Döbbenet, hogy az ember milyen gyorsan hozzászokik a jóhoz... Pár éjszakája kicsi Noah nem nagyon akarja lealudni a jól megérdemelt 4,5 órát hanem felébred kb. 2 óránként. Anyukája meg alig bir kivánszorogni az ágyából, hogy megetesse a picurt. Pedig az elején aztán nem volt alvás, már azt hittem, soha többé nem fogok aludni :-)
Aztán mióta bejött az új rendszer - ami gyorsan tova is tűnt - én is rohantam az ágyba már tizkor, hogy aludjak kicsikét.
Szóval még csak két napja tart a dolog de én már most reggelente alig birok felkelni. Hát hamar megszoktam a jót!

Holnap jönnek anyuék és átmegyek velük valószinű Hartára rokonylátogatóba. Harta egyébként a hely ahol felnőttem, ahol csodálatos gyermek éveimet töltöttem :-)Na jó csak vicceltem...A hely ahol kint játszottunk az utcán és nem kellett attól félnünk, hogy elüt az autó, ahol a porból ettünk, ahol iskolába jártam, ahol minden kezdődött...
Már biztos Harta sem a régi.
Én is fent vagyok azon a bizonyos oldalon ahol megtalálhatja mindenki kedves ismerőseit. Tegnap nézegettem az embereket, és olyan nevekre bukkantam - most a hartaiakról beszélek - akik azt sem tudom, hogy kicsodák. Döbbenet. Találtam viszont olyan embereket akikre emlékszem, hogy 10 évesek sem voltak amikor én még ott voltam. Most meg már kész felnőttek. Hát hogy van ez, kérem szépen? Ennyire öregszem??
De azért érdekes látni a régi osztálytársakat, évfolyamtársakat, régi barátokat ...
Szóval KERESSÜK egymást!!!!!