Itt vagyok ragyogok

Egész hétvégén "kertben dolgozóst" játszottunk. Ez azt jelenti, hogy próbáljuk - még mindig - helyre pofozni az udvart. Hihetetlen mennyi kis és nagy zug van amit rendbe kell tenni, mert nagyon úgy néz ki, hogy azok a fránya gazak nem mennek maguktól sehová. A helyzet az, hogy már egyszer elkezdtük babrálni ezt a fönti helyet, aztán annyiba maradt a dolog. Fönti alatt azt értem, hogy az udvarnak van egy része ahová kis lépcsőn kell felmenni és egy jó egy méterrel magasabban fekszik az a rész. Ráadásul ott kezdődött a baj, hogy az előttünk itt lakó egyedülálló idősebb néni egyáltalán nem mondható, hogy szépen karban tartotta a területet...amit egyébként mostmár teljesen felfogtam, hogy miért nem...azért mert hatalmas és sok kis rejtett bokor meg virág van amivel minddel foglalkozni kell. Persze ez nekünk azért mókásabb mint a néninek volt, mert mi Noah-val eltudunk szöszmötölni kint, de a néninek ez sok volt. Szóval azon a fönti helyen olyan pici fadarabkák voltak letéve, plusz jónéhány bokor meg virág és hát valami iszonyúan nézett ki a hely. Amikor anno nekiálltunk, hogy majd megcsináljuk, akkor felszedtük már az összes nejlont és a fadarabkákat, aztán - már nem is emlékszem pontosan - valaminek hiányában (ötlet, pénz ??) annyiban maradt a dolog.

Aztán mivel nem foglalkoztunk vele, hát ez lett belőle (képek móka és tanulság gyanánt lettek felpakolva avagy, igy néz ki egy házi dzsungel):

Tarzan a dzsungelben , hehe :-)


Namostakkorkérepszépen, hol is van a mi van??


Gazfickók...


Hopp, egy kis gazfickó a kiirtott dzsungel közepén ( az a téli kesztyű azért van a kezén, mert a daddy-nek meg a maminak is volt kesztyű a kezén és igy természetesen neki is kellett egy :-))


Imádnivaló ahogy a kis lapátjával segit.

Na szóval, ez volt a dzsungel. Odáig jutottunk, hogy minden le lett kaszabolva és most próbáljuk kitalálni, hogy elégessük-e ezeket a szép példányokat egy nagy kupacba, vagy ne. A vagy ne azért játszik be, mert engedélyt kell kérni és kb. 20 dolcsit kell fizetni azért, hogy a saját udvaromban tüzet rakjak. Szépen vagyunk mi??
A dzsungel rendberakása arra inditott, hogy elkezdjek foglalkozni az udvar többi részével, ami elég jó móka. Ma délután is kint voltunk miki mókussal a kertben és amig ő a kismedencében felváltva pisilt és lubickolt, addig én egy jó nagy területet kiirtottam. hehe. Ha megnézed a fenti képet megint, pontosan a másodikat akkor látható, hogy a fal mellett a bal oldalon van egy virágágyikó, jobban mondva hidd el, hogy ott van, mert sok ugyan nem látszik belőle. Irtottam, téptem és szaggattam, vágtam és metszettem (ezt jól irtam?). Holnap lefényképezem és majd ámulhattok, hogy hová lett a sok zöldlevelű :-)

A végére az történt, hogy manó mihálynak láza lett, ami bizony nagy esemény, mert már jóóó pár hónapja nem járt errefelé betegség. Még nem igazán tudom, hogy mi van a dolog háta mögött, de szerintem valami nátha, mert már lefekvés előtt bőszen mondogatta, hogy nóz, nóz, hehehe, szépen magyarosan meg is irtam.

Lassan szinte már

úgy jövök minden nap a saját blogomra, hogy abban reménykedem...hátha irt valaki egy új bejegyzést helyettem. Aztán rájövök, hogy rajtam kivül senki nem fog irni :-)
Nem azért nem irok, mert igazából nincs mit...hanem valahogy úgy érzem, hogy annyi mindent próbálok bepaszirozni egy napba..., hogy ez valahogy mindig lemarad.
Viszont most itt vagyok, úgyhogy megpróbálok irni valami érdekeset :-)
Nálunk minden rendben, rohannak a napok, vagy legalábbis úgy tűnik...ráadásul már megint péntek van...Egyébként is a péntek a kedvencem. Itt a hétvége, főzök valami finomat, elmegyünk gyülibe és G is általában itthon van. Most szombatra persze épp azt tervezi, hogy motorra pattan és veszi a sátorfáját --- szó szerint. Mindig tervezi, hogy elmegy majd, de aztán valahogy mindig itthon ragad, mert jó apuka lévén, minden szabad percében inkább Noah-val van. De aztán mondtam neki, hogy csak nyugodtan menjen, mert pont ezért érzi úgy, hogy semmire sincs ideje. Pici manó Noah-nak is sajnos majd meg kell tanulnia, hogy nem minden körülötte forog, igaz? :-))
Szóval úgy tűnik szombat éjjel egyedül leszünk. Persze nincs semmi kifogásom ellene, szeretném ha G jól érezné magát, hiszen szegényke annyit dolgozik...ráfér egy kis pihenés.

Amúgy Noah meg valahogy teljesen nekiállt felnőni...egy hete nincs cumi és eléggé elkezdett érdeklődni a WC-be való pisilés iránt is...megmondom őszintén kicsit még húzom a dolgot, mert tudom ez egy nagy falat lesz...várok még egy pár napot, hogy megmarad-e az érdeklődés, aztán hajrá. Majd elmesélem hogy haladunk.
A cumis történet meg úgy végződött, hogy már jó pár cumit összerágott és ki kellett őket dobni. Aztán próbáltam a tudomására hozni, hogyha ezt igy folytatjuk, akkor azok a cumik végérvényesen elfognak menni pá-pá. Múlt hét pénteken pedig mindenféle bejelentés nélkül fogta magát és kivitte a kukába a cumiját...én meg mentem utána és próbáltam kérdőre vonni, hogy most akkor tényleg érti-e a következményeket :-)
Azóta nincs cumi.
Ráadásul teljes döbbenetben vagyok, mert annyira ragaszkodott mindig a cumijához, hogy ahhoz képest nem is kérdezi meg olyan sokszor, hogy cumi...cumi...cumi...
Ez könnyű volt :-) Majd meglátjuk, hogy megy a WC-s dolog :-))

Majdnem azt is elfelejtettem megemliteni, hogy szeptemberben jönnek édesanyucikámék...és nagyon örülünk, már nagyon várjuk őket!!!

szombat este Vegas-ban

Most, hogy már hazaértünk, gondoltam még egy kicsit megosztok veletek a nyaralásunkból. Szombat este Mike és Ági és kis csapatuk meglátogatott bennünket Kaliforniából. Ez azért is volt nagyon szupi, mert bár tervezték, hogy eljönnek amig Vegas-ban vagyunk, végül úgy volt, hogy mégsem tudják összehozni...szombat délután mégis úgy döntöttek, hogy kocsiba ülnek és autóznak jó pár órácskát :-) Ági nővére Kata, apuja és apuja felesége és persze a ház ura, Mike kisérték el az én kedves barátnőmet...akinek már szépen kerekedik a pocikája :-) Nekem nagyon felüditő volt látni őket, kicsit szomorkodtam is, hogy miért nem lakhatunk közelebb egymáshoz stb.... de ezt leszámitva szerintem nagyon jól sikerült a látogatás. Szombat este miután Noah és Szofika már az igazak álmát aludták, mindannyian bementünk Vegas-ba, hogy közelebbről is megnézzük micsoda nagy "élet" folyik ott esténként a hires kaszinókba. Hát hadd ne mondjam, hogy döbbenetes volt látni a hires "bűn városát" - ahogy hivják Las Vegas-t - éjjel egyenesben. Ugyanakkor gyönyörű volt a kivilágitott város, a nyüzsi, és nem utolsósorban az, hogy a barátainkkal voltunk ott. Másnap elautóztunk a közelben lévő Hoover Dam-hez. Részt vettünk egy olyan kis tour-ban, és sok mindent megtudtunk erről a gátról. Nagyon érdekes volt, és a két kis manó is hősiesen helyt állt :-) Egyszóval, Ági, nagyon örültünk, hogy eljöttetek!!!!

A fényképek - totálisan nem sorrendben :

Hoover Dam Tour - Noah és a nagy "áramcsinálók" :-))


Hoover Dam


...még több áramos cucc ...


Noah és a mélység


Noah az "áramcsináló"


Ági és baba, reggeli után


Részlet az új hidból, amit azért épitenek, hogy felszabaditsák a forgalmat a Dam-ről...ráadásul ezt már majd mindenféle fajta autó használhatja, mert a mostani felállásban, csak személyautók mehetnek át a Dam-en...


Parkoló a sziklák között


Ez csak úgy :-))


Szofi és Mike, a turisták.


Családi móka.


Szofika.


Mike és Szofi baba.


Las Vegas-i huncutság.


Mike és após pajtás.

tegnapi bejegyzéshez igért fényképek

halacskák


oroszlános huncutság


Kaszinólátogatás


...az én gyönyörű beállásom...


megint halacska, meg teknős, meg mindenféle állatkák


Mami és Noah a vizesésnél

események

Lili blogján nézegettem néhány csinos kis muffint és erről jutott eszembe, hogy teljesen elhanyagoltam a tájékoztatást torna/diéta szempontjából. Na az úgy volt, hogy a szándék megvolt bennem, hogy folytassam a torna és diéta mókát a nyaralás alatt, még a cipőm is elhoztam, hogy majd én itt is nagyon aktiv legyek, a probléma már csak ott van - na jó nem CSAK -, hogy nincs egy olyan zug sem ahová elhúzódhassak ugrabugrálni. Azt is gondoltam, hogy majd szépen betudom tartani a diétámat ilyen fincsi kaják mellett...de az is kútba ugrott. (hehe, ez nagyon vicces ez a kútba ugrott dolog)
Na szóval ott tartok most ezzel, hogy azért próbálok úszni minden nap...de közben igazából úgy döntöttem, hogy miután ennyire fuccsba (hehe, ez a szó is nagyon vicces) dölt a terv, próbálok mindenféle kaját élvezni, persze csak mértékkel :-))
Egyébként meg azt is meg kell, hogy emlitsem, hogy miután csinálok valami igazán ugrabugrás tornát, másnap - és még napokig - úgy fáj a térdem (izület) , hogy nagyon. Ez nem annyira jó. G szerint ilyenkor mindig várnom kellene amig teljesen elmúlik a fájdalom. Mivel múlt hét szerdán is ilyen torna volt soron, jó pár napig még a lépcsőn is eléggé szenvedés volt a mászkálás. Nem a kis lépcsőkről beszélek...itt a felső szinten vannak a hálószobák...úgyhogy próbálok nem föl-le szaladgálni.
Na de, ezzel csak azt akartam mondani, hogy elég rozoga a térdizületem és elég szomorú vagyok miatta...ugyanis szeretnék tovább tornázni, de aztán mindig benne van a pakliban, hogy másnap mennyire fog fájni a térdem...Ha valakinek van valami jó kis tippje...hát ne kiméljetek!!!

A tornás élményeim után azt is el kell, hogy mondjam, hogy mennyire jól érzem magam itt!!! Ez azért is megjegyzésre méltó, mert nem gondoltam volna, hogy ez is el fog jönni. Az apósom és az anyósom igazán szeretetreméltó és kedves emberek, de azért anyósom és köztem mindig is ott volt valami láthatatlan feszültség :-)
Mivel ezt szerettem volna hogyha megváltozik, kis anyukás-bibliaórás társaimmal már hónapok óta imádkozunk ezért!! És láss csodát!!! Ez az együtt töltött idő, semelyik előzővel sem hasonlitható össze. Ez tudom, hogy nem én vagyok...mert még mindig van olyan pillanat amikor azt mondom, hogy irgumburgum :-), de ilyenkor egyből próbálom Isten elé vinni ezeket a dolgokat, mert ha én próbálnám ezeket megoldani, csak szépen lassan megint felgyülemlene bennem a dolog.
Valahogy mindig úgy éreztem, hogy sosem tudta feldolgozni, hogy nem amerikai feleséget választott a kisfia :-). Ráadásul ennek a leányzónak még rövid is volt a haja, ami mindig kimondatlan volt és nem is tudtam, hogy ez ennyire fontos volt neki....na de most...mivel már elég hosszú a hajam...mostmár mondhatjuk azt is, hogy nem vagyok "rövidhajú"...hát azt hiszem ez nagyon tetszik neki!!! Micsoda apró dolgok, amiket az ember nem is gondolna, hogy ilyen fontos másnak!! Szóval az a lényeg, hogy sokat lógok anyósommal, jövünk-megyünk, varrunk, segitek neki főzni, mosogatni stb...és ami a legjobb, hogy teljesen szivből jön minden!!! HURRÁ!!!

Még mielőtt azt gondolnátok, hogy vége a bejegyzésnek, hát hadd mondjam el, hogy még nincs vége, mert nagyon irhatnékom van :-)
Valamelyik nap bementünk a Strip-re Noah-val ahol van az a rengeteg nagy csillogó-villogó kaszinó meg érdekesség. Noah rettentően élvezte a nyüzsit. Kaszinóból ki-be mentünk, mert mindenhol van valami különlegesség...az egyikben pl. oroszlánokat lehet nézegetni, a másikban flamingókat, halakat stb. Ráadásul néhány kaszinót egy olyan metróféleség köt össze, amit Noah megint csak nagyon élvezett, hiszen imádja a vonatokat!!! (Képeket teszek később!!)
Még mielőtt valaki kiakadna, hogy egy két éves gyerekkel kaszinóban jártunk, hát annyit mondok, hogy ez itt teljesen normális és úton-útfélen babakocsit tologató emberkéket láthatsz, szóval nem csináltunk semmi furcsaságot azzal, hogy elvittük Noah-t. :-)))

golgota

Tegnap délelőtt - kihasználva a nagyszülők adta lehetőséget - G és én elmentünk az itteni golgotába. A las vegas-iban már voltunk pár éve, de most felfedeztük, hogy itt ebben a kisvárosban is alakult egy és gondoltuk elmegyünk megnézni. Pici gyüli, kb. 30-an voltunk és nagyon tetszett. Tetszett, hogy kevesen voltunk, meg az is, hogy minden gyüliben máshogy dicsőitenek :-) . Azon gondolkodtam, hogy ugyanazt a dalt még hányféleképpen lehet elénekelni :-). Jó volt!!
G mondta, hogy mikor karácsonykor itt volt és elment oda, mikor a végén készült elmenni és már "beszélgetőtávolságon" kivül volt, a pásztor utána szaladt de már túl messze volt ahhoz, hogy beszélni tudjanak, úgyhogy gondolom csak annyit mondhatott, hogy helló, jó hogy itt voltál :-). Most meg mikor arra került a sor, hogy akkor nyissuk ki a bibliánkat, rájöttem, hogy itthon hagytuk...úgyhogy valaki gyorsan felugrott és szerzett nekünk egyet...de a végén végülis nem jött oda senki, hogy "elakarjuk-e mondani a megtéréshez való imát"...na jó, nem gonoszkodom tovább... az egésszel csak annyit akartam mondani - amit G-nek is mondtam -, hogy most biztosan mindenkinek majd lelkiismeretfurdalása lesz, hogy nem jöttek oda hozzánk. Mondtam neki, hogy még vissza tudunk menni a héten máskor is, hogy megadjuk nekik a lehetőséget :-)))

Azt még meg kell emlitenem, hogy jó itt, hogy nekünk is jót tesz a környezetváltozás. Tegnap este mikor Noah már javában aludt kimentünk a picur medencébe G-vel és bekapcsoltuk a buborékokat, és pici bort ittunk és perecet eszegettünk. Szupi volt :-))

Nevada

Csütörtök este érkeztünk meg Nevada-ba G szüleihez és itt leszünk július 7.-ig. A repülő út csak kb. 1,5 órás volt, úgyhogy ez a decemberi hazarepülés után meg sem kottyant. Noah teljesen odavolt a repülőktől, és szépen ült az ülésen az egész idő alatt. Persze azt meg kell jegyeznem, hogy ebben a kis hordozható dvd lejátszónak is nagy szerepe volt :-). Dehát egyszer az mondta nekem valaki, hogy a gyereknek "mindent szabad" a repülőn :-))

Már javában ágyban lett volna Noah helye aznap este mikor megérkeztünk, igy a tegnapi nap azért meglátszott rajta az a kihagyott pár óra. Ráadásul itt egy órával korábban vagyunk mint otthon, igy tegnap este már - itteni idő szerint - 6-kor ágyban volt! Most reggel 6 óra van és még mindig nem mozdult meg. Sőt még a hátsó nagy örlőfogai is jönnek, sorban pusztitja el a cumijait, mert annyira rághatnékja van, hogy ha nincs cumija akkor a kis ujjacskáját próbálja rágni. De ahhoz képest jókedélyű, és szemmel láthatóan jót tesz neki egy kis környezetváltozás. Persze nekem is :-)
Ami még szuper jó, hogy G szüleinek van egy jó kis medencéjük, igy tegnap délután már egy hatalmasat fürödtünk, Noah is nagyon élvezte, csak az nem tetszett neki, hogy nem tud csak úgy ide-oda menni a vizben.

A mai nap jeles eseménye az, hogy ma van a 4. házassági évfordulónk!! Éljen, éljen, hurrá, hurrá. Ennek ünneplésére nem öltöztünk fel szép ruhába és nem mentünk el egy étterembe...persze nekem ez volt az ötletem :-)
G viszont már korábban felvetette az ötletet, hogy mi lenne, hogyha elmennénk a motorjával valami szép helyre és hogy vinnénk valami kis élelmet és szépen elfalatoznánk kettesben. Egy percnyi ellenállás után - ami hurrikánként söpört végig az agyamban :-), gondoltam, hát miért is ne. Szóval Noah-t "leadtuk" Angie-nél, vettünk hamit és egy órai motorozás után elérkeztünk egy folyóhoz ami egy gyönyörű canyon-ban van. Ahogy mentünk a pusztaságban, halvány fogalmam sem volt hogyan lesz ebből folyó, de hihetetlen szép volt, ahogy egyszer csak feltünt az a hatalmas mélyedés a földben.
( Az egész dolog azért van múlt időben, mert tegnap délután tudtunk csak elmenni, mert holnap utazunk anyósomékhoz, úgyhogy ezerrel megy ma a pakolás. )

Jöjjön hát néhány fotó:

Ezt igy mindenek előtt, hogy bemutathassam családunk új motor tagját, ugyanis az a dolog valahogy elmaradt...irtam korábban, hogy próbálta G eladni a másik motorját, aztán hosszas várakozás után becserélte erre az újra...és azóta is rettenetesen boldog :-))

Sajnos közös kép nem készült :-)

Gyönyörű helyen jártunk tegnap. A hely neve McCall és kb. 2,5 - 3 órányira van tőlünk, attól függően, hogy melyik utat választod. Odafelé az egyenes autópályát és egyszerű utakat választottuk, hazafelé pedig a hegyek között - völgyek közöttit :-)

Az egész hely valami gyönyörű volt tényleg, a nagy tóval, hegyekkel, végeláthatatlan fenyőkkel, hóval a hegytetőkön, a pici üzletekkel...úgy döntöttünk, hogyha tehetnénk, egyből odaköltöznénk. Az egyetlen hátulütője a helynek, hogy mivel elég magasan fekszik, bizony kemény telek vannak és még most is jóval hűvösebb volt fent, mint itt nálunk. Az egész hely valahogy otthonra emlékeztetett, a kis boltokkal, meg a hely ahol ettünk, az illat valahogy nem volt "amerikai". Na azt ne kérdezzétek meg, hogy mit értek ez alatt, mert nem tudnám elmagyarázni.
Ráadásul ez az egész kis kirándulás azért is volt nagyon fontos, mert ha jól emlékszem ez volt az első olyan autósutunk Noah megszületése óta, amikor nem stresszeltük magunkat halálra, hogy miért nyafog a kis csomagunk, mert ha hiszitek ha nem egy nyafogást sem hallottunk végig. Ráadásul hazafelé a csomag még egy órácskára el is aludt. Persze ez az egy óra jóval kevesebb volt mint amit általában alszik, ezért este már 7-kor pizsiosztás volt.

mérföldkövecskék

Múlt héten két - számunkra - nagy mérföldkőhöz érkeztünk. Az első, hogy vettünk Noah-nak egy csinos kis sámlit, igy most már mindenféle emelgetés nélkül tud kezet mosni. Imádja. Ha mondom neki, hogy nyomás a fürdöszoba, úgy szalad mintha a kézmosás lenne a világ legjobb dolga. Egyedül feláll rá és ha tudná még a csapot is megnyitná, na de ott azért még nem tartunk. Sőt annyira tetszik neki ez a sámli dolog, hogy néha csak úgy magától bevonul oda, beviszi a kis vonatkáit és ott játszik velük a mosdónál.




A másik emlitésre méltó dolog pedig az, hogy már régóta beszéltünk G-vel arról, hogy majd nemsokára itt lesz az ideje, hogy Noah a kiságy helyett egy igazi kis totyogó ágyikóba költözzön. Húztuk halasztottuk a dolgot, mivel Noah mindig is nagyon szerette a kiságyát, igy azt gondoltam, hogy ez majd valami nagy és fájdalmas dolog lesz. Száz szónak is egy a vége, a múlt héten amikor a használt cuccos baba boltban jártam, vettem neki egy matracot. Azt mondták, hogy ez a matrac és a gyerekágy elég ritka dolog náluk, ezért döntöttem úgy, hogy megveszem. Gondoltam majd valamikor a jövőben szépen betesszük szobájába, hogy szokja a jelenlétét. Aztán az egyik nap úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk mit szól hozzá. Hát azt az örömöt nem nagyon tudom leirni amit ez a kismanó tanusitott mikor meglátta a matracot. Ugrált rajta, sikoltozott, hihetetlenül tetszett neki a dolog. Aztán megkérdeztük, hogy szeretne-e ott aludni aznap éjszaka. Azt mondta, hogy igen. Ott aludt és azóta is ott alszik.
Azt hiszem a harmadik napon kérdeztem meg tőle, hogy elrakhatom-e a kiságyát és megint nagyon komolyan azt mondta, hogy igen. Azóta sem kereste, nagyon szereti az ágyát, és még egyenlőre egyszer sem jutott eszébe, hogy kisétáljon mert nem akart aludni vagy ilyesmi.
Ez a dolog azért is rendkivüli itt minálunk, mert majdnem két évbe tellett mire Noah átaludta az éjszakát, ezért gondoltuk, hogy ez a váltás egy nagy macera lesz. De nem lett, éljen éljen.

Móka móka hátán.

Ez egy nagyon komoly pofika az első matracos éjszaka után.