32. hét - kerekedünk, kerekedünk

Pénteken betöltöttem a 32. hetet és már rettentő izgalommal várom, hogy találkozhassam ezzel a kis mókussal a pocakomból. Két hete amikor szülésznő viziten jártam, hát hogy is mondjam, azt ajánlották, hogy diétát kell változtatnom, ugyanis nagyon magas a cukorszintem és sokkal rohamosabban hizom, mint ami normális lenne. Erre nem nagyon kellett felhivni a figyelmem, teljesen tisztában vagyok vele. Kicsit megijesztett viszont a dolog abból a szempontból, hogy a nagykönyvek szerint még ebben a harmadik trimeszterben "kellene" a legtöbbet hizni. Ijesztő. Na szóval egy kis elkeseredés után keresésbe fogtam és diétát változtattam. Nincs fehér kenyér, nincs csoki-süti-nasi, van barna kenyér, hús, saláta, tojás, teljes kiőrlésű huncutságok és még sorolhatnám. Nem nagyon vagyok otthon ezekben a kajás dolgokban, de minden tőlem telhetőt megpróbálok megtenni. Holnap van a következő vizitem és kiváncsi vagyok mint mondanak majd a cukorszintemről meg a súlyomról. A biztonság kedvéért az utóbbi két hétben feljegyeztem mindent amit ettem, hogy áttudjuk beszélni a szülésznővel mit gondol. Holnap a biztonság kedvéért csinálnak egy ultrahangot is aminek én nagyon örülök, mert igy legalább láthatom a kismókust. Az ultrahang oka elsősorban az, hogy felbecsüljék mekkora a baba, ugyanis elég sok bizonytalanság van a kiirt időpontommal kapcsolatban. Nahát majd meglátjuk.

Amúgy kezd minden kissé nehézkessé válni, kicsit talán türelmetlenebb is vagyok, de igyekszem higgadt maradni. Néha elég nehéz, mert úgy érzem Noah rettentően ügyesen képes megérezni rajtam a türelmetlenséget...és talán egy kicsit vissza is él vele :-). Próbálom kicsit lazábbra venni a ház körüli teendőket, mert bizony elég gyorsan elfáradok. Éjszakánként megszámlálhatatlan alkalommal ébredek és ezek közül sokszor nem is tudok visszaaludni. Csak fekszem és gondolkodom. Ez persze nem segit a türelmetlenség dolgon. Aztán néha kicsit be is pánikolok, hogyha két éjszakai nem alvás ennyire kikészit...milyen leszek a sok nem alvós éjszaka után :-).

A dúlám, a szülésznőm, az óra amire járok valami hihetetlen jó, de erről talán egy külön bejegyzést kellene irnom...

Végezetül itt van néhány kép amin talán lehet látni egy kis pocakot is.

pocak portré

Jobb hiján ezzel a rettentő közeli pocakos képpel tudnék hozzájárulni mindenki napjához. Félúton készült 27 és 28 hét között. Bizony rohamosan átveszi a pocakom az uralmat :-)

a hely

Csak úgy érdekességképpen gondoltam megosztom a nagyvilággal, hogy megtaláltuk a helyet ahol a picur baba fog megszületni. Úgy hivják, hogy a Baby Place. (katt a névre)

Tudom, hogy nem vagyok a blogolás magaslatán már régóta, de valahogy úgy érzem annyira leköt minden más. Most például az utóbbi hetekben a baba ügy volt porondon, aztán meg mindig van valami. Tegnap például olyan lábfájásom volt, hogy már majdnem sirtam is. Délután csak annyit éreztem, hogy nagyon fáradtak a lábaim, gondoltam akkor le kéne üldögélni kicsikét. Aztán estére/éjszakára annyira fájt, hogy a guta majdnem megütögetett (hehe, ezt jól megmondtam), nem tudtam aludni, semmi nem segitett. A combomban, belül mintha valamit húznának, és úgy érzed, hogy lefog esni a lábad. Az internet azt mondta, hogy valami idegbecsipődés lehet, vagy a baba nyom valamit...és mindenki akinek ilyenje volt a fórumokon azt irta, hogy néha hetekig sőt hónapokig is eltartott mire elmúlt. Persze pánikmódba kerültem, gondoltam én ezt a fájdalmat nem tudom elviselni még egy napig sem, nem is beszélve arról, hogy nem is tudtam ráállni, úgyhogy gyorsan pörögtek a képek az agyamban, hogy hogyan is fogok funkcionálni a következő hátralévő hónapokban.
Mára egy picit javult a helyzet, de a tompa fájdalom még mindig ott van, bár közel nem olyan erősen mint tegnap és az éjszaka. Próbáltam sokat pihentetni ma, de egy kis megerőltetés után újra elkezdett fájni.
Na szóval röviden ennyit a hétvégi nyavajámról.
De lényeg ebben a bejegyzésben nem is a láb fájdalomon van, hanem a baba születési helyén, úgyhogy koncentráljunk arra :-))

helyzetek

Miután a múlt héten kiderült, hogy a második trónörökös is kisfiú a barátnőm Angie kilószámra adta a fiús kis paplankákat stb. Azt hiszem annyi kisbaba paplankám van, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele :-) Na nem panaszkodom, csak érdekes.
Noah is átköltözött az új szobájába, mert úgy gondoltuk, hogy majd amikoregyszertalán szobatiszta lesz, a fürdőszobája amellett a szoba mellett van és igy nem kell messzire vándorolnia majd. Plusz az a szoba egy picit nagyobb is mint amiben eddig lakott, elvégre ő lesz a nagy báty :-)
Vettem neki anyagot sötétitő függönynek is , igy lekerül majd az a darab anyag ami fent van az ablakján mióta beköltöztünk. Hihi. Vettem anyagot falvédőnek is, úgyhogy van terv, és a varrógép is kint van az asztalon, csak éppen már jó ideje az a nadrág hever mellette amit átalakitok, hogy passzoljon a növekvő testemre.

El sem tudom mondani mennyire izgatott vagyok a pocaklakó miatt. Hogy vajon milyen személyisége lesz, olyan lesz-e mint Noah volt, vajon jobban fog-e aludni mint hajdan Noah tette :-), milyen lesz az élet egy kisbabával és Noah-val együtt??? Rengeteg kérdés, persze majd idővel a válaszok is megérkeznek majd.

Egyébként a napokban éppen valami "terhes hormon hullám" söpör végig rajtam, mert teljes csődnek érzem magam szülőként, úgy érzem nem tudom kontrollálni Noah-t és megőrit a nyafogásával. Ma például két alkalommal is együtt sirtunk egy jó nagyot, hehe. Amúgy minden OK :-)

az első fénykép

Ime a kismanó fejlődésben 9 hetesen. Ti mire tippeltek??

Megtörtént az első látogatás az orvosnál, Noah és daddy is élőben láthatták a kismanót a képernyőn :-) Mindenki rettentő kedves volt, a doktorbácsim is valami tündére fickónak tűnik igy első találkozásra.
Amúgy vegetálunk, nagyon rosszul vagyok minden nap, általában egész nap. Néha vannak jobb pillanataim, olyankor próbálok egy kicsit otthont varázsolni a házunkból, de aztán a végére megint jön a rosszullét. Noah délutáni alvását általában úgy várom mint a gyerekek a karácsonyt, mert ilyenkor én is letudok dőlni egy picit.
Az állandó hányinger, émelygés, fejfájás a társaim mostanában, de remélhetőleg hamarosan búcsút mondhatunk nekik mert nem éppen szivesen látott vendégeink. Bár ha belegondolok, hogy mégcsak 9 hetes a kistesó....akkor még van egy pár hetem a "vendégeimmel".
Azt még hozzá kell tennem, hogy nagyon furcsa épp mondtam G-nek, hogy képzelje már el, mint ahogy egyik napról a másikra megundorodtam a kávétól, szinte alig tudok ránézni a számitógépemre. Tudom nagyon vicces, de valahogy hányingerem lesz tőle :-))

az első és remélem az utolsó

Bocs, ha uncsi a téma, de most valahogy ez a rosszulétesdi köt le nagyon...na vajon miért?
Bár abbahagytam azt a bizonyos vitamint, és pár napig jobban is voltam, most valahogy mégis rámtört az egész nap ott lappangó, néha-néha hullámokban rámtörő rosszullét. Igazából abból a szempontból nem sajnálom, hogy úgy gondolom ez akár azt is jelentheti, hogy minden rendben van a kis embrióval.
Na de, tegnap voltam eddig a legrosszabbul. Dél körül. Aztán délután nagyon megkivántam egy bizonyos ételt és elmentünk este és ettem belőle, és estére megtörtént az első eset. Bizony úgy ahogy volt kijött. Bocs, de ez a véres valóság :-)
Noah-val is volt egy ilyenem. Emlékszem még Vajtán voltunk és valamelyik este bolognai volt és jól beettem és hát na estére kijött belőlem. Azóta most néhány hónapja volt az első eset, hogy képes voltam megenni a bolognait. Most per pillanat mondjuk rá sem birok gondolni. Brrrr.

Na de, ennek ellenére, ma elég jól vagyok, semmi komoly hányinger. Még. De azért most ledőlök egy kicsit mig Noah alszik.

vitaminos

Az történt, hogy néhány napja elkezdtem szedni a babavárós vitamint, amitől ha azt mondanám, hogy rettentő rosszul lettem, akkor még enyhén fogalmaznék. Szóval tényleg rettentő rosszul voltam, egész nap csak émelyegtem, fejem fájt stb., úgyhogy jól utánaolvastam a tüneteknek és azt találtam, hogy sok terhes anyuka rosszul volt ezektől a vitaminoktól. Gondoltam biztosra megyek, úgyhogy tegnap nem vettem be, mára egy enyhe reggeli émelygésen kivül semmi rosszullétem nem volt. Na most akkor azt a következtetést vontam le, hogy inkább szedek béres cseppet, meg valami gyerek vitamint és azt gondolom, hogy ez untig elég lesz. Angie barátnőm még mondta, hogy próbáljam ki ami neki maradt a legutóbbi terhességéből, igy még annak adok egy csekélyke esélyt, de hogyha nem jön be, én komolyan mondom, hogy irgum-burgum és nem szedek ilyen bogyókat.
Amúgy azt is megfigyeltem, mit megfigyeltem, hiszen el sem kerülhetné a figyelmemet, vagyis tudomásul vettem, hogy délutánra akkorára nő a pocakom mintha legalább a hatodik hónapot taposnám. Először arra gondoltam, hogy ez milyen ciki, de aztán mostmár inkább büszke vagyok rá...és próbálom elkerülni a kérdéseket arra vonatkozóan, hogy mennyi idős terhes vagyok, mert ha megmondanám, valószinűleg szivinfarktust kapnának az emberek :-)
Na persze ennek is jól utánaolvastam , hehe, és az derült ki, hogy bizony a második és harmadik stb. terhességeknél gyorsabban nő a poci...hehe, izgi!!

Az újdonsült családtag

Már nem birtam várni a hirrel, muszáj megosztanom...Új családtaggal gyarapodik a Summey család.

A helyzet az, hogy fogalmam sincs, hogy pontosan mennyi idős a kispicur, mert igazából csak egy hete derült ki, hogy terhes vagyok, de az előző hónapban is voltak már jelek amiből arra következtettem, hogy esetleg terhes lennék...de aztán a hónapnak abban a bizonyos szakában minden jel arra mutatott, hogy nem...én ennek ellenére még azt gondolom, hogy esetleg igen. Na de a pontos dátumok majd egy hónap múlva kiderülnek, amikor is meglátogatom a doktorbácsit.
Addig is, örüljetek velünk!!

Rosszulléteim még nincsenek, bár esténként egy kicsit émelygek, de semmi különös. Általában ugyanis akkor kezdődnek a reggeli rosszulléteim, amikor a dokibácsi is rámondja az áment a terhességemre...ez pedig csak egy hónap múlva lesz...úgyhogy lehet, hogy addigra túl is leszek a rosszulétes időszakon :-) Hehe.