kalács

Találtam egy nagyon jónak tűnő receptet a minap, és mivel mindig is nagyon szerettem a fonott kalácsot, gondoltam kipróbálom.

Challah (igy hivják a kis huncutot):
1 1/2 pohár meleg viz
1/2 pohár méz
1 kanál olaj
4 tojás
1 1/2 teáskanál só
1 kanál cukor
2 kanál száritott élesztő (nálam ez két darab 7 grammos élesztőt jelent, de azt hiszem az otthon száritott élesztő is 7 grammos)
5 pohár liszt, plusz még ami kell a gyúráshoz...

Igy készited:

1. Keverd össze az összes összetevőt abban a sorrendben ahogy fent látod. Adjál hozzá annyi lisztet, hogy jó kis puha tésztát tudjál gyúrni.

2. Kend meg a tésztád tetejét olajjal. Hagyd kelni egy jó kis meleg helyen kb 1 1/2 órát, amig kb. duplájára nem kel.

Nyomkodd meg a tésztácskád miután megkelt.

3. Oszd fel a tésztád 8 részre. Minden részből sodorj kb. 2 cm széles és 25 cm hosszú tésztácskát.




4. A recept négyes fonásra vonatkozik, az enyém egy nagy kalács lett, és 6 darabból fontam. Természetesen nem igy kellett volna kinéznie mert az elején valahogy belekeveredtem, hogy melyik hova tartozik, de azért nagyon fincsi lett, mégha nem is nézett ki tökéletesen :-)

Itt megnézheted a videót, hogy hogyan fonják a profik :-)

Na de, a recept igy szól. Fektesd le a hosszúra sodort tésztákat egymás mellé és nyomd össze a négy végét felül. Kezd a bal oldalon és mindig tedd a bal oldalit a másik kettő és a jobb oldali tészta közé. Természetesen csinálhatsz hármas fonatot is, sőt én azt hiszem legközelebb kis muffinokat fogok megpróbálni. (Most , hogy visszeolvastam, ez valahogy nem hangzik jól, mert nem értem akkor a jobb oldaliak hogyan jönnek a képbe, ha rájössz, világosits fel engem is. De a fonáshoz inkább nézd meg a videót, jobban jársz :-)

5. Tedd a megfont kalácsodat egy kiolajozott tepsire és hagyd megint kelni kb. 25-30 percig.

6. Miután megkelt ismét a kis hamis, kend meg egy felvert tojással és süsd 325 fokon (azt hiszem olyan 180 Celsius, de azért nézz utána), 30-40 percig. Ha túl gyorsan kezd barnulni a teteje, tegyél rá alufóliát.

És ne feledd, ez a mennyiség KETTŐ kalácsra vonatkozik...amit én csak később fedeztem fel, azért lett az enyém egy ÓRIÁS kalács :-)



Sok sikert, és jó étvágyakat!

Gyönyörű dal Phil Wickham-től:

olvasok, olvasok aztán megint olvasok

A könyvek amiket mostanában olvasok. Bekukucskálhattok az olvasási szokásaimba :-)

Ezt a könyvet tegnap vettem, és nagyon sok jót hallottam róla, úgyhogy nagyon kiváncsian várom milyen lesz.


Ez egy nagyon jó könyv anyukákról, szivecskéjükről, gyerekekről :-)


Ez egy amolyan "levezető" könyv, amit akkor olvasok ha már mindenféle más "komoly" könyvet olvastam és minden kavarog a fejemben. Egy szuper kis keresztény regény. (Kizárólag lányoknak, hehehe.)


Egy "komoly" könyv a házasságról, férfiről és nőről...kinek mi a fontos, és miért...


Ez is egy kis levezető könyv...elég hosszú...már régóta olvasom :-)


Ez pedig Noah kedvence, amit minden este alvás előtt olvasunk...mit olvasunk...kivűlről fújjuk...már lassan ő is :-)

Amint látjátok, nagyon szeretek olvasni, de nehéz időt szakitani rá. Az egyik ok az az internet...talán túl sokat vagyok számitógép közelben...(de legalább ez egy olyan ok amin tud az ember változtatni, és esetleg igy több idő jutna az olvasásra)...Persze az interneten is tulajdonképpen olvas az ember, nem igaz?
...na jó, megyek olvasok egy picit, mig Noah szundikál :-)
(Azt még azért zárójelben hozzáteszem, hogy Bibliát is olvasok, ... bizony még mindemellett a negyvenhárommillió könyv mellett...na de az egy másik szokás :-)

magok a földben

Tegnap végre megtámadhattam a kertet és szinte majdnem mindent eltudtam ültetni. Az ok amiért ez csak most történhetett meg, az a fránya időjárás hibája. Nemrégen még mindig fagyott éjszaka, de azt mondja a kedves meteorológus, hogy mostmár aztán itt van a tavasz. (Azért ezt a ma reggeli 5 fokban nem éreztem annyira.) Na de, minden magocska a földben és én meg rettentő izgibe várom, hogy mi lesz belőlük. Ráadásul még abban a kiváltságban is volt részem, hogy délután majdnem kettő teljes órára egyedül szöszmötölhettem a kertben. G elvitte Noah-t a vonatokhoz - a kedvenc - , aztán elmentek bocikat nézni, és láttak lovakat meg kecskét is. Nagy élménnyel próbálta elmesélni, hogy miket látott. Közben még anyáknapja alkalmából - itt most vasárnap volt - kaptam egy szép nagy virágcsokrot is amit Noah adott oda, bár nem nagyon értette, hogy mi történik, de azért édes volt.

Azt még muszáj elmondanom, hogy a garázsban a G internetes rádióján általában a Juventust hallgatja. Annyira tudja már mi van a Juventuson, hogy valamelyik nap mikor kint voltunk beakartam kapcsolni, megkérdezte, hogy melyik adót keresem. Juventust- mondtam. Rám nézett és halál komolyan ezt mondta: annyi jó zene van...:-) Nagyon nevettem.

Torna móka eddig elég jól működik, tegnap este egy új részt próbáltam a P90X-en, ahol a lábat tornáztatják vagy egy jó órán át...kb 40 percig sikerült ugrabugrálnom kisebb megszakitásokkal persze ... hehe...a szivecském olyan ritmusban vert, hogy azt hittem fel fog robbanni...nagyon élveztem azért...utána még 15 perc hasmókát is csináltam...
Elég jól érzem az összes porcikámat...de nagyon szupi érzes!!

torna és miegyebek

Nos, akkor elérkezettnek láttam az időt arra, hogy közhirré tegyem az újabb torna próbálkozásaimat. Sokszor azért nem irok erről, mert hamar abbahagyom őket és igy legalább nincs aki kérdezzen efelől...viszont most úgy döntöttem, hogy beavatok minden idelátogatót, hogy lássátok és olvassátok, hogy komoly elhatározásról van szó. Sokatoknak lehet, hogy nevetségesen hangzik, hogy miért kell ennek ekkora feneket keriteni, de hát tessék itt a "fenék" és itt a "kerités": A mégcsak másfél éves amerikai tartózkodásom alatt nagyobb pocakkal és egyéb területekkel rendelkezem - ühüm - mint akkor mikor kiköltöztünk...és az 5,5 hónappal azután volt, hogy Noah megszületett...szóval simán ráfogtam a szülésre és annak meg is volt a helye akkor. Viszont most, hogy Noah betöltötte a kettőt, már nem nagyon foghatom erre igaz? G mindig azt mondta korábban, hogy "you just had a baby"...ez a mondás már szállóigévé vált nálunk és mindig viccelődünk vele.
Azt is tudni kell még, hogy sosem volt túl sok akaraterőm ezekhez a fogyós dolgokhoz. Viszont rájöttem valamire a napokban. Az ok ami mindig megállitott egy idő - kb 1 hét után :-) - után az volt, hogy valahol belül mindig úgy álltam a dologhoz, hogy ááá én ezt úgysem tudom csinálni...aztán szépen lassan leálltam mindig mindennel...
Ezt az akaraterő dolgot azért sem értem, mert kis családom tagjai mindig is elég jók voltak ezen a téren. Anyukám mindig is tornázott és képes volt arra, hogy elérje a maga elé kitűzött célt. A bátyám mindig is sportolt és mielőtt kiköltözött volna ide, elég komolyan focizott és még egy ismert csapat tagja is volt, jejjjj. Az apukám fiatalkorában bokszolt, és a mai napig emlékszem, ahogy otthon nyomta a fekvőtámaszokat. Na szóval és akkor elértünk hozzám. Az én hozzáállásommal mindig is baj volt. G szerint olyan csajszi vagyok aki nem fél a munkától, de szereti a kényelmet. Őszerinte ezen van a hangsúly nálam. A kényelmen. Általában én ilyenkor azzal mentegetőzöm, hogy igenis fontos nekem a kényelem, hogy kényelmes otthon biztositsak a családomnak stb. Nem megyek bele abba, hogy ez az én kényelmességem miben mutatkozik meg...talán inkább G-t kellene erről megkérdezni :-). Lényeg a lényeg, hogy mindig találok/találtam kifogást arra, hogy mit miért ne csináljak. Ugyanigy van ez az evészettel és a tornával. Az első dolog amire rájöttem az én belső nyafogásommal kapcsolatban, hogy először is ennek kell megváltoznia. Most úgy próbálok hozzáállni a dologhoz - csakis Isten segitségével és kegyelméből , hehe - , hogy igenis MEGTUDOM csinálni. Akárhányszor jön a belső nyafogás, megemberelem magam és sűrű imák közepette kérem Istent, hogy segitsen má na légyszi...
Elsősorban nem arról van szó, hogy az ember szeretne normálisan kinézni...persze persze szeretne, de elsősorban inkább jól szeretné magát érezni a bőrében. A dolog ott kezdődik, hogy rettentően felbosszant, hogy az elővett tavaszi-nyári ruhatáram valahogy összement télviz idején...vagy talán én "nőttem". Azt hiszem ez utóbbiról van szó.
A dolog lényegét abban találom, hogy nem szeretnék lusta - hamarosan - 30 éves lenni, akinek minden porcikája fáj és egy kis futástól kiesik a szivecskéje a száján. Na ez megmondtatott. Természetesen Isten mint mindig ezzel is jól megviccelt...
Főleg itt Amerikában látom azt, hogy mennyire könnyű szép nagydarabra meghizni és "sirni", hogy jaj olyan kövér vagyok bla bla bla....én erről mindig azt gondoltam, hogy ha ennyire zavar, akkor tegyél ellene valamit!! Na hát ez a bumeráng szépen visszaütött mint ahogy mindig szoktak ezek a bumerángos dolgok...és akkor még mindig nem számitok kövérnek a sok nem gyalogló amcsi között...A nehéz az egészben itt az, hogy olyan egyszerű testedzés mint a gyaloglás nincs valahogy beleépitve az életstilusba...mindenhová autóval járunk, mert igy van kialakitva ez az egész társadalom. Ezért kell a testedzést valahová besúvasztani és ezért nem jön csak úgy magától a mindennapokban. Persze sok ember van akit ez egyáltalán nem zavar, és éppen ezért nem is tesz semmit érte. Megmondom őszintén teljességgel látom azt, hogy mennyire nehéz itt nem elhizni. Minden van ami szem szájnak ingere...és még ráadásul elég jó izük is van.
És akkor odaértünk ahhoz ami a legnehezebb. Önfegyelemnek hivják, és mindannyiunknak gyakorolnunk kell ahhoz, hogy előrébb lépjünk. Nem csak az evésre gondolok itt, hanem csak úgy általánosan az életre, kereszténységre. Hogy ne mindig azt lássuk ami a szemünk előtt van, hanem, hogy megtanuljunk egy magasabb célért önfegyelmet gyakorolni. Egy magasabb célért futni. Pál tudta ezt :-)). Megtanulta.
Hát akkor... meghivok mindenkit ebbe az utazásba, velem, önfegyelemországba. Na meg a kitartáséba :-)

Még annyit hozzáteszek, hogy kb. 2 hónapja nem iszom szénsavas üditőt. Lehet, hogy ez neked nem nagy szó, de egy "kólafüggőnek" igen. A másik dolog ami elinditotta ezt a gondolatmenetet és a változáshoz való vágyat, az egy tornasorozat amit G talált. Úgy hivják, hogy P90X és ha már hallottál róla, oszd meg velem a tapasztalataidat. (Erről a P90X-ről még irok majd, mert van benne egy érdekes dolog aminek nagyon ellene voltam azelőtt...na most jól felcsigáztalak??).

Ez az ami bejön nekem:
1. Nem tornázom mindennap. Megpróbálok minden másnap és akkor kb 1 órát. Nem azért egy óra mert valaki azt mondta, hogy annyinak kell lennie...azért annyi mert ez nekem igy tetszik.
2. Nem eszem annyit. Ezt mennyiségileg elég nehéz lenne megmagyarázni, de mondjuk azt, hogy sokkal kisebb adagokat eszem mint korábban, plusz van, hogy csak salátát ebédre vagy vacsira, joghurtot, sajtot.
3. Nem vonom meg magam mindenféle jótol viszont próbálok mértékletességet gyakorolni.
4. Ha eszem egy muffin-t nem kezdek el nyafogni ott belül, hogy én ezt nem tudom megcsinálni.

Mára ennyi a testedzés témából, de még jövök ezzel, csak győzzétek kivárni.

Képek csak úgy, mert miért ne...