A következő taktikát eszeltem ki, mikor ma reggel 5 órakor felébredtem és egy nagy köhögést rendeztem -vagyis azért ébredtem fel, mert köhögtem- : Mivel még öt napunk van hátra az indulásig, azt gondoltam, hogy mi lenne ha mostantól minden reggel jóóó korán kelnék és jóóóó korán feküdnék le. Ez a taktika igazából azt lenne hivatott szolgálni, hogy amikor csütörtök reggel fel kell kelnem 4-kor, hogy elkészüljünk és kiérjünk a reptérre, akkor talán nem lennék ANNYIRA fáradt napközben mint amúgy... bár nem tudom mi fog történni azon a ponton amikor itteni idő szerint mennék aludni, akkor még csak kb. két órája lennénk a New York-ból Budapestre suhanó repülőn.
Még azt sem tudom, hogy Noah hogy fog reagálni egy fél 5-ös kelésre, de korábbi tapasztalataim azt igazolják, hogy elég jól szokta viselni mikor felébresztem. Ez persze nem történik olyan nagyon sűrűn, de már volt rá példa. Viszont azt tudom, hogy mindig hagyni kell neki egy kis időt amig észhez tér :-)

Közben azt is sikerült eldönteni, hogy nem visszük magunkkal a gyerekülést az autóba, mert meggyőzött a G, hogy éppen elég lesz tologatni a bőröndöket, és az ülés egy nem éppen egy kis méretű valami. A pesti gyüliből egy anyukától kapunk kölcsön egyet, amit szinte el sem hiszek, hogy ilyen simán ment...márcsak arra kell majd kitalálni valamit, mikor visszafelé tesóméknál leszünk egy pár napot Jersey-ben...majd megkérem, hogy kérdezősködjön körbe a barátaiknál, hátha ott is van egy elfekvőben...ezt ő még nem tudja, de hogyha olvassa a blogot, majd most megtudja :-))

Ma pedig az a nagy megtiszteltetés ér, hogy 11 órakor jön értem Angie és megyünk csavarogni együtt, egyedül, gyerkőcök nélkül. Ez lesz az én szülinapi kiruccanásom. Elmegyünk ebédelni a belvárosba és aztán megtámadjuk a plázát és ott leszünk egy ideig. Szuper, már nagyon várom!!!