Ja, hogy melyik vizsgán? Na azt elfelejtettem elmondani, hogy ma reggel voltam vezetni, és mostmár totál kész vagyok ezekkel a vizsgákkal, márcsak mennem kell és átvennem az amerikai jogsimat!!

Itt és most szeretném tudatni a nagyközönséggel, hogy átmentem a vizsgán!!! ÉLJEN!!!

Ma pedig az történt, hogy Noah és én felkerekedtünk és megirtuk a tesztet!!! Kettőt hibáztam, átmentem!! "Márcsak" vezetni kell majd...ha egyszer elég bátorságom lesz...de azért mielőtt megyek haza azért megszeretném csináltatni. Ez a terv.

Még valami nagyon az eszembe volt amit elakartam mondani nektek, de most aztán totál elfelejtettem. Na mindegy, ha eszembe jut visszatérek!

Tegnap szuper jó idő volt itt minálunk. Annyira, hogy rövidnadrágban sétáltunk egyet. Van itt a házunk mellett egy olyan biciklis ösvény ami a másik háznál is volt, úgyhogy tegnap végre felkerekedtünk Noah-val és sétáltunk egy jó nagyot. Teljesen oda volt, szaladgált, hangosan sikitozott... na meg persze azt is el kell mondanom, hogy az öröm oka az is volt, hogy láttunk egy lovat, aki mellettünk vágtatott el, meg kutyust, cicát, madarat...a madár annyira tetszett neki, hogy még este is a plafon felé mutogatott, hogy ott van a madár. Meg a könyveibe is mindenhol madarakat találtunk.

Ma délután pedig megyek szemészetre, holnap pedig tesztet irni...mostmár tuti, igy döntöttem :-) Túl kell lenni rajta...nem igaz?

A legújabb baba képek:

Valamelyik nap megkaptam azt a bizonyost Social Security Card-omat, ami azt jelenti, hogy mostmár bármikor ha úgy tartja kedvem akár mehetnék, és szépen megcsinálhatnám a jogsit...hogy is mondjam, ennek úgy örülök is meg nem is :-) Valahogy sosem voltam oda a tesztekért, vizsgákért...túl sok izgalommal jár :-) De azért persze örülök is, hogy végre itt van a lehetőség, mondtam is az uramnak, hogy lehet, hogy pénteken megyek és megcsinálom a tesztet. JAJJJJ de izgulok!!!

Valahogy mostanában nem vagyok abban a blogos hangulatban. Jó lenne, ha ez elmúlna mert néha-néha szeretem visszaolvasni mi történt egy évvel ezelőtt. De ha nem irok, akkor nem lesz mit visszaolvasni. Úgyhogy irok.

Lázasan töröm a fejem, hogy kinek milyen kis meglepetést készitsek/vegyek karácsonyra. Az nem segit, hogy rakétagyorsasággal jönnek elő a nevek a fejemben...de azért nem tervezek bankrablást, hogy ezt mind megtudjam valósitani. Inkább imádkozom, hogy Isten kirendelje a rávalót :-)) Mert ötletem az van áááám... Na meg az a bizonyos időpont is közeledik, amit persze egyáltalán nem bánok.
Na meg közbe a G-re is kell gondolnom...decemberben szülinapja lesz - azon sem leszünk itt, na meg a karácsony. De aztán én jól kitaláltam ám, hogy hogyan legyen :-) A terv az, hogy kap majd lufit meg jókedvet a szülinapjára, egy közös barátunk pedig megfogja hivni vacsira magukhoz aznap...én meg jól megvettem már neki az ajándékot, ami egy szülinapi és karácsonyi meglepi lesz...karácsonykor pedig elrepül majd a szüleihez kb. másfél hétre, aminek nagyon örülök, mert nagyon nem jól éreztem volna magam itthagyni egyedül karácsonykor. Azt azért hozzá kell tennem, hogy Őt abszolút nem zavarta ez a tény...dehát a szülők felajánlották, hogy kifizetik a jegyét, úgyhogy irány-surány...megy haza. Lehet, hogy ebben az is benne van, hogy -már korábban irtam arról, hogy anyósom sokkot kapott , hogy milyen sokáig nem leszek itthon - szóval ez is biztos a terv része...:-))), nehogy éhen haljon szegény párom...
Hogy őszinte legyek nem nagyon érdekel, hogy mi a cél, csak egyszerűen örülök, hogy ott lesz velük és kész.

Aztán közben azt is láttam a malév weboldalán, hogy 20kg a megengedett csomag...azért régen nem ennyi volt, nem?? Akkor két Noah-t rakhatok egy böröndbe és már tele is van :-) A belföldi járaton meg sem néztem még, nehogy már jó előre lehangoljanak ezekkel a kilókkal.

Noah baba pedig egyre csak nő és nő. Már nagyon szeretne beszélni, mert ezerrel magyaráz, mutogat, de valahogy még nem akarnak kibújni azok a szavak. Ha mondom neki, hogy mondjon valamit, akkor nagyjából megismétli amit mondtam (autó, labda, alma, tűz stb) de talán az autó kivételével mindegyik eléggé érthetetlen. Ezért is szuper dolognak tartom, hogy pont most megyünk haza mikor elkezd majd beszélni, mert éjjel-nappal csak magyart fog hallani és nagyon reménykedem, hogy ez jó hatással lesz a beszélőkéjére.
Éjszakánként megint elkezdett felébredgetni, bár tegnap éjszaka nem kelt fel, előtte való éjszaka fél 1-kor elkezdett sirdogálni, úgyhogy megint a mi ágyunkba landolt. Ilyenkor mindig 1-2 órába telik mire visszaalszik, aztán meg álmába is majdnem sirt, meg nevetett is. Na az édes volt. Reggel pedig mindezek után 6-kor kukorékolt. Tudom, mindig van valami fázis amin éppen keresztülmennek, úgyhogy különösebben nem zavar, csak sajnálom, hogyha sirva ébred. Ma reggel is hallottam, hogy sirni készülődött 5 óra környékén, de aztán visszaaludt és még most is húzza a lóbőrt pedig már mindjárt 8 óra.

Fénykép hegyek Noah-ról:

Hétfő lett, aminek nagyon örülök. Általában nem szeretem a hétfőket, na nem mintha mennem kellene dolgozni, mert igazából az én napirendem semmiben sem különbözik a hétvégi napirendemtől. Most valahogy mégis örülök annak, hogy egy új hét kezdődött, mert valahogy egész hétvégén olyan rossz érzésem volt...nem éreztem magam rosszul fizikailag, hanem ott bent, valami nem stimmelt. Hátha ezen a héten jobb lesz.
Próbáltam tegnap feltölteni egy videót, de aztán feltöltés közben valami történt...úgyhogy jól bezártam az egészet. Majd ma megpróbálom később...

Amúgy meg szuper jó volt, mert szombaton végre beszéltünk skype-on anyuékkal és láttuk is őket a kamerán...aztán másnap megbeszéltük, hogy ez igy még nehezebb, hogy látjuk egymást de nem ölelhetjük meg egymást meg ilyesmik. Mondtam is neki, hogy én sokszor ezért nem szeretem a webkamerát...

Két dolog is foglalkoztat ma reggel. Az egyik az, hogy gondoltam egyet és megpróbáltom/tam megtanulni egy verset a Bibliából. Nekilódultam tehát, és elkezdtem olvasni a Filippi levél 4:8-at. Gondolom ez sokatok számára ismerős vers, sokat mondó, bátoritó, elgondolkodtató...de mégis, - és lehet, hogy ezért most aztán jól meglesz a véleményetek rólam :-) -, úgy érzem mintha az angol Bibliában, vagy hát hogy is mondjam, az angol nyelvben valahogy sokkal egyértelműbb, átérezhetőbb, alkalmazhatóbban fogalmaz. Ime tehát a bizonyos rész magyarul és angolul:

"Egyébként pedig testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhirű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe."

"Finally , brothers, whatever is true, whatever is noble, whatever is right, whatever is pure, whatever is lovely, whatever is admirable-if anything is excellent or praiseworthy-think about such things."

Valahogy ebből az utóbbiból könnyebben felfogható, hogy mennyire fontos a gondolatainkat kordában tartani, hogy mennyire fontos az, hogy miken gondolkozunk...hogy merre irányitjuk a figyelmünket...Vélemény??

A másik dolog ami egy ici-picikét félelemmel töltött el ma reggel, hogy én ugyebár általában 6:30-kor kelek. Namármost, december 6.-án 6:45-kor indul a gépünk innen Boise-ból :-))) Noah általában 7:30-8 körül ébred, ami azt jelenti, hogy fel kell majd keltenem jóóóó korán, de nekem fel kell kelnem méééég korábban, elkészülni, aztán kint lenni legalább 1 órával indulás előtt a reptéren...ami 5:45-öt jelent...ez pedig még korábbi ébredést jelent:-)). Gondoljátok akkor, hogy sem anyuka, sem Noah nem lesz kellően nyűgös...:-))
Na jó csak mosolygok ezen, meg ezerrel imádkozom, tudom, hogy az a nap erről fog szólni, és igen igen tudom, teljesen felesleges már most szétaggódnom magam.

Tegnap nagyon jó napom volt. (Tudom, az szomorú, hogy ez annyira nagy és különleges dolog, hogy itt és most meg kell emlitenem :-)
Na mindegy, azért megosztom veletek!! Végre elhatároztam, hogy elmegyek abba a bizonyos irodába, ahol igényelni lehet a SSN-t. (Ez egy olyan dolog itt, kb. mint a mi TB számunk, de azért nem teljesen...mindenféle dolgoknál kérhetik...mint pl. vezetői engedély készités, akármi, akármi...). A vicc az egészben még az, hogy már egy éve itt vagyunk, és onnan tudtam meg igazából, hogy nekem is simán jár ilyen szám, mivel a kedves barátnőm felvilágositott, aki még nem olyan régóta van itt Amerikában...na mindegy, jobb később mint soha!!
Szóval felkerekedtünk Noah-val tegnap és elautókáztunk ebbe a nem túl közeli irodába. A férjem egyébként előre felkészitett, hogy az ott dolgozók egy kicsit hasonlithatnak az én kis hazámban, ugyanilyen helyen dolgozó emberekkel...de én ennek nagyon örültem, gondoltam egy kicsit legalább otthon érezhetem magam :-) Arra is felhivta a figyelmem, hogy az ott várakozó emberek pedig egy kicsit lepukkantak lehetnek...
Megérkezünk. Váróterem tömve, és tényleg az emberek egy kicsit félelmetesek, a rendőrbárcsi viszont nagyon aranyos és segitőkész (Ő csücsül a sorszámos szerkentyűnél), Noah pedig annyira megvan illetődve, hogy szorosan tapad hozzám :-) Bevegyülünk a tömegbe, leülünk. Rosszarcú nénivel - tudom nem szép, hogy ezt mondom - szóba elegyedünk...aki nem mellesleg felvilágosit, hogy éppen most jött a biróságról, ahol a nővére ellen tanuskodott, aki állitólag ellopta a személyi igazolványát stb....na most akkor remélem hű képet festettem a helyzetről, hogy miféle helyre érkeztünk. A nő arról is felvilágosit, hogy általában órákat szokott itt várni. De akkor délután meglepő módon nagyon gyorsan peregtek a számok. 20 perc múlva már kint is voltunk...ráadásul a nő aki az ügyemet intézte, nagyon is kedves és segitőkész volt!!
Lényeg a lényeg, két hét múlva meglesz a kártyám!! Hurrá!!
Egyébként pedig ezzel az egész történettel Istennek akartam megköszönni, hogy ilyen hűségesen ott volt velem...meg azért is mert néhány hónappal ezelőtt még nem éreztem volna magam kellően felkészültnek arra, hogy ilyen ügyeket intézzek egymagam!! (A következő imatéma a vezetői engedély egyébként.....:-))

Tudom, tudom...elvagyok tünve mint a tű a szénakazalban.
Én még egy kicsit náthásan, Noah pedig folyó orral jár-kel...mit jár-kel...szaladgál, felmászik, leesik, nyög, kér, édes....
Éppen ebédet főzök, és gondoltam amig a husi megpuhul addig irhatnék pár sort. Nem sok emlitésreméltó történik...talán azért is nem emlitettem meg...Varrok, pakolok, teszek-veszek, babázok, bibliaórára járok, anyuka vagyok hahaha.
Mégcsak három hete lakunk itt, de sokkal többnek tűnik. Talán azért mert nagyon jó itt, minden tetszik (na jó azért van néhány dolog amit szeretnék megváltoztatni), szeretjük, a miénk...
Most akkor hirtelen sok újdonsággal nem tudtam szolgálni, de azért jelentem itt vagyok!!

Nekem ilyen édes kis kertitörpém van, aki még a műanyag fűnyirójával füvet is nyir:




Ma reggelre megint úgy ébredtem, hogy azt éreztem, ez a megfázásos cucc készül elönteni, de aztán megint jó sok mindenféle gyógyszereket, meg teákat, meg vitaminokat ettem egész nap...hát nem múlt el :-), csak átalakult!! Most akkor igazából azt nem értem, hogy hogyan is működik ez az egész. Ez már a harmadik "eset" három héten belül, amikor is készülődni látszott ez a betegséges dolog. Aztán mindig sikerül elfolytanom valahogy, mintha nem tudna kijönni, de próbálkozik...akkor most én tényleg elfolytom, vagy ez csak igy van és kész.
Na ha ezen az előző gondoltamenetemen kiigazodsz, kapsz egy pirospöttyöt!!

A dolog egyébként még jól is jött ki, mert ma G elvitte az autóm - az övé szervizben volt - igy nem tudtunk sehová menni. Takaritgattunk, virágot ültettünk megint a változatosság kedvéért, aztán varrtunk kicsikét, meg telefonálgattunk otthonra!! Hát azt kell mondjam, Istennek hála a skype-ért, az internetért, meg csak úgy mindenért, hehehe!!
Anyukámmal is beszéltem, aki elújságolta, hogy VÉGRE megvan a gépük otthon, és várják, hogy bekössék az internetet...aztán már semmi sem állithat meg bennünket a webkamerázástól, meg email-ezésektől és minden ilyesmitől!!
Ez azért is nagggyon szuper jó, mert mikor hazamegyek, nem leszek internet nélkül :-)) ÉLJEN!!

Tegnap éjszaka két órán keresztül kukorékoltunk, ugyanis pár éjszakája Noah valahogy nem akar aludni...napközben is elég nyügike, bár ez lehet, hogy csak a nem alvás eredménye. Arra gondolok, hogy megint fogacska lehet a dologban...Meglátjuk!!
Mivel Noah velünk "próbált" aludni miután éjjel háromkor felébredt, és mivel annyit forog mint egy kis sajtkukac...néha engem rúgott oldalba, néha G-t...szóval két órára rá elaludtunk, igy G egy kicsit bealudt reggel. 8-kor ébredtünk, mikor már elvileg munkába kellett volna lennie. Hál' Istennek megértik az ilyesmiket a munkahelyén...

Képzeljétek, tegnap miután G beszélgetett a szüleivel telefonon, azt mondta, hogy az anyukája kicsit kiakadt, hogy ilyen sok időre megyek haza...engem meg jól felhúzott ezzel. Tudom, hogy azért nem tetszik neki, mert félti a kisfiát, hogy mit fog enni meg ilyesmik...de engem mindenesetre jól kiakasztott. Én már itt javában gondolkodom, hogy mit is fog enni G hat hétig...nem igazán kell még, hogy anyuka is beleokoskodjon a dologba. Azt hozzá kell tennem, hogy G-t egyáltalán nem zavarja, hogy ennyi időre megyünk, sőt az sem érdekli, hogy mit fog enni...na bumm....ez most kijött belőlem.