"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Noah. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Noah. Összes bejegyzés megjelenítése

szerda, szeptember 22, 2010

Alvásos változásaink

Nathan úgy tűnik, hogy lassan beáll az egyszeralvók csoportjába. Azt gondolja, hogy már olyan nagyfiú, hogy neki egy alvás elég ebéd után. Mint tudjuk azért ez az átállás nem megy ám olyan egyszerűen. Főleg, hogy az ember próbálja összehangolni az egyik gyerek alvásidejét a másikévál, hogy azért legyen egy óra NYUGALOM a házban... 
Valahogy egyszerre gondolták a srácok, hogy változtatnak az alvási szokásaikon, ugyanis ugyabben az időben, Noah is azt gondolta, hogy itt az idő egy kis változásra, igy Ő pedig azon munkálkodik, hogy talán már ne is aludjon délután. 
Ez kb úgy néz ki, hogy délelőtt Nathan elég jól birja egy bizonyos pontig amikor is már túl késő lenne letenni aludni, lévén majdnem ebédidő van igy már csak egy kicsit kell várnia amig mehet aludni. Aztán valahogy -nem egyszerűen- átvészeljük az ebédig tartó időt, miközben Noah-val próbálunk "tanulgatni" és aztán én meg próbálok ebédet csinálni - a napokban nem sok sikerrel. Persze nem azt mondom, hogy nem főzök, csak éppen takarékon vagyok. Csak a mit nagyon muszáj.
A napokban még a TV nézési elveimet is a kukába kellett dobni ebédidő előtt, mert Nathan annyira de ANNYIRA nyügös volt már, hogy egyszerűen nem tudtam a konyhába menni főzni, az óra meg ketyegett...az ebédidő meg jött rohamosan. Na igen, néha fel kell adni az elveket. :-( 
Bekapcsoltam nekik a TV-t és megnézhettek egy pontosan 28 perces mesét. Hehe. Én meg tök nyugalomban csinálhattam az ebédet.
Aztán itt van Noah. Az én drága kis tanulóm :-)
Ő meg van, hogy 3-4 napig nem alszik már délután. Eddig ez úgy történt, hogy bár tudtam, hogy talán nem fog elaludni, mégis betartjuk a mi kis ebéd utáni rutinunkat. Miután letettem Nathan-t aludni, Noah-val olvasunk egy pár mesét attól függően, hogy hány óra van, hogy mennyire van időnk. Általában 2-3-at. Aztán fogmosás, pisilés, és Ő is bemegy a szobába. Aztán igen, mostanában van olyan, hogy csak pihenget, ott fekszik, beszélget a kismacijával stb., de viszont néha volt olyan, hogy egy kicsit túlságosan is belelendült a beszélgetésbe és felébresztette az öcsikéjét ezért úgy döntöttem, hogy a mi szobánkba is lepihenhet. Viszünk be neki olyan játékokat amivel csöndben lehet játszani, könyveket is amiket lapozgathat stb. és megvan mondva neki , hogy amikor az óra ezt és ezt mutatja, akkor kijöhet. De addig pihennie kell, csöndben lennie, alhat is ha akar stb. Ma arra mentem be, hogy egyszer csak csöndbe lett és elaludt :-) Úgyhogy még nem teljesen adja föl azt a délutáni alvást, de azért afelé megyegetünk.
Lényeg a lényeg, egy kicsit még szokom ezt az új helyzetet, de főleg a picinek a délelőtti nyüglődését, kicsit kivagyok, de tudom, ebbe is majd beleszokunk :-)

kedd, augusztus 31, 2010

Egy kis séta


Itt van jó pár fénykép egy sétánkról. A képek itt készültek a házunk tájékán. Sokszor járunk erre sétálni, mert sok a fa errefelé, van egy jó kis ösvény ahol lehet biciklizni, meg sétálni, és ami összekapcsolódik a játszótérrel. Mindig először teszünk egy jó nagy sétát mielőtt a játszótérre mennénk, mivel a játszótér csak itt van az út másik oldalán, én meg vágyom egy kis sétára mindig.

péntek, augusztus 27, 2010

"A" betű és a PIROS szin

Bevezetésképpen annyit, hogy ezeket az otthonoktatós bejegyzéseket főleg anyukámnak teszem fel, mert szeretném megosztani vele, hogy mi is az amit csinálunk és hogyan is néz ki ez az egész otthontanulósdi. Mivel a hétvégi skype-os beszélgetéseink alatt nincs idő és lehetőség mindenre kitérni, ezért is gondoltam arra, hogy belecsapok a blogolásba újra. 
Természetesen mindenkit szeretettel látok ezeknél a bejegyzéseknél, irjatok nyugodtan, adjatok tanácsot, kérdezzetek, osszátok meg a tapasztalataitokat. Mivel ez az év az én első próbálkozásom, nagyon amatőr vagyok, de az itteniek azt mondják, nem számit, igy kezdi mindenki :-) De azért ha eszedbe jut, imáidban gondolj ránk, hogy azért annyira ne baltázzam el :-)

Úgyhogy, hajrá otthonoktatás. Gyertek velem erre a kalandra! 



Mielőtt belevágnék az A betű kellős közepébe, azt el kell mondjam, hogy hogyan is áll Noah a betűkkel. Az angol ABC-t fújja, ezt egy kis dalocskának köszönheti az egyik meséből amit régebben agyba-főbe néha nézett, plusz van egy játék laptop-ja amit kb. két éve kapott az anyósoméktól és az kifejezetten a betűket "tanitja". Szóval az angol ABC-je jól meg lett alapozva innen-onnan. Na meg persze az angol ABC az ő kis 26 betűjével talán nem is olyan nagy falat. De azt hiszem innen már könnyebb lesz becsippenteni a magyar Á,É meg ilyen hasonló turpisságokat. 
A terv az, hogy az angol és a magyar ABC-t is tudja majd egyszer, bár tudom, hogy a magyarral azért egy kicsit több munka lesz. De persze mi is megtanultuk valahogy nem igaz?

Igy kezdtük hát:
 Elővettünk egy kis babot és abba próbálgattuk az ujjunkkal beirni a nagy és a kis A betűt. 

Máris egy kis kitérő. Biztosan érdekel valakit aki ezt olvassa, hogy milyen nyelven "tanitom" Noah-t az A betűre. Ez sokáig nagy dilemma volt nekem mielőtt belekezdtünk ebbe, mert én mindenképpen meg akarom tartani a magyar nyelvet kiscsaládunkban, igy nagyon tartottam attól, hogy hogyan is fog ez kinézni ahogy elkezdjük a tanulást. Sok emberrel beszélgettem erről aki otthon oktat és egy nagyon bölcs anyuka (aki 25 éve otthonoktat és 8 gyereke van) azt mondta, hogy annak ellenére, hogy magyarul szeretnék Noah-val beszélni, itt élünk Amerikában és ha minden igaz, hogy itt is fogunk...de ha nem is, feltételezzük, hogy igen, akkor Noah-nak itt kell ebben a nyelvben és társadalomban megállni a helyét és ezeknek a normáknak megfelelően kell tanitanom. Ez a tanács annyit segitett megmondom őszintén, hogy ne legyen lelkiismeretfurdalásom amiért angolul kell tanitom. Tanitás közben természetesen magyarul beszélünk, de pl megkérdezem, hogy ez milyen betű angolul, és megkérdezem magyarul is. Szóval duplán megy a dolog. Mikor a gyülibe megyünk és ott van a gyerekeknél, ott is tanulnak, plusz ha valaki megkérdezi tőle, hogy héj te kisfiú ez milyen betű, az én felelősségem, hogy angolul válaszoljon egy angol kérdésre. Nemde?
Ez a dilemmám talán ebben az évben nem is fog még annyira kijönni, talán csak a későbbi tanévek során.  Talán amikor már tud majd olvasni. Vagy nem is tudom mikor pontosan. De jönni fog.
Majd folyamatosan beszámolok erről, mert ez egy nagyon nagy dilemma nálam. 

Visszatérve az A betűhöz.

Rajzolgattunk pici a betűt is jó párszor.












Próbálkoztunk átirni a kipontozott A betűk vonalkáit.












Végigmentűnk a házon és próbáltunk olyan tárgyakat találni amik a betűvel kezdődnek. Na most már itt megállt a tudomány, mivel az agyamba automatikusan magyarul jönnek az a betűs szavak, igy a legtöbbet magyarul mondtuk. 
Nagyon vicces volt mikor G hazajött és Noah beszámolt neki az A betűs kalandunkról, elmondta neki, hogy találtunk A betűs tárgyakat. Erre G megkérdezte, hogy miket talált. Ő meg elkezdte mondani neki angolul, hogy door (ajtó), window (ablak), table (asztal). Hát angolul ezeknek az A betűhöz nem sok közük van :-)

Ezután nekiálltunk piros A betűket gyártani. (Hát ez most itt éppen zöld, hoppá:-), a pirosról nincs képem.)
Aztán, hogy egy kis számolást is belevegyitsünk, megszámoltuk a nagy és a kis a betűket. Ezeket magyarul és angolul is megszámoltuk.

Noah kiszinezte a cseresznyét az almát és a tűzoltóautót. Megkerestük a papiron az a betűket és bekarikáztuk őket.















Közben még a hét napjára is kitértünk, igy azokról is próbálunk minden nap beszélni és arról is, hogy milyen nap volt tegnap és milyen lesz holnap.

péntek, június 19, 2009

pofik

Nathan kb. 5 hetesen.

Ő pedig Noah hajdanán kb. 5 hetesen.

Jobb lenne hogyha Nathan-nek jobban látszana a pofikája, de majd megpróbálok találni egy olyat ahol mindkettőjük arca ugyanúgy látszik.

kedd, február 03, 2009

helyzetek

Miután a múlt héten kiderült, hogy a második trónörökös is kisfiú a barátnőm Angie kilószámra adta a fiús kis paplankákat stb. Azt hiszem annyi kisbaba paplankám van, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele :-) Na nem panaszkodom, csak érdekes.
Noah is átköltözött az új szobájába, mert úgy gondoltuk, hogy majd amikoregyszertalán szobatiszta lesz, a fürdőszobája amellett a szoba mellett van és igy nem kell messzire vándorolnia majd. Plusz az a szoba egy picit nagyobb is mint amiben eddig lakott, elvégre ő lesz a nagy báty :-)
Vettem neki anyagot sötétitő függönynek is , igy lekerül majd az a darab anyag ami fent van az ablakján mióta beköltöztünk. Hihi. Vettem anyagot falvédőnek is, úgyhogy van terv, és a varrógép is kint van az asztalon, csak éppen már jó ideje az a nadrág hever mellette amit átalakitok, hogy passzoljon a növekvő testemre.

El sem tudom mondani mennyire izgatott vagyok a pocaklakó miatt. Hogy vajon milyen személyisége lesz, olyan lesz-e mint Noah volt, vajon jobban fog-e aludni mint hajdan Noah tette :-), milyen lesz az élet egy kisbabával és Noah-val együtt??? Rengeteg kérdés, persze majd idővel a válaszok is megérkeznek majd.

Egyébként a napokban éppen valami "terhes hormon hullám" söpör végig rajtam, mert teljes csődnek érzem magam szülőként, úgy érzem nem tudom kontrollálni Noah-t és megőrit a nyafogásával. Ma például két alkalommal is együtt sirtunk egy jó nagyot, hehe. Amúgy minden OK :-)