Megigérem, hogy hűséges blogoló leszek és HAMAROSAN beszámolok mindenről, de most ez nem fog menni. A hat emberből hárman betegek - és az egyik a Noah baba - úgyhogy most nem sok energiám van irni...bocs.
Teszek majd képeket is!!! Csak várjatok türelemmel :-)))

NAGGGGGYON izgi, egy óra múlva megyek ki anyuék elé!!! HURRÁÁÁÁÁÁ!!!!

El sem tudom mondani, mennyire izgulok. Anyuék már a gépen ülnek és röpke 9:45 órás repülés után "nemsokára" megérkeznek New York-ba. New york-i idő szerint délután 5-kor érnek oda, ami itt délután 3 óra...most 7:30 van :-) Kedden repülnek tovább ide és este érkeznek meg 10 körül. Noah ma átköltözik a mi szobánkba, anyuék fognak az ő szobájában megszállni. IZGI!!!

Ezt a képet tegnap találtam az egyik biciklis út mellett, szerintem nagyon vicces:



Ez a kislány odatolta hozzánk a babakocsiját tegnap a parkban és ott ragadt játszani velünk. Mondtam a G-nek, mikor megláttam ezt a képet...G, nézd, igy néznénk ki, hogyha ikreink lennének :-)

Néhány pillanatkép a mai napból...

Azt hiszem Noah megint beteg lesz, tegnap köhögött picikét aztán ma már sűrűbben és tüsszög is, plusz ez a köhögés kicsit megnehezitette az alvásokat, mert persze köhögni kell, aztán felébredt...még most este is mikor letettem felváltva sirt és köhögött aztán ringattam kicsikét mint régen, úgy elaludt...

Anyukámék meg 1 hét múlva ilyenkor már itt lesznek!!! HURRÁ!!!!!!

Hát akkor most megint képekben mondjuk el:

Ez a Home Depot-ban készült a hétvégén. Noah nagy érdeklődéssel vizsgálta ezt a nagy levegőfújóberendezést...


Itt apának "segit" ...


A parkban.


Megint a parkban. Cumival védekezünk az idegen tárgyak bekapása ellen. Elég jól működik.


Noah a kisautójában.

Tegnap este Noah és apa volt főszerepben, én ugyanis leléptem fél 7 körül a Lori-hoz, ahol havonta egyszer van ez az összeröffenés. Noah megfürödve, pizsiben tengett lengett apával, aztán vacsi után szépen aludni tért. Az óra nagyon jó volt, igazából eléggé gyakorlati dolgokról volt szó, jó kis jegyezteket adott Lori megint, igy aztán lehet rajtuk itthon is csámcsogni. Amit szeretnék az az lenne, hogy csináljak naponta egy kis listát, hogy mit kell csinálnom stb., igy sokkal átláthatóbb lenne egy-egy nap és este nem érezném úgy megint, hogy csak úgy elúszott a nap. Sok mindenkinek biztosan nem segitene ez a listakészités, de én úgy érzem nekem bejönne. Plusz a jó tanács, hogy aprócska célokat irjunk fel - pl. mosni egy adagot stb. - nem azt, hogy ma minden sarkot kitakaritok a konyhában, lemosom az összes polcot, összerakom az edényeket, kimosom a hűtőt - mert aztán ha ez igy nem jön össze, akkor máris ott az elkeseredés, hogy nem vittem véghez a CÉLt. Szóval sok apró dolog és szépen kihúzogatja őket az ember sorjában és máris számot tudok adni magamnak elsősorban, hogy mi történt az adott nap.
Lori ajánlott még korábban egy könyvet olvasásra, az a cime, hogy ME? OBEY HIM? Megmondom őszintén én kissebb előitéletekkel olvasom az ilyenfajta könyveket, de ez egyenlőre teljesen jó és abszolút bibliai alapokkal magyarázza a tényt, hogy miért is találta ki azt Isten, hogy engedelmeskedjünk a férjünknek. :-) Szóval eléggé izgi, ugyanis már találtam egy-két gondolatot benne ami nagyon tetszik és új megvilágitásba helyezte ezt a témát számomra.

Sok-sok fénykép:

Itt jól látszanak a fogacskáim.


Itt meg csak bambulok.


Ez itt a Városháza Boise-ban.


Ez meg én a fiúkkal.


Ez meg egy festmény.


Nagyon szeretem mikor apa feldob, ilyenkor úgy érzem magam, mint egy repülő.


Anya meg én a parkban.


Anya meg én a Snake River-nél.


Apával ugyanott.


Ez az autóban készült.


Errefelé kirándultunk a hétvégén.


Ez a legújabb quilt.


Noah és a postaládák.


Ezek a virágok olyan szépek...


Manó a fűben.


Mókus az etetőnél. Ha jól megnézitek a képet, a mókus popója az etető bal felén van, a fejecskéje meg ott figyel a jobb sarokban lent.



Noah az ablakban.

Gondoltam bejelentkezem, mert már jó pár napja nem irtam. Minden este akartam ám irni, de mindig olyan késő lett...:-(
G munkahelyével kapcsolatban minden jól megy, eddig minden rendben, mindenki nagyon kedves, bár egy dolog zavarja. Ő szeret pörögni, dolgozni reggeltől estig ahogy meg van irva, de ott az emberek eléggé lazára veszik a dolgot....lehet, hogy ez valami keresztény betegség, hmhm?? (Tisztelet a kivételnek.)

Noah közben betöltötte a 11 hónapot, és szinte minden nap rácsodálkozom, hogy milyen nagy fiú már. Van 6 fogunk - újabb 2 készülőben van - simán felállunk bármi mellett, még a sima fal mellett is, szeretünk bohóckodni, bámulni a mókusokat a cicát és a kacsákat az ablakból és szeretünk kiabálni nekik. Egy kicsit már menni is tudunk a tárgyak mellett, bár erre még csak most kezdünk úgy igazán rájönni. Úgy mászunk a földön mintha valami gyorsulási versenyen lennénk, semmiféle akadály nem probléma, mert mindenen átmászunk. Egy-két másodpercre - véletlenül - egyedül megállunk, eszméletlenül tudjuk mondani, hogy dedededede, mamamamam, papapapapa meg hasonlókat, sőt néha ránkjön és csak úgy játszásiból pörgetjük a nyelvünket és kiabálva mondjuk, hogy rrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr. Nagyjából értjük, hogy nem-nem, meghogy nem szabad, de nem nagyon érdekel bennünket :-). Szeretjük a kukát, a kábeleket, a konnektorokat, főleg kivenni belőle azt a mütyürt ami a gyerekeknek van beletéve, hogy ne nyúljanak bele. Imádjuk a számitógépeket, és minden elektronikai felszerelést, de a legjobban az ablaknál szeretünk állni és bámulni kifelé. Eszünk darabos kajákat - pépet egyáltalán nem szeretjük már - eszünk csirkét, törött krumplit, imádjuk a sütőtököt, banánt, plusz ami jön. Ja, a joghurtot is nagyon szeretjük. De a kedvencünk még mindig a juice minden mennyiségben. Ezért mostmár erősen vizezem, igy inkább izesitett vizszerűséget iszunk. Az ivás viszont még mindig cumisüvegből történik és hallani sem akarunk arról, hogy ennek meg kell majd változnia :-). 11 hónapos korunkra még cumizni is elkezdtünk!! Előtte nagyon ki nem állhattuk az egész cumi ügyet, de nemrégen mikor nagyon betegek voltunk, iszonyúan megszerettük. Van egy kedvenc takarónk is amit mindenhová elviszünk és mindig azzal alszunk. Nagyon puha.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe, de biztos vagyok benne, hogy még RENGETEG más dolgot is csinál Noah ami most hirtelen elkerülte a figyelmem...:-))

Anyuék pedig nem egészen HÁROM hét múlva jönnek, úgyhogy ez kezd elég izgi lenni.

Az én G-m a héten megkapta azt az állást amit szeretett volna. Itt fog dolgozni: www.maf.org, ha gondoljátok nézzétek meg a honlapjukat. Holnap reggel kezd. Ez azért is lesz érdekes, mert most már a mi kis életünk is olyan lesz mint mindenki másé. Anyuka otthon lesz a babával, apuka elmegy reggel, este hazajön stb. Hát, kiváncsi vagyok. Mindenesetre ahogy visszanézünk az elmúlt majdnem egy évre mióta Noah megszületett, szinte mindig ott volt G és ez tök nagy áldás volt több szempontból is. Az egyik, hogy láthatta ahogy növekszik, ott volt szinte minden új dolognál amit éppen Noah kitalált stb. a másik pedig, hogy ugye abban egyetértünk, hogy nincsenek véletlenek. Ezt azért mondom, mert ez alatt az egy év alatt rájöttem - persze közben is nyilvánvaló volt -, hogy G ott volt velem mert szükségem volt arra, hogy ott legyen. Vajtán amikor Noah megszületett, amikor utolért a szülés utáni depresszió, a költözés, az új hely itt Amerikába stb. Mostmár talán itt az idő, hogy magamra maradjak. Mostmár hozzászoktunk az új környezethez, szereztünk egy-két barátot akire számithatunk, vannak kis találkozóink amikre járunk stb., szóval rendszer van az életünkben.

A héten vasárnap helyett szombaton mentünk gyülibe, ami nekem nagyon tetszett. Valahogy lazább volt a hangulat mint a vasárnap reggeli alkalmakon. Vagy én voltam lazább :-)??
G végülis nem tudott velünk jönni, mert felmerült egy-két munka, ami tök szuper, mert úgy tűnik a business is kezd jól alakulni.
Ma viszonylag szép idő volt, úgyhogy ebéd után felkerekedtünk és bementünk a belvárosba és sétálgattunk egy kicsit. Jó volt, Noah is nagyon élvezte. Hihetetlen mikor az ember azt gondolná, hogy most aztán már biztos fázik, azt élvezi a legjobban. Pláne ha még a szél is fúj, hát akkor meg aztán megy a duma, meg a sikongatás.

Holnap délután viszem az orvoshoz, megint kap KETTŐ szurit szegénykém. Még nem mondtam meg neki :-(

Elkészült a következő két hónap is, a 7. és a 8. Már nem olyan sok van hátra. Márminthogy nem csak az album készitésből, hanem az idő az első szülinapig.

Ez a kép a következő geek-et ábrázolja, aki itt éppen az egeret bütyköli.

Itt pedig zenét komponál... :-)

Ma reggel hóesésre ébredtünk, és ez azért volt érdekes, mert amikor Noah felkelt - egy új szokás szerint egyből rátapadt az ablakra - és néz ki a nagyvilágba. A hóesés pedig nagyon tetszett neki, még beszélgetett is a hópelyhekkel.
Ráadásul még bibliaórára is eljutottunk, ami már nagyon kellett, mert már két hete nem voltunk. Noah jó kisgyerek volt, és még aludt is állitólag. De nem gondolom, hogy túl sokat, mert már fél három körül lekellett tennem a délutáni alvásra, és 2,5 (!!) órát aludt. Sőt még az is izgi volt, hogy vacsit sem kellett csinálnom ma, mert maradékot ettünk, ezért már el is tudtam kezdeni a következő magyar órára a felkészülést, amit egyébként mindig a hétvégére halasztok. Úgyhogy ez naccerűűűű.
Holnap apuci itthon lesz, bár este megy el egy másik városba ami kb. 4 órányira van, mert pénteken ott fognak dolgozni ezért az éjszakát ott töltik, hogy ne reggel kelljen menniük.
Hétvégére egész jó időt mond, remélem kicsit kitudunk szabadulni.
Ezen a hétvégén még azt is megfogjuk próbálni, hogy a szombat esti bibliaórára megyünk, és igy a teljes vasárnap a miénk lehet. juhhéééééjjjjj.

Ma csudaklassz napunk volt. Apuka nagyon korán elment a dolgozóba, még mielőtt bárki is felkelt volna, úgyhogy a reggeli rituálénkat egyes egyedül csináltuk végig :-) Ráadásul ma reggel Noah kapott cheeriost és csak úgy rágta mintha 32 foga lenne... mostanában reggelente mikor mi reggelizünk adunk neki kis morzsikákat és nagyon imádja, biztos azért is, mert igy olyan mintha ő is részt venne a reggeliben. De ma aztán morzsák helyett a kis cheerios karikák landoltak a szájában.
Délelőtt magyar órám volt ami nagyon jól sikerült. Ez biztos annak is köszönhető, hogy a tanitványom tényleg szeretne tudni magyarul, úgyhogy készül rendesen. Utána pedig egy elég jót beszélgettünk mig Noah aludt.
Ebédre is új szelek fújtak ma a divatba, mégpedig azért mert nem olyan régóta az összepépesitett cuccok mellé meghagyok egy pár kis párolt krumpli, répa stb. darabkát és azzal szépen eljátszadozik mialatt eszünk. Tegnap viszont a pépes cuccot egyáltalán nem volt hajlandó enni, a kis darabkákat pedig mind bevágta. Ezért ma nem pépesitettem neki, hanem csak villával épphogy összetörtem a zöldségeket, és gyönyörűen megette őket, szinte alig kellett segitenem neki - mármint a kezével ette nem késsel villával :-) - csak rakosgattam a tálcára a cuccokat ő meg rakosgatta őket a pofijába. Még a banánt is utána csak pici darabokra vágva adtam neki és nem volt vele semmi problémája. Nagyon szupi érzés látni, hogy fejlődik de azért ijesztő is, hogy már ilyen nagyfiú...
Délután kettesben elmentünk bevásárolni, aztán chilit csináltunk meg kukorica kenyeret. Fincsi lett. A múltkori chilim nem lett túl jó, de ez most egy másik recept volt.
Holnap úgy tűnik eljutunk a bibliaórára is!! Hurrá.

Mostmár ennyire jól vagyunk:

Nyoma sincs a háromnapos nyüglődésnek, mikor irtam a legutolsó bejegyzést, másnapra Noah sokkal jobban érezte magát. Nevetgélt, játszott és nem akart mindig ölben lenni. Nem tudom mi lehetett, mondjuk azóta is egyfolytában patakokban folyik a nyála, úgyhogy én még mindig arra tippelek, hogy ennek valami nagy fogas akció lesz a végére.

SEGITSÉG!!!!
Valami van ezzel az én kisfiammal. Azt ugye irtam, hogy a múlt hét magas lázzal kezdődött, de aztán semmi más jele nem mutatkozott, hogy beteg lenne. HÁROM napja viszont valami megváltozott. Annyira de annyira nyügös és sir ha nem tetszik valami, dobálja magát ha elveszek tőle valamit stb. Olyan mintha egyszerre csak előjött volna ez az éne...megmondom őszintén nagyon ijesztő és még igy is, hogy ezalatt a három nap alatt G végig itthon volt, teljesen kikészitett bennünket. Nem panaszkodásképpen irom ezt igazából, egyszerűen csak nem értem mi történt. Ma elvittük orvoshoz, mert úgy tünt mintha az egyik fülecskéje fájna, gyakran odanyúlt és fogdosta, de azt mondta az orvos, hogy az ég világon semmi baja nincsen. Ami teljesen jó hir, csak közbe meg mégis úgy látjuk, hogy vagy valami fáj neki, vagy egyszerűen fogalmam sincs...nagyon félelmetes ez az egész. Teljesen meg vagyok ijedve! A 10 és fél hónap alatt soha nem volt még ilyen, és soha nem sirt még ennyit. Vajon mi lehet Noah-val? Ez mára a találós kérdésem. Ha valaki megfejti, legyen szives szóljon :-)

Hát akkor ahogy látjátok megint megváltozott a hátterem :-)

Tegnap is még volt Noah-nak láza, de már láthatóan sokkal jobban érezte magát. Magyarázott ezerrel, játszott, kúszott-mászott úgyhogy úgy néz ki minden visszaállt a régibe. Illetve még nem minden de már majdnem. Az éjszakai alvás az még mindig mindennek nevezhető csak alvásnak nem, de ez mindig igy van szegénykémmel amikor beteg. Hátha ma éjszaka már jobban fog aludni. Most estére már csak nagyon pici hőemelkedése volt, igy most nem adtam már neki semmiféle gyógyszert.
Az ajándék készités most egy picit leállt, bár ma már volt egy kis időm odaülni csinálni az albumot, nemsokára elkészül a 6. hónap is. Ha belegondolok, hogy még ugyanannyi...és abba is belegondoltam, hogy nemsokára jönnek anyuék meg tesómék, röpke négy hétvége múlva itt lesznek. Szuperjó!! Nézegettem ma a tortákat az üzletbe, szeretnék majd Noah-nak a szülinapjára valami picurkát amibe majd jól beletúrhat :-) meg szeretnék majd neki lufikákat is. Persze Ő ebből még nem sokat fog érzékelni, dehát mégiscsak az első szülinapja lesz, nem igaz?