Egy hete egy kicsit pánik hangulat van házunk táján. Múlt héten szerdán visszamentünk védőnénihez, kaptunk szurit, manónak teljesen jó kedve volt - szuri előtt - pörgött hasra, nevetett, beszélgetett védőnénivel. Aztán rátettük kis testét a mérlegre, ami azt mondta, hogy nemhogy nem hizott - egy hónap alatt - sőt fogyott 10 dkg-t. Védőnéni egyből keresztkérdéseket tett föl, mit eszek, mit nem eszek stb. Na, hát jó beparáztatott megmondom őszintén, egyből mondta, hogy lehet, el kell kezdenem a hozzátáplálást, viszont mostmár nem tápszert kapna, hanem jönne a lé, meg a gyümi stb. De én ezt még nem szeretném, úgyhogy elkezdtem magamba dönteni a laktoherb teát, meg mindenféle ilyen praktikákat. Védőnéni még a mérlegét is odaadta két hétre - de én nem nagyon hiszek ennek a mérlegnek ami kb. 100 éves. Mindenesetre ma van egy hete, hogy 5400 gramm volt és a mai mérés szerint még mindig ugyanannyi. Kicsit megvagyok ijedve, nem akarok rosszat neki, de egyszerűen nem hiszem el, hogy nincs elég tejem. Egy hetet még várok mindenesetre, és a hétvégén azt tervezem, hogy felmegyünk anyuékhoz és megint bérlek egy digitális mérleget, mert nem hagy nyugodni ez az egész. Egyáltalán nem nyűgös, nem ordit, hogy éhes lenne. Mit gondoltok?
Szóval most nálam egy hete minden a tej körül forog :-)

A papirokkal kapcsolatban, a héten meg kell jönniük a forditásoknak és akkor már faxolhatom is a papirt a követségre, hogy készen állok az interjúra.

Közben meg próbálunk lakást találni Boise-ban. Sok van ami tetszik, biztosan fogunk találni valami szépet. De azért stresszes ez az egész költözés téma.
Egyre többször megrohannak mindenféle érzelmi hullámok, hogy elmegyünk és mennyire fog hiányozni minden, mégha utálom is, hogy az emberek nem éppen segitőkészek és nem segiteni akarnak, hanem hátráltatnak stb. Nem mindenki ilyen, de ez az általános helyzet itthon.
De tudom, hogy Isten velünk van és késziti a szivünket.

Itt van néhány baba kép: