Egy kis séta

Itt van jó pár fénykép egy sétánkról. A képek itt készültek a házunk tájékán. Sokszor járunk erre sétálni, mert sok a fa errefelé, van egy jó kis ösvény ahol lehet biciklizni, meg sétálni, és ami összekapcsolódik a játszótérrel. Mindig először teszünk egy jó nagy sétát mielőtt a játszótérre mennénk, mivel a játszótér csak itt van az út másik oldalán, én meg vágyom egy kis sétára mindig.

"A" betű és a PIROS szin

Bevezetésképpen annyit, hogy ezeket az otthonoktatós bejegyzéseket főleg anyukámnak teszem fel, mert szeretném megosztani vele, hogy mi is az amit csinálunk és hogyan is néz ki ez az egész otthontanulósdi. Mivel a hétvégi skype-os beszélgetéseink alatt nincs idő és lehetőség mindenre kitérni, ezért is gondoltam arra, hogy belecsapok a blogolásba újra. 

Természetesen mindenkit szeretettel látok ezeknél a bejegyzéseknél, irjatok nyugodtan, adjatok tanácsot, kérdezzetek, osszátok meg a tapasztalataitokat. Mivel ez az év az én első próbálkozásom, nagyon amatőr vagyok, de az itteniek azt mondják, nem számit, igy kezdi mindenki :-) De azért ha eszedbe jut, imáidban gondolj ránk, hogy azért annyira ne baltázzam el :-)

Úgyhogy, hajrá otthonoktatás. Gyertek velem erre a kalandra! 

Mielőtt belevágnék az A betű kellős közepébe, azt el kell mondjam, hogy hogyan is áll Noah a betűkkel. Az angol ABC-t fújja, ezt egy kis dalocskának köszönheti az egyik meséből amit régebben agyba-főbe néha nézett, plusz van egy játék laptop-ja amit kb. két éve kapott az anyósoméktól és az kifejezetten a betűket "tanitja". Szóval az angol ABC-je jól meg lett alapozva innen-onnan. Na meg persze az angol ABC az ő kis 26 betűjével talán nem is olyan nagy falat. De azt hiszem innen már könnyebb lesz becsippenteni a magyar Á,É meg ilyen hasonló turpisságokat. 

A terv az, hogy az angol és a magyar ABC-t is tudja majd egyszer, bár tudom, hogy a magyarral azért egy kicsit több munka lesz. De persze mi is megtanultuk valahogy nem igaz?

Igy kezdtük hát:

 Elővettünk egy kis babot és abba próbálgattuk az ujjunkkal beirni a nagy és a kis A betűt. 

Máris egy kis kitérő. Biztosan érdekel valakit aki ezt olvassa, hogy milyen nyelven "tanitom" Noah-t az A betűre. Ez sokáig nagy dilemma volt nekem mielőtt belekezdtünk ebbe, mert én mindenképpen meg akarom tartani a magyar nyelvet kiscsaládunkban, igy nagyon tartottam attól, hogy hogyan is fog ez kinézni ahogy elkezdjük a tanulást. Sok emberrel beszélgettem erről aki otthon oktat és egy nagyon bölcs anyuka (aki 25 éve otthonoktat és 8 gyereke van) azt mondta, hogy annak ellenére, hogy magyarul szeretnék Noah-val beszélni, itt élünk Amerikában és ha minden igaz, hogy itt is fogunk...de ha nem is, feltételezzük, hogy igen, akkor Noah-nak itt kell ebben a nyelvben és társadalomban megállni a helyét és ezeknek a normáknak megfelelően kell tanitanom. Ez a tanács annyit segitett megmondom őszintén, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom amiért angolul kell tanitom. Tanitás közben természetesen magyarul beszélünk, de pl megkérdezem, hogy ez milyen betű angolul, és megkérdezem magyarul is. Szóval duplán megy a dolog. Mikor a gyülibe megyünk és ott van a gyerekeknél, ott is tanulnak, plusz ha valaki megkérdezi tőle, hogy héj te kisfiú ez milyen betű, az én felelősségem, hogy angolul válaszoljon egy angol kérdésre. Nemde?

Ez a dilemmám talán ebben az évben nem is fog még annyira kijönni, talán csak a későbbi tanévek során.  Talán amikor már tud majd olvasni. Vagy nem is tudom mikor pontosan. De jönni fog.

Majd folyamatosan beszámolok erről, mert ez egy nagyon nagy dilemma nálam. 

Visszatérve az A betűhöz.

Rajzolgattunk pici a betűt is jó párszor.

Próbálkoztunk átirni a kipontozott A betűk vonalkáit.

Végigmentűnk a házon és próbáltunk olyan tárgyakat találni amik a betűvel kezdődnek. Na most már itt megállt a tudomány, mivel az agyamba automatikusan magyarul jönnek az a betűs szavak, igy a legtöbbet magyarul mondtuk. 

Nagyon vicces volt mikor G hazajött és Noah beszámolt neki az A betűs kalandunkról, elmondta neki, hogy találtunk A betűs tárgyakat. Erre G megkérdezte, hogy miket talált. Ő meg elkezdte mondani neki angolul, hogy door (ajtó), window (ablak), table (asztal). Hát angolul ezeknek az A betűhöz nem sok közük van :-)

Ezután nekiálltunk piros A betűket gyártani. (Hát ez most itt éppen zöld, hoppá:-), a pirosról nincs képem.)

Aztán, hogy egy kis számolást is belevegyitsünk, megszámoltuk a nagy és a kis a betűket. Ezeket magyarul és angolul is megszámoltuk.

Noah kiszinezte a cseresznyét az almát és a tűzoltóautót. Megkerestük a papiron az a betűket és bekarikáztuk őket.

Közben még a hét napjára is kitértünk, igy azokról is próbálunk minden nap beszélni és arról is, hogy milyen nap volt tegnap és milyen lesz holnap.

itthon maradtunk

Szerdán járunk délelőttönként egy bibliaórára a gyülibe, de ma itthon kellett maradnunk, mert Noah még mindig elég csúnyán köhög, persze sokkal jobban néz ki az egész gyerek, de azért nem akarunk senkit megfertőzni , igy inkább élveztük a délelőttünket itthon. Főleg én, ugyanis ilyenkor mindig előre főzök, vagy maradékot eszünk, mert általában pont ebédidőre érünk haza. Igy ma délelőtt nem kellett főznöm, ami nagyon jó volt, mert kicsit tudtunk az "egyik szobából alakitsunk irodát" elnevezésű projecten dolgozni. (A gyerkőcöket ugyanis egy szobába tettük, mostmár lassan két hete, de majd erről inkább egy külön bejegyzésben.)

Azt viszont sajnáltam, hogy lemaradtam a bibliaóráról, mert egy nagyon szuper könyves-videós anyagon megyünk át. Beth Moore-nak a Living Beyond Yourself c. anyagán megyünk át, ami a Lélek gyümölcsét vesézi ki, szó szerint. Nagyon szuper könyv és a videók is nagyon jók. Akármikor valami szuper könyvet olvasok magyarul, vagy egy bibliaóra anyaga kapcsán mindig arra gondolok hogy milyen jó is lenne, hogyha magyarra is lennének forditva ilyen szuper dolgok. Tudom, hogy már nagyon sok könyv le lett forditva és tudom, hogy még ennél is több lesz, úgyhogy na, ez csak egy kis gondolat...

"A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, jóság, hűség, szelidség, önmegtartóztatás. Az ilyenek ellen nincs törvény." Gal. 5:22

Chicken wrap-nak hivjuk errefelé

Natúron megsütöttem egy pár csirkemellet, grill fűszerrel na meg egy kis sóval meghintve állni hagytam előtte egy kicsikét. Aztán felvágtam ilyen pici darabkákra.

Utána fogtam a tortilla lapocsokákat, és mindkét oldalukon jól megpiritottam őket egy serpenyőben. A serpenyőbe tehetsz egy kis vajat, vagy kend meg a tortillákat vajjal, vagy ahogy én is csináltam , fújhatsz egy kis olajat a serpenyőbe. Úgy tudom már otthon is lehet kapni ilyen "fújható" vajat meg olajat. Ha nem akkor maradjunk a vajjal megkenős változatnál. Totál mindegy.

Ezután fóliára tettem őket és egyszerűen csak a közepébe tettem a husit, meg mindenféle dolgot ami szem szájnak ingere. Én tettem bele friss uborkát és paradicsomot a kertemből, nincs is annál finomabb mint a friss paradicsom. Aztán tettem rá reszelt sajtot. Tehetsz bele akár tejfölt vagy amit szeretsz, hogy ne legyen annyira száraz. Amit a fényképen látsz ez nálunk az én változatom, ugyanis G nem szereti a zöldségeket, úgyhogy ő csak simán husit meg sajtot kapott bele.

Ezután persze ne felejtsd el az egészet betekerni a fóliába, igy jól melegen tarthatod amig kész a ház népe az ebédre.

Ez csak egy nagyon egyszerű ebéd volt mára, mivel délelőtt orvoshoz vittem kispicurt, és megkapta a 15.havi szurikáit. Pontosan hármat. Igy volt vagy 11 mire hazaértünk, aztán meg talán 11.30 is lehetett mire a konyhába jutottam. Igyhát ezt ettük.

ÁTALAKITÁS ALATT

Mivel az elmúlt hetekben ihletet kaptam, hogy mégiscsak fel kellene élesztenem az én online naplócskámat, arra jutottam, hogy újult erővel és új külsővel fogok neki állni. A tervem az, hogy egy héten majd többször is jelentkezem és próbálok majd kicsit részletesebb betekintést adni a mindennapjainkba, hiszen vétek lenne nem leirni mi minden történik velünk. Főleg, hogy elkezdünk egy "otthonoktatásos-próbás-majd meglátjuk hogy megy" cimű itthontanulást Noah-val, na meg arra is gondoltam, hogy mivel én rettenetesen szeretek főzni (és enni is, ühüm), fel kellene tennem ide néhány receptet, meg kertbejegyezést (bár az mostmár lehet, hogy csak jövőre lesz, lévén szeptemben itt csücsül a nyakunkon) , na meg az örökös témát, azt, hogy mivel is töltjük napjainkat, és hogyan alakulnak, fejlődnek a csemetécskéink.
Szóval még egy kis kitartást és újult erővel jelentkezem. Az a terv, hogy még a héten belecsapok.

Kis csibész

Ezt a fényképet muszáj volt feltennem ide és lejegyezni az utókornak mekkora csibésszel állunk szemben. Hihetetlen sokat fejlődött a két héttel ezelőtti első felállása óta. Azóta már mindenhol feláll, mindenbe belekapaszkodik, nem számit, hogy éppen az ágy, a könyvespolc, az ajtó, vagy bármi más egyéb áll előtte. Most éppen abban a stádiumban van, hogy a felállásból még nem jött rá, hogyan is kell visszahuppanni a popsira, úgyhogy mikor az megtörténik, akkor nagy-nagy dráma következik. Ha pedig nem történik meg akkor azért, hogy valaki jöjjön már és segitsen leülni neki :-)
Rettentően szeret olyan dolgokat megfogni amit most tanulunk, hogy nem szabad. Pl kitalálta, hogyan lehet csavarni a rádió hangositó gombocskáját, igy hihetetlenül meglepődik mikor egyik pillanatról a másikra hirtelen elkezd ORDITANI a rádió.
Megérkezett a 7. fogacska is eléggé váratlanul. Lehet, hogy ez rejtőzött a két heti nem alvásnak és éjszakai sirások hátterében??? Két éjszakája kb kezd visszaállni minden az megszokott kerékvágásba, és lehet, hogy valóban azért mert kibújt az új fogacska.

Huhh

Úgy tűnik egyre rosszabb vagyok blogolás terén. Azt hiszem az a sok Facebook-olás meg kuponozás mellett már alig marad időm erre. Talán lehet, hogy inkább ide kellene többet jönnöm mint az FB-re.

Pár kép:

Noah nagyon szeret bemászni picurka ágyába amikor felébrednek. Mióta ez a kép készült ez viszont megváltozott, ugyanis Nate mivel már fel tud állni igy a kiságyat lejjebb tettük, mostmár igy a Noah nem tud csak úgy magától bemenni az ágyikóba, úgyhogy ezek az idilli reggeli együttlétek a mi ágyunkban történnek.

Ez még egy rosszidős kép.


Picurka meg nagyon szeret a Noah ágyára felmászni. Van , hogy úgy jön ki a lépés, hogy együtt keltjük Noah-t a délutáni alvásból. Itt még Noah félelámban nyöszörög.

Na de picurka annnnnyira szeret ott fent csücsülni a bátyja ágyikóján....


Cukipofáim.

Az első alkalom, hogy felállt!! Szerencsére a fényképező éppen a közelben volt :-)

Ezt gyorsan le kell irnom mielőtt elillan a hatás és véletlenül a Chuck E. Cheese's-ben akarom egy nap a gyerekeim szülinapi buliját tartani. Valaki emlékeztessen majd , hogy NE.
Gondolom mindenki kitalálta, hogy ma egy szülinapi buliban voltunk, egy barátnőm gyerekeinek volt a szülinapja. Ez a hely egy őrület. Komolyan mondom. Szuper volt, Noah nagyon jól érezte magát, jó nagyot játszott. DE. A saját hangomat nem hallottam egész végig, olyan hangzavar volt, plusz olyan sokan voltak, hogy az valami nevetséges. Néha rámjön a hányinger az ilyen nagyon amerikai cuccoktól. Még nekem is túl sok volt az a sok hatás ami ért, a sok gyerek, a hangzavar, a zene, hát akkor még egy gyereknek.
Azt hiszem ez a hely sokkal idősebb gyerekeknek való, nem 3-4-5-6 éveseknek. Szegény Nate babám annyira felvolt spannolva, hogy természetesen nem aludt délelőtt. Annyi látni és hallanivaló volt, hogy csak kapkodta a kis fejét és nézelődött. Hál' Istennek nagyon jó gyerek volt, egy hangját nem lehetett hallani, sőt még kézről kézre is járt, igy én eltudtam menni Noahval játszani. Fél 2 volt mire kikecmeregtünk , aztán nem aludt ám el az autóban sem hazafelé, pedig lett volna vagy fél órája rá, csak itthon alukált el az ágyában. Már több mint két órája húzza.

Kiskarácsony, Nagykarácsony

Boldog Karácsonyt igy utólag is mindenkinek. Az idén itthon maradtunk és ez volt az első itthoni karácsonyunk a gyerkőcökkel. Mondhatom elég jól telt bár stresszmentesnek nem titulálnám, de ez csak a mindennapos stressz volt, nem több.

Amerikai módra 25.-én reggel bontottunk ajándékokat és örvendeztünk, hogy Noah még abszolút nem érti, hogy már hajnalok hajnalán ki "kellene" rohannia és bontani az ajándékokat. Igy szépen komótosan ébredeztünk, reggeliztünk, aztán ajándékot bontottunk. Noah élvezte nagyon, és mi meg próbáltunk nem túlzásba esni ajándékozás terén. Estére vacsit főztem, és vacsi után ettünk a tortából amit Jézus szülinapjára csináltam , közben pedig elolvastuk Jézus születését a Bibliában. Egy jó nap volt.

Másnap pedig meglepetésből beállitottak anyósomék és most is éppen itt ülünk a nappaliban. Hát mondhatom elég nagy meglepetés volt, de örültem, hogy hiányoztunk nekik annyira, hogy ilyen cselszövést tervezzenek.

Most pedig jöjjön pár kép:

Kupontakaritás

Nate segit a pelenkákat eltenni.

Téli séta.

Noah az új fényképezőgépével.

Boldog Szülinapot Jézus! Köszönjük, hogy megszülettél!

HHMMMM de finom.

Unokatesók.

Mama, Papa és az óriás.

Tesók.

Néhány nem túl régi fotó

Próbáljuk Újra!!!

Azt hiszem elérkezett az idő, hogy visszatérjek a blogom irásához. Legalábbis megpróbálom. Nem valószinű, hogy túl sűrűn fogok tudni irni, de megpróbálok nem várni 5 hónapot a következő bejegyzésig.

Igy vagyunk hát:

Az élet két gyerekkel nem egyszerű. Eggyel sem volt az, de az más miatt. Azt hiszem ez a két gyerekre való növekedés a legnehezebb eddig. Minden több gyerekes anyuka akivel beszéltem azt mondta, hogy nekik is az egyről a kettőre volt a legnehezebb és a legnagyobb kihivás. Azt hiszem ebben csatlakozom hozzájuk. Bár Nate többnyire jókedvű baba és mondjuk úgy nem olyan nehéz baba mint Noah volt, azért mégiscsak figyelmet és törődést igényel. Noah még mindig sokat nyafog és bár elég jól viseli a kistesót, ő is sok figyelmet és odafigyelést igényel. Na most igy a kettő együtt nem könnyű. Azt hiszem ha az egész napomat csak nekik szentelném, akkor nem érezném úgy, hogy széthullik az agyam, de persze minden másnak is meg kell lennie. Ebédnek, takaritásnak, mosásnak és még millió más dolognak. Inkább pontositok úgy, hogy nem is tudnék egész nap ott ülni és csak velük játszani stb., mert akkor abba hullana szét az agyam. Mindig valamilyen "csinálhatnékom" van, úgyhogy talán inkább arra kellene gyúrnom, hogy több figyelmet szenteljek nekik és ne a mosogatásnak. Hm. Egyszerűbb mondani mint megtenni. Na de azért szép az élet és élvezzük a két gyerkőcöt!! Csak éppen blogolni nincs túl sok időm, hehe.

Noah:
Ő közben 3 éves és 8 hónapos lett, vagyis röpke 4 hónap múlva lesz egy 4 évesünk a családban. Imádja a daddy-t és mindent ami vele kapcsolatos. Nagyon szeret vele játszani és alig várja minden nap, hogy hazaérjen a munkából. Igazán nagy áldás, hogy G kb. 10 percre dolgozik innen, igy minden nap hazajön ebédelni. Ez nagyon szuper.
Noah még mindig az érzékeny a családban, de az érzékenységében áldásnak mondható, hogy nagyon figyelmes mások felé, és odafigyel másokra. Nagyon figyelmes Nate-tel is , megkeresi a cumiját, odaadja neki, betakarja, ráadásul még a kedvenc paplanját is megosztja vele néha-néha.
Igazán megbántódik mikor valaki elveszi a játékát, úgy igazán , mintha az egész kis lelke összetörne egy pillanatra. Kiakad kis dolgokon, ha valami nem úgy működik ahogy ő szeretné, vagy nem abban a pillanatban amikor ő szeretné. Azt hiszem ebben rám ütött. A különbség annyi, hogy én ennyi idős fejjel már nagyjából megtanultam, hogy ne kezdjek el üvölteni ha valami nem úgy történik ahogy én szeretném...nem mindig sikerül, hehe. Szóval ő az alig 3,5 éves kis eszével ezt még nem tanulta meg. Lehet, hogyha majd ő is harmincon túl lesz addigra kitökéletesiti ezt a képességét.
Nagyon szereti a betűket, a számokat. Ha lát egy szót valahol, akár a csokipapiron, egyből betűzi, egyenlőre viszont angolul. Szoktunk magyarul is betűzni, de látom, hogy ez eléggé igénybe veszi a kis agyát ami nem baj, úgyhogy dolgozunk rajta.
Mindkét nyelven elég jól hablagyol, általában hogyha elmond valamit G-nek angolul akkor odafordul hozzám is és elmondja nekem magyarul. Vagy forditva. Néha még segitenem kell neki, hogyha valamelyik szó nem jut eszébe angolul vagy magyarul de összességében elmondhatom, hogy mindkettő elég jól megy neki.
Mindenképpen az a tervem, hogy ő és Nate majd magyarul beszéljenek egymással. Most még néha rá kell szólnom, hogy magyarul beszéljen hozzá. Egyébként igazán nagy áldás, hogy nem ellenkezik soha amikor megkérem, hogy most ne angolul hanem magyarul beszéljen.
Játszani viszont az esetek 90%-ában angolul játszik. Tehát amikor a Micky egér beszél a Thomas-sal akkor ők angolul beszélgetnek.

Egy másik jeles esemény vele kapcsolatban, hogy már néhány hónapja nincs pelenkája. Persze mondhatod, hogy 3,5 évesen ez nem nagy esemény, de nekem akkor is az. Sose érdekel nagyon , hogy mit mondanak mások, igy ebben is követtem a magam kis megérzéseit. Mikor Nate megszületett májusban, Noah még totál nem volt kész a szobatisztaságra, plusz nem is akartam akkor csinálni, aztán meg otthon voltunk két hónapig, úgyhogy miután hazajöttünk éreztem, hogy itt az idő. Kb. egy hétig mondtam neki, hogy a következő hét hétfőtől nem lesz több pelenkánk. Elég szuperul vette, kb. 3 nap alatt szobatiszta lett. Néha még kell szólnom neki, hogyha valahová megyünk, hogy ott is van WC, úgyhogy szóljon hogyha kell mennie.

Nathan:
Ő a jókedvő a családban. Mindig vigyorog és hatalmas vasgyúró. Mostmár nem is igazán tűnik olyan óriásnak, de mikor 4 hónaposan 7 kg volt akkor igazán nagynak tűnt. Most 7 hónapos és 9 kg. 12 hónapos ruhákat hord egyébként.
Nagyon szereti a Noah-t néha csak hosszan bámulja ahogy beszél a Noah vagy játszik és szinte az egész kis lényével beszippantja akármit is csinál a bátyja. Még mindig csak szopizik , bár hat hónaposan egyetlen alkalommal adtam neki valami pépet, aztán többet nem, de ez egy másik történet.
A lényeg az, hogy szopizik ezerrel, éjszaka is kb. még kétszer lakmározik. Általában kétszer fönt van, akkor megetetem és általában egyből vissza is alszik. Általában. Hogyha igy csinálja akkor annyira nem visel meg az éjszakázás...de néha nem igy csinálja. Olyankor van, hogy mellettem köt ki az ágyban és aztán ott bealszik édesen.
Egyébként hihetetlen energiával rendelkezik, és szerintem ő lesz az a fajta kis srác akit a szekrény tetejéről kell leszedni :-) Szóval már most mindenbe beleüti a kis édes orrát és bár mászni még nem tud, azért a sok átfordulásával eljut a szoba minden sarkába.
Egyenlőre kettő fogacskával rendelkezik, de ezek már talán egy hónapja is megvannak, a többi még várat magára.

Most hirtelen ennyi. Képekkel is jövök később.

Nathan két hónapos

Hát ez a mi kismanónk már két hónapos és a születési súlyát már javában megduplázta...lassan meg is triplázza :-)
2.8 kg-val született és most 6.8 kg. Hatalmas baba alig birom el. Egyre többet mosolyog és dumál. Nagyon édes és sokkal "könyebb" baba mint Noah volt. Éjszaka alszik kb. 5 órát egyhuzamban aztán utána sűrűn ébred de még igy is sokkal kipihentebbnek érzem magam mint mikor Noah volt csak...
Szeret a babahordozóban lenni és én meg egyenesen imádom , ugyanis mikor megyünk bevásárolni, csak belerakom a hordozóba és két perc múlva már alszik is. Igy aztán nem kell azt az igen nehéz autósülést becipelnem vele és nem foglalja el az egész bevásárló kosarat.
Noah nagyon édes vele , bár néha már megjelent egy kis gonoszkodást...kisautó landolt Nathan fején pl valamelyik nap, de ezeket az apróságokat leszámitva azt hiszem Noah igen jól hozzászokott ahhoz, hogy itt van a "pici baba". Igy hivja Nathant.
Iszonyú jó érzés úgy babázni, hogy közben nem stresszelem halálra magam , hogy vajon mit akarhat, miért nem alszik, vajon a hasa fáj stb. Persze vannak pillanatok amikor azt mondom, hogy azt hiszem megőrültem, hogy akartam egy kisbabát...de csak ritkán :-))
Szóval minden oké velünk és aki esetleg nem tudja még, néhány nap múlva, pontosan csütörtökön indulunk hazafelé és majdnem két hónapig otthon leszünk. Egyedül megyek a fiúkkal aztán Garth szeptember 1.-én jön utánunk és ott lesz velünk két hétig aztán együtt jövünk vissza. Izgi, nagy pakolásban vagyok és pörög az agyam. Már nagyon várom, hogy otthon legyünk.