"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

vasárnap, június 24, 2007

Ez volt az első egyedül töltött hétvégénk három hónap óta....szombaton G sátrat állitott a kertben amit a héten vett. Noah nagyon élvezte meg mi is, jó móka volt. G-nek ugyanis az a mániája, hogy menjünk kempingezni...hát én még mikor olyan nagyon fiatal lányka voltam, szivesen elsátrazgattam...most viszont valahogy nem vágyom rá. Ő viszont nagyon szeret ilyen kinti dolgokat csinálni... én meg próbálom meggyőzni, hogy nem olyan jó ötlet Noah-val sátorozni...:-) (véleményeket szivesen fogadom). Szóval ma beültünk az autóba - tesztként - , csupa jókedvvel, szendvicsekkel, mindenféle útravalóval. Mentünk mendegéltünk - néhány kép lentebb ezen a kiránduláson készült - aztán egyszercsak - természetesen Noah nem birta tovább és elkezdett nyügösködni. Ez még engem nem is zavarna mert szokott ilyen csinálni mikor egyedül megyek vele valahová, G viszont valami rettenetesen érzékeny arra, ha Noah rákezd...2,5 órás autóút alatt kétszer álltunk meg, hogy Noah szaladgálhasson egy kicsit...ja még azt elfelejtettem mondani, hogy az egész út hegyek között völgyek között jobbra-balra kanyarog úgyhogy én hátul végig azon küzdöttem, hogy ne dülöngéljek, plusz szórakoztassam a manót, plusz koncentráltam, hogy ne döntsön le totálisan a hányinger :-) Ez érdekes egyébként mert régen sosem volt hányingerem ilyenektől ez pár éve kezdődött...na szóval...kezdett a dolog egy kicsit nehéz lenni... Azt irtam, hogy kicsit??? NAGYON nehéz kezdett lenni...
Aztán végülis - természetesen - minden jóra fordult, Noah jó nagyon játszott a fadarabokkal meg kavicsokkal és minden egyébbel amit a földön talált. Hazafelé pedig még aludt is egy órát az autóban...
Mi a lényeg? Még mindig nem jött meg a kedvem a sátorozáshoz :-)



Ezt a második helyen készitettem ahol megálltunk. Szerintem nagyon érdekes, a másik táblán - amiről nem csináltam képet - leirták, hogy akkor amikor ez történt óránként 100 (!!) villám csapott le...



Ez a két utolsó kép a Julia Davis parkban készült ahová azért mentünk ki szombaton mert akkor ünnepelte a park a 100 éves évfordulóját. Volt koncert, rengeteg ember, és pihenés...

Nincsenek megjegyzések: