Az én G-m a héten megkapta azt az állást amit szeretett volna. Itt fog dolgozni: www.maf.org, ha gondoljátok nézzétek meg a honlapjukat. Holnap reggel kezd. Ez azért is lesz érdekes, mert most már a mi kis életünk is olyan lesz mint mindenki másé. Anyuka otthon lesz a babával, apuka elmegy reggel, este hazajön stb. Hát, kiváncsi vagyok. Mindenesetre ahogy visszanézünk az elmúlt majdnem egy évre mióta Noah megszületett, szinte mindig ott volt G és ez tök nagy áldás volt több szempontból is. Az egyik, hogy láthatta ahogy növekszik, ott volt szinte minden új dolognál amit éppen Noah kitalált stb. a másik pedig, hogy ugye abban egyetértünk, hogy nincsenek véletlenek. Ezt azért mondom, mert ez alatt az egy év alatt rájöttem - persze közben is nyilvánvaló volt -, hogy G ott volt velem mert szükségem volt arra, hogy ott legyen. Vajtán amikor Noah megszületett, amikor utolért a szülés utáni depresszió, a költözés, az új hely itt Amerikába stb. Mostmár talán itt az idő, hogy magamra maradjak. Mostmár hozzászoktunk az új környezethez, szereztünk egy-két barátot akire számithatunk, vannak kis találkozóink amikre járunk stb., szóval rendszer van az életünkben.

A héten vasárnap helyett szombaton mentünk gyülibe, ami nekem nagyon tetszett. Valahogy lazább volt a hangulat mint a vasárnap reggeli alkalmakon. Vagy én voltam lazább :-)??
G végülis nem tudott velünk jönni, mert felmerült egy-két munka, ami tök szuper, mert úgy tűnik a business is kezd jól alakulni.
Ma viszonylag szép idő volt, úgyhogy ebéd után felkerekedtünk és bementünk a belvárosba és sétálgattunk egy kicsit. Jó volt, Noah is nagyon élvezte. Hihetetlen mikor az ember azt gondolná, hogy most aztán már biztos fázik, azt élvezi a legjobban. Pláne ha még a szél is fúj, hát akkor meg aztán megy a duma, meg a sikongatás.

Holnap délután viszem az orvoshoz, megint kap KETTŐ szurit szegénykém. Még nem mondtam meg neki :-(