Pakolok egy pár képet közkivánatra a Noah babáról.









Végül visszamentünk az orvoshoz tegnap, kb. kettő darab percig voltunk bent. Azt is kérdezte, hogy tulajdonképpen miért is jöttek, nincs ennek a gyereknek semmi baja. Na bumm. Hála Istennek.

Kismanó meg nődögél, most éppen alszik még(!!), már 10 óra van, és éjjel majdnem 8 órát aludt egyhuzamban, persze azért előtte volt egy 5 óra sirás-rivás, nyüglődés. Én is aludtam kb. 7 órát éjszaka, ez volt az első ilyen hosszú alvás mindenféle felébredés nélkül mióta beköltözött az új lakó.

Nálunk itt Vajtán most van a Foundations Conference, úgyhogy jóóóó sok misszionárius jött széles e világról. Jó új arcokat látni, meg olyanokkal találkozni akiket már nagyon régen láttunk. Az órákat próbálom hallgatni a neten, de most a 11-esre megpróbálok felmenni. Most külön lesz a nőknek meg a férfiaknak egy tanitás.
ÉS, tegnap hallottam a fülest a konyháról, hogy ebédre lesz hideg gyümileves, amit én NAGYON szeretek.


Mindenkinek legyen szép napja!!!

Megint sikerült felhúzniuk...
A történet a következő: Múlt héten vittük Noah-t koraszülött gondozásra. Minden rendben volt. Ma reggel fel kellett hivnom a kórházat, hogy tudunk-e ma menni ultrahangra. Felhivom reggel 9-kor. Igen, mennyünk csak érjünk oda 11.30-45-re. Már fél előtt ott voltunk, várunk egy órát mire behivnak, a doki azt se tudja miért jöttem, de Ő már akkor a második eü. alkalmazott volt aznap, aki nem túl kedves hangnemben beszél velem. Az első a kartonozóban volt, mikor odaállok az ablakhoz, úgy csinál mintha szellem volnék, átnéz rajtam. Kedvesen megszólitom, elnézést hol találom xy-t? Flegma válasz. Mert ki a hülye? Hát persze, hogy én. Még kérdéseket merek feltenni????
Szóval aztán a doktorbácsi, megirja a papirt, felmegyünk ultrahangra. Néni az ablaknál, szintén kolléganőjéhez hasonló hangnemben, majdhogynem azt nem mondja, hogy maga hülye, hát miért most jött, már nincs ultrahang, délig volt, de azért megkérdezem a doktornőt fogadja-e.
Nem, doktornő nem fogad. Dehát, hebegek - nem fehérváriak vagyunk és különben is itt voltunk időben, bla-bla-bla. Mintha a falnak beszélnék. Nem néz rám. Pumpa megy föl, már a könnyeimet nyelem, hogy miért dolgoznak itt ezek az emberek. Szinte örül, hogy nem jutottunk be. Látom az arcán. Elkezdem mondani a magamét, kb. kinyögök egy mondatot, aztán rájövök, hogy fölösleges. Jöjjünk vissza jövő héten kedden.
Visszamegyünk az előbbi helyre, ott - meglepő módon - egy nagyon kedves nővérkébe botlok, feltelefonál az ultrahangra, szinte könyörög nekik, hogy fölmehessünk és bocsánatot kér tőlem amiért nem sikerült elintéznie.
Ez akkor négyből egy, ha jól számolom. G azt kérdezte, hogy csodálkozik a magyar ember, hogy mindenki megkeseredett ebben az országban?? Én nem csodálkozom.
Sajnos olyan emberek dolgoznak emberekkel, akik ki nem álhatják az embereket. Szomorú. A segitőkészségről nem hallottak.
Még mondanám a magamét, de talán jobb ha leállok. Lényeg a lényeg, NAGYON felhúztak.
G azt mondta ide többet nem megyünk vissza.
De én azt mondom sajnos kénytelenek leszünk, mert ez van... az Ő szemükben csak egy újabb probléma vagyok, akivel foglalkozniuk kell.
Tudjátok, sajnálom ezeket az embereket. Nem látják, hogy kedvességgel, szeretettel hatalmas dolgokat lehet megváltoztatni. Egy kis szeretet mindent megváltoztatna!!!

Döbbenet, hogy az ember milyen gyorsan hozzászokik a jóhoz... Pár éjszakája kicsi Noah nem nagyon akarja lealudni a jól megérdemelt 4,5 órát hanem felébred kb. 2 óránként. Anyukája meg alig bir kivánszorogni az ágyából, hogy megetesse a picurt. Pedig az elején aztán nem volt alvás, már azt hittem, soha többé nem fogok aludni :-)
Aztán mióta bejött az új rendszer - ami gyorsan tova is tűnt - én is rohantam az ágyba már tizkor, hogy aludjak kicsikét.
Szóval még csak két napja tart a dolog de én már most reggelente alig birok felkelni. Hát hamar megszoktam a jót!

Holnap jönnek anyuék és átmegyek velük valószinű Hartára rokonylátogatóba. Harta egyébként a hely ahol felnőttem, ahol csodálatos gyermek éveimet töltöttem :-)Na jó csak vicceltem...A hely ahol kint játszottunk az utcán és nem kellett attól félnünk, hogy elüt az autó, ahol a porból ettünk, ahol iskolába jártam, ahol minden kezdődött...
Már biztos Harta sem a régi.
Én is fent vagyok azon a bizonyos oldalon ahol megtalálhatja mindenki kedves ismerőseit. Tegnap nézegettem az embereket, és olyan nevekre bukkantam - most a hartaiakról beszélek - akik azt sem tudom, hogy kicsodák. Döbbenet. Találtam viszont olyan embereket akikre emlékszem, hogy 10 évesek sem voltak amikor én még ott voltam. Most meg már kész felnőttek. Hát hogy van ez, kérem szépen? Ennyire öregszem??
De azért érdekes látni a régi osztálytársakat, évfolyamtársakat, régi barátokat ...
Szóval KERESSÜK egymást!!!!!

Végre kimehettünk egy kicsit sétálni, de úgy látom ezt a rendszert nem kell beiktatnom az életünkbe - már ami az időjárást illeti.
Ma is kastélytlátogattunk, megnéztük a lányokat az irodába. Ez nekem mindig kikapcsolódás mert ilyenkor ők foglalkoznak kicsit a manóval én meg csak büszke anyaként ülök a popómon.
A kemény szivű anya dologgal kapcsolatban pedig, már egy hete a szobájában alszik a manó (ezzel lehet, hogy sokan nem értenének egyet, na de sebaj ... ), és éjszaka 4,5 !!!!!!! órát alszik, aztán felkel, félálomban eszik egy pindurkát aztán még alszik - sajnos csak - 2 órácskát. Dehát ne legyek elégedetlen igaz? 4,5 óra az már nagyon király. Persze én közben azért néha felébredek ...
Amúgy meg a kocsi szerelőnél, mert tönkrement a váltója, ma vitte G Sárbogárdra, állitólag kész lesz még ma.

Egyébként meg nem olyan régen megszületett a döntés, szóval közhirré tétetik, hogy valószinű az év vége felé költözés .......... Visszatérünk - márminthogy a férjem tér vissza én meg követem - a nagy Amcsiba......

További szép napot mindenkinek.