Helló mindenki, hogy s mint?
Nekem valahogy tegnap óta olyan napon van, hogy BLAAAAA. Olyan semmilyen.
Amúgy nincs semmi baj, meg nem történik semmi rossz. Talán a stressz, hogy minden időben meglegyen stb.
Voltunk pénteken a követségen, néni azzal inditott - aki egyébként magyar volt - hogy késtünk fél órát, ami nem igaz, mert direkt igy jegyeztettünk időpontot, hogy fél 2-kor peticiót beadja Garth, aztán 2-kor meg Noah állampolgársági ügye meg útlevél. Néni nem akarta elhinni, de mindegy hozzánk vágott - szó szerint - jó pár papirt amit ki kell tölteni, beszerezni stb. Úgyhogy most azon izgulunk, hogy minden összejöjjön. Milyen jó, hogy Isten kezében vannak a dolgok, és tudja mit hogyan merre mennyi...
Úgyhogy papirokkal kapcsolatban röviden ennyi, majd leirom hol tartunk, mi történik.

Babuka meg nagyon jó baba lett. Még Horvátországban arra az elhatározásra jutottam/tunk, hogy elég a kézben való ringatásos elalvásból. Szóval szerdán lesz egy hete, hogy sosem alszik el kézben, hanem mindig lerakom amikor itt az idő. Igaz kicsit nyüglődik, és most meg rászoktunk a cumire, dehát valamit valamiért. Szóval a max. eddig 15 perc volt, hogy nem aludt el. És még azt a szokást is megváltoztattuk, hogy este evés közben aludjon el. Mostmár lerakom kb. 9-9.30 körül és cumival elalszik amit pár perc után kipottyant a szájából és alszik 8 órát kb.
Hogy őszinte legyek el sem hiszem, hogy ez most igy megy. Persze már "megnyugtattak", hogy majd amikor kiköltözünk minden össze lesz megint keveredve az időeltolódás miatt. Szegény pára. Majd megint tanulhatunk és ott lesz a sirás-rivás nagymamáéknál :-)
Úgyhogy ezek jó hirek, most hogy igy belegondoltam. Eddig ugyanis SOHA nem aludt el úgy, hogy ne lett volna babakocsiba, kézbe vagy autóba stb. Büszke vagyok rá :-) Tehát ha kismamaként olvasod ezt, vagy NAGYON pindur babád van, neked üzenem, hogy van remény...

szép jó napot mindenkinek továbbra is.
nemsokára újra jelentkezem.

Hazajöttünk a nyaralásból, ami végül elég jól sikerült. Sajnos az elején kicsit el voltunk tájolva Noah tűrőképességét illetően. "Tapasztalt" szülők révén ugyanis azt a hihetetlen dolgot feltételeztük, hogy Noah majd 3,5 hónaposan jó kisfiú lesz és szépen elüldögél az autós ülésben 7 órán keresztül és majd szól anyának amikor éhes. HA-HA, igen, én is nevetek mostmár rajta. Szóval a 7 óra helyett 11 óra alatt értünk, ugyanis mindenféle akadályokba ütköztünk :-)
De aztán felocsúdtunk a sokkból és megpróbáltunk pihenni. Bejártuk Pula-t - ez a hely ahol voltunk. Nagyon szép hely, engem kicsit Olaszországra emlékeztetett.

Egyébként közben megérkezett a jogsim, és a házassági akvi kiv.-ban ejtett hibát is kijavitották. Hurrá.
Holnap megyünk a követségre, remélem minden rendben fog menni.



ott van az anya is...


babuci meg az álom manók (felhivnám a figyelmet a hajszerkezetre :-)


a házikó


hát azok a rómaiak...


apa, Noah meg a nagy viz


aktiv pihenés

Biztos, hogy ilyen régen irtam már megint???? Majdnem egy hónapja. Tuti, hogy nagyon sok minden történt azóta, de sajna képtelenség lenne leirni. Főleg, hogy megint egy kézzel pötyögök - és mégcsak nem is a jobbikkal. Babucika ugyanis éppen ebédel és anya tartja a jobb kezével a picurka testét, ami egyébként időközben 5.5 kg lett és már olyan nagy, hogy szinte már most feleakkora mint én, ami nem olyan nagy mutatvány az én 150 cm "magasságomhoz" képest.

Holnap nyaral a család, megyünk Horvátországba egy hétre. Szóval ma nagy pakolásba vagyok.
A másik fontos dolog, hogy a távozásunk bizonyos előre nem látott és nem várt okok miatt egy kicsit előrébb kúszott a naptárban!!! A dátum szeptember 19., ez az a nap mikor elröppenünk. Ez egy nagy ajándék, hogy előbb megyünk, ne gondoljátok, hogy szomorúak vagyunk. Mert nem vagyunk ám azok, hanem inkább örülünk. Éppen a minap vettük meg a repcsijegyeket, úgyhogy már semmi nem tarthat vissza bennünket...
El is kezdtük hát intézni A papirokat. Csak hogy néhány érdekességet emlitsek:
- Beülünk az autóba, Noah meg én. Elmegyünk Fehérvárra, beadjuk a házassági akvi. kivonatot, hogy leforditsák. Mült héten küldték is, hopp csak az a baj, hogy elirták becses lánykori nevemet.
- Szintén beülünk az autóba mi ketten - ezt azért hangsúlyozom, mert kisbabával nem is olyan egyszerű ügyeket intézni - szóval elmegyünk az Okmányirodába, hogy csináltassunk nemzetközi jogsit. Elmondom az ott dolgozó néninek, hogy mit szeretnék, aki a következőképpen reagál: - Istenem!-és vág egy pofát. Én persze sokkot kapok, hirtelen meg se tudok nyikkanni. Ad egy csekket, elmegyünk a postára, feladjuk, visszaérünk, ketten vannak előttünk. Negyed óra után Noah megunja a dolgot, elkezd sirni egyre hangosabban. Fogtuk hát a sátorfánkat és hazajöttünk. Következő nap visszamegyek - G otthon maradt babukával - ekkor kiderült, hogy lejárt a jogsim TAVALY októberben. Jó, nem? Persze EZ nem az ő hibájuk volt. Másnap reggel orvosi vizsgálat, megint Sárbogárd Okmányiroda...

Hát mára ennyi történet elég.
1 hét múlva jövünk haza, majd beszámolok.