Múlt héten két - számunkra - nagy mérföldkőhöz érkeztünk. Az első, hogy vettünk Noah-nak egy csinos kis sámlit, igy most már mindenféle emelgetés nélkül tud kezet mosni. Imádja. Ha mondom neki, hogy nyomás a fürdöszoba, úgy szalad mintha a kézmosás lenne a világ legjobb dolga. Egyedül feláll rá és ha tudná még a csapot is megnyitná, na de ott azért még nem tartunk. Sőt annyira tetszik neki ez a sámli dolog, hogy néha csak úgy magától bevonul oda, beviszi a kis vonatkáit és ott játszik velük a mosdónál.
A másik emlitésre méltó dolog pedig az, hogy már régóta beszéltünk G-vel arról, hogy majd nemsokára itt lesz az ideje, hogy Noah a kiságy helyett egy igazi kis totyogó ágyikóba költözzön. Húztuk halasztottuk a dolgot, mivel Noah mindig is nagyon szerette a kiságyát, igy azt gondoltam, hogy ez majd valami nagy és fájdalmas dolog lesz. Száz szónak is egy a vége, a múlt héten amikor a használt cuccos baba boltban jártam, vettem neki egy matracot. Azt mondták, hogy ez a matrac és a gyerekágy elég ritka dolog náluk, ezért döntöttem úgy, hogy megveszem. Gondoltam majd valamikor a jövőben szépen betesszük szobájába, hogy szokja a jelenlétét. Aztán az egyik nap úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk mit szól hozzá. Hát azt az örömöt nem nagyon tudom leirni amit ez a kismanó tanusitott mikor meglátta a matracot. Ugrált rajta, sikoltozott, hihetetlenül tetszett neki a dolog. Aztán megkérdeztük, hogy szeretne-e ott aludni aznap éjszaka. Azt mondta, hogy igen. Ott aludt és azóta is ott alszik.
Azt hiszem a harmadik napon kérdeztem meg tőle, hogy elrakhatom-e a kiságyát és megint nagyon komolyan azt mondta, hogy igen. Azóta sem kereste, nagyon szereti az ágyát, és még egyenlőre egyszer sem jutott eszébe, hogy kisétáljon mert nem akart aludni vagy ilyesmi.
Ez a dolog azért is rendkivüli itt minálunk, mert majdnem két évbe tellett mire Noah átaludta az éjszakát, ezért gondoltuk, hogy ez a váltás egy nagy macera lesz. De nem lett, éljen éljen.
A másik emlitésre méltó dolog pedig az, hogy már régóta beszéltünk G-vel arról, hogy majd nemsokára itt lesz az ideje, hogy Noah a kiságy helyett egy igazi kis totyogó ágyikóba költözzön. Húztuk halasztottuk a dolgot, mivel Noah mindig is nagyon szerette a kiságyát, igy azt gondoltam, hogy ez majd valami nagy és fájdalmas dolog lesz. Száz szónak is egy a vége, a múlt héten amikor a használt cuccos baba boltban jártam, vettem neki egy matracot. Azt mondták, hogy ez a matrac és a gyerekágy elég ritka dolog náluk, ezért döntöttem úgy, hogy megveszem. Gondoltam majd valamikor a jövőben szépen betesszük szobájába, hogy szokja a jelenlétét. Aztán az egyik nap úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk mit szól hozzá. Hát azt az örömöt nem nagyon tudom leirni amit ez a kismanó tanusitott mikor meglátta a matracot. Ugrált rajta, sikoltozott, hihetetlenül tetszett neki a dolog. Aztán megkérdeztük, hogy szeretne-e ott aludni aznap éjszaka. Azt mondta, hogy igen. Ott aludt és azóta is ott alszik.
Azt hiszem a harmadik napon kérdeztem meg tőle, hogy elrakhatom-e a kiságyát és megint nagyon komolyan azt mondta, hogy igen. Azóta sem kereste, nagyon szereti az ágyát, és még egyenlőre egyszer sem jutott eszébe, hogy kisétáljon mert nem akart aludni vagy ilyesmi.
Ez a dolog azért is rendkivüli itt minálunk, mert majdnem két évbe tellett mire Noah átaludta az éjszakát, ezért gondoltuk, hogy ez a váltás egy nagy macera lesz. De nem lett, éljen éljen.
Móka móka hátán.
Ez egy nagyon komoly pofika az első matracos éjszaka után. 
1 megjegyzés:
Ezennel tisztelettel üdvözöljük Noah uraságot a nagyfiúk táborában, és gratulálunk neki, hogy ilyen ügyesen vette az akadályt.
Megjegyzés küldése