Tudjátok milyen az amikor nagyon nincs kedved semmit csinálni...csak ülnél egész nap és mondjuk olvasnál vagy valami ilyesmi...na ez egy ilyen nap. Reggel mindig nagy terveim vannak, mikor még nem bújt elő a nap és nagyon jó friss a levegő. Azt tervezem ilyenkor, hogy na, majd jól elsétálunk a parkba, meg kimegyünk és kint hancúrozunk, meg majd jól kinyitjuk az összes létező ablakot. Aztán dél felé azt veszem észre, hogy már megint 40 körül van a hőmérséklet és lefújok minden aktivitást. De aztán arra gondolok, hogy a gyerekeket tényleg nem zavarja a hőség, úgyhogy újabb tervet kovácsolok. Azt,hogy azért mindenképpen ki kellene merészkedni a lakásból, főleg, hogy mára nem terveztem semmi több fogásos vacsorát. Tehát időm mint a tenger. Talán kimegyünk az udvarba, engedünk vizecskét a kismedencébe, és kint pihegünk a kacsákkal és mókusokkal.
Azért nagyon fog hiányozni ez a ház, márcsak azért is, hogy ilyen kis erecske folyik a ház mögött és annyi mókust és kacsát látunk naponta, hogy alig győzünk nekik integetni. (Ezt csinálja Noah.) Ráadásul tegnap egy kicsit beborult mire G hazaért a munkából, igy vacsi után biciklire pattantunk és elmentünk egy nem éppen közeli parkba, végig a folyó mellett...gyönyörű volt. Ott megint elfogott a szomorka, hogy ilyen nem lesz ott ahová költözünk két hónap múlva. Dehát ne gondoljunk arra, hogy mit hoz a holnap, nem igaz? Lehet, hogy a folyó meggondolja majd magát, és elkezd arra folyni, vagy az összes mókus- és kacsa család kiköltözik oda. Lehet :-))