Megérkeztünk tehát ide is egy kis öt órai kocsikázás után. Isten azonban már megint kegyelmes volt hozzánk és Noah az öt órából kb. hármat aludt, és utána is nagyon jó kisbaba volt. Most is éppen délutáni alvókáján van, úgyhogy én meg gyorsan kihasználom az alkalmat és informállak benneteket a történésekről.
Garth és John most éppen elmentek arra a bizonyos helyre ahol Garth cuccait tárolták amig távol volt és most mindent elhoznak ide, átnézik és visszapakolják az utánfutóba amit viszünk magunkkal.

...de menjünk egy kicsit vissza az időbe. Még nem is meséltem el mi történt azon a héten amikor meg kellett kapnom az injekciókat...
Szóval azon a hétfőn felkelrekedtem Székesfehérvárra, ahol előzetesen - természetesen - lebeszéltem az ÁNTSZ-szel, hogy mennék szuriért. Azt mondták várnak és vigyek pénzt stb. mert fizetnem kell értük. Szóval elmentem, és ott a doktornő kb. egy órás kiselőadást tartott arról, hogy nekik ilyen esetekre nincs oltóanyaguk és különben is az egyik oltást Ő semmiképpen nem adná be nekem lévén szoptatós anyuka stb. Potyára mentem tehát, de valahogy nyugodt voltam és nem borultam ki. Ez nagy dolog :-)
Még aznap Noah és én felmentünk Pestre mert vért kellett vetetnem, hogy elvégezzék az AIDS és syphilis tesztet, ahol reggel 9 előtt kellett megjelennem. Noah - még soha nem csinált ilyen - szinte végig orditotta az utat Pestig. Összesen háromszor álltam meg. Kivettem az ülésből, megetettem, sétálgattam vele, de semmi nem segitett. Az a nap egy kicsit stresszes volt :-)
Másnap reggel mentünk anyuval a vérvételre ahol kb. 30 ember várakozott már reggel 9 óra előtt. Anyukám viszont egy eléggé leleményes asszonyság igy megkérdezte, hogy a kisbaba miatt nem mehetnénk-e előre. Azt mondták, hogy mehetünk, de még igy is kb. fél óráig tartott az egész. De meglett és kifizettük a 12 ezer forintot is (!!), amibe ez a két teszt került. Utána pedig célba vettük az ÁNTSZ-t ahol nagyon kedvesek voltak és a megkaptam egy injekciót a másikat nem adták be a szoptatás miatt. Hurrá.
Aztán még aznap hazajöttünk, mert otthon még mindig nagyon sok pakolni való várt bennünket.
Csütörtökön délután mentünk vissza Noah-val, mert péntek délelőtt volt időpontom az Országos Balesetin ezzel a bizonyos doktornővel. Ott is simán ment minden, mellkas röntgen kellett csináltatni, kérdezett néhány kérdést a doki aztán adott egy lepecsételt boritékot én pedig átnyújtottam a 10 ezer forintot amibe ez a móka került...
Rákövetkező pénteken volt időpontom a követségen, szeptember 15.-én. Ott pedig az történt, hogy mikor odaértem jutott eszembe, hogy otthon felejtettem a vizumhoz szükséges 380 dollárt - na bumm. Mondtam a kint álló őrnek, hogy mi a helyzet, azt mondta szerinte ne menjek be amig nincs meg a pénz. Én mondtam neki, hogy de bemennék, mert időpontom van stb. Bementem, elkezdték a dolgot, mondtam a nőnek, hogy mi a helyzet - közbe pedig hivtam anyut, hogy legyen szives jöjjön utánam a pénzzel. Kimentem megvárni őket.
Mikor visszamentem a pénzzel kiderült, hogy Garth szüleinek még valami papirt el kell faxolniuk, különben nem kaphatom meg a papirt. Hivtam Garth-ot aki hivta azanyukáját. Szegény azt hitte valami óriási baj van, ott ugyanis akkor éjjel 3 óra körül volt. Végül sikerült elküldenie a papirokat és végül visszatudtam még aznap menni a követségre, ahol megkaptam minden szükséges papirt.
Szóval ez a dolog megvan, hihetetlen, de vége.

Most ennyi röviden, mindenkinek szép álmokat.