Érdekes, érdekes...azon gondolkodtam, hogy régen - 1-2 éve - mennyire nem szerettem a vendégeket. Ez most jó őszinte volt. Aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért nem. A következőre jutottam: mindig is nagyon érzékeny voltam arra, hogy legyen saját szobám, ami csak az enyém. Gyerekként volt ilyenem, de aztán kicsit felborult a családi béke és elváltak a szüleim. Talán ott kezdődött ez az érzékenység...Azt hiszem onnantól kezdve most először mondhatom el, hogy a sajátomnak érzem a helyet ahol lakom. Értitek mit akarok ezzel mondani?
Ebbe a saját otthonomba pedig mostmár szivesen látok bárkit! Ez egyébként egy hihetetlen csoda. Szeretek készülődni, takaritani mikor jön valaki, főzni, sertepertélni mikor itt van valaki.
Sőt, most még egy kicsit izgulok is, hogy megint nem lesz itt senki ma estétől. Hm...
Persze kibirom :-), csak mostanában ezeken gondolkodtam. Meg azon, hogy milyen nyugalom van itt. Kinézek az ablakon és egy pár mókust látok szaladgálni, meg a kis verebeket akik próbálják kiszedni az utolsó szemeket az etetőből.
Kiváncsi vagyok mit hoz a jövő, ugyanis a bérletünk szeptember végén lejár itt...ha gondoljátok imázhattok azért, hogy lejjebb vigyék a bérleti dijat és akkor maradnánk még egy évig itt...már megkérdeztük de még mindig nem válaszoltak...De ha mennünk kell, hát az is jó :-)

Még annyit, hogy Noah tegnap volt 15 hónapos :-) Igazi nagyfiú. Rátettem a mérlegre és bizony fogyott egy picikét...persze nyár van...néha jó sokat eszik, a következő nap pedig szinte semmit nem akar enni. De nem hiszem, hogy ez valami hatalmas probléma lenne...csak azon gondolkodtam én miért NEM fogyok...elvégre nyár van... :-))