Két hét múlva megyünk Noah-val úszni egy igazi "totyogós" úszótanfolyamra. Az egyik lány a havi bibliaóráról szokott ilyeneket csinálni, és lám-lám összejött egy csoport. Ez azért is izgi, mert az elején azt mondta, hogy biztosan nem lesz ilyen piciknek, mert általában nem olyan sokan szoktak érdeklődni, de ma irt, hogy lesz és mehetünk. Hurrá. Azért kicsit izgulok is, nem vettem még részt ilyen babaúszáson, de már régóta elakartam vinni Noah-t. Szerintem tetszeni fog neki.
Mára ennyi hirrel szolgálhatok.
Hopp még valami. Rettentő büszke voltam ma magamra mert csináltam pitát - első alkalommal - és meglepően jó lett, ráadásul nem is volt olyan bonyolult. Azt nem értettem, hogy hogy fog a tészta ketté válni, de megtette.

Nem tudom, hogy csak a Noah tűnik úgy, hogy állandóan beteg, vagy esetleg más gyerekek is betegek szerte a világban??? Miután múlt hét hétfőn visszavittem Noah-t az orvoshoz, mert akkor kellett megmutatnom a fülecskéjét, szerda reggelre megint beteg lett. Az orvos mindent rendben talált, és tessék...két napra rá megint. Egyébként azt zárójelben megjegyzem, hogy legközelebb ha MINDENT rendben találok vele és úgy látom, hogy meggyógyult, NEM fogom visszavinni...ugyanis azért, hogy 1 darab percig legyünk bent a rendelőben, azért nem szivesen fizetek közel 100 dollárt. Na mindegy, ebből levontam a következtetéseket, ez a "visszaviszem az orvoshoz a gyereket" dolog biztosan otthonról rögződött belém, akkor még ugyanis nem kellett fizetni - :-( - a vizitért...és hát az ember lánya visszamegy az orvoshoz, hogy rámondják az áment, MEGGYÓGYULT. Most majd szépen leszokok erről. Rafkósak ám, mert már ott szépen mondják, hogy akkor két hét múlva mikor lenne jó bla-bla-bla.
NNNAAA, a lényeg a lényeg, hogy Noah most tényleg nagyon beteg volt, fizikailag, érzelmileg, mindenhogyan. 5 napig a reggeli tejen és néhány cheerios-on kivül SEMMIT nem volt hajlandó enni, éjszakánként kb. óránként fent volt, úgyhogy megint beköltöztem hozzá és édeskettesben "aludtunk". Ezek mellé még annyira nyűgös volt, hogy már az apukája - aki pedig aztán mindent eltűr a kisfiának - azt mondta, hogy csináljak valamit, mert ezt ő már nem birja.
De HÁLA a mi ISTENÜNKNEK, tegnap már szépen evett, csináltam neki fincsi csirkepörit és azt ette kenyérkével. Az orra sem folyik már, de mikor beteg volt sűrűn kihasználtam az otthonról szerzett orrszivó-porszivót ami szerintem egy hihetetlen jó dolog, csak kár, hogy a gyerekek utálják :-)
Egyébként már 8 fogunk van, és ha apa és anya leül és mondjuk, hogy gyere ide akkor akár 5 métert is simán gyalogol egyedül - persze ki-ki leng azért - viszont ezen kivül nagyon hallani sem akar a gyaloglásról. Ha fogom a kezét vagy tologat valamit akkor rengeteget képes menni, magától viszont nem akar elindulni. Dehát gondolom addig örüljek amig ez igy van, nem igaz???
Még néhány kép, aztán megyek aludni :-)

A kedvenc játékai az apa és anya régi fogkeféi.


HA-HA-HA


Gondolom fogorvos lesz a gyerekből.


Traktoros a parkban.


Kutyabarát.

Itt látható az új prodzsektem, hehehe :

Én meg itten totál levagyok maradva blogirásból...ennek csakis egy oka van, a jó idő!! Annyira szupi idő van már két hete, hogy napközben egyáltalán nincs ihletem a gép elé ülni - ami meglepő, hehehe - este meg ha van egy kis kedvem hozzá akkor meg valami sorozatot nézek. Valami 24, vagy Desperate Housewives vagy Brothers and Sisters vagy valami ilyen szórakoztató dolgokat.
A változatosság kedvéért Noah-nak hőemelkedése lett estére, de most kettesével jönnek a fogai és az orra és a nyála úgy folyik mintha egy kis csap lenne a fejecskéje. Nemtudom pontosan ma hányszor cseréltem kispólót, annyira folyik az a minden. Mondtam is neki, hogy igazán becsukhatná a száját, hátha akkor nem jönne ennyi nyál :-))
Már régóta próbálom neki mondogatni, hogy mit mond a kutya, cica, kacsa, - a mókust is mondanám, de nemtom mit mond :-) - már oda jutottunk, hogyha meglát egy kutyát akkor elkezd lihegni. Édi. Na nem azért, mintha azt tanitottam volna neki, hogy a kutya liheg, egyszerűen csak ez maradt meg benne a sok kutyából. Ma próbálta mondani, hogy miaúúú valahogy úgy, hogy aúúúú. A kutyákért egyszerűen megvan bolondulva, itt is van az egyik hátsó szomszédnak egy ami néha-néha kint van és nagyokat ugat, na azt meghalja, akkor ööööö, és mutogat arra, hogy kutyát akar.
Azt nem is tudom, hogy mondtam-e, hogy tanitgatok neki jeleket és mostmár mutatja, hogy még még még, de innentől kezdve MINDEN még....még apa, még kutya, még inni, még enni, még valami játék, még add ide azt a valamit...mutogatok neki mindenfélét - kérem, köszönöm, inni, enni - de eddig a még tetszik neki a legjobban. Hogyha én mutogatom a többit akkor érti, hogy mi van, de még nem jött rá, hogy akár ő is mutathatná.
Tegnap este nézegettem Noah képeit arról a napról mikor megszületett, a videót amit G csinált a szülőszobán és ahogy felsirt, ahogy lemosták, felöltöztették, az első szopizás stb., egyszerűen nem hiszem el, hogy az a kis csöppség az én Noah-m. Bár még "csak" 13 hónapja van itt velünk, már most értem miről beszélnek a szülők amikor azt mondják, hogy nagyon hamar felnőnek a gyerekek...

Oké, itt van egy vicces történet - Gabi esete a Rendőrséggel...
Tegnap voltam azon a havi egyszeri biblia órán este, de mostmár nem a Lori-nál van, mert olyan sokan lettünk, hanem tegnap óta a gyüliben. Ez szupi mert egyrészt a gyüli tényleg közelebb van hozzánk, másrészt pedig kényelmesebben elférünk. Ráadásul tegnap szerintem kétszer annyian voltunk mint általában, legalább 50 anyuka. Szokás szerint nagyon jó volt, bátoritó, elgondolkodtató, egyszóval épitő.
Teljesen fellelkesülve hagytam el a terepet majdnem 10 órakor. Azt tudni kell, hogy annak ellenére, hogy 10 óra, a gyüli környékén ezerrel égnek a villanyok, úgyhogy "természetesen" eszembe sem jut felkapcsolni a lámpákat a kocsin. Azért sem, mert mikor elinditom a kocsit, a lámpáim felkapcsolódnak mindig, éjjel-nappal, de persze ez nem az a "normális" lámpa. Na szóval, elindulok hazafelé, kikanyarodok a gyülitől, és már akkor hirtelen meglátok a visszapillantóban egy rendőrautót. Nem utánam jött, csak "éppen" arra járt. Átfut az agyamon, hogy TUTI, hogy megfog állitani, nyúlok a telefonomért, hogy felhivjam G-t, hogy te figyelj mit is kell csinálnom, hogyha megállit a rendőr.....közben rátérek a balrakanyarodó sávra, ami felmegy az autópályára. Azt tudni kell, hogy ezen az úton kapáspól 7 sáv van. Kettő szembe jön, kettő kanyarodik balra, kettő megy egyenesen, egy kanyarodik jobbra. Szóval én kanyarodnék balra, tehát a7 sáv kellős közepén vagyok, mikor a rendőr felkapcsolja a lámpáit a kocsi tetején, vagyis ez azt jelenti, hogy állj!! Én megállok, halvány lila gőzöm sincs, hogy most merre hogyan, és mivel nem csinálok semmit, felkapcsolja a reflektort, én meg lefagyva várom, hogy lelőjön :-))) na mindegy, erre beleszól a hangosbemondóba (!!!), hogy húzódjak le jobbra. Húzódok, át 4 sávon, kocsik megállnak, lehúzódtam. Kiváncsian várom, hogy mit tettem. Megáll a rendőr, ablak le, megkérdezi, hogy ugye fogalma sincs, hogy miért állitottam meg. Annyit mondtam, hogy NOPE... a lámpám nincs felkapcsolva...hahahahaha...enyhén ciki volt az egész :-)
Hát ez volt az én esetem az amerikai Rendőrséggel. Végülis jó, hogy megállitott és éppen arra járt, mert valaki simán belémjöhetett volna az autópályán...
Aztán hazáig mosolyogtam, hogy biztos gondolta a rendőr, hogy a buta nő még a lámpáit sem tudja felkapcsolni :-)

A hétfői doki óta csak eléggé csekélyke változás állt be az állapotomba. A torkom az eszméletlenül fáj még mindig, pedig egész nap torokcukorkákat szopogatok. A közérzetem mára egy picit jobb volt, mondjuk ma egész nap megpróbáltuk Noah-val eléggé lazára venni a figurát, meg amúgy is esett az eső és nem volt mehetnékünk. Noah úgy tűnik jobban van, már az orrocskája is csak elvétve folydogál és elég jókedvű, de azért ma elég anyás volt :-).
Mára már odáig jutott a "gyaloglásában", hogy most már magától is meg-megindul néha egy közelebbi dolog felé. Ma egyszer elég rendesen orra esett, de ez gondolom ezzel a korszakkal jár. Azért bámulatos látni ahogy napról-napra egyre magabiztosabban megy.

Itt NAGYON sokat "segitett" a konyhában :-))

Csak egy gyors bejelentkezés. Mára virradóra sem éreztem túlzottan jobban magam, ezért délután meglátogattuk a doktornénit. Kaptunk antibiotikumot Noah is és én is, plusz Noah-t vissza kell vinnem két hét múlva mert az egyik fülecskéje picit be van gyulladva. (Elég sokáig töprengtem azon, hogy azt, hogy "bevan" azt egybeirják-e vagy külön. Egybe nem?:-))
Egyébként a nap gyorsan elment, Noah szobájában aludtam fél éjszaka, mert annyit forgolódott, hogy végig a babajelzőkét figyeltem, hogy na most ébred fel...nem, most...vagy most...úgyhogy vettem a sátorfámat - ez vicces, sátorfa - és ott szundikáltam, de annyit forgolódott és próbált a száján keresztül levegőt venni, hogy alig aludtam valamit. Reggel meg 7 előtt már kukorékolt, úgyhogy mikor délelőtt letettem aludni, akkor sirást rendezett, hogy már régen ilyet. Szerintem totál túl volt fáradva, plusz beteg, szóval elég nehéz volt az az alvás...aztán délutánra erőre kapott.
Most úgy elég jól esne egy nagy alvás...megyek is, hátha sikerül :-)

Betegség, betegség...ez van most nálunk. Viszont el kell mesélnem egy "érdekes" élményemet. Biztos emlékeztek, hogy fogorvosnál jártam. A doktorbácsi a biztonság kedvéért felirt egy fájdalomcsillapitót, hogyha esetleg fájna a fogam. Ami persze nem kellene, hogy fájjon, mert gyökérkezelte :-)
Csütörtökön délelőtt elkezdett egy kicsit fájni, nem túl élesen de azért Noah-val a parkba menet a gyógyszertárba kanyarodtunk, hogy kiváltsuk a fájdalomcsillapitót. Az átvételéhez felirták az ID számom - ami nekem a zöldkártya - plusz aláirattatták velem az átvételt. Elég érdekes nem? Később megtudtam miért. Este ugyanis eléggé elkezdett fájni a fogam, úgyhogy bevettem egyet. Nemsokra rá kb. ugyanolyan megtapasztalásaim voltak mint mikor hmmm, ugyebár - valami illegális szert használsz :-(
Érdekes volt. Mindenesetre mondtam a G-nek, hogy én ebből mégegyszer nem veszek be egy darabot sem.
Viszont arra gondoltam, hogy azért fájhatott két napig, mert akkor kezdett kijönni rajtam ez a megfázás féle. Lehet, hogy ráhúzódott egy kicsit. Már három napja beteg vagyok, és nem nagyon érzem jól magam, bár azt mondtuk G-vel, hogy már azért jó ideje nem voltunk betegek. Noah is beteg kicsit, folyik az orra, estére hőemelkedés, nehéz lélegzés orron keresztül - kimondottan ha még cumi is van a szájában :-), bár mára talán jobban van egy picit. Én egyre rosszabbul érzem magam, bár már arra gondoltam, hogy tudjátok vannak ezek a fehér akármik amik most röpködnek itt a levegőben és már jó pár éve egyre nehezebben viselem őket. De nem vagyok biztos benne, hogy az lehet. Szerintetek honnan tudom megállapitani?

G ma kitakaritotta, lemosta az összes járgányunkat. Kocsikat, motort én babakocsi és autósűléshuzatokat mostam. Meg orrot fújtam, tüsszögtem és aludtam délelőtt egyet mikor Noah is aludt. Elég jól esett.

Babafotók ismét:

Noah segit anyának a tej rendszerezésében :-)


Valamelyik esti bringázásunk.


A parkban.


Szombati nagy biciklitúránk alkalmával, mikor megálltunk egy parkban.


Mit eszel???


Végre a Noah meg a mami együtt :-)))


Kisfiam, most el kell, hogy mondjam, hogy ..... - mintha beszélgetnének, nem?


Egy kis séta.


Jaj de szuper idő van...


Noah és apa.


Itt ha látjátok, az egész pólója tiszta viz...megtalált ugyanis egy üveget az asztalon és gondolta, hogy belóditja a szájába...


Ez ma készült...csak úgy muszáj volt lefényképeznem a kis rövidnadrágjában.

Mit csinálunk mostanában? Felkelünk, eszünk, Noah alszik délelőtt, anya főzőcskél, takarit, aztán ebéd, és utána irány a PARK!! Ezeket csináljuk szinte minden nap. Este pedig mikor G hazajön, vacsora és nyomás BICIKLIZNI. Ez most igy jó. Jól érzem magam :-) Süt a nap, Noah tündéri, még akkor is hogyha nyűgös.
Sógorom talált munkát, ma volt először, eddig minden jónak tűnik.
Délelőtt bibliaórán voltunk ami kezd eléggé nagy méretűvé válni. Néhány új asztalt kellett betenni, már olyan sokan vagyunk. Szuper jó, szeretek oda járni.

Pillanatképek a parkból:

Ezek otthoni pillanatképek:

Ez itt egy hatalmas nevetés próbál lenni :-))

Találjátok ki hol jártam tegnap és ma is...a fogorvosnál. Megmondom őszintén eléggé tartottam ettől a találkozástól, éppen ezért húztam-halasztottam a látogatást. Viszont valamelyik este az egyik - természetesen nem egészséges fogam - fájt egy picikét, úgyhogy gondoltam ez a JEL!! Kicsit rettegve érkeztem a helyszinre - ez a félelem talán a múltbéli tapasztalataimból adódott. Az első alkalommal csak "terepszemlét" tartott az orvos, aki eléggé szimpatikusnak bizonyult. Az itélet: gyökérkezelés, korona, néhány tömés itt-ott. Ma meg is volt a gyökérkezelés...és lássatok csodát!!! Életem ELSŐ POZITIV FOGORVOS látogatása volt. Még az érzéstelenitéső injekciót is úgy adták be, hogy előtte bekenték valamivel az inyt, amitől egy kicsit elzsibbadt...aztán NAGYON lassan adta be...sőt megkérdezték kb. 100-szor, hogy érzek-e valamit és amikor azt mondtam, hogy talán egy picit, akkor még adtak érzéstelenitőt. Komolyan mondom abszolút jól éreztem magam végig és egyáltalán nem volt tórtúra!! Persze mindennek megvan az ÁRA :-)). Ráadásul még tv-t is nézhettem közben, és még fejhallgatót is feltehettem volna, de azt már egy kicsit soknak találtam, úgyhogy nem éltem a lehetőséggel :-)
Na de a lényeg, hogy rendbeteszi a fogaimat - VÉGRE - és én ennek nagyon örülök.

Gondolom mondanom sem kell, hogy a nemrég vett bicikliknek hatalmas sikere van...ráadásul az interneten találtuk ezt a nagyon cool ülést Noah-nak, aki eddig úgy tűnik nagyon élvezi a biciklizést. Az a jó, hogy az én bringámra is van egy olyan izéke felszerelve, hogy csak egyszerűen át lehet tenni oda is az ülést, és már mehetünk is. Noah kis sisakja meg egyszerűen zabálni való :-)

Ma ellátogattunk G munkahelyére, megnéztük hol tölti a napjai nagy részét. Mindenki nagyon barátságos volt és ami számomra eléggé meglepő volt, hogy Jim Elliott - tudjátok akit végül a benszülöttek - ha jól tudom - megöltek...szóval Ő a kezdetleges MAF-nek volt a tagja. Jó nem? Ki van állitva a bejáratnál a repcsinek a váza amivel ők odamentek. Olvastam a könyvet amit erről irtak és nagyon jó könyv, mindenkinek ajánlani tudom.

Felhivnám a figyelmet a háttérben található óriáshalra...ez nekem nagyon megtetszett a boltban, felvan cuppantva a csempére és a játékokat lehet belepakolni amivel fürdés közben játszunk, igy nem a kád szélét diszitik, hanem a halacska bendőjét.

Itt meg azt játszottuk, hogy jó gyorsan elforditottuk a fejünket jobbra meg balra. Ez nagyon tetszett neki :-)

Az első kéznyomat.


Meg a lábnyomat.

Hétfő...kezdődjék hát a hét!
Angie volt itt a kisfiával és a kisbabujával délután, együtt ebédeltünk, sétáltunk, parkban voltunk, beszélgettünk. A parkban találkoztunk egy lánnyal aki ott volt a két éves kisfiával, jót beszélgettünk, úgy tűnik szerdán eljön az anyukás bibliaórára és talán a gyülibe is a hétvégén. Szimpatikus leányzónak tűnik.

Plussz a nagy hir!!! Kedves barátnőm Ágika megszült ma!!! Már nagyon várom, hogy láthassak képet a gyönyörű kis manójukról. Érdekes, hogy egy kicsit én is újraéltem az emlékeket, ahogy igy többé-kevésbe nyomon követtem az eseményeket...micsoda csoda egy szülés, születés...egy új emberi élet...mire nem képes az emberi test...micsoda öröm a szülőknek kézbe venni azt a törékeny testet aki még semmit nem tud a körülötte lévő világról...éppenhogy kiszakadt a nyugodt, meleg, biztonságot adó környezetből...ebbe a világba, ahol már annyira várták.
Hát ezeken gondolkodtam :-)

Jó, jó tudom, hogy egy kicsit elhanyagoltam a blogirást, de most itt vagyok!!

Anyuék szerdán elreppentek és ezzel megkezdődtek a normál hétköznapok. Mármint ha azt normálnak lehet nevezni, hogy G bátyja ideiglenesen - ki tudja meddig - itt fog lakni velünk. Ez azért egy elég izgi esemény, nem gondoljátok? Úgyhogy most úgy érzem, hogy két gyerekem van. Az egyiket még nem kell megkérdeznem, hogy éhes-e vagy szomjas, csak megy a rutin, eszünk amikor itt az ideje. A másikat meg kell-e kérdeznem? Meg bizony, úgyhogy már most egy kicsit bevagyok csavarodva...Istenre van szükségem, tuti biztos, mert ezt én egyedül nem tudom megcsinálni. Na tessék. A másik ami egy kicsit kiakaszt, hogy szegény sógorom még nagyon fiatal - 19 -, kirakta a barátnője akivel egyébként van egy közös 1,5 éves kisfiuk. Ez a tény eléggé bonyolulttá teszi a kérdést. Mi legyen, mit csináljon, mikor láthatja a fiát, mi lesz ezután...stb. Nem lehet könnyű, megértem, hogy depis egy kicsit, a baj csak azzal van, hogy mivel én is eléggé labilis vagyok ilyen szempontból, egy másik depis ember, akiről sugárzik az unalom...hát hogy is mondjam, eléggé le tud húúúúúzni...
Erről ennyit.

Noah hihetetlenül kezdi felvenni a nagyfiús formáját. Minden kaját megeszik amit mi is eszünk, csőrös pohárkából iszik, bár az éjszakai alvásunkkal vannak gondok mostanában. Mikor anyuék megérkeztek, előtte egy nappal eléggé beteg lett, hányt és hasmenése volt, szinte semmit nem evett. Éjszakánként felkelt, de totál hirtelen, semmi bevezető és elkezdett rettentő kétségbeesetten sirni. Mivel a mi szobánkban volt arra a két hétre mig anyuék itt voltak, egyből ott voltam és odavettem magunkhoz, igy aludtunk tovább több-kevesebb sikerrel. Egy hétre rá meggyógyult, de az éjszakai sirás-felébredések megmaradtak. Ez pedig máig igy van, annyi különbséggel, hogy már visszatettem a szobájába és ilyenkor éjszaka én ott folytatom az "alvást" az ágyikóban vele. Tegnap éjszaka egy kicsit jobban teljesitett, ugyanis csak reggel 5-kör ébredt bömbölve, és ilyenkor feláll a kiságyban és úgy sir. Kicsit tanácstalan vagyok, mert ez már 3 hete igy megy...viszont a másik kézből...egy kicsit "élvezem" is, ahogy együtt alszunk, összebújunk stb., de azért jó lenne már aludni egy jó nagyot. Szóval nem tudom mi tévő legyek, még adok neki egy pár éjszakát, aztán .... nem tudom... mindig is nagyon rossz alvó volt az én kis manóm. Szivesen veszem a tanácsokat!!

BOLDOG SZÜLINAPOT DRÁGA KISFIAM!!!!

A bizonyitékok - bár visszafelé raktam fel őket - azért igy is bizonyitékok :-)))

A kisbicikli - ajándék apától és anyától.


Lufik.



Süti süti pogácsa...


Jaj de finom ez a süti.


Anya és Manó.



1 éves kismanó.

Tessék, tessék itt van néhány beigért fénykép:

Játék a mamával meg a papával.


Az első IGAZI almaevés...rettentően tetszett neki.


Ennyire!!!!


Plázaebéd.

Mindenki tömi a fejecskéjét.


Manócska igazi tortát falatozik.


Séta a mamával.


Motorozás a papával.


Itt meg csak a móka meg a móka meg a móka...

Ahogy láthatjátok mindenki jobban van, bár még Noah ma reggel hányt szegénykém egy hatalmasat, természetesen akkor amikor pont felvettem és sugárba ment az egész a nyakamba :-).
Megvolt anyu szülinapja csütörtökön, vettünk szép virágokat meg tortácskát és odaadtam az albumot amit nagy serényen készitettem. Nagyon örült neki!!

Tesómék Vegas-ban vannak és a nagy hir, hogy fogták magukat és ÖSSZEHÁZASODTAK!!! Hurrá, örülök nagyon!! Pénteken jönnek ide, aztán Noah szülinapja szombaton!!! Izgi dolgok!