a hely

Csak úgy érdekességképpen gondoltam megosztom a nagyvilággal, hogy megtaláltuk a helyet ahol a picur baba fog megszületni. Úgy hivják, hogy a Baby Place. (katt a névre)

Tudom, hogy nem vagyok a blogolás magaslatán már régóta, de valahogy úgy érzem annyira leköt minden más. Most például az utóbbi hetekben a baba ügy volt porondon, aztán meg mindig van valami. Tegnap például olyan lábfájásom volt, hogy már majdnem sirtam is. Délután csak annyit éreztem, hogy nagyon fáradtak a lábaim, gondoltam akkor le kéne üldögélni kicsikét. Aztán estére/éjszakára annyira fájt, hogy a guta majdnem megütögetett (hehe, ezt jól megmondtam), nem tudtam aludni, semmi nem segitett. A combomban, belül mintha valamit húznának, és úgy érzed, hogy lefog esni a lábad. Az internet azt mondta, hogy valami idegbecsipődés lehet, vagy a baba nyom valamit...és mindenki akinek ilyenje volt a fórumokon azt irta, hogy néha hetekig sőt hónapokig is eltartott mire elmúlt. Persze pánikmódba kerültem, gondoltam én ezt a fájdalmat nem tudom elviselni még egy napig sem, nem is beszélve arról, hogy nem is tudtam ráállni, úgyhogy gyorsan pörögtek a képek az agyamban, hogy hogyan is fogok funkcionálni a következő hátralévő hónapokban.
Mára egy picit javult a helyzet, de a tompa fájdalom még mindig ott van, bár közel nem olyan erősen mint tegnap és az éjszaka. Próbáltam sokat pihentetni ma, de egy kis megerőltetés után újra elkezdett fájni.
Na szóval röviden ennyit a hétvégi nyavajámról.
De lényeg ebben a bejegyzésben nem is a láb fájdalomon van, hanem a baba születési helyén, úgyhogy koncentráljunk arra :-))

Stanley

Ez a neve annak a helynek ahová múlt héten kirándultunk. Gyönyörű hely, hegyek, fák, hó csak éppen ott még hidegebb van általában mint itt. 3,5 órányira van tőlünk, ahol a populáció összesen 100 és az emberek abból élnek, hogy faházaik vannak amit kiadnak a látogatókank, van néhány étterem és összesen egy élelmiszerbolt.

pelenka

Egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy eldobható pelust használjunk majd még nevesincs babánkkal vagy a barátibb anyagpelust. Már jó ideje olvasgatok róluk, de egyszerűen nem tudom eldönteni. Ráadásul szeretnék varrni is néhányat és ahogy nézegetem, hogy mások milyen ügyesen és könnyeden varrogatják őket, nekem teljesen kinainak tűnik az egész. Ráadásul még varrni is tudok, úgyhogy nem ez lenne az első próbálkozás.

Akárhány helyen olvasok róla, mindenki valami más fajtát ajánl, vagy másra esküszik. Hogy dönti el az ember, hogy melyik a jó. Főleg ha fogom magam és beruházok egy egész garnitúrába, mi van akkor, hogyha nem működik az a fajta az én babámmal. Teljesen össze vagyok zavarodva :-)

helyzetek

Miután a múlt héten kiderült, hogy a második trónörökös is kisfiú a barátnőm Angie kilószámra adta a fiús kis paplankákat stb. Azt hiszem annyi kisbaba paplankám van, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele :-) Na nem panaszkodom, csak érdekes.
Noah is átköltözött az új szobájába, mert úgy gondoltuk, hogy majd amikoregyszertalán szobatiszta lesz, a fürdőszobája amellett a szoba mellett van és igy nem kell messzire vándorolnia majd. Plusz az a szoba egy picit nagyobb is mint amiben eddig lakott, elvégre ő lesz a nagy báty :-)
Vettem neki anyagot sötétitő függönynek is , igy lekerül majd az a darab anyag ami fent van az ablakján mióta beköltöztünk. Hihi. Vettem anyagot falvédőnek is, úgyhogy van terv, és a varrógép is kint van az asztalon, csak éppen már jó ideje az a nadrág hever mellette amit átalakitok, hogy passzoljon a növekvő testemre.

El sem tudom mondani mennyire izgatott vagyok a pocaklakó miatt. Hogy vajon milyen személyisége lesz, olyan lesz-e mint Noah volt, vajon jobban fog-e aludni mint hajdan Noah tette :-), milyen lesz az élet egy kisbabával és Noah-val együtt??? Rengeteg kérdés, persze majd idővel a válaszok is megérkeznek majd.

Egyébként a napokban éppen valami "terhes hormon hullám" söpör végig rajtam, mert teljes csődnek érzem magam szülőként, úgy érzem nem tudom kontrollálni Noah-t és megőrit a nyafogásával. Ma például két alkalommal is együtt sirtunk egy jó nagyot, hehe. Amúgy minden OK :-)

Csak úgy, mert érdekes :-)

Ásitó baba
(Azt még hozzá kell tennem, hogy amikor a kismancs elkezd rázkódni az azért van , mert az anyukája egy jó nagyot nevetett. Lehet, hogy ez teljesen egyértelmű volt nektek , de engem G világositott fel, hogy az akkor történt amikor nevettem egy jó nagyot. Egyszerűen csak kinevettem a babát, hogy mekkorát ásitott.)

"


Dobogó szivecske

KISFIÚ !!!!

Éljen éljen ma láttam a totális valóságot a doktorbácsinál, és nagyon valószinű, hogy ebből a babából már nem lesz kislány :-)))





(Azt most igy hirtelen nem tudom, miért töltötte fel a blogger a fényképeket oldalt, az utolsót meg vizszintesen...majd később megpróbálom kitalálni.)

A baba teljesen jól van, rengeteget mozog, talán többet is mint Noah anno, bár ezt lehet csak azért érzem igy, mert a második.
A 22. hét helyett úgy tűnik betöltöttem a 23.-at az adatok alapján, de a kiirt időpontot csak akkor változtatnák, hogyha legalább két hét lenne az eltérés. (A vonalzómat a lap tetején azért átirom majd.)
Igy marad május 29. bár van egy olyan sanda megérzésem, hogy az inkább május eleje lesz...

Amúgy az én állapotomról annyit, hogy rengeteg ún. braxton hicks kontrakcióm van, elég zavaró, nem fájdalmasak egyáltalán, de kényelmetlen érzéssel járnak. Persze ez mindenki szerint normális, úgyhogy én sem foglalkozom velük túl sokat.
A gyomrom az kb állandó jelleggel ég, úgyhogy sokszor használom a gyomorégésre való tablettákat.
A mozgásom kb olyan mint egy kis elefánté, elég nehézkes... :-))

Ezeken kivűl teljesen jó minden, bár mondhatni, ahhoz képest, hogy még van néhány hónap, elég terhesnek érzem magam :-)) Szemmel láthatóan gyarapodnak a kilók, és a csipőcsontom már most nagyon fáj. Néha annyira, hogy úgy érzem ha egy lábra állok nem tudom megtartani magam :-)

újra itthon

A helyzet az, hogy már egy hete itthon vagyunk, de valahogy úgy tűnt kell egy kis idő, hogy visszarázódjunk a mindennapi rutinba. Azt persze nem is emlitem, hogy G egy hétig egyedül volt itthon :-), úgyhogy ráfért a házra egy kis takaritás. Na nem mintha koszos lett volna, csak úgy mégis, tudjátok hogy van ez.

A nevadai látogatás G szüleinél valahogy egy kicsit furcsára sikeredett ez alkalommal. Kicsit elszomoritott mert a legutóbb mikor ott voltunk a nyáron, úgy éreztem Isten nagyon megáldotta az ottlétünket és a kapcsolatomat anyósommal. Most valahogy az ellenkezőjét éreztem. A különbség a két látogatás között az volt, hogy ez alkalommal otthon volt G öccse és a kisfia és az anyuka naponta ott voltak, szinte egész nap. Ami persze nem baj, mert igy is lenne rendjén. Legutóbb viszont együtt béreltek egy apartmant és próbáltak a saját lábukra állni, hogy úgy mondjam. Akkor anyósom teljes figyelemmel fordult Noah felé és nem zavarta meg a figyelmét a másik unoka. Talán ez egy kicsit furcsán hangzik, de sajnos észreveszi az ember mikor a másik gyerekét jobban szereti a mama mint a tiédet. A másik kisfiú három éves múlt novemberben és nem valami - hát hogy is mondjam - jól nevelt kis csemete, akitől Noah sok - nem éppen pozitiv - dolgot eltanult. Merthát a rosszaság ragad igaz?
Nem szeretném, hogyha ez fellengzősnek hangozna, vagy úgy mintha az én gyerekem egy halál jól nevelt és szófogadó gyerek lenne. Mert nem az.
Azt hiszem a gyereknevelés a legnagyobb kihivás amivel valaha is találkoztam. A teher, hogy jól csináld, a szándék, hogy jól akarod, a csalódás, hogy nem mindig úgy működik ahogy szeretnéd....naponként kopogtatnak az ajtómon. Isten nélkül képtelen lennék ezt csinálni. Nem is értem, hogy az emberek hogyan nevelnek gyerekeket Nélküle. Hogyan bizhatnék csak saját magamban és abban, hogy hátha jó lesz a vége...
Pont tegnap mondtam G-nek, hogy Isten jó kis feladatot és gyakorlatot választott Noah-n keresztül... :-))

Egy kicsit elkalandoztam.

Szóval anyósommal valahogy ez alkalommal nem voltunk egy hullámhosszon :-) Nehéz volt, még G-nek is, pedig az ő anyukájáról van szó.
Dehát ez itt nem a panaszkodás ideje, úgyhogy ennyi elég is a karácsonyról.

Kalifornia

A változatosság kedvéért Nevada után Kaliforniába érkeztünk. Az úgy kezdődött, hogy Ági barátnőmék meglátogattak bennünket amig G szüleinél voltunk Nevadában és Áginak az az őrült ötlete támadt, hogy mi lenne hogyha Noah és én eljönnénk hozzájuk egy röpke hétre...G már otthon van és hétfőn kezdődik a munka újra ... mi meg itt a most épp nem túl napos Kaliforniában, de azért élvezzük, hogy nem kell csizmát és nagykabátot hordani mint otthon Idaho-ban ahol éppen megint esett a hó.
Itt leszünk jövő szombatig és ebben még az is a jó, hogy közben itt a Murrietta-i konferencia központban éppen missziós konferencia lesz jövő héten és remélem, hogy találkozhatom majd néhány rég nem látott ismerőssel!!!!

néhány fotó

Unokatesók.


A mostani látogatásunkkor sajnos nem tudjuk használni a medencét :-(



Ritka pillanat, mindketten az asztalnál.


Garth bátyja Drew, Drew barátnője és a kisfiuk Emery, na meg Noah.


Nagyi.


Noah ajándékbontogatás közben.


Noah és Emery egész jól kijönnek. Persze azért vannak kritikus pillanatok :-))

megjöttünk

A 11 órából 13 lett, de azért sikerült ideérnünk. Az út első felén az utak nagyon rosszak voltak, úgyhogy csak lépésben tudtunk haladni. Noah szokatlanul jól viselte az ülést - bár kétszer megálltunk - azt gondoltam nehezebben fogja tűrni...de végül én voltam az aki már alig birtam :-)
Kicsit szokatlan, hogy "nyaralunk", az előbb éppen azon gondolkodtam, hogy mit is kellene csinálnom mert otthon ilyen pillanatok nem nagyon vannak. Délelőtt segitettem sütögetni, mostam, ilyesmik, de mostanra úgy tűnik leülhetek és élvezhetem kicsit a semmittevést. Holnap reggel a tradicióknak megfelelően ébredéskor nekiállunk enni :-) és ajándékokat bontogatni.

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!!

holnap

Terveink szerint holnap reggel 4 órakor útra kelünk és 11 órás autóút után remélhetőleg épségben megérkezünk G szüleihez Nevada-ba. A pakolással elég jól haladok, bár úgy érzem még sok apróságot kell összekészitenem. Ezuttal nem hegyek között völgyek között zakatolunk, hanem Salt Lake City-n keresztül megyünk az autópályán a nagy hóra való tekintettel. Ez azért izgalmas, mert a legközelebbi IKEA kb. félúton van Salt Lake-ben és az én ötletem az volt - hehe - hogy ott álljunk meg enni meg körbenézni egy kicsikét :-) Szerintem szuper ötlet. Nagyon szeretem az IKEA-t és sajnálom, hogy csak ilyen messzire van üzletük.
Noah szinte egész évben nem volt beteg de most az utazás előtt természetesen megbetegedett. Orrfolyás, kis nyűgösség, extra érzékenység a tünetei... :-)
Ennek ellenére azért mindannyian nagyon várjuk az utat, kicsit ránk fér majd egy kis változatosság és ráadásul anyósoméknál azért melegebb van mint itt nálunk mostanában.

pozitivan Gabi, pozitivan...

Meg kell, hogy mondjam, nem tudom ti hogy vagytok vele, de néha keresztbe áll a szemem, mikor Noah bizonyos játékokat szeretne játszani. Az ő kedvencei, az én "nemkedvenceim": bowling (kis nyuszi bowling figurái vannak, amiben az a legjobb, hogy én vagy G sorba álligatja fel őket neki, ő meg bowlingozik...), aztán gyurma, és vonatozás Thomas-sal és társaival ill. sin összerakása stb.
Ezek az örök slágerek , hogy úgy mondjam.
Arra akartam viszont kilyukadni ebből, hogy tegnap rájöttem, hogy gyurmázni nem is olyan rossz dolog mert gondoltam bekapcsolok egy bibliaórát a pesti gyüliből és közben azt hallgattuk. Most volt először, hogy Ő akarta előbb abbahagyni , hehe. Ezt csak úgy lekellett irnom mint sikerélményt és azt, hogy minden azon múlik, hogy honnan nézzük a dolgokat...
Egyébként nagyon élvezzük ezt a karácsonyi időszakot, mert rengeteg házon lámpácska hegyek vannak és ma pl mikor kimentünk sétálni, megvártuk mig besötétedik és a házikókban gyönyörködtünk. Annyira vicces viszont, mert sokszor az emberek ahogy mennek az autójukkal furán néznek ránk ilyen alkalmakkor, mint pl akkor mikor Noah még pici volt és kendőben sétáltam vele az utcán, hehe, aztán meg mikor 0 fokban a játszótéren csúszdázik az overálljában, vagy épp sétálni megyünk olyankor mikor az emberek nem szivesen dugják ki az orrukat, vagy pl amikor sötétben sétálunk és kivilágitott házikókat bámulunk...

...de mivel most éppen "próbáljuk meglátni a jó oldalát mindennek" terápiára fogott Isten :-), ezért hát nem lustálkodunk idebent hanem jól beöltözünk és sétára indulunk a hidegben...

képek

Gondoltam felteszek néhány fényképet amiket mostanában készitettem. A csütörtöki Hálaadásnapi vacsin készült rólam is kép, amit lecenzúráztam és úgy döntöttem , hogy nem publikus, mert úgy nézek ki mint az a pulyka amit megsütöttünk ... ami egyébként 22 kg körül volt...

helyzetek jelentése

Na hát akkor most, hogy elmúlt kerek egy hónap mióta utoljára irtam....ez tulajdonképpen olyan mint a kerek erdő...na de mégsem...ezért úgy döntöttem irok egy kis helyzetjelentést arról mi is történik itt a messzi semmi közepén :-)

Először is bocsánat minden hűséges és nem hűséges olvasómtól, akik esetleg reménykedve klikkeltek a blogomra...és nem találtak semmit csak egy kis fényképet a mütyürről újra és újra.

Fent nevezett mütyürke a héten lesz 14 hetes, ami már barátok közt is 3,5 hónap és ez talán akkor már ad egy kis mentséget arra a hatalmas pocakra amit eresztettem közben és ami arra a találgatásra is okot adhatna miszerint inkább 5 vagy 6 hónapos terhes lennék. De nem. Még csak a 4.-et tapossuk és máris olyan terhesnek érzem magam , hogy csak na. Nem rossz értelemben. A régi ruháim már mind dobozokban vannak és amikor azt mondom, hogy MIND, azt úgy is értem.
A tudat, hogy most vagyok annyi kg 14 hetesen mint amennyi voltam Noah-val 20 hetesen, egy kicsit megrémiszt. Ha kg-ban mondom azt az 54-et az nem is tűnik olyan soknak, de amikor megyek az orvoshoz és azt mondja, hogy jaj nagyon ügyes a kismama, CSAK 8 FONTOT hizott, akkor ránézek és sokkot kapok!! 8-at???
A jó hir viszont, hogy kezdenek eltűnni azok a rettentő erős kivánásaim és már megelégszem a "rendes" kajával és nem rohanok a konyhába piskótát sütni meg ilyenek...hehe.

Most hirtelen ennyire futotta, persze van még millió gondolat amit megosztanék, de inkább megtartom őket a következő bejegyzésre mivel itt az idő, hogy Noah megkezdje a napját :-))

az első fénykép

Ime a kismanó fejlődésben 9 hetesen. Ti mire tippeltek??

Megtörtént az első látogatás az orvosnál, Noah és daddy is élőben láthatták a kismanót a képernyőn :-) Mindenki rettentő kedves volt, a doktorbácsim is valami tündére fickónak tűnik igy első találkozásra.
Amúgy vegetálunk, nagyon rosszul vagyok minden nap, általában egész nap. Néha vannak jobb pillanataim, olyankor próbálok egy kicsit otthont varázsolni a házunkból, de aztán a végére megint jön a rosszullét. Noah délutáni alvását általában úgy várom mint a gyerekek a karácsonyt, mert ilyenkor én is letudok dőlni egy picit.
Az állandó hányinger, émelygés, fejfájás a társaim mostanában, de remélhetőleg hamarosan búcsút mondhatunk nekik mert nem éppen szivesen látott vendégeink. Bár ha belegondolok, hogy mégcsak 9 hetes a kistesó....akkor még van egy pár hetem a "vendégeimmel".
Azt még hozzá kell tennem, hogy nagyon furcsa épp mondtam G-nek, hogy képzelje már el, mint ahogy egyik napról a másikra megundorodtam a kávétól, szinte alig tudok ránézni a számitógépemre. Tudom nagyon vicces, de valahogy hányingerem lesz tőle :-))