Jó, jó tudom, hogy egy kicsit elhanyagoltam a blogirást, de most itt vagyok!!

Anyuék szerdán elreppentek és ezzel megkezdődtek a normál hétköznapok. Mármint ha azt normálnak lehet nevezni, hogy G bátyja ideiglenesen - ki tudja meddig - itt fog lakni velünk. Ez azért egy elég izgi esemény, nem gondoljátok? Úgyhogy most úgy érzem, hogy két gyerekem van. Az egyiket még nem kell megkérdeznem, hogy éhes-e vagy szomjas, csak megy a rutin, eszünk amikor itt az ideje. A másikat meg kell-e kérdeznem? Meg bizony, úgyhogy már most egy kicsit bevagyok csavarodva...Istenre van szükségem, tuti biztos, mert ezt én egyedül nem tudom megcsinálni. Na tessék. A másik ami egy kicsit kiakaszt, hogy szegény sógorom még nagyon fiatal - 19 -, kirakta a barátnője akivel egyébként van egy közös 1,5 éves kisfiuk. Ez a tény eléggé bonyolulttá teszi a kérdést. Mi legyen, mit csináljon, mikor láthatja a fiát, mi lesz ezután...stb. Nem lehet könnyű, megértem, hogy depis egy kicsit, a baj csak azzal van, hogy mivel én is eléggé labilis vagyok ilyen szempontból, egy másik depis ember, akiről sugárzik az unalom...hát hogy is mondjam, eléggé le tud húúúúúzni...
Erről ennyit.

Noah hihetetlenül kezdi felvenni a nagyfiús formáját. Minden kaját megeszik amit mi is eszünk, csőrös pohárkából iszik, bár az éjszakai alvásunkkal vannak gondok mostanában. Mikor anyuék megérkeztek, előtte egy nappal eléggé beteg lett, hányt és hasmenése volt, szinte semmit nem evett. Éjszakánként felkelt, de totál hirtelen, semmi bevezető és elkezdett rettentő kétségbeesetten sirni. Mivel a mi szobánkban volt arra a két hétre mig anyuék itt voltak, egyből ott voltam és odavettem magunkhoz, igy aludtunk tovább több-kevesebb sikerrel. Egy hétre rá meggyógyult, de az éjszakai sirás-felébredések megmaradtak. Ez pedig máig igy van, annyi különbséggel, hogy már visszatettem a szobájába és ilyenkor éjszaka én ott folytatom az "alvást" az ágyikóban vele. Tegnap éjszaka egy kicsit jobban teljesitett, ugyanis csak reggel 5-kör ébredt bömbölve, és ilyenkor feláll a kiságyban és úgy sir. Kicsit tanácstalan vagyok, mert ez már 3 hete igy megy...viszont a másik kézből...egy kicsit "élvezem" is, ahogy együtt alszunk, összebújunk stb., de azért jó lenne már aludni egy jó nagyot. Szóval nem tudom mi tévő legyek, még adok neki egy pár éjszakát, aztán .... nem tudom... mindig is nagyon rossz alvó volt az én kis manóm. Szivesen veszem a tanácsokat!!