Nemrégen érkeztünk haza doktorbácsi látogatásból. Nagyon örülök, hogy ma kellett mennünk, mert nagyon sokat tudtunk beszélgetni vele, mi kérdeztünk Ő válaszolt, sőt mikor nem is kérdeztünk csak beszélt beszélt... szóval nagyon jó volt, sok mindent megtudtunk. Beszélgettünk az apás szülésről, úgy tűnt, hogy nagyon apás szülés párti. Aminek örülök, mert igy legalább bátoritotta G-t. Megnéztük a szülőszobákat is, van külön apuka szoba, ahová kimehet a kedves apuka ha nem birja a strapát, megmutatta a helységet ahová elviszik a kisbabát lemosni rendbe tenni stb., ahová apuka követheti a kedves nővért. Anyuka is menne majd, de nem fog tudni ... :-)))
Megnézhettük a szobát ahol majd szülés után 24 óráig leszek stb., beszélgettünk érzéstelenitésről és hát mit mondjak nem nagyon kecsegtet jóval a dolog. Van gáz és EDA ez utóbbi elvileg - ezt ő mondta ezekkel a szavakkal..., szóval készitem magam a természetes dolgokra - ha egyáltalán lehet erre készülni.

Amúgy meg tavasz van végre és ma is sétáltunk egy jó nagyot. Hurrá.

Tegnap délután nagyon fittnek éreztem magam, úgyhogy alapos fűrdőszoba takaritásba kezdtem. Bevetettem mindenféle domestosokat meg spray-ket meg vizkőoldókat. Bevallom elég nehézkesen ment a dolog nagy testemmel, de azért megbirkóztunk vele. Most minden csillog-villog. Mikor ezzel elkészültem csodák csodájára úgy éreztem még egy porszivózás ruhamosás is belefér, szóval megtettem azt is. Mikor a testem azt mondta, hogy elég, szépen oldalazva lehemperedtem a kanapéra és ott aztán vége volt mindennek. Se jobbra se ballra. Nem nagyon tudtam megmoccanni. Asszem kicsit túl sok volt ez a dolog, azt hittem még mindig egy kis tündérke vagyok aki hipp-hopp helyre rak mindent. Na elárulom, hogy nem.
Mikor G-nek megmondtam mit tettem, kicsit megijedt, mert - azt mondják a népi hiedelmek - hogy ez az egyik jele annak, hogy jön a baby, a kismamák belekezdenek valami eszméletlen takaritásba. Mondtam dehogy ugyan már, csak koszosnak tünt minden :-). Egyébként holnap megyünk doktorbácsihoz - igen vasárnap - mert ügyeletes lesz és mondta mi lenne ha én meg mondtam az jó lenne. Aztán még az orromra kötötte, hogy jövő héten szabira megy. Mamma mia, G erre meg azt mondta, hogy az nem jó, mert szülészorvosok szabadságon való tartózkodási ideje alatt is baby-k szoktak születni :-) Aranyos nem? Aggódik az én kis G-m. Persze azóta is minden nap megkérdezi, hogy bepakoltam-e a kórházi pakkot. Hát még nem, de lehet elkezdem :-), tudjátok, biztos ami biztos.

Ma olyan jó kis kellemes tavaszi szél fújdogált mifelénk, hogy elmentünk a pocaklakóval sétálni egy fél órácskára, aztán jól el is fáradtunk, úgyhogy séta után pihegtünk egy fél órácskát...
Na meg mostanában eléggé stresszel egy-két dolog itt nálunk az internettel kapcsolatban. Nem irom le az egész történetet, az a lényeg, hogy két hónapja megrendeltünk egy bizonyos szolgáltatást - egy nem éppen olcsót - és azóta sem működik. Hadd ne mondjam el, hogy mennyi telefonba került már és mennyire nem értik, hogy nem segitőkészek. Egyszer már kiderült, hogy az ő hibájukból vagyunk még mindig ebben a helyzetben, aztán most a héten kiderült, hogy ez csak egy feltételezés volt. Ma eljutottam arra a pontra, hogy kértem az egyik fiatalembert a sok közül - akikkel az utóbbi hónapokban kommunikáltam - hogy bizony adja meg nekem valami felettesének az elérhetőségét. Aztán ekkor félelem költözött a hangjába, és elkezdett magyarázkodni. Tudom nem teljesen értitek miről is beszélek, de ez a dolog annyira idegesit már, hogy néha aludni sem tudok, csak gondolkodom mit lehetne csinálni és kivel lehetne kiabálni, hogy történjen már valami. Talán annyit tehetünk, hogy hálát adunk Istennek, hogy nem csak egy egyszerű ember vagyok, hanem keresztény, mert ha nem igy lenne, lekiabálnám a fejüket. Igy meg legalább próbálok kedves lenni :-)
Szóval akárki is vagy te kedves olvasó, szükségünk van egy kis imára ebben a dologban. G azt mondta ma, hogy akkor kellene majd felhivnom őket amikor beindulnak a fájások és akkor kiabálhatnék velük ... Én meg mondtam, hogy lehet a szülés is előbb fog beindulni annyira stresszes ez az egész, és majd még ezért is fizetni fognak :-))) Na jólvan, most jól kimondtam magamból. Nagyjából legalábbis.

Amúgy meg 39 napunk van kispajtás érkezéséig. Ma is kaptunk egy pár kisruhát, olyan édik. Macik meg kutyák meg ilyesmik vannak rajtuk. Igazi kisfiúsak.
Olvasok egy könyvet, a kismama naplója, ez a cime, nem tudom olvastátok-e, de nekem nem nagyon tetszik. Elég nyersen fogalmaz az iró leányzó néha-néha, vagy csak én vagyok túl konzervativ ?!?! Azt nem hinném :-) ühüm.

megint vasárnap

Az, hogy megint vasárnap van, nagyon jó!!! Tudjátok mit jelent ez? Hogy márcsak 6 hetünk van a mikimanó érkezéséig. G szerint 4. Meglátjuk. Mostmár kezdem várni, hogy kibújjon, kezdek nagyon terhes lenni :-), és azt is észrevettem, hogy mikor már kezd teherré válni egy kicsit a dolog, na akkor aztán megáll az idő. Tik-tak, lassú mint a csiga.
De ma kitaláltam, hogy tudom hallgatni a pesti Golgota Istentiszteletét élőben. Még fejlesztés alatt, de azért elég jó. Úgyhogy most is azt hallgatom. Kérdezhetnétek, hogyan irom a blogot és hallgatom a gyülit ugyanabban az időben... Úgy tudom ez a nők egyik különleges sajátossága, nem? Na meg készülök a gyereknevelésre :-), hogy tudjak majd egyszerre 46 dolgot csinálni.
Egyébként képzeljétek el, azt történt azzal a bizonyos kétszer kifizetett dologgal abban a bizonyos babaáruházban, hogy felhivtak. Azt mondták, megnézték a felvételeket a kamerákon (!) és tényleg igazam volt. Már csak arra kell járni és bemenni a forintokért. Hát nem csoda?? Éljen, éljen.

Dudi pajtás :-)

Dudinak:
Na hello kispajtás, hát itt a blogom. Olvasgasd csak, hogy megtudd mi van a kedves barátnőddel...

A Dudi az én kispajtásom. A Dudi az a valaki aki engem Istenhez vezetett. Hogy honnan ismerjük egymást abba én most nem megyek bele, de asszem a Dudi ma elkezdi irni az ő saját blogját és ott tutkó, hogy lefogja irni, hogy mi fán terem a "dudiélet". Nem igaz Dudor pajtás? Szóval ha megvan a link, felrakom ide. Csak várjatok türelemmel ... COMING SOON ...

Amúgy semmi nem történik, leszámitva hogy vasárnap van és pihi. Kivéve a babát a pocakomban, aki nem nagyon pihizik. Rugdos, harap, csipked és forog mint egy búgócsiga. Néha kitolja a kis popsiját, néha meg belerúg a bordámba. Szeretjük egymást. Én és a kisfiam.
Pénteken Pestre mentünk édes drága kisfiam geek apukájával és hazafelé megálltunk egy nagyon hires babaáruházba. A nevét már csak azért sem irom ide, miért is csinálnék reklámot nekik, nem igaz?
Na, de... Hazaérve vettem észre, hogy a hölgy aki a pénztárnál tevékenykedett, kétszer ütött be valamit. Jól ki is akadtam. Felhivtam hát őket, hogy ühüm, bocsi, mi van most. A néni azt kérdezte, hogy honnan tudják, hogy nem kettőt vettem? Én meg azt mondtam, hogy engem is érdekelne, hogy hogyan tudnám bebizonyitani, hogy egyet vettem abból a bizonyos termékből. Ezt mondtam, azt nem irom inkább le, hogy mit gondoltam... Na jó nem annyira csúnyát de azért kiakadtam. Állitólag majd holnap visszahivnak, hogy - idézném - "mit mondanak a pénzügyesek". Tudod mit fognak mondani a pénzügyesek. Szerintem azt inkább szintén nem irnám le. Szóval bye-bye money...
De majd egyszer Isten igazságot tesz ...

jön a sok-sok baba :-)))

Na miért ez a cimem mára? Hát mert jön a baba mindenhol. Először is nagyon-nagyon örülünk nektek kedves pécsi barátaink, annyira örülünk és imádkozunk értetek. Ott van ám a bizonyiték az ő blogjukon.
A másik meg egy barátnőm, ma beszéltem vele és mondta, hogy babát várnak. Csak ámulok bámulok, olyan mintha most mindenki babát várna a környezetembe.
SZÜLESSETEK CSAK GYEREKEK... Ahogy drága "főnököm" mondaná, olyanok vagyunk mi itt, mint a kis méhek, szorgoskodunk. És ne hagyjuk figyelmen kivűl azt sem, hogy mit mond Isten nekünk a Biblia-ban, ott is a 28. versben. Na márpedig amit Ő mond ... :-)
Szóval lényeg az, hogy nagyon örülök nektek!!!!! Isten vigyázzon rátok és a babátokra.

Amúgy meg mi is van? Hétfő. Próbáltam eligazodni ma a kismamákra, anyukákra vonatkozó jogszabályokon, olyanon mint szülési szabadság, gyes, gyed stb., na azt bogózza ki valaki. Mind-mind nagyon érdekes téma, lehet olvasgatni, hogyha gondoljátok kedves jövőbeli anyukák.

Egyébként tudja valaki, mikor lesz tavasz? Én türelmesen várok itthon a barlangomban...na de már igazán jöhetne.

védőnő

Hát igen kb. ez a nap fénypontja. A védőnő. A védő nő aki nagyon sokat beszél és éppen ezért tilos kérdéseket kérdezni tőle. Ez egy iratlan szabály. Egyébként nagyon aranyos, segit, figyel, érdeklődik. És beszél. Sokat. De ez még mindig jobb, mintha az ellenkezője lenne, nem igaz? Dehogynem. Megint két kilót hiztam egy hónap alatt. Azt mondta a néni, hogy ez nem olyan rossz. Már majdnem 10-nél járok :-) Ezt nem azért irom mintha versenyeznék magammal, hogy mennyit tudok fölszedni, ez csak happening. Mondjuk most a múlt hónapban azt hittem több ugrott fel a testemre, de talán ez csak a pocak terebélyesedésére vezethető vissza :-)
Ma kitaláltam azt is, hogy márcsak 22 napot dolgozom, azt is félidőben. Ez most engem rettenetes boldogsággal tölt el. Na nem mintha utáltam volna a munkám... De azért visszaszámolok.
Mennyi visszaszámlálás... x nap a következő dokilátogatásig, y nap a következő védőnő látogatásig, z nap a következő whatever-ig... és yxcvvbnbn nap a baba megérkezéséig. Az ember mindig vár valamit, nemde? Aztán mikor eljönnek a várva várt dolgok, akkor megint lesz valami amit várunk. Milyen bölcs vagyok, nem gondoljátok?
Aztán meg kicsit rám is tört tegnap az aggódás keverve egy kis terhességi hangulatváltozással :-), azon kezdtem el sirdogálni, hogy milyen kisruhái lesznek a bébinek, meg honnan, meg mekkora, meg hogy nem leszek képes nevelni a babát, meg különben is, szóval kicsit jött a pánik aztán ott üldögélt a nyakamon :-). Aztán éjszaka amikor szokás szerint felébredtem és nem tudtam aludni, Isten egy kicsikét azt mondta, hogy emlékezzek már arra amit a gondviselésről mond a
Biblia-ban. Pontosan a 25. verstől a 34.-ig, biztos vagyok benne, hogy sokan ismeritek ezt a részt, na de mi van ha nem????? Isten gondoskodik rólunk, csak nézzünk vissza néha, mi mindent tett az életünkben. Na akkor jön a pofon ám, hogy oops, tényleg végig ott volt...és ott lesz mindig.
Pánik, el innen. HUSS. :-)

ultrahang

Na hova lettem? Itt vagyok. Szeretem a hétvégéket. Olyan különleges hangulatuk van, takaritás, főzőcske, pihi meg ilyenek :-)
Tegnap voltunk a 4D-s ultrahangon. Hát mit is mondjak? Valahogy többre számitottam - na megint elégedetlenkedem, mi? Nem tudom mit vártam. Lehet azt, hogy majd integet a baba... Nem integetett, és a kezecskéje mindig takarta a fél pofiját. De persze a buta szülők eddig vártak, hát előbb kellett volna menni és akkor jobb lett volna. Majd legközelebb.
Mindenesetre láttuk a kis drágát, és mocorgott, meg kinyitotta a száját is és a köldökzsinór is ott volt mindenhol, na meg 3D-be láttam a tuti bizonyitékot - kisfiú. Már megbarátkoztam a gondolattal, hogyha aggódtatok volna a hogylétem felől :-)
Lesz neki pink helyett barna meg zöld meg kék ruhácskája, kisnadrágja, kisingje stb.
Meg az is nagyon izgi, hogy megvettünk szinte majdnem minden "kelléket" a kórházi látogatáshoz :-)
Amúgy semmi más különleges, már megint esik a hó. Szerintetek mikor lesz már tavasz?
De van még egy különleges. Ősidők óta próbálkoztam brownies-t csinálni, soha nem sikerült. MA először nagyon fincsi lett, puha meg minden ahogy kell. Lehet, hogy ez már az anya-vénából jött??? Még a G-nek is izlett, na az már valami :-)

beteg pihi

Tegnap elkezdődött valami megfázásféle bennem, úgyhogy ma reggel kedves és gondoskodó férjem tanácsára nem mentem a dolgozóba:-) Egész nap az interneten lógtam és baba stuff után kutattam. Szülés igy meg igy, szoptatás igy meg úgy stb. Nagyon élveztem. Közben bejelentkeztem Pécsre 4D-re, szombaton megyünk, tök izgi, remélem jól mutatja majd magát a trónörökös.
Isten jó. Ma reggel úgy keltem, hogy tiszta izgalomba voltam attól, hogy kisfiunk lesz. Múlik a sokk ... - és köszi a bátoritásokat.

a hét fénypontja

El sem hiszem, hogy már kedd van. Röpül az idő.
A hétvége nem volt rossz, Ikeába kb. 4 órán keresztül bandukoltunk, felmértünk mindent és megvettünk mindent amit gondoltunk. Jó volt.
Anyu sütött főzött, túrósbukta meg miegymás, kedves kislánya kivánságára.

Tegnap pedig elérkezett a várva várt ultrahang napja. Meg kell mondjam történt egy kis váratlan dolog :-). A kis manó sokat nőtt, minden rendben, a doktorbácsi pedig rámutatott a "lényegre". A pocaklakó annyira sokat fejlődött, hogy még egy kis mütyürke is kinőtt a lába között :-)
Igen, kisfiú. A kislányból hirtelen kisfiú lett. Reakció? Sokk. Megmondom őszintén sirtam is kicsit, nem mintha nem szeretném a kisfiúkat, csak kb. három hónapja abban éltünk, hogy kislány lesz. Mikor először mondták, hogy kislány akkor szegény G kapott sokkot, aztán megbarátkozott a gondolattal - nagyon fiút szeretett volna. Most én is sokkot kaptam meg ő megint egyet, mert most vissza kell állnia az eredeti "tervre". Ne értsetek félre, nagyon örülünk, csak már úgy kislány volt a fejünkben. Ma már jobban vagyok és kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy egy kis kukacosunk lesz - elnézést ha túl nyersen fogalmazok :-), dehát az lesz... Tegnap még nagyon nem tudtam magam elképzelni fiús anyukaként, ma már jobban. Most hogy gondolkodom meg irok róla, még jobban.
Kérdeztem is Istent, Uram, biztos, hogy kisfiút választottál nekünk? Ő tudja ...
Amúgy minden oké, kezdem észrevenni, hogy egyre nehezebb mozogni, meg fáradékonyabb vagyok, ja meg még összeszedtem valami megfázást is.

majd holnap ...

Sajnos most nem tudom megosztani a hétvégi élményeket, mert naggggyon fáradt vagyok... holnapra remélem visszatér az energiám.

esik az eső

<---- Itt egy pocakos kép.


Arrafelé is esik az eső? Itt szakad és mikor hazamentem az a látvány fogadott, hogy már szinte majdnem nem lehetett bemenni a viztől a lakásba. Ugyanis ha tudjátok melyik a Gate House itt mifelénk akkor eltudjátok képzelni, hogy az egész talaj arrafelé lejt ami azt eredményezi, hogy még az út másik oldaláról is oda folyik a viz. Na már most az út másik oldalán jelen pillanatban SOK- SOK viz van :-), úgyhogy lett egy kis pánik.
Voltam délelőtt női tanitványság órán, Joy tanitott. Nagyon szeretem ahogy tanit. Na jó nem csak azt, hanem őt magát. Kicsit olyan minta feleség meg minta anyuka ilyesmi. Ne értsetek félre nem istenitem, csak csipem a búráját :-)
Holnap megyünk Pestre anyulátogatóba, na meg ha már ott vagyunk el KELL mennünk az Ikea-ba. Kedves anyósomtól karácsonyra gift card-ot kaptam amit ott tudok levásárolni - tiszta Amerika. Tetszik. Úgyhogy megyünk "levásárolni".
Na meg a nagymamának tegnap volt a névnapja és anyukám szerint elég depis, viszünk hát neki virágot meg valami meglepit. Sajnos egyenlőre Istent nem úgy látja, ahogy mi. Nagyon negativ nagymama. De engem nagyon szeret. Mást nagyon nem, elég gáz.
Hétfőn ultrahang, hivtam a doktorbácsimat, aki nem vette fel, ezért hát visszahivott. Hallottunk már ilyenről? Ez a doki visszahiv. Kis cuki. Szóval hétfő a nagy nap :-)

Délután itthon

Hazajöttem ebéd után és próbáltam aludni egyet. Volt már veletek olyan, hogy nem tudjátok, hogy aludtatok-e vagy sem? Na ez kb. olyan volt. Most akkor aludtam vagy nem???
Aztán találtam egy pár jóóóóó régi almát amit már gondoltam, hogy nem fogok megenni. Azért mondom egyes szám első személyben mert a G nem eszik ilyen egészséges dolgokat, hogy zöldség meg gyümölcs. Kirázza a hideg a gondolatától is.
Szóval csináltam belőlük muffint. Naggggyon fincsi lett, már hármat megettem :-), csak hogy védjem magam teljes kiörlésű lisztből meg barna cukorból meg ilyen érdekes dolgokból csináltam. Szerintetek izleni fog a G-nek? Szerintem nem :-( majd nem mondom meg neki, hogy mi van benne...
Délutánonként nagy pakolásba vagyok, próbálom kiüriteni a nem olyan nagy lakásban elhelyezkedő szekrény és fiók hegyekből azt ami nem kell. Persze ez azért nehéz feladat, mert "minden kell". De csak azt hisszük ám. Szóval megy a szelekta, mert kell a babaruháknak a hely, juhhéj.

Start

Hát akkor vágjunk bele...
Mivel mi sem akartunk kimaradni a blogosok táborából, hogy eképpen hozzuk elétek az életünket :-) ezért hát én is billentyűt ragadtam ...
Én, a kedves feleség leszek a szerkesztő bár erre már biztosan rájötettek, hiszen a G-nek nem megy ilyen jól a magyar :-)

Az életünk eléggé izgi mostanában, ugyanis bővülőben van a család még egy G-vel. A héten a 29. hétben vagyok ami azért is nagyon izgalmas mert igy testvérek között is "csak" 11 hét van hátra amig eljő a várva várt.
Hétfőtől márcsak fél napot dolgozom amit egyenlőre NAGYON élvezek. Ebéd után hazajövök, tegyek-vegyek-motyogatok. Bár már most van egy olyan érzésem - mondtam is G-nek - , hogy szerintem hiányolni fogom a munkám, mert azért stressz ide stressz oda, szeretem/szerettem. Azért babázni egy kicsit más lesz. Várom nagyon.
Azok kedvéért akik nem tudják, hivatásos irodakukac vagyok:-). Papirok, számok, számitógép, beirom, elrakom, felhivom, kitalálom tipusú a munkám - a könyvelés előkészités. Nagyon izgalmas tevékenység, kivéve mikor a stressz ott ül a nyakadon. Most azon vagyok, hogy ezt átadjam lelkes kolléganőmnek Juditnak - ha már Istennek nem mindig sikerült :-) . Judit türelmes és ez jó. Szeretni fogják. Én néha pattogtam mint egy labda mert hát "nem értik már meg, hogy azt nem úgy kell csinálni" ... Aki volt már itt valaha, sőt dolgozott itt valaha... ugye értitek mire gondolok?
Na de aztán most jön ám majd az új fordulat a kis bébivel....
Jövő héten végre megyek ultrahangra megint ami dec.7.-én volt utoljára, úgyhogy már nagyon várjuk. Nagyon sokat mocorog a kis Summey és szépen növekszik kedves anyukájával együtt. Eddig 8 kg. Egyesek szerint "jaj de édes labda van ott, hát sehova máshova nem hiztál" , de ÉN tudom, hogy ez nem igaz. Akarjátok, hogy megpróbáljak felvenni egy "normál" nadrágot egy "normál" polóval? Na majd elcsodálkoznátok a többi labdán is.
Akarunk csináltatni 4D-s ultrahangot is, na de mikor? Melyik hétben a legjobb, kérdezem én, a tapasztalatlan.