35. hét

Úgy tűnik lassan de biztosan közeledünk a naphoz amikor találkozhatunk ezzel a kis pocakmanóval. Érdekességképpen megemlitem, hogy Noah a mai naptól számitva 4 nap múlva született. Hmm...Úgy gondolom pocakmanó nem lesz ilyen korai, bár lehet, hogy csak remélem, hogy nem lesz, ugyanis NAGYON nem szeretnék kórházban szülni. Viszont ha ennyire korán jönne akkor valószinűleg a szülésznő a kórházba tanácsolna. Imádkozzunk azért, hogy legalább még két hétig lakjon a pocaklakásában :-)
Terhességgel kapcsolatban. Sok húspárna a testemen hatalmas pocakkal párositva. Eléggé fáradt vagyok, vagy mondhatni hamar elfáradok, és eléggé ingerlékeny vagyok. Sokkal jobban mint általában. A nem alvást azt hiszem már nagyjából megszoktam, kb. 3-4 óránként ébredek és néha órákig tart mire visszaalszom. Baba úgy tűnik, hogy mindig akkor alszik éjszaka amikor én, eddig még nem tartott ébren, úgy tűnik ugyanazon a rendszeren van mint én. Hátha ez igy marad :-)
Csontjaim fájnak, úgy érzem úgy mozgok mint egy elefánt és valószinűleg sokat jajgatok mert Noah rendszeresen megkérdezi, hogy Mami, fáj poci? Hehe.
Pocakmanó RENGETEGET mocorog, csuklik, forog, tologatja kifelé a popsiját, lábát mindent amit lehet. Általában fejjel lefelé van, de még van helye forgolódni.
Néha megcsap a pánik szele, hogy nemsokára szülök, de aztán próbálok nyugodt maradni :-) Na meg az egész, "hogyan lesz Noah-val és egy újszülöttel" tipusú pánik...

A szülésre felkészitő órák már múlt héten véget értek és ELVILEG milliószor többet tudok mint mikor Noah-val voltam terhes. Eszméletlen, hogy mennyi anyuka felkészületlenül megy szülni és azt sem tudja mi történik , mikor és miért a testével. Hihetetlen dolgok amiket az ember tényleg akkor tud, hogyha veszi a fáradságot és beleles a szülés világába. Van akit persze nem érdekel vagy nem is gondolja, hogy mennyi információ van amit jó ha tud. Remélem emlékszem majd mindenre amiről beszéltünk és tudom alkalmazni a jobbnál jobb ötleket a vajúdás során. Na persze meg utána, meg utána, meg utána.

Boldog Szülinapot Noah!!!

Három éves lett egy kismanó a házikónkban. Igazából 7.-én volt a szülinapja, csak most jutottam ide, hogy nyomot hagyjak róla a blogon.
A képeket visszafelé sikerült feltennem :-)

32. hét - kerekedünk, kerekedünk

Pénteken betöltöttem a 32. hetet és már rettentő izgalommal várom, hogy találkozhassam ezzel a kis mókussal a pocakomból. Két hete amikor szülésznő viziten jártam, hát hogy is mondjam, azt ajánlották, hogy diétát kell változtatnom, ugyanis nagyon magas a cukorszintem és sokkal rohamosabban hizom, mint ami normális lenne. Erre nem nagyon kellett felhivni a figyelmem, teljesen tisztában vagyok vele. Kicsit megijesztett viszont a dolog abból a szempontból, hogy a nagykönyvek szerint még ebben a harmadik trimeszterben "kellene" a legtöbbet hizni. Ijesztő. Na szóval egy kis elkeseredés után keresésbe fogtam és diétát változtattam. Nincs fehér kenyér, nincs csoki-süti-nasi, van barna kenyér, hús, saláta, tojás, teljes kiőrlésű huncutságok és még sorolhatnám. Nem nagyon vagyok otthon ezekben a kajás dolgokban, de minden tőlem telhetőt megpróbálok megtenni. Holnap van a következő vizitem és kiváncsi vagyok mint mondanak majd a cukorszintemről meg a súlyomról. A biztonság kedvéért az utóbbi két hétben feljegyeztem mindent amit ettem, hogy áttudjuk beszélni a szülésznővel mit gondol. Holnap a biztonság kedvéért csinálnak egy ultrahangot is aminek én nagyon örülök, mert igy legalább láthatom a kismókust. Az ultrahang oka elsősorban az, hogy felbecsüljék mekkora a baba, ugyanis elég sok bizonytalanság van a kiirt időpontommal kapcsolatban. Nahát majd meglátjuk.

Amúgy kezd minden kissé nehézkessé válni, kicsit talán türelmetlenebb is vagyok, de igyekszem higgadt maradni. Néha elég nehéz, mert úgy érzem Noah rettentően ügyesen képes megérezni rajtam a türelmetlenséget...és talán egy kicsit vissza is él vele :-). Próbálom kicsit lazábbra venni a ház körüli teendőket, mert bizony elég gyorsan elfáradok. Éjszakánként megszámlálhatatlan alkalommal ébredek és ezek közül sokszor nem is tudok visszaaludni. Csak fekszem és gondolkodom. Ez persze nem segit a türelmetlenség dolgon. Aztán néha kicsit be is pánikolok, hogyha két éjszakai nem alvás ennyire kikészit...milyen leszek a sok nem alvós éjszaka után :-).

A dúlám, a szülésznőm, az óra amire járok valami hihetetlen jó, de erről talán egy külön bejegyzést kellene irnom...

Végezetül itt van néhány kép amin talán lehet látni egy kis pocakot is.

gyulai

Egy apró kisboltban leltem erre a kincsre, sőt még vegetát is találtam és üveges lecsót. A lecsó nagyjából hidegen hagyott, ezt ugyanis még otthon sem enném meg üvegből. Ez a darabka kolbika azonban egyáltalán nem hagyott hidegen, főleg, hogy a terhességem elején erről az izről ábrándoztam.