El sem hiszem, hogy már kedd van. Röpül az idő.
A hétvége nem volt rossz, Ikeába kb. 4 órán keresztül bandukoltunk, felmértünk mindent és megvettünk mindent amit gondoltunk. Jó volt.
Anyu sütött főzött, túrósbukta meg miegymás, kedves kislánya kivánságára.
Tegnap pedig elérkezett a várva várt ultrahang napja. Meg kell mondjam történt egy kis váratlan dolog :-). A kis manó sokat nőtt, minden rendben, a doktorbácsi pedig rámutatott a "lényegre". A pocaklakó annyira sokat fejlődött, hogy még egy kis mütyürke is kinőtt a lába között :-)
Igen, kisfiú. A kislányból hirtelen kisfiú lett. Reakció? Sokk. Megmondom őszintén sirtam is kicsit, nem mintha nem szeretném a kisfiúkat, csak kb. három hónapja abban éltünk, hogy kislány lesz. Mikor először mondták, hogy kislány akkor szegény G kapott sokkot, aztán megbarátkozott a gondolattal - nagyon fiút szeretett volna. Most én is sokkot kaptam meg ő megint egyet, mert most vissza kell állnia az eredeti "tervre". Ne értsetek félre, nagyon örülünk, csak már úgy kislány volt a fejünkben. Ma már jobban vagyok és kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy egy kis kukacosunk lesz - elnézést ha túl nyersen fogalmazok :-), dehát az lesz... Tegnap még nagyon nem tudtam magam elképzelni fiús anyukaként, ma már jobban. Most hogy gondolkodom meg irok róla, még jobban.
Kérdeztem is Istent, Uram, biztos, hogy kisfiút választottál nekünk? Ő tudja ...
Amúgy minden oké, kezdem észrevenni, hogy egyre nehezebb mozogni, meg fáradékonyabb vagyok, ja meg még összeszedtem valami megfázást is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése