"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

hétfő, január 26, 2009

Csak úgy, mert érdekes :-)

Ásitó baba
(Azt még hozzá kell tennem, hogy amikor a kismancs elkezd rázkódni az azért van , mert az anyukája egy jó nagyot nevetett. Lehet, hogy ez teljesen egyértelmű volt nektek , de engem G világositott fel, hogy az akkor történt amikor nevettem egy jó nagyot. Egyszerűen csak kinevettem a babát, hogy mekkorát ásitott.)

" video


Dobogó szivecske

video

KISFIÚ !!!!

Éljen éljen ma láttam a totális valóságot a doktorbácsinál, és nagyon valószinű, hogy ebből a babából már nem lesz kislány :-)))





(Azt most igy hirtelen nem tudom, miért töltötte fel a blogger a fényképeket oldalt, az utolsót meg vizszintesen...majd később megpróbálom kitalálni.)

A baba teljesen jól van, rengeteget mozog, talán többet is mint Noah anno, bár ezt lehet csak azért érzem igy, mert a második.
A 22. hét helyett úgy tűnik betöltöttem a 23.-at az adatok alapján, de a kiirt időpontot csak akkor változtatnák, hogyha legalább két hét lenne az eltérés. (A vonalzómat a lap tetején azért átirom majd.)
Igy marad május 29. bár van egy olyan sanda megérzésem, hogy az inkább május eleje lesz...

Amúgy az én állapotomról annyit, hogy rengeteg ún. braxton hicks kontrakcióm van, elég zavaró, nem fájdalmasak egyáltalán, de kényelmetlen érzéssel járnak. Persze ez mindenki szerint normális, úgyhogy én sem foglalkozom velük túl sokat.
A gyomrom az kb állandó jelleggel ég, úgyhogy sokszor használom a gyomorégésre való tablettákat.
A mozgásom kb olyan mint egy kis elefánté, elég nehézkes... :-))
Ezeken kivűl teljesen jó minden, bár mondhatni, ahhoz képest, hogy még van néhány hónap, elég terhesnek érzem magam :-)) Szemmel láthatóan gyarapodnak a kilók, és a csipőcsontom már most nagyon fáj. Néha annyira, hogy úgy érzem ha egy lábra állok nem tudom megtartani magam :-)

vasárnap, január 18, 2009

újra itthon

A helyzet az, hogy már egy hete itthon vagyunk, de valahogy úgy tűnt kell egy kis idő, hogy visszarázódjunk a mindennapi rutinba. Azt persze nem is emlitem, hogy G egy hétig egyedül volt itthon :-), úgyhogy ráfért a házra egy kis takaritás. Na nem mintha koszos lett volna, csak úgy mégis, tudjátok hogy van ez.

A nevadai látogatás G szüleinél valahogy egy kicsit furcsára sikeredett ez alkalommal. Kicsit elszomoritott mert a legutóbb mikor ott voltunk a nyáron, úgy éreztem Isten nagyon megáldotta az ottlétünket és a kapcsolatomat anyósommal. Most valahogy az ellenkezőjét éreztem. A különbség a két látogatás között az volt, hogy ez alkalommal otthon volt G öccse és a kisfia és az anyuka naponta ott voltak, szinte egész nap. Ami persze nem baj, mert igy is lenne rendjén. Legutóbb viszont együtt béreltek egy apartmant és próbáltak a saját lábukra állni, hogy úgy mondjam. Akkor anyósom teljes figyelemmel fordult Noah felé és nem zavarta meg a figyelmét a másik unoka. Talán ez egy kicsit furcsán hangzik, de sajnos észreveszi az ember mikor a másik gyerekét jobban szereti a mama mint a tiédet. A másik kisfiú három éves múlt novemberben és nem valami - hát hogy is mondjam - jól nevelt kis csemete, akitől Noah sok - nem éppen pozitiv - dolgot eltanult. Merthát a rosszaság ragad igaz?
Nem szeretném, hogyha ez fellengzősnek hangozna, vagy úgy mintha az én gyerekem egy halál jól nevelt és szófogadó gyerek lenne. Mert nem az.
Azt hiszem a gyereknevelés a legnagyobb kihivás amivel valaha is találkoztam. A teher, hogy jól csináld, a szándék, hogy jól akarod, a csalódás, hogy nem mindig úgy működik ahogy szeretnéd....naponként kopogtatnak az ajtómon. Isten nélkül képtelen lennék ezt csinálni. Nem is értem, hogy az emberek hogyan nevelnek gyerekeket Nélküle. Hogyan bizhatnék csak saját magamban és abban, hogy hátha jó lesz a vége...
Pont tegnap mondtam G-nek, hogy Isten jó kis feladatot és gyakorlatot választott Noah-n keresztül... :-))

Egy kicsit elkalandoztam.

Szóval anyósommal valahogy ez alkalommal nem voltunk egy hullámhosszon :-) Nehéz volt, még G-nek is, pedig az ő anyukájáról van szó.
Dehát ez itt nem a panaszkodás ideje, úgyhogy ennyi elég is a karácsonyról.

szombat, január 03, 2009

Kalifornia

A változatosság kedvéért Nevada után Kaliforniába érkeztünk. Az úgy kezdődött, hogy Ági barátnőmék meglátogattak bennünket amig G szüleinél voltunk Nevadában és Áginak az az őrült ötlete támadt, hogy mi lenne hogyha Noah és én eljönnénk hozzájuk egy röpke hétre...G már otthon van és hétfőn kezdődik a munka újra ... mi meg itt a most épp nem túl napos Kaliforniában, de azért élvezzük, hogy nem kell csizmát és nagykabátot hordani mint otthon Idaho-ban ahol éppen megint esett a hó.
Itt leszünk jövő szombatig és ebben még az is a jó, hogy közben itt a Murrietta-i konferencia központban éppen missziós konferencia lesz jövő héten és remélem, hogy találkozhatom majd néhány rég nem látott ismerőssel!!!!