"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

kedd, december 19, 2006

Igy nézett ki Noah miután elfogyasztotta élete első kekszét. És miután ezt a kezéről a szemébe is belemázolta...Lehet, hogy festő lesz ?!?!?!?!?
A keksz egyébként nagyon izlett neki, és kb. fél óráig tartott mire elnyammogta.

G közben hazaérkezett és én pedig el sem hiszem, hogy ez a két nap ilyen gyorsan elrepült.
Délelőtt itt volt a Kara nevű leányzó és persze félidőben beszélgettünk, a másik felében próbáltunk magyarul tanulni :-)) Aranyos lánynak tűnt és mindent megtudtam arról, hogy hogyan találkoztak ezzel a fiúval Vajtán és, hogy bizony ott van a love in the air...
Jövőre találkozunk újra, addigra megpróbálok kitalálni valami rendszert a tanitásban.

Noah-nak szerintem jönnek a soron következő fogai is, ma is elég furcsa volt, nem sokat evett ... persze a kekszet az imádta...és egész nap csak ide mászott, aztán oda mászott, aztán vissza. Már nagyon jól megy neki.

Holnap próbálok majd kicsit takaritgatni és még el kell mennünk egy-két helyre, és jó lenne elkezdenem összegondolkodni, hogy mire van szükségünk Vegasba.
Ugyanis pénteken és szombaton jönnek a rég várt magyar barátaink és nem sok időt szeretnék pakolással tölteni. Viszont ahogy elmennek mi is indulunk, úgyhogy akkor sem lesz időm. Igyhát marad a holnap és a csütörtök.

Tegnap elmentünk Angie-hez, aki babát vár. Egy kicsit nehezen találtuk meg a házukat itt ugyanis egy utcában van West és East is, úgyhogy csak mentem, mentem már rég nagyobbak voltak a számok mint kellett volna, aztán kiderült, hogy még csak az utca West részében voltam, és nekem az East kellett. Szóval nem volt egyszerű és ez egy nagyon forgalmas út, nem lehet csak úgy lassitgatni és házszámokat kuksolni. De végül megtaláltuk és nagyon jól éreztük magunkat. Noah kapott rengeteg ruhácskát is, úgyhogy amikor egy éves lesz, azt hiszem nem sok ruhát kell vásárolnunk. Még ráadásul két pár cipőt is kaptunk.

Anyukámmal is beszélgettem ma legalább egy órát! Természetesen ezt csak az internet segitségével tudjuk megoldani, különben a gatyánk is rámenne a telefonszámlára. De hála Istennek van internet és mi pedig rendületlenül kihasználjuk minden lehetőséget amit magában rejt :-) Éljen az internet. Na de nem is ezt akartam irni, hanem azt, hogy mondtam anyunak, hogy jövő karira szeretnénk hazamenni, és azt hiszem ez elég sokat fog segiteni neki az idei karácsonykor, ugyanis már szinte nem is ebben a karácsonyban él, hanem a következőt várja...viszont valamelyik nap találtam nagyon olcsó jegyet New York-ig, mert próbálnak majd jönni Noah első szülinapjára. De sajnos nem lehet csak úgy lefoglalni, meg kell venni, igy anyukám már januárban fog kérni időpontot a követségen. Nekem meg gyorsan meg kell irnom a levélkét nekik. Nagyon remélem, hogy sikerül vizumot kapniuk!!

2 megjegyzés:

Andrew & Dori írta...

érdeklődnék, hogy a Kara a mi közös S.Attila nevezetű közös ismerősünk barátnéja, vagy esetleg fatálisan mellé lőttem. csak mert szeptemberben amikor mi Boise felé jártunk, mi is hallottunk ám valami love story-t...
dorkász és bandi

Gabi írta...

Beletrafáltatok. Bizony az Attila barátnője...