Csak úgy érdekességképpen gondoltam megosztom a nagyvilággal, hogy megtaláltuk a helyet ahol a picur baba fog megszületni. Úgy hivják, hogy a Baby Place. (katt a névre)
Tudom, hogy nem vagyok a blogolás magaslatán már régóta, de valahogy úgy érzem annyira leköt minden más. Most például az utóbbi hetekben a baba ügy volt porondon, aztán meg mindig van valami. Tegnap például olyan lábfájásom volt, hogy már majdnem sirtam is. Délután csak annyit éreztem, hogy nagyon fáradtak a lábaim, gondoltam akkor le kéne üldögélni kicsikét. Aztán estére/éjszakára annyira fájt, hogy a guta majdnem megütögetett (hehe, ezt jól megmondtam), nem tudtam aludni, semmi nem segitett. A combomban, belül mintha valamit húznának, és úgy érzed, hogy lefog esni a lábad. Az internet azt mondta, hogy valami idegbecsipődés lehet, vagy a baba nyom valamit...és mindenki akinek ilyenje volt a fórumokon azt irta, hogy néha hetekig sőt hónapokig is eltartott mire elmúlt. Persze pánikmódba kerültem, gondoltam én ezt a fájdalmat nem tudom elviselni még egy napig sem, nem is beszélve arról, hogy nem is tudtam ráállni, úgyhogy gyorsan pörögtek a képek az agyamban, hogy hogyan is fogok funkcionálni a következő hátralévő hónapokban.
Mára egy picit javult a helyzet, de a tompa fájdalom még mindig ott van, bár közel nem olyan erősen mint tegnap és az éjszaka. Próbáltam sokat pihentetni ma, de egy kis megerőltetés után újra elkezdett fájni.
Na szóval röviden ennyit a hétvégi nyavajámról.
De lényeg ebben a bejegyzésben nem is a láb fájdalomon van, hanem a baba születési helyén, úgyhogy koncentráljunk arra :-))
Tudom, hogy nem vagyok a blogolás magaslatán már régóta, de valahogy úgy érzem annyira leköt minden más. Most például az utóbbi hetekben a baba ügy volt porondon, aztán meg mindig van valami. Tegnap például olyan lábfájásom volt, hogy már majdnem sirtam is. Délután csak annyit éreztem, hogy nagyon fáradtak a lábaim, gondoltam akkor le kéne üldögélni kicsikét. Aztán estére/éjszakára annyira fájt, hogy a guta majdnem megütögetett (hehe, ezt jól megmondtam), nem tudtam aludni, semmi nem segitett. A combomban, belül mintha valamit húznának, és úgy érzed, hogy lefog esni a lábad. Az internet azt mondta, hogy valami idegbecsipődés lehet, vagy a baba nyom valamit...és mindenki akinek ilyenje volt a fórumokon azt irta, hogy néha hetekig sőt hónapokig is eltartott mire elmúlt. Persze pánikmódba kerültem, gondoltam én ezt a fájdalmat nem tudom elviselni még egy napig sem, nem is beszélve arról, hogy nem is tudtam ráállni, úgyhogy gyorsan pörögtek a képek az agyamban, hogy hogyan is fogok funkcionálni a következő hátralévő hónapokban.
Mára egy picit javult a helyzet, de a tompa fájdalom még mindig ott van, bár közel nem olyan erősen mint tegnap és az éjszaka. Próbáltam sokat pihentetni ma, de egy kis megerőltetés után újra elkezdett fájni.
Na szóval röviden ennyit a hétvégi nyavajámról.
De lényeg ebben a bejegyzésben nem is a láb fájdalomon van, hanem a baba születési helyén, úgyhogy koncentráljunk arra :-))
3 megjegyzés:
van orvos is ezen a helyen, vagy csak a két szulészno?
Jaj, Gabi, tök jó, hogy a Baby Place mellett döntöttetek.
Az idegbecsipődés, ha tényleg az és nem javul, ajánlom egy gyógytornász meglátogatását. Az én becsipődésemet teljesen elmulasztották a spéci kis gyakorlatok, amik a terhesség első 4 hónapjában kinoztak.
Szia Lollypopka, üdv a blogomon. Nem itt nincs orvos, csak a szülésznők.
Ágicám, igen nekem is egy nagy teher esett le ezzel a döntéssel. Az idegbecsipődéssel kapcsolatban meg totál nem vagyok benne biztos, hogy az, mert a múlt éjjel pl nem fájt egyáltalán, tudtam is aludni, de most reggel ahogy egy kicsit járkáltam már érzem. Ma megyek délután találkozom a szülésznővel és majd jól elpanaszolom neki , hátha tud valamit mondani.
Megjegyzés küldése