beadjuk a házassági akvi. kivonatot, hogy leforditsák. Mült héten küldték is, hopp csak az a baj, hogy elirták becses lánykori nevemet.
- Szintén beülünk az autóba mi ketten - ezt azért hangsúlyozom, mert kisbabával nem is olyan egyszerű ügyeket intézni - szóval elmegyünk az Okmányirodába, hogy csináltassunk nemzetközi jogsit. Elmondom az ott dolgozó néninek, hogy mit szeretnék, aki a következőképpen reagál: - Istenem!-és vág egy pofát. Én persze sokkot kapok, hirtelen meg se tudok nyikkanni. Ad egy csekket, elmegyünk a postára, feladjuk, visszaérünk, ketten vannak előttünk. Negyed óra után Noah megunja a dolgot, elkezd sirni egyre hangosabban. Fogtuk hát a sátorfánkat és hazajöttünk. Következő nap visszamegyek - G otthon maradt babukával - ekkor kiderült, hogy lejárt a jogsim TAVALY októberben. Jó, nem? Persze EZ nem az ő hibájuk volt. Másnap reggel orvosi vizsgálat, megint Sárbogárd Okmányiroda...

Hát mára ennyi történet elég.
1 hét múlva jövünk haza, majd beszámolok.

Pakolok egy pár képet közkivánatra a Noah babáról.









Végül visszamentünk az orvoshoz tegnap, kb. kettő darab percig voltunk bent. Azt is kérdezte, hogy tulajdonképpen miért is jöttek, nincs ennek a gyereknek semmi baja. Na bumm. Hála Istennek.

Kismanó meg nődögél, most éppen alszik még(!!), már 10 óra van, és éjjel majdnem 8 órát aludt egyhuzamban, persze azért előtte volt egy 5 óra sirás-rivás, nyüglődés. Én is aludtam kb. 7 órát éjszaka, ez volt az első ilyen hosszú alvás mindenféle felébredés nélkül mióta beköltözött az új lakó.

Nálunk itt Vajtán most van a Foundations Conference, úgyhogy jóóóó sok misszionárius jött széles e világról. Jó új arcokat látni, meg olyanokkal találkozni akiket már nagyon régen láttunk. Az órákat próbálom hallgatni a neten, de most a 11-esre megpróbálok felmenni. Most külön lesz a nőknek meg a férfiaknak egy tanitás.
ÉS, tegnap hallottam a fülest a konyháról, hogy ebédre lesz hideg gyümileves, amit én NAGYON szeretek.


Mindenkinek legyen szép napja!!!

Megint sikerült felhúzniuk...
A történet a következő: Múlt héten vittük Noah-t koraszülött gondozásra. Minden rendben volt. Ma reggel fel kellett hivnom a kórházat, hogy tudunk-e ma menni ultrahangra. Felhivom reggel 9-kor. Igen, mennyünk csak érjünk oda 11.30-45-re. Már fél előtt ott voltunk, várunk egy órát mire behivnak, a doki azt se tudja miért jöttem, de Ő már akkor a második eü. alkalmazott volt aznap, aki nem túl kedves hangnemben beszél velem. Az első a kartonozóban volt, mikor odaállok az ablakhoz, úgy csinál mintha szellem volnék, átnéz rajtam. Kedvesen megszólitom, elnézést hol találom xy-t? Flegma válasz. Mert ki a hülye? Hát persze, hogy én. Még kérdéseket merek feltenni????
Szóval aztán a doktorbácsi, megirja a papirt, felmegyünk ultrahangra. Néni az ablaknál, szintén kolléganőjéhez hasonló hangnemben, majdhogynem azt nem mondja, hogy maga hülye, hát miért most jött, már nincs ultrahang, délig volt, de azért megkérdezem a doktornőt fogadja-e.
Nem, doktornő nem fogad. Dehát, hebegek - nem fehérváriak vagyunk és különben is itt voltunk időben, bla-bla-bla. Mintha a falnak beszélnék. Nem néz rám. Pumpa megy föl, már a könnyeimet nyelem, hogy miért dolgoznak itt ezek az emberek. Szinte örül, hogy nem jutottunk be. Látom az arcán. Elkezdem mondani a magamét, kb. kinyögök egy mondatot, aztán rájövök, hogy fölösleges. Jöjjünk vissza jövő héten kedden.
Visszamegyünk az előbbi helyre, ott - meglepő módon - egy nagyon kedves nővérkébe botlok, feltelefonál az ultrahangra, szinte könyörög nekik, hogy fölmehessünk és bocsánatot kér tőlem amiért nem sikerült elintéznie.
Ez akkor négyből egy, ha jól számolom. G azt kérdezte, hogy csodálkozik a magyar ember, hogy mindenki megkeseredett ebben az országban?? Én nem csodálkozom.
Sajnos olyan emberek dolgoznak emberekkel, akik ki nem álhatják az embereket. Szomorú. A segitőkészségről nem hallottak.
Még mondanám a magamét, de talán jobb ha leállok. Lényeg a lényeg, NAGYON felhúztak.
G azt mondta ide többet nem megyünk vissza.
De én azt mondom sajnos kénytelenek leszünk, mert ez van... az Ő szemükben csak egy újabb probléma vagyok, akivel foglalkozniuk kell.
Tudjátok, sajnálom ezeket az embereket. Nem látják, hogy kedvességgel, szeretettel hatalmas dolgokat lehet megváltoztatni. Egy kis szeretet mindent megváltoztatna!!!

Döbbenet, hogy az ember milyen gyorsan hozzászokik a jóhoz... Pár éjszakája kicsi Noah nem nagyon akarja lealudni a jól megérdemelt 4,5 órát hanem felébred kb. 2 óránként. Anyukája meg alig bir kivánszorogni az ágyából, hogy megetesse a picurt. Pedig az elején aztán nem volt alvás, már azt hittem, soha többé nem fogok aludni :-)
Aztán mióta bejött az új rendszer - ami gyorsan tova is tűnt - én is rohantam az ágyba már tizkor, hogy aludjak kicsikét.
Szóval még csak két napja tart a dolog de én már most reggelente alig birok felkelni. Hát hamar megszoktam a jót!

Holnap jönnek anyuék és átmegyek velük valószinű Hartára rokonylátogatóba. Harta egyébként a hely ahol felnőttem, ahol csodálatos gyermek éveimet töltöttem :-)Na jó csak vicceltem...A hely ahol kint játszottunk az utcán és nem kellett attól félnünk, hogy elüt az autó, ahol a porból ettünk, ahol iskolába jártam, ahol minden kezdődött...
Már biztos Harta sem a régi.
Én is fent vagyok azon a bizonyos oldalon ahol megtalálhatja mindenki kedves ismerőseit. Tegnap nézegettem az embereket, és olyan nevekre bukkantam - most a hartaiakról beszélek - akik azt sem tudom, hogy kicsodák. Döbbenet. Találtam viszont olyan embereket akikre emlékszem, hogy 10 évesek sem voltak amikor én még ott voltam. Most meg már kész felnőttek. Hát hogy van ez, kérem szépen? Ennyire öregszem??
De azért érdekes látni a régi osztálytársakat, évfolyamtársakat, régi barátokat ...
Szóval KERESSÜK egymást!!!!!

Végre kimehettünk egy kicsit sétálni, de úgy látom ezt a rendszert nem kell beiktatnom az életünkbe - már ami az időjárást illeti.
Ma is kastélytlátogattunk, megnéztük a lányokat az irodába. Ez nekem mindig kikapcsolódás mert ilyenkor ők foglalkoznak kicsit a manóval én meg csak büszke anyaként ülök a popómon.
A kemény szivű anya dologgal kapcsolatban pedig, már egy hete a szobájában alszik a manó (ezzel lehet, hogy sokan nem értenének egyet, na de sebaj ... ), és éjszaka 4,5 !!!!!!! órát alszik, aztán felkel, félálomban eszik egy pindurkát aztán még alszik - sajnos csak - 2 órácskát. Dehát ne legyek elégedetlen igaz? 4,5 óra az már nagyon király. Persze én közben azért néha felébredek ...
Amúgy meg a kocsi szerelőnél, mert tönkrement a váltója, ma vitte G Sárbogárdra, állitólag kész lesz még ma.

Egyébként meg nem olyan régen megszületett a döntés, szóval közhirré tétetik, hogy valószinű az év vége felé költözés .......... Visszatérünk - márminthogy a férjem tér vissza én meg követem - a nagy Amcsiba......

További szép napot mindenkinek.

Itt van néhány kép...

hello mindenkinek, megint eltelt egy hónap mióta utoljára irtam. Dehát ez érthető, nem igaz? Az is furcsa egyáltalán, hogy most ebben a pillanatban mindkét kezemmel szabadon pötyöghetek. Már nagyjából megtanultam egyébként egy kézzel használni a gépet. De megfigyeltem, hogyha a bal kezem szabad akkor a jobb oldalamon van a gép, és forditva. Mondtam G-nek jó lenne egy asztalka amit "magamra húzhatok" és akkor minden király lenne. Mehetne a gépelés, levélirás, blogolás, netezés stb.
A mi manónk meg olyan gyorsan nő, hogy el sem hiszem. Nézegetem a képeket amiket kb. egy hónapja csináltunk és egy apró babát látok rajta. Kicsi Noah picit úgy néz ki mint egy cuki hörcsög. Van kis tokája, meg husika mindenhol amit én személy szerint egész nap csak puszilgatnék. A kis höri már 4,8 kg. Tegnap átváltottam a 2-es számú pelenkára, ami nekem mint anyának szintén megdöbbentő, mert simán emlékszem amikor az 1-es számú majdnem a nyakáig ért :-), na jó nem , de majdnem.
A másik nagy dolog a babanevelésben az, hogy tegnap óta kőszivű anyaként nappal kizárólag a kiságyba próbálom letenni, abból kifolyólag, hogy vasárnap előtt még egyszer sem történt, hogy magától aludt volna el. Szóval próbálok rendszert iktatni az életébe, de a szivem szakad meg néha. A szivszakadás mellett azért megjegyzem, úgy tűnik működik a dolog. Sir, néha ordit, kb. két percenként bemegyek és vigasztalgatom, aztán egyszer csak a két orditás között egyre nagyobbak a szünetek, mig végül elalszik.
Egyébként meg mos ébredezik, szóval ágyő.
Később jövök és megpróbálok tenni föl egy pár képet.