"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

péntek, december 21, 2007

Repcsis alvás.


Móka a papával.


Mamáéknak mesét olvas.


Bevásárlás a Metróban.


Esik a hó.


Még mindig esik...


Micimackó.


Távirányitós huncutság...


Bendőtömés...


Mamánál az üzletben.


Eszterrel a gyüliben.


Tomival a gyüliben.


Rajzolgatás itthon.

szerda, december 19, 2007

Hát akkor itt az idő azt hiszem, hogy beszámoljak...
Pénteken reggel, közel 24 órai nem alvás után :-) érkeztünk magyar földre. Hála Istennek az útról az egyetlen negativ élményem a hosszúsága volt. Kétszer váltottunk repülőt, ebből a legutolsó két órás késéssel indult az időjárás miatt. Noah hihetetlenül jól birta az utazást, ami engem eléggé meglepett, mert tényleg egyetlen egyszer sem voltunk még a határán sem annak, hogy esetleg erélyesebben kellett volna rászólnom, a reptereken rettentő ügyes fiú módjára a babakocsiban várt a sorára, a repülőkön pedig még kis sem kellett nyitnom a minden szuper játékkal megpakolt hátizsákomat. Az egész úton összesen egyetlen egy mesekönyvet "fotyasztottunk" el, azon kivül pedig annyira érdekesnek találta az egész repülős témát, az embereket, a forgatagot a reptereken, hogy rettentően büszke voltam rá. Ráadásul az egyik gépen egy órát, a hosszú 8 óráson pedig az utolsó öt órát átaludta. Én természetesen nem tudtam aludni, mert arra figyeltem, hogy a következő fordulásnál leesik-e az ülésről vagy sem.
Na szóval igy a nagy út után azt mondhatom, hogy sokkal de sokkal rosszabbra számitottam.

Az átállás is nagyon jól és viszonylag gyorsan ment, aminek szintén nagyon örültem. Azt hiszem az segitett, hogy annyira hosszú volt az út, hogy az utolsó repülés itt is és ott is nagyjából éjszakára esett. Ott lefekvési idő volt majdnem, itt pedig már reggeledett és az az öt óra alvás segitett Noah-nak, hogy frissen és üdén üdvözölje a nagymamit meg a papát :-)
Első nap aludt egyet napközben, aztán rendes időben 8 körül ment aludni. Az első két éjszaka 10 körül felébredt és fent voltunk 3-4 órát, aztán aludtunk tovább. Azóta pedig minden a régi, délelőtt alszik egyet, aztán este ugyanúgy megy aludni mint otthon. Majd meglátjuk otthon milyen gyorsan megy majd a visszaállás.

Amúgy pedig most nem megyek bele a részletekre, hogy milyen hatással van rám az itthonlét :-), de annyit azért mondok, hogy Noah-t mintha kicserélték volna, ugyanis mióta megérkeztünk hihetetlenül jó gyerek -persze mindig az volt - és annyira jókedvű és vidám, hogy nem is tudom mit gondoljak. Azt hiszem jó hatással van rá ez a kis környezetváltozás...

kedd, december 11, 2007

Csak annyit mondanék igy gyorsan alvás előtt, hogy ma többször ki- és bekerültek dolgok a bőröndjeimbe...és a végére még négy is kevésnek bizonyult...de ez mindig igy van...az ember addig pakol ameddig a takarója ér...vagy valami ilyesmi :-), mert ha tudná az ember, hogy csak három bőröndje lehet mondjuk, akkor az lenne dugig, de ha négy akkor az van dugig. Ez a dugig szó igy leirva elég vicces, nem hiszem, hogy valaha is papirra - internetre - vetettem volna.
A másik dolog az , hogy annyira de annyira fáj a torkom, hogy azt hiszem kifog pottyanni a nyakamból...:-)
Azokról a részletekről már nem is irok, hogy G mennyire próbált meggyőzni, hogy ne vigyem magammal a laptopomat, meg arról sem, hogy szerinte a kabátom legyen rajtam és ne a bőröndben, de én meg próbáltam meggyőzni, hogy az egy túl nagy valami cipelni, és nekem rétegek kellenek a hideg repcsin nem egy nagykabát, megaztán az is, hogy most akkor vigyek-e a repülőre váltás ruhát hogyha az én édes drága kisfiam véletlenül mondjuk lehányna vagy ilyesmik. Meg azt ne is mondjam, hogy hányszor tettem ma a bőröndöket a mérlegre...dehát mondom, nem megyek bele a részletekbe :-)

hétfő, december 10, 2007

Gondolom mondanom sem kell, hogy már mekkora utazási lázban égek. Viszont a kellemes izgalmat gyakran egy kis aggódás váltja fel, főleg azok után, hogy tegnap éjszaka Noah vagy háromszor hányt, úgyhogy volt kiságyas és nagyágyas huzatcsere, ugyanis egy idő után áthoztam hozzánk, szegénykém úgy sajnáltam. Viszont ma napközben nem hányt többet, reggelire evett jó sok cheerios-t, csak úgy magában, ebédre főtt krumplit adtam neki, délután meg annyi kekszet -sima keksz, mindenféle iz nélkül, olyan mint a háztartási keksz otthon -evett, hogy vacsira már semmi nem ment le. Vizet is elég sokat ivott, úgyhogy minden oké volt, bár napközben aludhatott volna egy kicsit többet. Van egy olyan érzésem, hogy éjszaka is ébredés lesz, bár remélem nem hányós ébredés, hanem csak olyan "anya, vigyél át magatokhoz, légyszi,légyszi" ébredés. Most emiatt sem pánikolok, mert otthon anyuéknál úgyis egy szobában fogunk aludni, amit egyébként meg nagyon szeretek, mert olyan jó hallani a szuszogását amikor felébredek, ha meg ő ébred, akkor az én szuszogásomat hallja.
Nem tudom, hogy a nemalvás eredményeképpen vagy miért, de egész nap nagyon fájt a fejem. Általában azt mondhatom, hogy nem vagyok egy fejfájós emberke, de ma úgy igazán fájt. Még az is fájt, ahogy ezt-azt csináltam, jobb volt inkább vizszintben.
Közben már végre elkezdtem bepakolni, bár tegnapra terveztem, hogy elkezdem, de valahogy nem jött össze. Kettő bőröndöt nagyon gyorsan megtömtem mindenféle földi jóval, aztán hirtelen megijedtem, mert ebben a kettőben egyetlen egy olyan dolog nem került ami a mi cuccunk. Igy az eredetileg tervezett három bőröndös odamenet helyett valószinüleg négy lesz belőle. Meg plussz azt is próbálom kitalálni, hogy mi mindent kell a kistáskáimba pakolni amit felviszünk a repülőre. Már annyit google-ltam, és olvasgattam mások jó tanácsait gyerekkel való utazásra, hogy mostmár -remélhetőleg- minden simán fog menni :-)) Viszünk sok mesekönyvet, mert azokat imádja -a kedvenc kedvenceket már pár napja kivontam a forgalomból, hogy jó nagy meglepetés legyen-, aztán meglepetés vonatkát amit imád, de még nincs neki, illetve van, de ő még nem tudja, na meg még sorolhatnám, de már a gondolattól is leszakadt a vállam a cipeléstől...mostmár aztán tényleg csak az ima maradt, mert földi dolgokból felkészültem :-)

G holnap itthon marad és igy eltudok menni még az utolsó pár helyre, Noah nélkül , igy gyorsabban megjárom. Aztán azt is tervezem, hogy holnap már teljesen bepakolunk mindent, szerdán pedig G szülinapja van, igy délelőtt bemegy dolgozni, mert mindig csinálnak egy kis szülinapi fánk-party-t, aztán meg szerdán van nekik egy karácsonyi IT ebéd, amire én is mentem volna, ha nem másnap utaznánk...de igy inkább maradunk és készülődünk, aztán ebéd után jön haza és jól felszeljük a szülinapi tortát és átadjuk az ajándékokat :-))

szombat, december 08, 2007

A következő taktikát eszeltem ki, mikor ma reggel 5 órakor felébredtem és egy nagy köhögést rendeztem -vagyis azért ébredtem fel, mert köhögtem- : Mivel még öt napunk van hátra az indulásig, azt gondoltam, hogy mi lenne ha mostantól minden reggel jóóó korán kelnék és jóóóó korán feküdnék le. Ez a taktika igazából azt lenne hivatott szolgálni, hogy amikor csütörtök reggel fel kell kelnem 4-kor, hogy elkészüljünk és kiérjünk a reptérre, akkor talán nem lennék ANNYIRA fáradt napközben mint amúgy... bár nem tudom mi fog történni azon a ponton amikor itteni idő szerint mennék aludni, akkor még csak kb. két órája lennénk a New York-ból Budapestre suhanó repülőn.
Még azt sem tudom, hogy Noah hogy fog reagálni egy fél 5-ös kelésre, de korábbi tapasztalataim azt igazolják, hogy elég jól szokta viselni mikor felébresztem. Ez persze nem történik olyan nagyon sűrűn, de már volt rá példa. Viszont azt tudom, hogy mindig hagyni kell neki egy kis időt amig észhez tér :-)

Közben azt is sikerült eldönteni, hogy nem visszük magunkkal a gyerekülést az autóba, mert meggyőzött a G, hogy éppen elég lesz tologatni a bőröndöket, és az ülés egy nem éppen egy kis méretű valami. A pesti gyüliből egy anyukától kapunk kölcsön egyet, amit szinte el sem hiszek, hogy ilyen simán ment...márcsak arra kell majd kitalálni valamit, mikor visszafelé tesóméknál leszünk egy pár napot Jersey-ben...majd megkérem, hogy kérdezősködjön körbe a barátaiknál, hátha ott is van egy elfekvőben...ezt ő még nem tudja, de hogyha olvassa a blogot, majd most megtudja :-))

Ma pedig az a nagy megtiszteltetés ér, hogy 11 órakor jön értem Angie és megyünk csavarogni együtt, egyedül, gyerkőcök nélkül. Ez lesz az én szülinapi kiruccanásom. Elmegyünk ebédelni a belvárosba és aztán megtámadjuk a plázát és ott leszünk egy ideig. Szuper, már nagyon várom!!!

szerda, december 05, 2007

Ezt csak úgy fel akartam ide tenni, múlt héten Kica baby shower-jén voltam és ott volt Jessica is:
Kica-nak kicsit több mint 6 hónapos terhesen indultak meg a fájásai...igy kórházba került és még néhány hétig sikerült bent tartani a babát de még igy is kb. 2 hónappal korábban született meg. Mostmár mindannyian jobban vannak, baba még kórházban, szépen gyarapodik, azért imádkoznak, hogy karácsonyra hazamehessen.

Amúgy meg az idei szülinapomat ágyban párnák között töltöttem. Azt terveztük, hogy Angie fog vigyázni Noah-ra este és mi meg szépen elmegyünk vacsorázni. Természetesen ez nem jött össze, de G itthon maradt és egész nap ő gondoskodott Noah-ról én meg csak feküdtem és ki voltam szolgálva. Hoztak nekem ebédet, délután pedig legalább 3 órát egyedül voltam, úgyhogy egy filmet is megtudtam nézni. A betegséget leszámitva, szuperjó szülinapom volt, ugyanis mióta Noah megszületett még nem volt alkalmam ilyen ágybamaradósat játszani.
Mi pedig azért imádkozunk, hogy most már ebben a hátralévő egy hétben semelyikünk se betegedjen meg, sőt jövő hét csütörtökön is mindannyian makk egészségesek legyünk!!

szombat, december 01, 2007

Az történt, hogy álltam a sorban a pénztárnál és megláttam egy újságot, aminek az a cime, hogy karácsonyi sütögetés, vagy valami ilyesmi. Gondolhatjátok, hogy gyorsan belelapoztam, és mivel benne volt egy fahéjas csiga receptje is, hát az újság a kosaramban landolt. Hosszas gondolkodás után tegnap megsütöttem a fahéjas csodát. Csodának kell, hogy nevezzem, mert végtelenül egyszerű volt és nagyon finom lett. Van nekem ugyanis egy fahéjas csiga receptem és akárhányszor próbálkoztam vele, a tésztája sosem kelt meg kellőképpen és mindig olyan kicsit keményre sikeredett sütéskor. Na szóval, itt van bizonyitéknak néhány kép, hogy ne csak a levegőbe beszéljek:


Ez a két első kép akkor készült amiután állni hagytam őket addig a bizonyos 20-30 percig.


Azt ne kérdezzétek miért ilyen kerek dologba tettem őket, de szerintem igy olyan kis mókásak lettek.
Aztán persze itt van a csoda recept, hogyha valaki próbálkozni szeretne (megpróbálom hűen visszaadni a részleteket, nehogy azt mondjátok, hogy valami nem stimmelt a csiga-bigátokkal):

Elkészités idő: 45 perc
Kelesztés: 1 óra + 30 perc
Sütési idő: 20 perc
Sütő: 375 F

Hozzávalók:
4 3/4 - 5 1/4 pohárka liszt
1 csomag száritott élesztő (ez azt hiszem otthon is 7 grammos)
1 pohárka tej
1/3 pohárka vaj
1/3 pohárka cukor
1/2 teáskanál só
3 tojás
3 kanál olvasztott vaj
2/3 pohárka cukor
2 teáskanál fahéj

1.
Összekeverünk 2 1/4 pohárka lisztet az élesztővel. Inci-pincurka lábosban felmelegitjük a tejet a vajjal és a cukorral de nem forraljuk, csak jó meleg legyen. Ezt a huncutságot hozzáadjuk a lisztes huncutsághoz, plussz a 3 tojást. Fogjuk a mixerünket és 30 másodpercig alacsony fokozaton összemaszáljuk, majd 3 hosszú percig, már nagyobb fokozaton kevergetjük a tésztánkat. Ezután fakanállal beleforgatunk a fennmaradó lisztünkből annyit amennyit csak enged.

2.
Kivesszük a tésztánkat a tálból és jól meggyurmáljuk kb. 3-5 percen keresztül majd a gyurmálás végén kis gombócot formálunk belőle és egy kicsit olajjal körbekent tálba tesszük és letakarva, meleg helyen kb. 1 órán keresztül állni hagyjuk. Állás közben pedig néha-néha bekukucskálunk a paplankák alá...na jó ezt nem irja a recept :-)

3.
Szóval 1 óra alatt gyönyörűen megkelt a tésztácskánk, úgyhogy fogjuk magunkat és kigurgulázzuk a tálkából, kicsit összenyomkodjuk, és letakarva 10 percig állni hagyjuk. Közben itt a receptem felhivja a figyelmünket, hogy vajazzunk ki egy 9x1 1/2 incsnyi kerek tálkát, vagyis kettőt mond, mert azt is mondja, hogy vágjuk kettőbe a gombócunkat.

Én nem vágtam kettőbe, csak szépen kinyújtottam kb. fél centi vastagságúra, megkentem a tésztát az olvasztott vajjal és jól megszórtam a fahéjas-cukros egyvelegemmel.
Aztán itt olyat mondott a receptem a felvágással kapcsolatban, hogy azt gyorsan ki kellett próbálnom. Azt ajánlotta, hogy késsel való felvágás helyett, fogjak egy darab fogselymet (!!) és azt a kis csiga alá téve, majd a csiga fölött ellentétes irányba húzva vágjam fel. Hát mondhatom, hogy ez egy nagyon jó ötlet, ugyanis kipróbáltam és gyönyörűen felszeli a csigát ez a fogselyem.
Aztán szépen beletettem őket a kivajazott tepsibe - közben rájöttem miért is tettem kerek tepsibe őket - és letakarva állni hagytam kb. 20-30 percig.
4.
A sütőt közben előmelegitettem és ha jól emlékszem nem is kellett egészen 20 percig sütnöm, kb. 18 volt vagy valami ilyesmi.


Ennyi a történet, és a bizonyitékok ott vannak feljebb, úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy érdemes kipróbálni, mert ennek a csigának olyan omlós a tésztája, hogy csak nnnnaaa.

kedd, november 27, 2007

Büszkén tudatom a nagyvilággal, hogy ma reggel hosszas vajúdás után világra jött az én édes kedves unokahugicám, Czeffer Nóra. Anyuka és baba is jól vannak mostmár, és persze a büszke apuka sem panaszkodhat :-)


A képen a tesóm és Nóri látható.

vasárnap, november 25, 2007

Huhh, nem is tudom hova ment el ez a hét. Az tuti, hogy csináltunk valamit, mert lassan egy hete nem jártam erre.
Csütörtökön hálaadási vacsin voltunk Angie-knél, ami igazából nem is csak egy vacsora volt, mert már 2 körül ott kellett lennünk és ott voltunk egészen 8 körülig, akkor aztán felkerekedtünk mert Noah baba eléggé kifáradt a nagy játszásban. Egyébként hihetetlenül jó gyerek volt, szinte a hangját sem lehetett hallani és egész jól összebarátkozott azzal a legalább 15 emberrel akik ott voltak. Most aztán már szinte mindenkivel találkoztunk Angie családjában.
Ahhoz képes, hogy ez a nap ilyen jól alakult, péntekre -sőt már csütörtök éjszaka- Noah megint csak furcsán kezdett viselkedni, aztán reggelre jól belázasodott. Megmondom őszintén egy kicsit már elegem van ebből a betegesdiből. Mióta ilyen hidegre fordult az időjárás, megint folyamatosan beteg valamelyikünk. Tanácsokat, ötleteket szivesen fogadok!!!
Na szóval, Noah belázasodott és azóta is elég furcsácska. Nagyon érzékeny, sok mamit és dedit akar, ami persze nem baj :-)
Ráadásul olyan szuperjó dolog is történt, hogy péntek délután egy ilyen mamit akarok pillanatában felvettem, leültem az ágyra és kb. 2 perccel később már ott szuszogott rajtam és aludt majdnem egy órát miközben a kis feje a vállamon csücsült. Na, hát az nagyon jó érzés volt, úgyhogy próbáltam nem mocorogni :-)
G-vel meg az a helyzet, hogy mostmár lassan egy hónapja egyfolytában csak köhög. Nem tudom emlékeztek-e, hogy mielőtt Ágiék jöttek hozzánk G nagyon beteg volt. Azóta is köhög és köhög és köhög.
Én még egyenlőre semmi jelét nem mutatom betegségnek, kivéve azt az egy pici náthát ami pár héttel ezelőtt volt.
Remélem is, hogy igy marad, mert nagyon nem lenne jó, hogyha betegek lennénk azon a bizonyos napon amikor utazunk!!!
Amúgy mondtam már, hogy csak 2,5 hét van hátra...

kedd, november 20, 2007

Mostmár nálunk is betéliesitett az időjárás, részünk volt egy jó nagy pelyhekben hulló hóesésben, de azóta már régen elolvadt és gyönyörűen süt a nap. Ami nem jelenti azt, hogy meleg van. Nem. Egyáltalán nincs meleg. Gyorsan meg is néztem az én szuper kivülről az ablakra cuppantott kis szerkentyűmön, hogy hány fok van. 4-et mutat és én hiszek is neki, mert az előbb mikor kigörgettem a kukát az utcára, bizony éreztem azt a 4 fokot.
Hóeséskor próbáltam Noah-nak felkelteni az érdeklődését, de nem nagyon izgatta, hogy mik azok a fehér kis micsodák amik kint potyognak az égből. Nekem annál jobban tetszett persze.

El sem tudom mondani, hogy én micsoda karácsonyi lázban égek. Főleg azért, mert közeledik a várva várt időpont amikor felcsücsülünk a rötyülőre, de meg azért is, mert itt a boltokban már őrülten karácsony van. Akárhányszor elmegyek valamelyik üzletbe hatalmas erőkkel bekapcsol a képzelőerőm, hogy vajon ki minek örülne, de aztán gyorsan próbálom lelőni magam, mert még mindig nem szakadt ránk a bank, hehehe.

Ez a hét egy kicsit érdekesebben fog alakulni mint a többi megszokott, mert csütörtökön és pénteken nem fog G dolgozni. Csütörtökön van a hires Hálaadás Napja, és ennek örömére vacsira vagyunk hivatalosak Angie-ékhez, ahol ott lesz az egész család, nagybácsi nagynéni, unokatestvér stb. Már többükkel találkoztam, de azért még nem mindenkivel. Ez lesz tehát a csütörtöki program, pénteken pedig Hálaadás Napja után a boltokban olyan érdekesség van, amit Fekete Pénteknek hivnak. Ez azt jelenti, hogy nagyon sok dolgot lehet ilyenkor beszerezni nagyon olcsón. Vannak viszont olyan cuccok, amikből csak meghatározott számú darab van olcsón és az kapja, aki a leggyorsabban ér oda. Még nem tudom, hogy részt veszünk-e a Fekete Péntek napi őrületben, mindenesetre tudom, G tervezget valami ilyesmit. Hm, meglátjuk.

péntek, november 16, 2007

Pár kép a "valamelyik napi sétánkról" :






Befejeztem a fürdőszoba takaritást, Noah alszik, az ebéd a konyhában rotyog, hát akkor itt van a blogirás ideje. Nagyon sok különleges dolog nem történik velünk egyébként, délelőtt összetettem a nyári ruhákat, hogy ne foglalják a helyet, persze tudom nyár már egy kicsit elmúlt de most volt rá érkezésem. Eltettem néhány ruhát amit G hirtelen "kinőtt" :-), igy aztán megint rájöttem, hogy kell neki valami új cuccot venni. Közben Noah bőszen dobálta a labdáit körülöttem és miközben a zuhanyzót takaritottam, megpróbált belépni a zuhanytálcába, de megakadályoztam, mert gondoltam egyszerűbb lesz, ha nem álldogál benne. Nnna, aztán meg esik az eső, és hajlik a vessző. Igazi őszi idő van. De nem baj, ősz van.
Délután visszavisszük Angie-nek a másik Szofika kiságyát amit Ági Szofikája használt.

szerda, november 14, 2007

Szerencsére hétfőn nem kellett mennem a boltba, ugyanis képzeljétek el, hogy az történt a kedves férjem felajánlotta, hogy ebédidejében elszalad és bevásárol nekem. Először mondtam neki, hogy köszi nem, mert túl hosszú volt a lista és hát na mondjuk ki őszintén, nem biztam benne, hogy mindent megtalál amit "csak én tudok, hogy mi". Tudjátok, milyenek ezek a listák, csak te érted a saját kódodat meg ilyenek...Aztán arra gondoltam, hogy próbáljuk meg, ha már ilyen kedvesen felajánlotta G a segitségét. Meg azt is tudom, hogyha mindig elutasitjuk a férjeinket mikor ilyen felajánlásokat tesznek, akkor majd egyszercsak azt vesszük észre, hogy már nem is ajánlják fel...na, ezt jól kielemeztem, csak hogy mindenki tisztába legyen a dolgokkal :-)
Szóval fogtam magam és csak a legszükségesebb dolgokat irtam fel az ő mini listájára és láss csodát, sokkal kevesebb pénzt költött mint én tettem volna, és igy is megvan minden ami kell...plusz még mindig odáig vagyok, hogy egyáltalán elment bevásárolni...
Lehet, hogy neki kellene mennie mindig, hm ?!?!?!

A megfázás már sokkal jobban néz ki, már nem érzem magam rosszul, bár még mindig folyik egy picit az orrom. De már tényleg mérföldkövekkel jobb a helyzet.
Noah hétfői napja a nagy pelenkás kezdéssel úgy telt, hogy -most sem tudom miért-, kb. ötször hányt szegénykém. Annyira sajnáltam, olyan igazi nagyfiús hányás volt, tudjátok öklendezés meg minden. Na jól belementem a részletekbe megint...
Keddre semmi baja nem volt, úgyhogy csak arra tudok gondolni, hogy valamivel elrontotta a gyomrocskáját, amit végülis csak azért nem értem, mert ugyanazt a kaját eszi amit mi is és nálunk semmiféle erre utaló jel nem volt. De a lényeg az, hogy csak egy napig tartott.

Még az a -számomra érdekes- dolog is történt hétfő éjjel, hogy mikor felébredt -biztos a pocakja fájt- és bementem ilyenkor mindig megsimogatgatom elmondom neki, hogy éjszaka van és aludni kellene stb. és mikor úgy tünt, hogy vissza fog aludni akkor szépen kiosontam. Ezek a kiosonások nem szoktak nagy sikerrel járni. Most is kb. 10 percre rá megint felsirt...Bementem megint és gondoltam megpróbálok úgy kijönni, ugyanazzal a folyamattal amit este csinálunk mikor leteszem aludni. Az pedig úgy történik, hogy jól megpuszilgatom, jó éjszakát kivánok, az ajtóból puszikat küldünk egymásnak - ilyenkor feláll a kiságyban - integetünk meg ilyesmik. Szóval egy happy folyamat. Ilyenkor ő mindig egy hang nélkül elalszik. Na, a csoda az volt, hogy most éjszaka is felpattant a kiságyban, úgyhogy az ajtóból puszikat dobáltam és jó éjszakáztam neki. Szó nélkül visszaaludt. Müködött a dolog.

hétfő, november 12, 2007

Abból a megfázásdiból az lett, hogy amint Ágiék "kiléptek" az ajtón, rajtam is kitört a nátha. Szerencsére azért nem annyira súlyos mint G-jé volt, aki 5 napon keresztül ágyban volt és most másfél héttel később is még mindig köhög. Én csak úgy nem érzem jól magam, folyó orral és tüsszögve csücsülök itthon és arra gondolok bárcsak ne kellene ma ebben az amúgy is nagy szürkeségben kimozdulni, de sajna az ételkészleteinket fel kell tölteni :-)
Ebéd után tervezek egy gyors bevásárlást ami gyorsra tervezése ellenére is kb. másfél órába fog telleni. Noah is elég nyügike, bár elég nagyot aludt éjszaka. Már negyed 8-kor letettem és mindenféle hang nélkül elaludt, reggel 8-kor pedig úgy kellett felébresztenem. Viszont a nagy alvás ellenére igy kelt, sőt egy nagy adag kaka volt a pelusban, amin eléggé elcsodálkoztam, mert éjszaka sosem szokott kakálni...na igy belemenve a részletekbe még azt is hozzáteszem, hogy éppen ezért egy reggeli fürdőzést kellett csapni, mert igy egyszerűbbnek tűnt az éjszakai kakedli eltüntetése:-). A fürdést pedig Noah egyáltalán nem bánta. Ez az én kisfiam egy ilyen fürdőbarát kisgyerek.
Most pedig megint kénytelen voltam letenni aludni, mert igencsak nyüglődött szegénykém, de még mindig hallok hangokat ahogy a labdájával beszélget. Na de csak idő kérdése és aludni fog. Én meg addig teát főzök, ami lassan azért már a fülemen jön ki...meg gyorsan csinálok majd valami ebédet, de mivel ma nem vagyok 100%-os, ezért úgy döntöttem, hogy felhasználom azt a réges-régen kipróbálásra megvett fagyasztott valamit amit csak össze kell rottyantani, szószt rátenni és már lehet is enni. Jó ilyen kajákat tárolni a hűtöben ilyen napokra...
Na hát, ez a terv.

péntek, november 09, 2007

Na most az Ági az Ő blogján jól beigérte a nevemben a fényképeket, úgyhogy itt vannak:





csütörtök, november 08, 2007

Na jó nem tüntem ám el, itt vagyunk mindannyian, élvezzük a nagy beszélgetéseket Ágival és közben Szofika és Noah is elég jó barátok lettek :-)
Kedden bementünk Boise-ba a belvárosba, ami nagyon tetszett Áginak, mert -már ezerszer emlitettem -nagyon európai jellege van. Megsétáltattuk a babáinkat, és egy jóóó nagy kávét megittunk -na hol- természetesen a Starbucks-ba. Láttunk mókusokat, emeletes házakat, buszt és minden ami kellett a boldogságunkhoz.
Szerdán reggel elmentünk a bibliórára, ami Áginak nagyon tetszett és Szofika is elég jól viselte a dolgokat. Délután miután a babák aludtak egy jó nagyot, elmentünk postára, na meg a felejthetetlen és hires Walmartba természetesen.
Ma délelőtt úgy döntöttünk, hogy itthon maradunk és hagyjuk a babákat aludni, igy csak délután merészkedtünk ki a házból.
Most pedig itt van pár kép az Ágicáról, Szofikáról, Noah-ról...na meg rólam :-)))







vasárnap, november 04, 2007

Huh, most aztán levagyok fáradva. Noah kezdte a sort ezzel a betegesdivel, aztán G szerda óta ágyban van, már jobb a helyzet, de nagyon magas láza volt neki is meg Noah-nak is, és még mindig köhögnek. Az azt hiszem csodával határos, hogy én nem kaptam el. Remélem ez igy is marad, mert kedden jön Ági és Szofika látogatóba és nagyon nem lenne jó, hogyha mindenki akkor betegedne le!!! Jaj el sem tudom mondani, hogy mennyire várom őket. Szuper lesz beszélgetni egy jó nagyot - na jó több mint EGY jó nagyot - MAGYARUL!!!!! Noah-nak is tuti tetszeni fog, hogy itt lesz egy baba éjjel-nappal. Nagyon szereti a kisbabákat. Bár szerintem egy kicsit össze lesz zavarodva, mert Angie és Ági babáját is Sophia-nak hivják és Noah nagyon szereti Angie Sophia-ját, de biztos vagyok benne, hogy Ági Sophia-jába is bele fog szeretni :-)

csütörtök, november 01, 2007

Na szóval az történt a minap, hogy kaptam egy emailt a Malév-tól, hogy törölték anyum járatát. Gondoltam biztos arról a gépről van szó amivel ő menne visszafelé, mert idefelé együtt jövünk, és én nem kaptam semmiféle emailt. Felhivtam őket. Tiz percig vártam, aztán letettem. Másnap megint próbálkoztam. Megint jó sokat kellett várnom, de gondoltam nem adhatom fel, merthát beszélnem kell velük.
Felvilágositottak, hogy a Malév az összes téli járatát törölte. Mondtam kössz szépen...na jó nem ezt mondtam, de nem is ezt gondoltam :-). Ők aztán nem tudják, hogy mennyi időbe tellett összeállitani, kiválasztani, megtalálni ezeket a járatokat...pláne, hogy anyu jön vissza velünk, igy olyat kell találni amelyik mindenkinek jó. Persze a pénzt visszafizetik...hehehe...remélem, még nem kaptam meg :-)
Mondanom sem kell, hogy nagyon mérges voltam, aztán kérdezgettem Istentől, hogy akkor ez most miért is történik??? Aztán meg nekiálltam újabb jegyeket böngészni. Na ja, persze, hogy mindegyik jóóóóval többe került mint azok...de aztán tudjátok mi történt? Megtaláltam a tökéleteset, az egész utat Delta-val, fel is hivtuk őket, minden rendben volt, ráadásul azért sem kellett plusz pénzt fizetnünk, hogy járatot változtattunk - amiért általában kell. De gondolom mivel az egész utat velük tesszük meg, ezért gondolták hadd mennyen ez a magyar :-)
Szóval úgy tűnik, hogy megvannak az új jegyek, na meg az új időpontok, ráadásul SOKKAL olcsóbb lett igy az egész mint volt :-)

kedd, október 30, 2007

Ja, hogy melyik vizsgán? Na azt elfelejtettem elmondani, hogy ma reggel voltam vezetni, és mostmár totál kész vagyok ezekkel a vizsgákkal, márcsak mennem kell és átvennem az amerikai jogsimat!!
Itt és most szeretném tudatni a nagyközönséggel, hogy átmentem a vizsgán!!! ÉLJEN!!!

péntek, október 26, 2007

video
Ma pedig az történt, hogy Noah és én felkerekedtünk és megirtuk a tesztet!!! Kettőt hibáztam, átmentem!! "Márcsak" vezetni kell majd...ha egyszer elég bátorságom lesz...de azért mielőtt megyek haza azért megszeretném csináltatni. Ez a terv.

Még valami nagyon az eszembe volt amit elakartam mondani nektek, de most aztán totál elfelejtettem. Na mindegy, ha eszembe jut visszatérek!

csütörtök, október 25, 2007

Tegnap szuper jó idő volt itt minálunk. Annyira, hogy rövidnadrágban sétáltunk egyet. Van itt a házunk mellett egy olyan biciklis ösvény ami a másik háznál is volt, úgyhogy tegnap végre felkerekedtünk Noah-val és sétáltunk egy jó nagyot. Teljesen oda volt, szaladgált, hangosan sikitozott... na meg persze azt is el kell mondanom, hogy az öröm oka az is volt, hogy láttunk egy lovat, aki mellettünk vágtatott el, meg kutyust, cicát, madarat...a madár annyira tetszett neki, hogy még este is a plafon felé mutogatott, hogy ott van a madár. Meg a könyveibe is mindenhol madarakat találtunk.

Ma délután pedig megyek szemészetre, holnap pedig tesztet irni...mostmár tuti, igy döntöttem :-) Túl kell lenni rajta...nem igaz?

hétfő, október 22, 2007

A legújabb baba képek:


Valamelyik nap megkaptam azt a bizonyost Social Security Card-omat, ami azt jelenti, hogy mostmár bármikor ha úgy tartja kedvem akár mehetnék, és szépen megcsinálhatnám a jogsit...hogy is mondjam, ennek úgy örülök is meg nem is :-) Valahogy sosem voltam oda a tesztekért, vizsgákért...túl sok izgalommal jár :-) De azért persze örülök is, hogy végre itt van a lehetőség, mondtam is az uramnak, hogy lehet, hogy pénteken megyek és megcsinálom a tesztet. JAJJJJ de izgulok!!!

vasárnap, október 21, 2007

Valahogy mostanában nem vagyok abban a blogos hangulatban. Jó lenne, ha ez elmúlna mert néha-néha szeretem visszaolvasni mi történt egy évvel ezelőtt. De ha nem irok, akkor nem lesz mit visszaolvasni. Úgyhogy irok.

Lázasan töröm a fejem, hogy kinek milyen kis meglepetést készitsek/vegyek karácsonyra. Az nem segit, hogy rakétagyorsasággal jönnek elő a nevek a fejemben...de azért nem tervezek bankrablást, hogy ezt mind megtudjam valósitani. Inkább imádkozom, hogy Isten kirendelje a rávalót :-)) Mert ötletem az van áááám... Na meg az a bizonyos időpont is közeledik, amit persze egyáltalán nem bánok.
Na meg közbe a G-re is kell gondolnom...decemberben szülinapja lesz - azon sem leszünk itt, na meg a karácsony. De aztán én jól kitaláltam ám, hogy hogyan legyen :-) A terv az, hogy kap majd lufit meg jókedvet a szülinapjára, egy közös barátunk pedig megfogja hivni vacsira magukhoz aznap...én meg jól megvettem már neki az ajándékot, ami egy szülinapi és karácsonyi meglepi lesz...karácsonykor pedig elrepül majd a szüleihez kb. másfél hétre, aminek nagyon örülök, mert nagyon nem jól éreztem volna magam itthagyni egyedül karácsonykor. Azt azért hozzá kell tennem, hogy Őt abszolút nem zavarta ez a tény...dehát a szülők felajánlották, hogy kifizetik a jegyét, úgyhogy irány-surány...megy haza. Lehet, hogy ebben az is benne van, hogy -már korábban irtam arról, hogy anyósom sokkot kapott , hogy milyen sokáig nem leszek itthon - szóval ez is biztos a terv része...:-))), nehogy éhen haljon szegény párom...
Hogy őszinte legyek nem nagyon érdekel, hogy mi a cél, csak egyszerűen örülök, hogy ott lesz velük és kész.

Aztán közben azt is láttam a malév weboldalán, hogy 20kg a megengedett csomag...azért régen nem ennyi volt, nem?? Akkor két Noah-t rakhatok egy böröndbe és már tele is van :-) A belföldi járaton meg sem néztem még, nehogy már jó előre lehangoljanak ezekkel a kilókkal.

Noah baba pedig egyre csak nő és nő. Már nagyon szeretne beszélni, mert ezerrel magyaráz, mutogat, de valahogy még nem akarnak kibújni azok a szavak. Ha mondom neki, hogy mondjon valamit, akkor nagyjából megismétli amit mondtam (autó, labda, alma, tűz stb) de talán az autó kivételével mindegyik eléggé érthetetlen. Ezért is szuper dolognak tartom, hogy pont most megyünk haza mikor elkezd majd beszélni, mert éjjel-nappal csak magyart fog hallani és nagyon reménykedem, hogy ez jó hatással lesz a beszélőkéjére.
Éjszakánként megint elkezdett felébredgetni, bár tegnap éjszaka nem kelt fel, előtte való éjszaka fél 1-kor elkezdett sirdogálni, úgyhogy megint a mi ágyunkba landolt. Ilyenkor mindig 1-2 órába telik mire visszaalszik, aztán meg álmába is majdnem sirt, meg nevetett is. Na az édes volt. Reggel pedig mindezek után 6-kor kukorékolt. Tudom, mindig van valami fázis amin éppen keresztülmennek, úgyhogy különösebben nem zavar, csak sajnálom, hogyha sirva ébred. Ma reggel is hallottam, hogy sirni készülődött 5 óra környékén, de aztán visszaaludt és még most is húzza a lóbőrt pedig már mindjárt 8 óra.

hétfő, október 15, 2007

Fénykép hegyek Noah-ról:







Hétfő lett, aminek nagyon örülök. Általában nem szeretem a hétfőket, na nem mintha mennem kellene dolgozni, mert igazából az én napirendem semmiben sem különbözik a hétvégi napirendemtől. Most valahogy mégis örülök annak, hogy egy új hét kezdődött, mert valahogy egész hétvégén olyan rossz érzésem volt...nem éreztem magam rosszul fizikailag, hanem ott bent, valami nem stimmelt. Hátha ezen a héten jobb lesz.
Próbáltam tegnap feltölteni egy videót, de aztán feltöltés közben valami történt...úgyhogy jól bezártam az egészet. Majd ma megpróbálom később...

Amúgy meg szuper jó volt, mert szombaton végre beszéltünk skype-on anyuékkal és láttuk is őket a kamerán...aztán másnap megbeszéltük, hogy ez igy még nehezebb, hogy látjuk egymást de nem ölelhetjük meg egymást meg ilyesmik. Mondtam is neki, hogy én sokszor ezért nem szeretem a webkamerát...

csütörtök, október 11, 2007

Két dolog is foglalkoztat ma reggel. Az egyik az, hogy gondoltam egyet és megpróbáltom/tam megtanulni egy verset a Bibliából. Nekilódultam tehát, és elkezdtem olvasni a Filippi levél 4:8-at. Gondolom ez sokatok számára ismerős vers, sokat mondó, bátoritó, elgondolkodtató...de mégis, - és lehet, hogy ezért most aztán jól meglesz a véleményetek rólam :-) -, úgy érzem mintha az angol Bibliában, vagy hát hogy is mondjam, az angol nyelvben valahogy sokkal egyértelműbb, átérezhetőbb, alkalmazhatóbban fogalmaz. Ime tehát a bizonyos rész magyarul és angolul:

"Egyébként pedig testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhirű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe."

"Finally , brothers, whatever is true, whatever is noble, whatever is right, whatever is pure, whatever is lovely, whatever is admirable-if anything is excellent or praiseworthy-think about such things."

Valahogy ebből az utóbbiból könnyebben felfogható, hogy mennyire fontos a gondolatainkat kordában tartani, hogy mennyire fontos az, hogy miken gondolkozunk...hogy merre irányitjuk a figyelmünket...Vélemény??

A másik dolog ami egy ici-picikét félelemmel töltött el ma reggel, hogy én ugyebár általában 6:30-kor kelek. Namármost, december 6.-án 6:45-kor indul a gépünk innen Boise-ból :-))) Noah általában 7:30-8 körül ébred, ami azt jelenti, hogy fel kell majd keltenem jóóóó korán, de nekem fel kell kelnem méééég korábban, elkészülni, aztán kint lenni legalább 1 órával indulás előtt a reptéren...ami 5:45-öt jelent...ez pedig még korábbi ébredést jelent:-)). Gondoljátok akkor, hogy sem anyuka, sem Noah nem lesz kellően nyűgös...:-))
Na jó csak mosolygok ezen, meg ezerrel imádkozom, tudom, hogy az a nap erről fog szólni, és igen igen tudom, teljesen felesleges már most szétaggódnom magam.

szerda, október 10, 2007

Tegnap nagyon jó napom volt. (Tudom, az szomorú, hogy ez annyira nagy és különleges dolog, hogy itt és most meg kell emlitenem :-)
Na mindegy, azért megosztom veletek!! Végre elhatároztam, hogy elmegyek abba a bizonyos irodába, ahol igényelni lehet a SSN-t. (Ez egy olyan dolog itt, kb. mint a mi TB számunk, de azért nem teljesen...mindenféle dolgoknál kérhetik...mint pl. vezetői engedély készités, akármi, akármi...). A vicc az egészben még az, hogy már egy éve itt vagyunk, és onnan tudtam meg igazából, hogy nekem is simán jár ilyen szám, mivel a kedves barátnőm felvilágositott, aki még nem olyan régóta van itt Amerikában...na mindegy, jobb később mint soha!!
Szóval felkerekedtünk Noah-val tegnap és elautókáztunk ebbe a nem túl közeli irodába. A férjem egyébként előre felkészitett, hogy az ott dolgozók egy kicsit hasonlithatnak az én kis hazámban, ugyanilyen helyen dolgozó emberekkel...de én ennek nagyon örültem, gondoltam egy kicsit legalább otthon érezhetem magam :-) Arra is felhivta a figyelmem, hogy az ott várakozó emberek pedig egy kicsit lepukkantak lehetnek...
Megérkezünk. Váróterem tömve, és tényleg az emberek egy kicsit félelmetesek, a rendőrbárcsi viszont nagyon aranyos és segitőkész (Ő csücsül a sorszámos szerkentyűnél), Noah pedig annyira megvan illetődve, hogy szorosan tapad hozzám :-) Bevegyülünk a tömegbe, leülünk. Rosszarcú nénivel - tudom nem szép, hogy ezt mondom - szóba elegyedünk...aki nem mellesleg felvilágosit, hogy éppen most jött a biróságról, ahol a nővére ellen tanuskodott, aki állitólag ellopta a személyi igazolványát stb....na most akkor remélem hű képet festettem a helyzetről, hogy miféle helyre érkeztünk. A nő arról is felvilágosit, hogy általában órákat szokott itt várni. De akkor délután meglepő módon nagyon gyorsan peregtek a számok. 20 perc múlva már kint is voltunk...ráadásul a nő aki az ügyemet intézte, nagyon is kedves és segitőkész volt!!
Lényeg a lényeg, két hét múlva meglesz a kártyám!! Hurrá!!
Egyébként pedig ezzel az egész történettel Istennek akartam megköszönni, hogy ilyen hűségesen ott volt velem...meg azért is mert néhány hónappal ezelőtt még nem éreztem volna magam kellően felkészültnek arra, hogy ilyen ügyeket intézzek egymagam!! (A következő imatéma a vezetői engedély egyébként.....:-))

kedd, október 09, 2007

Tudom, tudom...elvagyok tünve mint a tű a szénakazalban.
Én még egy kicsit náthásan, Noah pedig folyó orral jár-kel...mit jár-kel...szaladgál, felmászik, leesik, nyög, kér, édes....
Éppen ebédet főzök, és gondoltam amig a husi megpuhul addig irhatnék pár sort. Nem sok emlitésreméltó történik...talán azért is nem emlitettem meg...Varrok, pakolok, teszek-veszek, babázok, bibliaórára járok, anyuka vagyok hahaha.
Mégcsak három hete lakunk itt, de sokkal többnek tűnik. Talán azért mert nagyon jó itt, minden tetszik (na jó azért van néhány dolog amit szeretnék megváltoztatni), szeretjük, a miénk...
Most akkor hirtelen sok újdonsággal nem tudtam szolgálni, de azért jelentem itt vagyok!!

csütörtök, október 04, 2007

Nekem ilyen édes kis kertitörpém van, aki még a műanyag fűnyirójával füvet is nyir:




Ma reggelre megint úgy ébredtem, hogy azt éreztem, ez a megfázásos cucc készül elönteni, de aztán megint jó sok mindenféle gyógyszereket, meg teákat, meg vitaminokat ettem egész nap...hát nem múlt el :-), csak átalakult!! Most akkor igazából azt nem értem, hogy hogyan is működik ez az egész. Ez már a harmadik "eset" három héten belül, amikor is készülődni látszott ez a betegséges dolog. Aztán mindig sikerül elfolytanom valahogy, mintha nem tudna kijönni, de próbálkozik...akkor most én tényleg elfolytom, vagy ez csak igy van és kész.
Na ha ezen az előző gondoltamenetemen kiigazodsz, kapsz egy pirospöttyöt!!

A dolog egyébként még jól is jött ki, mert ma G elvitte az autóm - az övé szervizben volt - igy nem tudtunk sehová menni. Takaritgattunk, virágot ültettünk megint a változatosság kedvéért, aztán varrtunk kicsikét, meg telefonálgattunk otthonra!! Hát azt kell mondjam, Istennek hála a skype-ért, az internetért, meg csak úgy mindenért, hehehe!!
Anyukámmal is beszéltem, aki elújságolta, hogy VÉGRE megvan a gépük otthon, és várják, hogy bekössék az internetet...aztán már semmi sem állithat meg bennünket a webkamerázástól, meg email-ezésektől és minden ilyesmitől!!
Ez azért is nagggyon szuper jó, mert mikor hazamegyek, nem leszek internet nélkül :-)) ÉLJEN!!

hétfő, október 01, 2007

Tegnap éjszaka két órán keresztül kukorékoltunk, ugyanis pár éjszakája Noah valahogy nem akar aludni...napközben is elég nyügike, bár ez lehet, hogy csak a nem alvás eredménye. Arra gondolok, hogy megint fogacska lehet a dologban...Meglátjuk!!
Mivel Noah velünk "próbált" aludni miután éjjel háromkor felébredt, és mivel annyit forog mint egy kis sajtkukac...néha engem rúgott oldalba, néha G-t...szóval két órára rá elaludtunk, igy G egy kicsit bealudt reggel. 8-kor ébredtünk, mikor már elvileg munkába kellett volna lennie. Hál' Istennek megértik az ilyesmiket a munkahelyén...

Képzeljétek, tegnap miután G beszélgetett a szüleivel telefonon, azt mondta, hogy az anyukája kicsit kiakadt, hogy ilyen sok időre megyek haza...engem meg jól felhúzott ezzel. Tudom, hogy azért nem tetszik neki, mert félti a kisfiát, hogy mit fog enni meg ilyesmik...de engem mindenesetre jól kiakasztott. Én már itt javában gondolkodom, hogy mit is fog enni G hat hétig...nem igazán kell még, hogy anyuka is beleokoskodjon a dologba. Azt hozzá kell tennem, hogy G-t egyáltalán nem zavarja, hogy ennyi időre megyünk, sőt az sem érdekli, hogy mit fog enni...na bumm....ez most kijött belőlem.


csütörtök, szeptember 27, 2007

Arra ébredtem reggel, hogy bújkál bennem valami. Nem nagyon örültem neki, mert -gondolom- mint mindenki más, én is UTÁLOK mindenféle betegséget. Persze érdekes amikor mondjuk úgy fáj a torkod, hogy majd bekak*sz, akkor az egyetlen dolog amire gondolsz, hogy milyen érdekes...amikor nem vagyok beteg, eszembe sem jut, hogy van torkom...hahaha. Megint bölcs voltam és tudom, rettentően épitő dolgokat irok :-)
Na szóval ilyen reggeli kezdés, meg jóóóó sok tea és C-vitamin után, délutánra jobban éreztem magam. Persze reggel alig vártam, hogy este legyen és bebújhassak az ágyikómba...most meg este van, és inkább élvezem a csendet. G-nek egy kis munka utáni munkája van, Noah alszik mint egy kis mormota, én meg azon gondolkodom, hogy most akkor nekiálljak-e varrni, vagy inkább olvassak, vagy inkább kutatgassak a neten vagy MIT csináljak???

Már öt virágomat átültettem, és nagyon tetszenek, olyan nagynak tűnnek ezekben a szép cserepekben...remélem túlélik a megpróbáltatásokat :-)
Azért haladok ilyen lassan, mert Noah mindig nagyon sokat "segit" amikor kint vagyok, és inkább kifelé lapátolja a földet a cserépből mint befelé. Hihetetlen, hogy ez az én gyermekem mennyire szeret kint lenni. Ha kint van, minden fájdalom elmúlik...apropó fájdalom...tegnap tolta a bevásárlókocsit a boltban, aztán jól lefejelte, de olyan igazán, lendületből...azt hittük egyből kipotyognak a fogacskái...ma meg, az új tornázós labdámra próbált rámászni, aztán visszafelé gurult és a fal pont mögötte volt. Akkorát koppant a fejecskéje, hogy csak na. Szegénykém. Úgy látom most jönnek majd a nagy mutatványok...lévén fiú...és lévén mozgékony :-) (Ez milyen szó, hogy LÉVÉN, eléggé nem jól hangzik...hmmm...)

Kérdezhetnétek, hogy miért nem teszek fel fényképeket a házunkról...hát azért nem, mert a dobozok valahogy nem akarnak fogyni és úgy gondolom, hogy ahogy most kinéz a ház, ez még igencsak változni fog...és akkor ez igy nem az igazi...de jó, tudom tudom, akkor is tehetnék fel párat...tudom, erre gondoltok :-)

Na jólvan, megszünök, azt hiszem az olvasás győzött :-)


kedd, szeptember 25, 2007

video

Ezt csak úgy sikerült elkapnom, mindig igy táncikál ha zenét hall...de meglátta, hogy elkezdtem videózni...azért édes...:-)
Már egy kicsit jobb a helyzet itt minálunk pakolás szempontjából. Olyannyira, hogy elővettem és beizzitottam a varrógépem is...igy a konyhaasztal megint úgy néz ki, mintha egy kis szabóság kellős közepére pottyantunk volna :-) Holnapra virág átültetés a program. Reggel megyünk Mom's Refresher-re egy kicsit felfrissülni, aztán ebéd után - remélhetőleg Noah alvása alatt - jól fogom magam és átültetem a virágaimat. Három nagy van és hat pici...persze véletlenül csak kettő nagy cserepet vettem :-), okos vagyok, nem? Ma este családostul végig sétáltunk a kerten, és megintcsak rájöttünk, hogy rengeteg dolog van...de lehet, hogy az csak tavaszra marad...én mindenesetre a ház előtti dolgokat elkezdtem gazolni, és mondhatom nagyon élveztem, Noah is és én is úgy néztünk ki a végére mint a kiscocák, úgyhogy hatalmas fürdést is rendeztünk utána :-) Azért kezdtem el azt a részt, mert vettem pár tulipán hagymát amit szeretnék elültetni, mert nagyon szeretem a tulipánt, olyan szépek tudnak lenni. A benti pakolással valahogy megrekedtünk egy kicsikét, mert annyi dolgot kellene beszerezni ahhoz, hogy kitudjunk pakolni...hogy azt sem tudjuk hol kezdjük. Nem is csak a hol kezdjük, de nem akarunk csak elrohanni valahová és venni egy akármilyen könyvespolcot...kicsit itt kell lakni és érezni, mit kiván a ház... Na persze ezt könnyű mondani, mert én aztán szivem szerint szaladnék és megvenném az első akármit ami tetszik :-). G le is hűtött egy picikét ma, mert a fürdőszobákba is szeretnénk minden apróságot kicserélni (fogantyúk, törölköző-tartó, lámpa stb.) és nekem ugye megvan az ötlet a fejembe, hogy milyet szeretnék de az a G-nek nem tetszik :-( . Na bumm, igy egy kicsit leült a lelkesedésem, és igazat adtam neki, hogy tovább kell folytatni a kutatást a mindenféle fürdőszobás cuccok iránt IS. Meg a függöny, meg a csillár meg a sokminden iránt IS...


Kikapcsolódásképpen nézegessetek néhány képet:


Az én nagyfiam igy eszeget, a villát persze csak messziről figyeli :-)


Ez nem bili, csak úgy mondom a félreértések elkerülése végett :-) . Csak éppen ma volt az első nap, hogy nem a székébe ült, hanem velünk az asztalnál ebben az ülésben, ami annyira tetszett neki, hogy még utána is abban üldögélt.


Ez a kép meg csak olyan mókás, mert úgy néz ki, mintha bokszolna a kismanó, de nem.


Itt pedig G Noah-val, meg egy kis kertrészlettel.


szombat, szeptember 22, 2007

Jelentem megvettük a repülőjegyeket...hurrá, mostmár tutkóra megyek decemberben...ha addig vissza nem jön Jézus, dehát akkor már nem fog semmi számitani, és akkor amúgy is találkozunk! :-)
December 6.-án tesszük meg a maratoni utat odafelé és január 17.-én pedig visszafelé! Néha már meg sem tudom állitani a gondolataimat....kivel fogok találkozni, hova szeretnék menni, mit szeretnék venni...mondtam is ma az én legkedvesebb barátnőmnek, hogy mennyünk el a Széchényi-fürdőbe mert én azt úgy szerettem, főleg télen kint a hidegben és bent a meleg vizben...hmmmm...alig várom!!
A "mit szeretnék venni"-vel kapcsolatban, ha van valakinek valami nagyon jó mesekönyv, dvd ötlete amit Noah-nak tudnék venni, akármi ami hasznos lehet, várom a javaslatokat!! Ne fogjátok magatokat vissza, árasszatok el ötleteitek halmazával!!!!

péntek, szeptember 21, 2007

Ezt csak úgy muszáj volt feltennem ide...

Amúgy meg -szokás szerint- bloglátogatóba jártam ma reggel, és azt vettem észre, hogy a legtöbbek irtak új bejegyzést. Elszégyellve hát magam gyorsan billentyűzetet ragadtam és ime, itt van az én bejegyzésem is.
Az igazság az, hogy még mindig nagy a káosz minálunk, még mindig hegyekben állnak a dolgok a garázsban, amit nem is igazán értek, mert hiszitek vagy sem, én aztán tényleg pakolászok egész nap.
A másik dolog pedig amivel foglalatoskodom, az a repülőjegy vadászat. Vadászok minden percben amikor ráérek, de valamelyik este annyira besokalltam, hogy otthagytam az egészet. Annyi kombináció van, hogy JAJJJJ... Ha innen indulunk igy, akkor odaérünk akkor, és utána az nem jó, mert át kell szállni, de az ár jobb. De ha később indulunk, akkor azt a másikat nem érjük el, de akkor visszafelé melyik lenne a jobb, mert azt úgy kell összehangolni, hogy anyum is jön vissza velünk a tesómékhoz, de akkor Ő ugyebár egyedül megy haza, tehát olyat jegyet kell találnom neki, hogy csak felrakják a gépre JFK-n, és Pesten kiteszik...na szóval, nem azért mondom mintha panaszkodnék, mert próbálom a célt magam előtt tartani...a cél pedig az, hogy megyünk haza!!
Haza, hát nem is tudom...nagyon kiváncsi vagyok milyen élmény lesz...:-)