"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

vasárnap, január 18, 2009

újra itthon

A helyzet az, hogy már egy hete itthon vagyunk, de valahogy úgy tűnt kell egy kis idő, hogy visszarázódjunk a mindennapi rutinba. Azt persze nem is emlitem, hogy G egy hétig egyedül volt itthon :-), úgyhogy ráfért a házra egy kis takaritás. Na nem mintha koszos lett volna, csak úgy mégis, tudjátok hogy van ez.

A nevadai látogatás G szüleinél valahogy egy kicsit furcsára sikeredett ez alkalommal. Kicsit elszomoritott mert a legutóbb mikor ott voltunk a nyáron, úgy éreztem Isten nagyon megáldotta az ottlétünket és a kapcsolatomat anyósommal. Most valahogy az ellenkezőjét éreztem. A különbség a két látogatás között az volt, hogy ez alkalommal otthon volt G öccse és a kisfia és az anyuka naponta ott voltak, szinte egész nap. Ami persze nem baj, mert igy is lenne rendjén. Legutóbb viszont együtt béreltek egy apartmant és próbáltak a saját lábukra állni, hogy úgy mondjam. Akkor anyósom teljes figyelemmel fordult Noah felé és nem zavarta meg a figyelmét a másik unoka. Talán ez egy kicsit furcsán hangzik, de sajnos észreveszi az ember mikor a másik gyerekét jobban szereti a mama mint a tiédet. A másik kisfiú három éves múlt novemberben és nem valami - hát hogy is mondjam - jól nevelt kis csemete, akitől Noah sok - nem éppen pozitiv - dolgot eltanult. Merthát a rosszaság ragad igaz?
Nem szeretném, hogyha ez fellengzősnek hangozna, vagy úgy mintha az én gyerekem egy halál jól nevelt és szófogadó gyerek lenne. Mert nem az.
Azt hiszem a gyereknevelés a legnagyobb kihivás amivel valaha is találkoztam. A teher, hogy jól csináld, a szándék, hogy jól akarod, a csalódás, hogy nem mindig úgy működik ahogy szeretnéd....naponként kopogtatnak az ajtómon. Isten nélkül képtelen lennék ezt csinálni. Nem is értem, hogy az emberek hogyan nevelnek gyerekeket Nélküle. Hogyan bizhatnék csak saját magamban és abban, hogy hátha jó lesz a vége...
Pont tegnap mondtam G-nek, hogy Isten jó kis feladatot és gyakorlatot választott Noah-n keresztül... :-))

Egy kicsit elkalandoztam.

Szóval anyósommal valahogy ez alkalommal nem voltunk egy hullámhosszon :-) Nehéz volt, még G-nek is, pedig az ő anyukájáról van szó.
Dehát ez itt nem a panaszkodás ideje, úgyhogy ennyi elég is a karácsonyról.

Nincsenek megjegyzések: