Pénteken betöltöttem a 32. hetet és már rettentő izgalommal várom, hogy találkozhassam ezzel a kis mókussal a pocakomból. Két hete amikor szülésznő viziten jártam, hát hogy is mondjam, azt ajánlották, hogy diétát kell változtatnom, ugyanis nagyon magas a cukorszintem és sokkal rohamosabban hizom, mint ami normális lenne. Erre nem nagyon kellett felhivni a figyelmem, teljesen tisztában vagyok vele. Kicsit megijesztett viszont a dolog abból a szempontból, hogy a nagykönyvek szerint még ebben a harmadik trimeszterben "kellene" a legtöbbet hizni. Ijesztő. Na szóval egy kis elkeseredés után keresésbe fogtam és diétát változtattam. Nincs fehér kenyér, nincs csoki-süti-nasi, van barna kenyér, hús, saláta, tojás, teljes kiőrlésű huncutságok és még sorolhatnám. Nem nagyon vagyok otthon ezekben a kajás dolgokban, de minden tőlem telhetőt megpróbálok megtenni. Holnap van a következő vizitem és kiváncsi vagyok mint mondanak majd a cukorszintemről meg a súlyomról. A biztonság kedvéért az utóbbi két hétben feljegyeztem mindent amit ettem, hogy áttudjuk beszélni a szülésznővel mit gondol. Holnap a biztonság kedvéért csinálnak egy ultrahangot is aminek én nagyon örülök, mert igy legalább láthatom a kismókust. Az ultrahang oka elsősorban az, hogy felbecsüljék mekkora a baba, ugyanis elég sok bizonytalanság van a kiirt időpontommal kapcsolatban. Nahát majd meglátjuk.
Amúgy kezd minden kissé nehézkessé válni, kicsit talán türelmetlenebb is vagyok, de igyekszem higgadt maradni. Néha elég nehéz, mert úgy érzem Noah rettentően ügyesen képes megérezni rajtam a türelmetlenséget...és talán egy kicsit vissza is él vele :-). Próbálom kicsit lazábbra venni a ház körüli teendőket, mert bizony elég gyorsan elfáradok. Éjszakánként megszámlálhatatlan alkalommal ébredek és ezek közül sokszor nem is tudok visszaaludni. Csak fekszem és gondolkodom. Ez persze nem segit a türelmetlenség dolgon. Aztán néha kicsit be is pánikolok, hogyha két éjszakai nem alvás ennyire kikészit...milyen leszek a sok nem alvós éjszaka után :-).
A dúlám, a szülésznőm, az óra amire járok valami hihetetlen jó, de erről talán egy külön bejegyzést kellene irnom...
Végezetül itt van néhány kép amin talán lehet látni egy kis pocakot is.
Amúgy kezd minden kissé nehézkessé válni, kicsit talán türelmetlenebb is vagyok, de igyekszem higgadt maradni. Néha elég nehéz, mert úgy érzem Noah rettentően ügyesen képes megérezni rajtam a türelmetlenséget...és talán egy kicsit vissza is él vele :-). Próbálom kicsit lazábbra venni a ház körüli teendőket, mert bizony elég gyorsan elfáradok. Éjszakánként megszámlálhatatlan alkalommal ébredek és ezek közül sokszor nem is tudok visszaaludni. Csak fekszem és gondolkodom. Ez persze nem segit a türelmetlenség dolgon. Aztán néha kicsit be is pánikolok, hogyha két éjszakai nem alvás ennyire kikészit...milyen leszek a sok nem alvós éjszaka után :-).
A dúlám, a szülésznőm, az óra amire járok valami hihetetlen jó, de erről talán egy külön bejegyzést kellene irnom...
Végezetül itt van néhány kép amin talán lehet látni egy kis pocakot is.
5 megjegyzés:
Jaj Gabi, hát szerintem te egyáltalán nem vagy olyan nagy. És udvariaskodom, hanem a képeken tényleg nem látszol nagynak. Amúgy sokszor puszillak és hivj má föl majd valamikor, amikor jó neked, jó lenne dumcsizni egy kicsikét.
pusszancs, ági
Hát Ági azt kell mondjam, hogy akkor ez tényleg egy igazán előnyös fénykép, ugyanis az a 40 lbs. (!!!) már elég jól meglátszik :-)))
pusszancs
Tényleg nagyon jó a kép, és a hajad külön is tetszik!
Megjegyzés küldése