"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

szombat, június 09, 2007

Halihó, itt vagyok :-). Megvolt az első nap a családdal és én máris hulla fáradtnak érzem magam. Nem a szülők, de egy másik gyerek, aki csak 6 hónappal idősebb Noah-nal, hát az elég fárasztó. Nem akarok panaszkodni, mert ez itt nem arról szól, de az apukája enyhén szólva nem alkalmas még apuka szerepre...szóval mivel sajnálom szegény gyereket, nekem jut eszembe, hogy inni kellene neki adni, vagy talán éhes, vagy éppen le kellene tenni aludni.
Arról beszélgettünk G-vel hazafelé a gyüliből, hogy hogyan is van az, hogy amikor terhes lett ez a lány, úgy döntöttek, hogy megtartják és nem ölik meg azt a kis magzatot. Jól döntöttek. Ennek ellenére pedig itt van ez, hogy mekkora következményei vannak a döntéseinknek...jelen esetben nem arra gondolok, hogy rossz ötlet volt megtartani a babát mert igenis azt vallom, hogy nem Isten akarata az, hogy mi csak úgy öldössük a magzatokat - de ez egy másik téma. A lényeg azon van, hogy az Ő életük egy tökéletes példa arra, hogy mekkora felelősség az amikor 18 évesen - vagy akármilyen korban - csak úgy felelőtlenül szexuális életet élnek az emberek. Már most lehet látni szegény gyereken - aki SEMMIRŐL nem tehet - hogy egy kicsit össze van zavarodva. Azt is látom, hogy MENNYIRE fontos már Noah korában - és korábban - elkezdeni a "nevelést". Értem ez alatt, hogy megtanitani mit szabad és mit nem stb. de ez megint egy másik téma. Egyszerűen csak a szivem szakad meg, hogy itt van ez a pici élet és az egyike azoknak az embereknek aki egy totál összekuszálódott családban fog felnőni és ennek milyen következményei lesznek...

Noah viszont nagyon jókedvű és úgy látom nagyon tetszik neki, hogy itt van egy másik baba. Tegnap mindketten annyira izgatottak voltak és annyira játszottak, hogy kihagyták a délutáni alvást :-) Ma reggel pedig 6 körül keltek :-)

3 megjegyzés:

Unknown írta...

Ó mamám, hogy mennyire összeszorul a szivem a sógorod kisgyereke miatt. Amióta én is anyuka lettem, másként nézek én is az ilyen esetekre.

Unknown írta...

Az előző comment-et én irtam, csak nem vettem észre, hogy Mike nevén vagyok bejelentkezve. Armour Ági

m+m írta...

Szia Gabi!
Nekem is szívfájdító volt a soraidat olvasni, mert sajnos én is ismerek ilyen kisgyerkőcöket. Hálát adok viszont azért, hogy Isten használ titeket ennek a kis csöppségnek (és a szüleinek) az életében!!!
Szeretettel:
Melinda