"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

szerda, december 19, 2007

Hát akkor itt az idő azt hiszem, hogy beszámoljak...
Pénteken reggel, közel 24 órai nem alvás után :-) érkeztünk magyar földre. Hála Istennek az útról az egyetlen negativ élményem a hosszúsága volt. Kétszer váltottunk repülőt, ebből a legutolsó két órás késéssel indult az időjárás miatt. Noah hihetetlenül jól birta az utazást, ami engem eléggé meglepett, mert tényleg egyetlen egyszer sem voltunk még a határán sem annak, hogy esetleg erélyesebben kellett volna rászólnom, a reptereken rettentő ügyes fiú módjára a babakocsiban várt a sorára, a repülőkön pedig még kis sem kellett nyitnom a minden szuper játékkal megpakolt hátizsákomat. Az egész úton összesen egyetlen egy mesekönyvet "fotyasztottunk" el, azon kivül pedig annyira érdekesnek találta az egész repülős témát, az embereket, a forgatagot a reptereken, hogy rettentően büszke voltam rá. Ráadásul az egyik gépen egy órát, a hosszú 8 óráson pedig az utolsó öt órát átaludta. Én természetesen nem tudtam aludni, mert arra figyeltem, hogy a következő fordulásnál leesik-e az ülésről vagy sem.
Na szóval igy a nagy út után azt mondhatom, hogy sokkal de sokkal rosszabbra számitottam.

Az átállás is nagyon jól és viszonylag gyorsan ment, aminek szintén nagyon örültem. Azt hiszem az segitett, hogy annyira hosszú volt az út, hogy az utolsó repülés itt is és ott is nagyjából éjszakára esett. Ott lefekvési idő volt majdnem, itt pedig már reggeledett és az az öt óra alvás segitett Noah-nak, hogy frissen és üdén üdvözölje a nagymamit meg a papát :-)
Első nap aludt egyet napközben, aztán rendes időben 8 körül ment aludni. Az első két éjszaka 10 körül felébredt és fent voltunk 3-4 órát, aztán aludtunk tovább. Azóta pedig minden a régi, délelőtt alszik egyet, aztán este ugyanúgy megy aludni mint otthon. Majd meglátjuk otthon milyen gyorsan megy majd a visszaállás.

Amúgy pedig most nem megyek bele a részletekre, hogy milyen hatással van rám az itthonlét :-), de annyit azért mondok, hogy Noah-t mintha kicserélték volna, ugyanis mióta megérkeztünk hihetetlenül jó gyerek -persze mindig az volt - és annyira jókedvű és vidám, hogy nem is tudom mit gondoljak. Azt hiszem jó hatással van rá ez a kis környezetváltozás...

1 megjegyzés:

Márta írta...

No, hát akkor Isten hozott itthon.:) Már vártam valami beszámolót!