Kiskarácsony, Nagykarácsony

Boldog Karácsonyt igy utólag is mindenkinek. Az idén itthon maradtunk és ez volt az első itthoni karácsonyunk a gyerkőcökkel. Mondhatom elég jól telt bár stresszmentesnek nem titulálnám, de ez csak a mindennapos stressz volt, nem több.

Amerikai módra 25.-én reggel bontottunk ajándékokat és örvendeztünk, hogy Noah még abszolút nem érti, hogy már hajnalok hajnalán ki "kellene" rohannia és bontani az ajándékokat. Igy szépen komótosan ébredeztünk, reggeliztünk, aztán ajándékot bontottunk. Noah élvezte nagyon, és mi meg próbáltunk nem túlzásba esni ajándékozás terén. Estére vacsit főztem, és vacsi után ettünk a tortából amit Jézus szülinapjára csináltam , közben pedig elolvastuk Jézus születését a Bibliában. Egy jó nap volt.

Másnap pedig meglepetésből beállitottak anyósomék és most is éppen itt ülünk a nappaliban. Hát mondhatom elég nagy meglepetés volt, de örültem, hogy hiányoztunk nekik annyira, hogy ilyen cselszövést tervezzenek.

Most pedig jöjjön pár kép:

Kupontakaritás

Nate segit a pelenkákat eltenni.

Téli séta.

Noah az új fényképezőgépével.

Boldog Szülinapot Jézus! Köszönjük, hogy megszülettél!

HHMMMM de finom.

Unokatesók.

Mama, Papa és az óriás.

Tesók.

Néhány nem túl régi fotó

Próbáljuk Újra!!!

Azt hiszem elérkezett az idő, hogy visszatérjek a blogom irásához. Legalábbis megpróbálom. Nem valószinű, hogy túl sűrűn fogok tudni irni, de megpróbálok nem várni 5 hónapot a következő bejegyzésig.

Igy vagyunk hát:

Az élet két gyerekkel nem egyszerű. Eggyel sem volt az, de az más miatt. Azt hiszem ez a két gyerekre való növekedés a legnehezebb eddig. Minden több gyerekes anyuka akivel beszéltem azt mondta, hogy nekik is az egyről a kettőre volt a legnehezebb és a legnagyobb kihivás. Azt hiszem ebben csatlakozom hozzájuk. Bár Nate többnyire jókedvű baba és mondjuk úgy nem olyan nehéz baba mint Noah volt, azért mégiscsak figyelmet és törődést igényel. Noah még mindig sokat nyafog és bár elég jól viseli a kistesót, ő is sok figyelmet és odafigyelést igényel. Na most igy a kettő együtt nem könnyű. Azt hiszem ha az egész napomat csak nekik szentelném, akkor nem érezném úgy, hogy széthullik az agyam, de persze minden másnak is meg kell lennie. Ebédnek, takaritásnak, mosásnak és még millió más dolognak. Inkább pontositok úgy, hogy nem is tudnék egész nap ott ülni és csak velük játszani stb., mert akkor abba hullana szét az agyam. Mindig valamilyen "csinálhatnékom" van, úgyhogy talán inkább arra kellene gyúrnom, hogy több figyelmet szenteljek nekik és ne a mosogatásnak. Hm. Egyszerűbb mondani mint megtenni. Na de azért szép az élet és élvezzük a két gyerkőcöt!! Csak éppen blogolni nincs túl sok időm, hehe.

Noah:
Ő közben 3 éves és 8 hónapos lett, vagyis röpke 4 hónap múlva lesz egy 4 évesünk a családban. Imádja a daddy-t és mindent ami vele kapcsolatos. Nagyon szeret vele játszani és alig várja minden nap, hogy hazaérjen a munkából. Igazán nagy áldás, hogy G kb. 10 percre dolgozik innen, igy minden nap hazajön ebédelni. Ez nagyon szuper.
Noah még mindig az érzékeny a családban, de az érzékenységében áldásnak mondható, hogy nagyon figyelmes mások felé, és odafigyel másokra. Nagyon figyelmes Nate-tel is , megkeresi a cumiját, odaadja neki, betakarja, ráadásul még a kedvenc paplanját is megosztja vele néha-néha.
Igazán megbántódik mikor valaki elveszi a játékát, úgy igazán , mintha az egész kis lelke összetörne egy pillanatra. Kiakad kis dolgokon, ha valami nem úgy működik ahogy ő szeretné, vagy nem abban a pillanatban amikor ő szeretné. Azt hiszem ebben rám ütött. A különbség annyi, hogy én ennyi idős fejjel már nagyjából megtanultam, hogy ne kezdjek el üvölteni ha valami nem úgy történik ahogy én szeretném...nem mindig sikerül, hehe. Szóval ő az alig 3,5 éves kis eszével ezt még nem tanulta meg. Lehet, hogyha majd ő is harmincon túl lesz addigra kitökéletesiti ezt a képességét.
Nagyon szereti a betűket, a számokat. Ha lát egy szót valahol, akár a csokipapiron, egyből betűzi, egyenlőre viszont angolul. Szoktunk magyarul is betűzni, de látom, hogy ez eléggé igénybe veszi a kis agyát ami nem baj, úgyhogy dolgozunk rajta.
Mindkét nyelven elég jól hablagyol, általában hogyha elmond valamit G-nek angolul akkor odafordul hozzám is és elmondja nekem magyarul. Vagy forditva. Néha még segitenem kell neki, hogyha valamelyik szó nem jut eszébe angolul vagy magyarul de összességében elmondhatom, hogy mindkettő elég jól megy neki.
Mindenképpen az a tervem, hogy ő és Nate majd magyarul beszéljenek egymással. Most még néha rá kell szólnom, hogy magyarul beszéljen hozzá. Egyébként igazán nagy áldás, hogy nem ellenkezik soha amikor megkérem, hogy most ne angolul hanem magyarul beszéljen.
Játszani viszont az esetek 90%-ában angolul játszik. Tehát amikor a Micky egér beszél a Thomas-sal akkor ők angolul beszélgetnek.

Egy másik jeles esemény vele kapcsolatban, hogy már néhány hónapja nincs pelenkája. Persze mondhatod, hogy 3,5 évesen ez nem nagy esemény, de nekem akkor is az. Sose érdekel nagyon , hogy mit mondanak mások, igy ebben is követtem a magam kis megérzéseit. Mikor Nate megszületett májusban, Noah még totál nem volt kész a szobatisztaságra, plusz nem is akartam akkor csinálni, aztán meg otthon voltunk két hónapig, úgyhogy miután hazajöttünk éreztem, hogy itt az idő. Kb. egy hétig mondtam neki, hogy a következő hét hétfőtől nem lesz több pelenkánk. Elég szuperul vette, kb. 3 nap alatt szobatiszta lett. Néha még kell szólnom neki, hogyha valahová megyünk, hogy ott is van WC, úgyhogy szóljon hogyha kell mennie.

Nathan:
Ő a jókedvő a családban. Mindig vigyorog és hatalmas vasgyúró. Mostmár nem is igazán tűnik olyan óriásnak, de mikor 4 hónaposan 7 kg volt akkor igazán nagynak tűnt. Most 7 hónapos és 9 kg. 12 hónapos ruhákat hord egyébként.
Nagyon szereti a Noah-t néha csak hosszan bámulja ahogy beszél a Noah vagy játszik és szinte az egész kis lényével beszippantja akármit is csinál a bátyja. Még mindig csak szopizik , bár hat hónaposan egyetlen alkalommal adtam neki valami pépet, aztán többet nem, de ez egy másik történet.
A lényeg az, hogy szopizik ezerrel, éjszaka is kb. még kétszer lakmározik. Általában kétszer fönt van, akkor megetetem és általában egyből vissza is alszik. Általában. Hogyha igy csinálja akkor annyira nem visel meg az éjszakázás...de néha nem igy csinálja. Olyankor van, hogy mellettem köt ki az ágyban és aztán ott bealszik édesen.
Egyébként hihetetlen energiával rendelkezik, és szerintem ő lesz az a fajta kis srác akit a szekrény tetejéről kell leszedni :-) Szóval már most mindenbe beleüti a kis édes orrát és bár mászni még nem tud, azért a sok átfordulásával eljut a szoba minden sarkába.
Egyenlőre kettő fogacskával rendelkezik, de ezek már talán egy hónapja is megvannak, a többi még várat magára.

Most hirtelen ennyi. Képekkel is jövök később.