Egy kis séta

Itt van jó pár fénykép egy sétánkról. A képek itt készültek a házunk tájékán. Sokszor járunk erre sétálni, mert sok a fa errefelé, van egy jó kis ösvény ahol lehet biciklizni, meg sétálni, és ami összekapcsolódik a játszótérrel. Mindig először teszünk egy jó nagy sétát mielőtt a játszótérre mennénk, mivel a játszótér csak itt van az út másik oldalán, én meg vágyom egy kis sétára mindig.

"A" betű és a PIROS szin

Bevezetésképpen annyit, hogy ezeket az otthonoktatós bejegyzéseket főleg anyukámnak teszem fel, mert szeretném megosztani vele, hogy mi is az amit csinálunk és hogyan is néz ki ez az egész otthontanulósdi. Mivel a hétvégi skype-os beszélgetéseink alatt nincs idő és lehetőség mindenre kitérni, ezért is gondoltam arra, hogy belecsapok a blogolásba újra. 

Természetesen mindenkit szeretettel látok ezeknél a bejegyzéseknél, irjatok nyugodtan, adjatok tanácsot, kérdezzetek, osszátok meg a tapasztalataitokat. Mivel ez az év az én első próbálkozásom, nagyon amatőr vagyok, de az itteniek azt mondják, nem számit, igy kezdi mindenki :-) De azért ha eszedbe jut, imáidban gondolj ránk, hogy azért annyira ne baltázzam el :-)

Úgyhogy, hajrá otthonoktatás. Gyertek velem erre a kalandra! 

Mielőtt belevágnék az A betű kellős közepébe, azt el kell mondjam, hogy hogyan is áll Noah a betűkkel. Az angol ABC-t fújja, ezt egy kis dalocskának köszönheti az egyik meséből amit régebben agyba-főbe néha nézett, plusz van egy játék laptop-ja amit kb. két éve kapott az anyósoméktól és az kifejezetten a betűket "tanitja". Szóval az angol ABC-je jól meg lett alapozva innen-onnan. Na meg persze az angol ABC az ő kis 26 betűjével talán nem is olyan nagy falat. De azt hiszem innen már könnyebb lesz becsippenteni a magyar Á,É meg ilyen hasonló turpisságokat. 

A terv az, hogy az angol és a magyar ABC-t is tudja majd egyszer, bár tudom, hogy a magyarral azért egy kicsit több munka lesz. De persze mi is megtanultuk valahogy nem igaz?

Igy kezdtük hát:

 Elővettünk egy kis babot és abba próbálgattuk az ujjunkkal beirni a nagy és a kis A betűt. 

Máris egy kis kitérő. Biztosan érdekel valakit aki ezt olvassa, hogy milyen nyelven "tanitom" Noah-t az A betűre. Ez sokáig nagy dilemma volt nekem mielőtt belekezdtünk ebbe, mert én mindenképpen meg akarom tartani a magyar nyelvet kiscsaládunkban, igy nagyon tartottam attól, hogy hogyan is fog ez kinézni ahogy elkezdjük a tanulást. Sok emberrel beszélgettem erről aki otthon oktat és egy nagyon bölcs anyuka (aki 25 éve otthonoktat és 8 gyereke van) azt mondta, hogy annak ellenére, hogy magyarul szeretnék Noah-val beszélni, itt élünk Amerikában és ha minden igaz, hogy itt is fogunk...de ha nem is, feltételezzük, hogy igen, akkor Noah-nak itt kell ebben a nyelvben és társadalomban megállni a helyét és ezeknek a normáknak megfelelően kell tanitanom. Ez a tanács annyit segitett megmondom őszintén, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom amiért angolul kell tanitom. Tanitás közben természetesen magyarul beszélünk, de pl megkérdezem, hogy ez milyen betű angolul, és megkérdezem magyarul is. Szóval duplán megy a dolog. Mikor a gyülibe megyünk és ott van a gyerekeknél, ott is tanulnak, plusz ha valaki megkérdezi tőle, hogy héj te kisfiú ez milyen betű, az én felelősségem, hogy angolul válaszoljon egy angol kérdésre. Nemde?

Ez a dilemmám talán ebben az évben nem is fog még annyira kijönni, talán csak a későbbi tanévek során.  Talán amikor már tud majd olvasni. Vagy nem is tudom mikor pontosan. De jönni fog.

Majd folyamatosan beszámolok erről, mert ez egy nagyon nagy dilemma nálam. 

Visszatérve az A betűhöz.

Rajzolgattunk pici a betűt is jó párszor.

Próbálkoztunk átirni a kipontozott A betűk vonalkáit.

Végigmentűnk a házon és próbáltunk olyan tárgyakat találni amik a betűvel kezdődnek. Na most már itt megállt a tudomány, mivel az agyamba automatikusan magyarul jönnek az a betűs szavak, igy a legtöbbet magyarul mondtuk. 

Nagyon vicces volt mikor G hazajött és Noah beszámolt neki az A betűs kalandunkról, elmondta neki, hogy találtunk A betűs tárgyakat. Erre G megkérdezte, hogy miket talált. Ő meg elkezdte mondani neki angolul, hogy door (ajtó), window (ablak), table (asztal). Hát angolul ezeknek az A betűhöz nem sok közük van :-)

Ezután nekiálltunk piros A betűket gyártani. (Hát ez most itt éppen zöld, hoppá:-), a pirosról nincs képem.)

Aztán, hogy egy kis számolást is belevegyitsünk, megszámoltuk a nagy és a kis a betűket. Ezeket magyarul és angolul is megszámoltuk.

Noah kiszinezte a cseresznyét az almát és a tűzoltóautót. Megkerestük a papiron az a betűket és bekarikáztuk őket.

Közben még a hét napjára is kitértünk, igy azokról is próbálunk minden nap beszélni és arról is, hogy milyen nap volt tegnap és milyen lesz holnap.

pofik

Nathan kb. 5 hetesen.

Ő pedig Noah hajdanán kb. 5 hetesen.

Jobb lenne hogyha Nathan-nek jobban látszana a pofikája, de majd megpróbálok találni egy olyat ahol mindkettőjük arca ugyanúgy látszik.

Már egy hónapos a második trónörökös

Hihetetlen, hogy már egy hónap eltelt. Egyrészről azt mondom, hogy MÁR eltelt, másrészről azért sokkal hosszabbnak tűnik ez az idő. Úgy érzem, hogy egész nap csak szoptatok és mást sem csinálok, hehe. Jó hir viszont, hogy Nathan a 2,8-as születési súlyáról már 4,3 kg-ra gyarapodott, ami szintén hihetetlen. Kezd egy kis tokája is lenni és a kis bőrét kezdi kitölteni egy kis husi is. Amúgy rettentően más mint Noah volt, de talán ezt azért is látom igy, mert nem érzem - teljesen - úgy, hogy fogalmam sincs mit kell kezdeni egy újszülöttel. Sokkal nyugodtabb baba, de azért meglehet bántani rendesen és akkor aztán van sirás. Azért mondom, hogy megbántani, mert olyan cukorpofa amikor úgy nagyon elkezd sirni úgy áll a szája, mint akit nagyon megbántottak. Az éjszakáink sem annyira gázosak, össz-vissz alszom kb. 4-5 órát minden éjszaka amivel azért eltudok vegetálni napközben. Persze nem érzem magam fittnek és üdének minden nap. Próbálunk sétálgatni, parkba menni, de még mindig tanulom hogyan is kell szoptatni azzal al bizonyos szoptatós kütyüvel amit magadra teritesz. Meg azt is tanulom, hogy hogyan kell szuper szoptatóspárna nélkül szoptatni. Ez még rejtély :-) Noah egyébként még mindig teljes csodálattal néz a "pici babára" - igy hivja Nathan-t. Tulajdonképpen azt hiszem örül, hogy a nap nagy részét széken ülve töltöm a szoptatás miatt, mert ilyenkor meseolvasás van és azt imádja. Persze eddig mindig ugyanazt a mesét olvastuk újra és újra. Már lassan kivülről fújom Micimackót. Hála Istennek szülés utáni depressziónak nyoma sincs, de azért vannak napok, órák amikor megcsap a szele. Olyankor bepánikolok kicsikét, mert nem akarom újra átélni azt amit Noah születése után átéltem. Ma egyébként már elmentünk bibliaórára délelőtt, sőt utána még egy bevásárlást is megejtettünk. Azt nem mondom, hogy zökkenőmentes volt, de eddig úgy tűnik, hogyha babahordozóba teszem Nathan-t akkor elég jól lenyukszik, úgyhogy ma is az segitett a boltban. Van van négy fajtám, úgyhogy azt is még tanulom, hogy azok hogyan működnek. Viszont egyetlen hátulütője a dolognak, hogy a hátam rettentően fáj alapjáraton , valószinű a nem tökéletes szoptatás alatti testtartásomból adódóan, igy mikor babuka a hordozóban van, azért elég rendesen elkezd fájni egy idő után. Amúgy szemem romlott a szülés óta, úgyhogy ma elkellett mennem a szemészetre és új lencsét és szemüveget kellett csináltatnom. Sokat olvastam erről és nagyon sok esetben irták, hogy szülés után romlott a szemük. Azt is olvastam, hogy ez minden szülésnél egyre rosszabodhat.

32. hét - kerekedünk, kerekedünk

Pénteken betöltöttem a 32. hetet és már rettentő izgalommal várom, hogy találkozhassam ezzel a kis mókussal a pocakomból. Két hete amikor szülésznő viziten jártam, hát hogy is mondjam, azt ajánlották, hogy diétát kell változtatnom, ugyanis nagyon magas a cukorszintem és sokkal rohamosabban hizom, mint ami normális lenne. Erre nem nagyon kellett felhivni a figyelmem, teljesen tisztában vagyok vele. Kicsit megijesztett viszont a dolog abból a szempontból, hogy a nagykönyvek szerint még ebben a harmadik trimeszterben "kellene" a legtöbbet hizni. Ijesztő. Na szóval egy kis elkeseredés után keresésbe fogtam és diétát változtattam. Nincs fehér kenyér, nincs csoki-süti-nasi, van barna kenyér, hús, saláta, tojás, teljes kiőrlésű huncutságok és még sorolhatnám. Nem nagyon vagyok otthon ezekben a kajás dolgokban, de minden tőlem telhetőt megpróbálok megtenni. Holnap van a következő vizitem és kiváncsi vagyok mint mondanak majd a cukorszintemről meg a súlyomról. A biztonság kedvéért az utóbbi két hétben feljegyeztem mindent amit ettem, hogy áttudjuk beszélni a szülésznővel mit gondol. Holnap a biztonság kedvéért csinálnak egy ultrahangot is aminek én nagyon örülök, mert igy legalább láthatom a kismókust. Az ultrahang oka elsősorban az, hogy felbecsüljék mekkora a baba, ugyanis elég sok bizonytalanság van a kiirt időpontommal kapcsolatban. Nahát majd meglátjuk.

Amúgy kezd minden kissé nehézkessé válni, kicsit talán türelmetlenebb is vagyok, de igyekszem higgadt maradni. Néha elég nehéz, mert úgy érzem Noah rettentően ügyesen képes megérezni rajtam a türelmetlenséget...és talán egy kicsit vissza is él vele :-). Próbálom kicsit lazábbra venni a ház körüli teendőket, mert bizony elég gyorsan elfáradok. Éjszakánként megszámlálhatatlan alkalommal ébredek és ezek közül sokszor nem is tudok visszaaludni. Csak fekszem és gondolkodom. Ez persze nem segit a türelmetlenség dolgon. Aztán néha kicsit be is pánikolok, hogyha két éjszakai nem alvás ennyire kikészit...milyen leszek a sok nem alvós éjszaka után :-).

A dúlám, a szülésznőm, az óra amire járok valami hihetetlen jó, de erről talán egy külön bejegyzést kellene irnom...

Végezetül itt van néhány kép amin talán lehet látni egy kis pocakot is.

néhány fotó

Unokatesók.


A mostani látogatásunkkor sajnos nem tudjuk használni a medencét :-(



Ritka pillanat, mindketten az asztalnál.


Garth bátyja Drew, Drew barátnője és a kisfiuk Emery, na meg Noah.


Nagyi.


Noah ajándékbontogatás közben.


Noah és Emery egész jól kijönnek. Persze azért vannak kritikus pillanatok :-))

az első fénykép

Ime a kismanó fejlődésben 9 hetesen. Ti mire tippeltek??

Megtörtént az első látogatás az orvosnál, Noah és daddy is élőben láthatták a kismanót a képernyőn :-) Mindenki rettentő kedves volt, a doktorbácsim is valami tündére fickónak tűnik igy első találkozásra.
Amúgy vegetálunk, nagyon rosszul vagyok minden nap, általában egész nap. Néha vannak jobb pillanataim, olyankor próbálok egy kicsit otthont varázsolni a házunkból, de aztán a végére megint jön a rosszullét. Noah délutáni alvását általában úgy várom mint a gyerekek a karácsonyt, mert ilyenkor én is letudok dőlni egy picit.
Az állandó hányinger, émelygés, fejfájás a társaim mostanában, de remélhetőleg hamarosan búcsút mondhatunk nekik mert nem éppen szivesen látott vendégeink. Bár ha belegondolok, hogy mégcsak 9 hetes a kistesó....akkor még van egy pár hetem a "vendégeimmel".
Azt még hozzá kell tennem, hogy nagyon furcsa épp mondtam G-nek, hogy képzelje már el, mint ahogy egyik napról a másikra megundorodtam a kávétól, szinte alig tudok ránézni a számitógépemre. Tudom nagyon vicces, de valahogy hányingerem lesz tőle :-))

bargello

Varrós pályafutásom első bargello -ja.

Igy kezdődik a munka...Megcsináltam a csikokat. Azután összevarrtam őket. Felcsikoztam a csikokat... Egymás mellé illesztettem őket mert látni szerettem volna, hogy mi lesz belőle...


És láss csodát... :-))
Valamilyen oknál fogva ezt a képet nem egyenesen töltötte fel a blogger...akármit is csináltam mindig ilyen lett...vagy lehet, hogy csak én vagyok ilyen béna???

Na de a munkának még közel sincs vége. Ezután ugyanis még felfogok varrni egy zöld csikot a négy szélére, úgy ahogy a barnát is feltettem, de a zöld kb . háromszor olyan széles lesz. Ezután felteszem a hátulját és teszek közé olyan izékét amit fogalmam sincs , hogy hivnak, valami bélés féleség...nnna. Azután jön a nagy meló. Megfogom próbálni saját kezüleg összevarni, a terv az, hogy a hullámok mentén varrok majd a kockák közepébe...de még azon is gondolkodom, hogy kézileg készitsem, ami jóval nagyobb munka, de még nincs meg az a speckó talp a gépemre amivel a másikat megtudom csinálni. Még nem tudom.

félkész kert és lakóközösség móka

Ahogy megigértem feltettem két képet a félkész állapotban lévő kertről...amiről még mindig negyvenmillió elképzelésünk van, hogy hogyan lehetne megcsinálni...és a helyzet tegnap esti állása szerint..avagy...héj G, gondolkodtál a kerten, hogy mit csináljunk vele??? .... a válasz az volt, hogy nem...hát akkor még alszunk rá egyet :-)) (De azért hasonlitsátok össze a tegnapi meg a mai képeket, mert egyértelműen látszik a változás...:-)

Tegnap délután még az a jeles esemény is történt, hogy a lakőközösségnek volt egy kis party-ja, ahol volt "ingyen" hot-dog, meg jégkrém, meg felfújós-ugrálós a gyerekeknek, meg arcfestés, meg tűzoltók és rendőrbácsik...

Noah imádja ezt az ugrálós cuccot...

Megnéztük a nénó autót is, mert azt is szereti mókus miska...


Ezt a tűzoltóautón találtuk..hát nem édes?


Ez pedig az esti fürdés alkalmával készült...ami mindig szupernagy móka.