Repcsis alvás.


Móka a papával.


Mamáéknak mesét olvas.


Bevásárlás a Metróban.


Esik a hó.


Még mindig esik...


Micimackó.


Távirányitós huncutság...


Bendőtömés...


Mamánál az üzletben.


Eszterrel a gyüliben.


Tomival a gyüliben.


Rajzolgatás itthon.

Hát akkor itt az idő azt hiszem, hogy beszámoljak...
Pénteken reggel, közel 24 órai nem alvás után :-) érkeztünk magyar földre. Hála Istennek az útról az egyetlen negativ élményem a hosszúsága volt. Kétszer váltottunk repülőt, ebből a legutolsó két órás késéssel indult az időjárás miatt. Noah hihetetlenül jól birta az utazást, ami engem eléggé meglepett, mert tényleg egyetlen egyszer sem voltunk még a határán sem annak, hogy esetleg erélyesebben kellett volna rászólnom, a reptereken rettentő ügyes fiú módjára a babakocsiban várt a sorára, a repülőkön pedig még kis sem kellett nyitnom a minden szuper játékkal megpakolt hátizsákomat. Az egész úton összesen egyetlen egy mesekönyvet "fotyasztottunk" el, azon kivül pedig annyira érdekesnek találta az egész repülős témát, az embereket, a forgatagot a reptereken, hogy rettentően büszke voltam rá. Ráadásul az egyik gépen egy órát, a hosszú 8 óráson pedig az utolsó öt órát átaludta. Én természetesen nem tudtam aludni, mert arra figyeltem, hogy a következő fordulásnál leesik-e az ülésről vagy sem.
Na szóval igy a nagy út után azt mondhatom, hogy sokkal de sokkal rosszabbra számitottam.

Az átállás is nagyon jól és viszonylag gyorsan ment, aminek szintén nagyon örültem. Azt hiszem az segitett, hogy annyira hosszú volt az út, hogy az utolsó repülés itt is és ott is nagyjából éjszakára esett. Ott lefekvési idő volt majdnem, itt pedig már reggeledett és az az öt óra alvás segitett Noah-nak, hogy frissen és üdén üdvözölje a nagymamit meg a papát :-)
Első nap aludt egyet napközben, aztán rendes időben 8 körül ment aludni. Az első két éjszaka 10 körül felébredt és fent voltunk 3-4 órát, aztán aludtunk tovább. Azóta pedig minden a régi, délelőtt alszik egyet, aztán este ugyanúgy megy aludni mint otthon. Majd meglátjuk otthon milyen gyorsan megy majd a visszaállás.

Amúgy pedig most nem megyek bele a részletekre, hogy milyen hatással van rám az itthonlét :-), de annyit azért mondok, hogy Noah-t mintha kicserélték volna, ugyanis mióta megérkeztünk hihetetlenül jó gyerek -persze mindig az volt - és annyira jókedvű és vidám, hogy nem is tudom mit gondoljak. Azt hiszem jó hatással van rá ez a kis környezetváltozás...

Csak annyit mondanék igy gyorsan alvás előtt, hogy ma többször ki- és bekerültek dolgok a bőröndjeimbe...és a végére még négy is kevésnek bizonyult...de ez mindig igy van...az ember addig pakol ameddig a takarója ér...vagy valami ilyesmi :-), mert ha tudná az ember, hogy csak három bőröndje lehet mondjuk, akkor az lenne dugig, de ha négy akkor az van dugig. Ez a dugig szó igy leirva elég vicces, nem hiszem, hogy valaha is papirra - internetre - vetettem volna.
A másik dolog az , hogy annyira de annyira fáj a torkom, hogy azt hiszem kifog pottyanni a nyakamból...:-)
Azokról a részletekről már nem is irok, hogy G mennyire próbált meggyőzni, hogy ne vigyem magammal a laptopomat, meg arról sem, hogy szerinte a kabátom legyen rajtam és ne a bőröndben, de én meg próbáltam meggyőzni, hogy az egy túl nagy valami cipelni, és nekem rétegek kellenek a hideg repcsin nem egy nagykabát, megaztán az is, hogy most akkor vigyek-e a repülőre váltás ruhát hogyha az én édes drága kisfiam véletlenül mondjuk lehányna vagy ilyesmik. Meg azt ne is mondjam, hogy hányszor tettem ma a bőröndöket a mérlegre...dehát mondom, nem megyek bele a részletekbe :-)

Gondolom mondanom sem kell, hogy már mekkora utazási lázban égek. Viszont a kellemes izgalmat gyakran egy kis aggódás váltja fel, főleg azok után, hogy tegnap éjszaka Noah vagy háromszor hányt, úgyhogy volt kiságyas és nagyágyas huzatcsere, ugyanis egy idő után áthoztam hozzánk, szegénykém úgy sajnáltam. Viszont ma napközben nem hányt többet, reggelire evett jó sok cheerios-t, csak úgy magában, ebédre főtt krumplit adtam neki, délután meg annyi kekszet -sima keksz, mindenféle iz nélkül, olyan mint a háztartási keksz otthon -evett, hogy vacsira már semmi nem ment le. Vizet is elég sokat ivott, úgyhogy minden oké volt, bár napközben aludhatott volna egy kicsit többet. Van egy olyan érzésem, hogy éjszaka is ébredés lesz, bár remélem nem hányós ébredés, hanem csak olyan "anya, vigyél át magatokhoz, légyszi,légyszi" ébredés. Most emiatt sem pánikolok, mert otthon anyuéknál úgyis egy szobában fogunk aludni, amit egyébként meg nagyon szeretek, mert olyan jó hallani a szuszogását amikor felébredek, ha meg ő ébred, akkor az én szuszogásomat hallja.
Nem tudom, hogy a nemalvás eredményeképpen vagy miért, de egész nap nagyon fájt a fejem. Általában azt mondhatom, hogy nem vagyok egy fejfájós emberke, de ma úgy igazán fájt. Még az is fájt, ahogy ezt-azt csináltam, jobb volt inkább vizszintben.
Közben már végre elkezdtem bepakolni, bár tegnapra terveztem, hogy elkezdem, de valahogy nem jött össze. Kettő bőröndöt nagyon gyorsan megtömtem mindenféle földi jóval, aztán hirtelen megijedtem, mert ebben a kettőben egyetlen egy olyan dolog nem került ami a mi cuccunk. Igy az eredetileg tervezett három bőröndös odamenet helyett valószinüleg négy lesz belőle. Meg plussz azt is próbálom kitalálni, hogy mi mindent kell a kistáskáimba pakolni amit felviszünk a repülőre. Már annyit google-ltam, és olvasgattam mások jó tanácsait gyerekkel való utazásra, hogy mostmár -remélhetőleg- minden simán fog menni :-)) Viszünk sok mesekönyvet, mert azokat imádja -a kedvenc kedvenceket már pár napja kivontam a forgalomból, hogy jó nagy meglepetés legyen-, aztán meglepetés vonatkát amit imád, de még nincs neki, illetve van, de ő még nem tudja, na meg még sorolhatnám, de már a gondolattól is leszakadt a vállam a cipeléstől...mostmár aztán tényleg csak az ima maradt, mert földi dolgokból felkészültem :-)

G holnap itthon marad és igy eltudok menni még az utolsó pár helyre, Noah nélkül , igy gyorsabban megjárom. Aztán azt is tervezem, hogy holnap már teljesen bepakolunk mindent, szerdán pedig G szülinapja van, igy délelőtt bemegy dolgozni, mert mindig csinálnak egy kis szülinapi fánk-party-t, aztán meg szerdán van nekik egy karácsonyi IT ebéd, amire én is mentem volna, ha nem másnap utaznánk...de igy inkább maradunk és készülődünk, aztán ebéd után jön haza és jól felszeljük a szülinapi tortát és átadjuk az ajándékokat :-))

A következő taktikát eszeltem ki, mikor ma reggel 5 órakor felébredtem és egy nagy köhögést rendeztem -vagyis azért ébredtem fel, mert köhögtem- : Mivel még öt napunk van hátra az indulásig, azt gondoltam, hogy mi lenne ha mostantól minden reggel jóóó korán kelnék és jóóóó korán feküdnék le. Ez a taktika igazából azt lenne hivatott szolgálni, hogy amikor csütörtök reggel fel kell kelnem 4-kor, hogy elkészüljünk és kiérjünk a reptérre, akkor talán nem lennék ANNYIRA fáradt napközben mint amúgy... bár nem tudom mi fog történni azon a ponton amikor itteni idő szerint mennék aludni, akkor még csak kb. két órája lennénk a New York-ból Budapestre suhanó repülőn.
Még azt sem tudom, hogy Noah hogy fog reagálni egy fél 5-ös kelésre, de korábbi tapasztalataim azt igazolják, hogy elég jól szokta viselni mikor felébresztem. Ez persze nem történik olyan nagyon sűrűn, de már volt rá példa. Viszont azt tudom, hogy mindig hagyni kell neki egy kis időt amig észhez tér :-)

Közben azt is sikerült eldönteni, hogy nem visszük magunkkal a gyerekülést az autóba, mert meggyőzött a G, hogy éppen elég lesz tologatni a bőröndöket, és az ülés egy nem éppen egy kis méretű valami. A pesti gyüliből egy anyukától kapunk kölcsön egyet, amit szinte el sem hiszek, hogy ilyen simán ment...márcsak arra kell majd kitalálni valamit, mikor visszafelé tesóméknál leszünk egy pár napot Jersey-ben...majd megkérem, hogy kérdezősködjön körbe a barátaiknál, hátha ott is van egy elfekvőben...ezt ő még nem tudja, de hogyha olvassa a blogot, majd most megtudja :-))

Ma pedig az a nagy megtiszteltetés ér, hogy 11 órakor jön értem Angie és megyünk csavarogni együtt, egyedül, gyerkőcök nélkül. Ez lesz az én szülinapi kiruccanásom. Elmegyünk ebédelni a belvárosba és aztán megtámadjuk a plázát és ott leszünk egy ideig. Szuper, már nagyon várom!!!

Ezt csak úgy fel akartam ide tenni, múlt héten Kica baby shower-jén voltam és ott volt Jessica is:
Kica-nak kicsit több mint 6 hónapos terhesen indultak meg a fájásai...igy kórházba került és még néhány hétig sikerült bent tartani a babát de még igy is kb. 2 hónappal korábban született meg. Mostmár mindannyian jobban vannak, baba még kórházban, szépen gyarapodik, azért imádkoznak, hogy karácsonyra hazamehessen.

Amúgy meg az idei szülinapomat ágyban párnák között töltöttem. Azt terveztük, hogy Angie fog vigyázni Noah-ra este és mi meg szépen elmegyünk vacsorázni. Természetesen ez nem jött össze, de G itthon maradt és egész nap ő gondoskodott Noah-ról én meg csak feküdtem és ki voltam szolgálva. Hoztak nekem ebédet, délután pedig legalább 3 órát egyedül voltam, úgyhogy egy filmet is megtudtam nézni. A betegséget leszámitva, szuperjó szülinapom volt, ugyanis mióta Noah megszületett még nem volt alkalmam ilyen ágybamaradósat játszani.
Mi pedig azért imádkozunk, hogy most már ebben a hátralévő egy hétben semelyikünk se betegedjen meg, sőt jövő hét csütörtökön is mindannyian makk egészségesek legyünk!!

Az történt, hogy álltam a sorban a pénztárnál és megláttam egy újságot, aminek az a cime, hogy karácsonyi sütögetés, vagy valami ilyesmi. Gondolhatjátok, hogy gyorsan belelapoztam, és mivel benne volt egy fahéjas csiga receptje is, hát az újság a kosaramban landolt. Hosszas gondolkodás után tegnap megsütöttem a fahéjas csodát. Csodának kell, hogy nevezzem, mert végtelenül egyszerű volt és nagyon finom lett. Van nekem ugyanis egy fahéjas csiga receptem és akárhányszor próbálkoztam vele, a tésztája sosem kelt meg kellőképpen és mindig olyan kicsit keményre sikeredett sütéskor. Na szóval, itt van bizonyitéknak néhány kép, hogy ne csak a levegőbe beszéljek:

Ez a két első kép akkor készült amiután állni hagytam őket addig a bizonyos 20-30 percig.

Azt ne kérdezzétek miért ilyen kerek dologba tettem őket, de szerintem igy olyan kis mókásak lettek.
Aztán persze itt van a csoda recept, hogyha valaki próbálkozni szeretne (megpróbálom hűen visszaadni a részleteket, nehogy azt mondjátok, hogy valami nem stimmelt a csiga-bigátokkal):

Elkészités idő: 45 perc
Kelesztés: 1 óra + 30 perc
Sütési idő: 20 perc
Sütő: 375 F

Hozzávalók:
4 3/4 - 5 1/4 pohárka liszt
1 csomag száritott élesztő (ez azt hiszem otthon is 7 grammos)
1 pohárka tej
1/3 pohárka vaj
1/3 pohárka cukor
1/2 teáskanál só
3 tojás
3 kanál olvasztott vaj
2/3 pohárka cukor
2 teáskanál fahéj

1.
Összekeverünk 2 1/4 pohárka lisztet az élesztővel. Inci-pincurka lábosban felmelegitjük a tejet a vajjal és a cukorral de nem forraljuk, csak jó meleg legyen. Ezt a huncutságot hozzáadjuk a lisztes huncutsághoz, plussz a 3 tojást. Fogjuk a mixerünket és 30 másodpercig alacsony fokozaton összemaszáljuk, majd 3 hosszú percig, már nagyobb fokozaton kevergetjük a tésztánkat. Ezután fakanállal beleforgatunk a fennmaradó lisztünkből annyit amennyit csak enged.
2.
Kivesszük a tésztánkat a tálból és jól meggyurmáljuk kb. 3-5 percen keresztül majd a gyurmálás végén kis gombócot formálunk belőle és egy kicsit olajjal körbekent tálba tesszük és letakarva, meleg helyen kb. 1 órán keresztül állni hagyjuk. Állás közben pedig néha-néha bekukucskálunk a paplankák alá...na jó ezt nem irja a recept :-)
3.
Szóval 1 óra alatt gyönyörűen megkelt a tésztácskánk, úgyhogy fogjuk magunkat és kigurgulázzuk a tálkából, kicsit összenyomkodjuk, és letakarva 10 percig állni hagyjuk. Közben itt a receptem felhivja a figyelmünket, hogy vajazzunk ki egy 9x1 1/2 incsnyi kerek tálkát, vagyis kettőt mond, mert azt is mondja, hogy vágjuk kettőbe a gombócunkat.
Én nem vágtam kettőbe, csak szépen kinyújtottam kb. fél centi vastagságúra, megkentem a tésztát az olvasztott vajjal és jól megszórtam a fahéjas-cukros egyvelegemmel.
Aztán itt olyat mondott a receptem a felvágással kapcsolatban, hogy azt gyorsan ki kellett próbálnom. Azt ajánlotta, hogy késsel való felvágás helyett, fogjak egy darab fogselymet (!!) és azt a kis csiga alá téve, majd a csiga fölött ellentétes irányba húzva vágjam fel. Hát mondhatom, hogy ez egy nagyon jó ötlet, ugyanis kipróbáltam és gyönyörűen felszeli a csigát ez a fogselyem.
Aztán szépen beletettem őket a kivajazott tepsibe - közben rájöttem miért is tettem kerek tepsibe őket - és letakarva állni hagytam kb. 20-30 percig.
4.
A sütőt közben előmelegitettem és ha jól emlékszem nem is kellett egészen 20 percig sütnöm, kb. 18 volt vagy valami ilyesmi.

Ennyi a történet, és a bizonyitékok ott vannak feljebb, úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy érdemes kipróbálni, mert ennek a csigának olyan omlós a tésztája, hogy csak nnnnaaa.