ultrahang

Na hova lettem? Itt vagyok. Szeretem a hétvégéket. Olyan különleges hangulatuk van, takaritás, főzőcske, pihi meg ilyenek :-)
Tegnap voltunk a 4D-s ultrahangon. Hát mit is mondjak? Valahogy többre számitottam - na megint elégedetlenkedem, mi? Nem tudom mit vártam. Lehet azt, hogy majd integet a baba... Nem integetett, és a kezecskéje mindig takarta a fél pofiját. De persze a buta szülők eddig vártak, hát előbb kellett volna menni és akkor jobb lett volna. Majd legközelebb.
Mindenesetre láttuk a kis drágát, és mocorgott, meg kinyitotta a száját is és a köldökzsinór is ott volt mindenhol, na meg 3D-be láttam a tuti bizonyitékot - kisfiú. Már megbarátkoztam a gondolattal, hogyha aggódtatok volna a hogylétem felől :-)
Lesz neki pink helyett barna meg zöld meg kék ruhácskája, kisnadrágja, kisingje stb.
Meg az is nagyon izgi, hogy megvettünk szinte majdnem minden "kelléket" a kórházi látogatáshoz :-)
Amúgy semmi más különleges, már megint esik a hó. Szerintetek mikor lesz már tavasz?
De van még egy különleges. Ősidők óta próbálkoztam brownies-t csinálni, soha nem sikerült. MA először nagyon fincsi lett, puha meg minden ahogy kell. Lehet, hogy ez már az anya-vénából jött??? Még a G-nek is izlett, na az már valami :-)

beteg pihi

Tegnap elkezdődött valami megfázásféle bennem, úgyhogy ma reggel kedves és gondoskodó férjem tanácsára nem mentem a dolgozóba:-) Egész nap az interneten lógtam és baba stuff után kutattam. Szülés igy meg igy, szoptatás igy meg úgy stb. Nagyon élveztem. Közben bejelentkeztem Pécsre 4D-re, szombaton megyünk, tök izgi, remélem jól mutatja majd magát a trónörökös.
Isten jó. Ma reggel úgy keltem, hogy tiszta izgalomba voltam attól, hogy kisfiunk lesz. Múlik a sokk ... - és köszi a bátoritásokat.

a hét fénypontja

El sem hiszem, hogy már kedd van. Röpül az idő.
A hétvége nem volt rossz, Ikeába kb. 4 órán keresztül bandukoltunk, felmértünk mindent és megvettünk mindent amit gondoltunk. Jó volt.
Anyu sütött főzött, túrósbukta meg miegymás, kedves kislánya kivánságára.

Tegnap pedig elérkezett a várva várt ultrahang napja. Meg kell mondjam történt egy kis váratlan dolog :-). A kis manó sokat nőtt, minden rendben, a doktorbácsi pedig rámutatott a "lényegre". A pocaklakó annyira sokat fejlődött, hogy még egy kis mütyürke is kinőtt a lába között :-)
Igen, kisfiú. A kislányból hirtelen kisfiú lett. Reakció? Sokk. Megmondom őszintén sirtam is kicsit, nem mintha nem szeretném a kisfiúkat, csak kb. három hónapja abban éltünk, hogy kislány lesz. Mikor először mondták, hogy kislány akkor szegény G kapott sokkot, aztán megbarátkozott a gondolattal - nagyon fiút szeretett volna. Most én is sokkot kaptam meg ő megint egyet, mert most vissza kell állnia az eredeti "tervre". Ne értsetek félre, nagyon örülünk, csak már úgy kislány volt a fejünkben. Ma már jobban vagyok és kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy egy kis kukacosunk lesz - elnézést ha túl nyersen fogalmazok :-), dehát az lesz... Tegnap még nagyon nem tudtam magam elképzelni fiús anyukaként, ma már jobban. Most hogy gondolkodom meg irok róla, még jobban.
Kérdeztem is Istent, Uram, biztos, hogy kisfiút választottál nekünk? Ő tudja ...
Amúgy minden oké, kezdem észrevenni, hogy egyre nehezebb mozogni, meg fáradékonyabb vagyok, ja meg még összeszedtem valami megfázást is.

majd holnap ...

Sajnos most nem tudom megosztani a hétvégi élményeket, mert naggggyon fáradt vagyok... holnapra remélem visszatér az energiám.

esik az eső

<---- Itt egy pocakos kép.


Arrafelé is esik az eső? Itt szakad és mikor hazamentem az a látvány fogadott, hogy már szinte majdnem nem lehetett bemenni a viztől a lakásba. Ugyanis ha tudjátok melyik a Gate House itt mifelénk akkor eltudjátok képzelni, hogy az egész talaj arrafelé lejt ami azt eredményezi, hogy még az út másik oldaláról is oda folyik a viz. Na már most az út másik oldalán jelen pillanatban SOK- SOK viz van :-), úgyhogy lett egy kis pánik.
Voltam délelőtt női tanitványság órán, Joy tanitott. Nagyon szeretem ahogy tanit. Na jó nem csak azt, hanem őt magát. Kicsit olyan minta feleség meg minta anyuka ilyesmi. Ne értsetek félre nem istenitem, csak csipem a búráját :-)
Holnap megyünk Pestre anyulátogatóba, na meg ha már ott vagyunk el KELL mennünk az Ikea-ba. Kedves anyósomtól karácsonyra gift card-ot kaptam amit ott tudok levásárolni - tiszta Amerika. Tetszik. Úgyhogy megyünk "levásárolni".
Na meg a nagymamának tegnap volt a névnapja és anyukám szerint elég depis, viszünk hát neki virágot meg valami meglepit. Sajnos egyenlőre Istent nem úgy látja, ahogy mi. Nagyon negativ nagymama. De engem nagyon szeret. Mást nagyon nem, elég gáz.
Hétfőn ultrahang, hivtam a doktorbácsimat, aki nem vette fel, ezért hát visszahivott. Hallottunk már ilyenről? Ez a doki visszahiv. Kis cuki. Szóval hétfő a nagy nap :-)

Délután itthon

Hazajöttem ebéd után és próbáltam aludni egyet. Volt már veletek olyan, hogy nem tudjátok, hogy aludtatok-e vagy sem? Na ez kb. olyan volt. Most akkor aludtam vagy nem???
Aztán találtam egy pár jóóóóó régi almát amit már gondoltam, hogy nem fogok megenni. Azért mondom egyes szám első személyben mert a G nem eszik ilyen egészséges dolgokat, hogy zöldség meg gyümölcs. Kirázza a hideg a gondolatától is.
Szóval csináltam belőlük muffint. Naggggyon fincsi lett, már hármat megettem :-), csak hogy védjem magam teljes kiörlésű lisztből meg barna cukorból meg ilyen érdekes dolgokból csináltam. Szerintetek izleni fog a G-nek? Szerintem nem :-( majd nem mondom meg neki, hogy mi van benne...
Délutánonként nagy pakolásba vagyok, próbálom kiüriteni a nem olyan nagy lakásban elhelyezkedő szekrény és fiók hegyekből azt ami nem kell. Persze ez azért nehéz feladat, mert "minden kell". De csak azt hisszük ám. Szóval megy a szelekta, mert kell a babaruháknak a hely, juhhéj.

Start

Hát akkor vágjunk bele...
Mivel mi sem akartunk kimaradni a blogosok táborából, hogy eképpen hozzuk elétek az életünket :-) ezért hát én is billentyűt ragadtam ...
Én, a kedves feleség leszek a szerkesztő bár erre már biztosan rájötettek, hiszen a G-nek nem megy ilyen jól a magyar :-)

Az életünk eléggé izgi mostanában, ugyanis bővülőben van a család még egy G-vel. A héten a 29. hétben vagyok ami azért is nagyon izgalmas mert igy testvérek között is "csak" 11 hét van hátra amig eljő a várva várt.
Hétfőtől márcsak fél napot dolgozom amit egyenlőre NAGYON élvezek. Ebéd után hazajövök, tegyek-vegyek-motyogatok. Bár már most van egy olyan érzésem - mondtam is G-nek - , hogy szerintem hiányolni fogom a munkám, mert azért stressz ide stressz oda, szeretem/szerettem. Azért babázni egy kicsit más lesz. Várom nagyon.
Azok kedvéért akik nem tudják, hivatásos irodakukac vagyok:-). Papirok, számok, számitógép, beirom, elrakom, felhivom, kitalálom tipusú a munkám - a könyvelés előkészités. Nagyon izgalmas tevékenység, kivéve mikor a stressz ott ül a nyakadon. Most azon vagyok, hogy ezt átadjam lelkes kolléganőmnek Juditnak - ha már Istennek nem mindig sikerült :-) . Judit türelmes és ez jó. Szeretni fogják. Én néha pattogtam mint egy labda mert hát "nem értik már meg, hogy azt nem úgy kell csinálni" ... Aki volt már itt valaha, sőt dolgozott itt valaha... ugye értitek mire gondolok?
Na de aztán most jön ám majd az új fordulat a kis bébivel....
Jövő héten végre megyek ultrahangra megint ami dec.7.-én volt utoljára, úgyhogy már nagyon várjuk. Nagyon sokat mocorog a kis Summey és szépen növekszik kedves anyukájával együtt. Eddig 8 kg. Egyesek szerint "jaj de édes labda van ott, hát sehova máshova nem hiztál" , de ÉN tudom, hogy ez nem igaz. Akarjátok, hogy megpróbáljak felvenni egy "normál" nadrágot egy "normál" polóval? Na majd elcsodálkoznátok a többi labdán is.
Akarunk csináltatni 4D-s ultrahangot is, na de mikor? Melyik hétben a legjobb, kérdezem én, a tapasztalatlan.