Tegnap nagyon jó napom volt. (Tudom, az szomorú, hogy ez annyira nagy és különleges dolog, hogy itt és most meg kell emlitenem :-)
Na mindegy, azért megosztom veletek!! Végre elhatároztam, hogy elmegyek abba a bizonyos irodába, ahol igényelni lehet a SSN-t. (Ez egy olyan dolog itt, kb. mint a mi TB számunk, de azért nem teljesen...mindenféle dolgoknál kérhetik...mint pl. vezetői engedély készités, akármi, akármi...). A vicc az egészben még az, hogy már egy éve itt vagyunk, és onnan tudtam meg igazából, hogy nekem is simán jár ilyen szám, mivel a kedves barátnőm felvilágositott, aki még nem olyan régóta van itt Amerikában...na mindegy, jobb később mint soha!!
Szóval felkerekedtünk Noah-val tegnap és elautókáztunk ebbe a nem túl közeli irodába. A férjem egyébként előre felkészitett, hogy az ott dolgozók egy kicsit hasonlithatnak az én kis hazámban, ugyanilyen helyen dolgozó emberekkel...de én ennek nagyon örültem, gondoltam egy kicsit legalább otthon érezhetem magam :-) Arra is felhivta a figyelmem, hogy az ott várakozó emberek pedig egy kicsit lepukkantak lehetnek...
Megérkezünk. Váróterem tömve, és tényleg az emberek egy kicsit félelmetesek, a rendőrbárcsi viszont nagyon aranyos és segitőkész (Ő csücsül a sorszámos szerkentyűnél), Noah pedig annyira megvan illetődve, hogy szorosan tapad hozzám :-) Bevegyülünk a tömegbe, leülünk. Rosszarcú nénivel - tudom nem szép, hogy ezt mondom - szóba elegyedünk...aki nem mellesleg felvilágosit, hogy éppen most jött a biróságról, ahol a nővére ellen tanuskodott, aki állitólag ellopta a személyi igazolványát stb....na most akkor remélem hű képet festettem a helyzetről, hogy miféle helyre érkeztünk. A nő arról is felvilágosit, hogy általában órákat szokott itt várni. De akkor délután meglepő módon nagyon gyorsan peregtek a számok. 20 perc múlva már kint is voltunk...ráadásul a nő aki az ügyemet intézte, nagyon is kedves és segitőkész volt!!
Lényeg a lényeg, két hét múlva meglesz a kártyám!! Hurrá!!
Egyébként pedig ezzel az egész történettel Istennek akartam megköszönni, hogy ilyen hűségesen ott volt velem...meg azért is mert néhány hónappal ezelőtt még nem éreztem volna magam kellően felkészültnek arra, hogy ilyen ügyeket intézzek egymagam!! (A következő imatéma a vezetői engedély egyébként.....:-))
Na mindegy, azért megosztom veletek!! Végre elhatároztam, hogy elmegyek abba a bizonyos irodába, ahol igényelni lehet a SSN-t. (Ez egy olyan dolog itt, kb. mint a mi TB számunk, de azért nem teljesen...mindenféle dolgoknál kérhetik...mint pl. vezetői engedély készités, akármi, akármi...). A vicc az egészben még az, hogy már egy éve itt vagyunk, és onnan tudtam meg igazából, hogy nekem is simán jár ilyen szám, mivel a kedves barátnőm felvilágositott, aki még nem olyan régóta van itt Amerikában...na mindegy, jobb később mint soha!!
Szóval felkerekedtünk Noah-val tegnap és elautókáztunk ebbe a nem túl közeli irodába. A férjem egyébként előre felkészitett, hogy az ott dolgozók egy kicsit hasonlithatnak az én kis hazámban, ugyanilyen helyen dolgozó emberekkel...de én ennek nagyon örültem, gondoltam egy kicsit legalább otthon érezhetem magam :-) Arra is felhivta a figyelmem, hogy az ott várakozó emberek pedig egy kicsit lepukkantak lehetnek...
Megérkezünk. Váróterem tömve, és tényleg az emberek egy kicsit félelmetesek, a rendőrbárcsi viszont nagyon aranyos és segitőkész (Ő csücsül a sorszámos szerkentyűnél), Noah pedig annyira megvan illetődve, hogy szorosan tapad hozzám :-) Bevegyülünk a tömegbe, leülünk. Rosszarcú nénivel - tudom nem szép, hogy ezt mondom - szóba elegyedünk...aki nem mellesleg felvilágosit, hogy éppen most jött a biróságról, ahol a nővére ellen tanuskodott, aki állitólag ellopta a személyi igazolványát stb....na most akkor remélem hű képet festettem a helyzetről, hogy miféle helyre érkeztünk. A nő arról is felvilágosit, hogy általában órákat szokott itt várni. De akkor délután meglepő módon nagyon gyorsan peregtek a számok. 20 perc múlva már kint is voltunk...ráadásul a nő aki az ügyemet intézte, nagyon is kedves és segitőkész volt!!
Lényeg a lényeg, két hét múlva meglesz a kártyám!! Hurrá!!
Egyébként pedig ezzel az egész történettel Istennek akartam megköszönni, hogy ilyen hűségesen ott volt velem...meg azért is mert néhány hónappal ezelőtt még nem éreztem volna magam kellően felkészültnek arra, hogy ilyen ügyeket intézzek egymagam!! (A következő imatéma a vezetői engedély egyébként.....:-))
2 megjegyzés:
Jaj, vezetői engedély. Én ma megyek a vezetés vizsgára és izgulok ám nagyon. A kreszt két hete sikerült megcsinálni (másodszori nekifutásra:)) és akkor tudtam meg, hogy gyakorlati vizsga is kell, mivel európai jogsim van és a szabályok itt kicsit mások. No mindegy. Ha érdekel, majd elmondom, milyen a kresz vizsga, merthogy itt az is más, ugye.
Minden érdekel!!! Azt egyébként tudtam, hogy kell gyakorlati vizsga is...izgulok ám én is!!!!
Megjegyzés küldése