golgota

Tegnap délelőtt - kihasználva a nagyszülők adta lehetőséget - G és én elmentünk az itteni golgotába. A las vegas-iban már voltunk pár éve, de most felfedeztük, hogy itt ebben a kisvárosban is alakult egy és gondoltuk elmegyünk megnézni. Pici gyüli, kb. 30-an voltunk és nagyon tetszett. Tetszett, hogy kevesen voltunk, meg az is, hogy minden gyüliben máshogy dicsőitenek :-) . Azon gondolkodtam, hogy ugyanazt a dalt még hányféleképpen lehet elénekelni :-). Jó volt!!
G mondta, hogy mikor karácsonykor itt volt és elment oda, mikor a végén készült elmenni és már "beszélgetőtávolságon" kivül volt, a pásztor utána szaladt de már túl messze volt ahhoz, hogy beszélni tudjanak, úgyhogy gondolom csak annyit mondhatott, hogy helló, jó hogy itt voltál :-). Most meg mikor arra került a sor, hogy akkor nyissuk ki a bibliánkat, rájöttem, hogy itthon hagytuk...úgyhogy valaki gyorsan felugrott és szerzett nekünk egyet...de a végén végülis nem jött oda senki, hogy "elakarjuk-e mondani a megtéréshez való imát"...na jó, nem gonoszkodom tovább... az egésszel csak annyit akartam mondani - amit G-nek is mondtam -, hogy most biztosan mindenkinek majd lelkiismeretfurdalása lesz, hogy nem jöttek oda hozzánk. Mondtam neki, hogy még vissza tudunk menni a héten máskor is, hogy megadjuk nekik a lehetőséget :-)))

Azt még meg kell emlitenem, hogy jó itt, hogy nekünk is jót tesz a környezetváltozás. Tegnap este mikor Noah már javában aludt kimentünk a picur medencébe G-vel és bekapcsoltuk a buborékokat, és pici bort ittunk és perecet eszegettünk. Szupi volt :-))

Nevada

Csütörtök este érkeztünk meg Nevada-ba G szüleihez és itt leszünk július 7.-ig. A repülő út csak kb. 1,5 órás volt, úgyhogy ez a decemberi hazarepülés után meg sem kottyant. Noah teljesen odavolt a repülőktől, és szépen ült az ülésen az egész idő alatt. Persze azt meg kell jegyeznem, hogy ebben a kis hordozható dvd lejátszónak is nagy szerepe volt :-). Dehát egyszer az mondta nekem valaki, hogy a gyereknek "mindent szabad" a repülőn :-))

Már javában ágyban lett volna Noah helye aznap este mikor megérkeztünk, igy a tegnapi nap azért meglátszott rajta az a kihagyott pár óra. Ráadásul itt egy órával korábban vagyunk mint otthon, igy tegnap este már - itteni idő szerint - 6-kor ágyban volt! Most reggel 6 óra van és még mindig nem mozdult meg. Sőt még a hátsó nagy örlőfogai is jönnek, sorban pusztitja el a cumijait, mert annyira rághatnékja van, hogy ha nincs cumija akkor a kis ujjacskáját próbálja rágni. De ahhoz képest jókedélyű, és szemmel láthatóan jót tesz neki egy kis környezetváltozás. Persze nekem is :-)
Ami még szuper jó, hogy G szüleinek van egy jó kis medencéjük, igy tegnap délután már egy hatalmasat fürödtünk, Noah is nagyon élvezte, csak az nem tetszett neki, hogy nem tud csak úgy ide-oda menni a vizben.

A mai nap jeles eseménye az, hogy ma van a 4. házassági évfordulónk!! Éljen, éljen, hurrá, hurrá. Ennek ünneplésére nem öltöztünk fel szép ruhába és nem mentünk el egy étterembe...persze nekem ez volt az ötletem :-)
G viszont már korábban felvetette az ötletet, hogy mi lenne, hogyha elmennénk a motorjával valami szép helyre és hogy vinnénk valami kis élelmet és szépen elfalatoznánk kettesben. Egy percnyi ellenállás után - ami hurrikánként söpört végig az agyamban :-), gondoltam, hát miért is ne. Szóval Noah-t "leadtuk" Angie-nél, vettünk hamit és egy órai motorozás után elérkeztünk egy folyóhoz ami egy gyönyörű canyon-ban van. Ahogy mentünk a pusztaságban, halvány fogalmam sem volt hogyan lesz ebből folyó, de hihetetlen szép volt, ahogy egyszer csak feltünt az a hatalmas mélyedés a földben.
( Az egész dolog azért van múlt időben, mert tegnap délután tudtunk csak elmenni, mert holnap utazunk anyósomékhoz, úgyhogy ezerrel megy ma a pakolás. )

Jöjjön hát néhány fotó:

Ezt igy mindenek előtt, hogy bemutathassam családunk új motor tagját, ugyanis az a dolog valahogy elmaradt...irtam korábban, hogy próbálta G eladni a másik motorját, aztán hosszas várakozás után becserélte erre az újra...és azóta is rettenetesen boldog :-))

Sajnos közös kép nem készült :-)

Gyönyörű helyen jártunk tegnap. A hely neve McCall és kb. 2,5 - 3 órányira van tőlünk, attól függően, hogy melyik utat választod. Odafelé az egyenes autópályát és egyszerű utakat választottuk, hazafelé pedig a hegyek között - völgyek közöttit :-)

Az egész hely valami gyönyörű volt tényleg, a nagy tóval, hegyekkel, végeláthatatlan fenyőkkel, hóval a hegytetőkön, a pici üzletekkel...úgy döntöttünk, hogyha tehetnénk, egyből odaköltöznénk. Az egyetlen hátulütője a helynek, hogy mivel elég magasan fekszik, bizony kemény telek vannak és még most is jóval hűvösebb volt fent, mint itt nálunk. Az egész hely valahogy otthonra emlékeztetett, a kis boltokkal, meg a hely ahol ettünk, az illat valahogy nem volt "amerikai". Na azt ne kérdezzétek meg, hogy mit értek ez alatt, mert nem tudnám elmagyarázni.
Ráadásul ez az egész kis kirándulás azért is volt nagyon fontos, mert ha jól emlékszem ez volt az első olyan autósutunk Noah megszületése óta, amikor nem stresszeltük magunkat halálra, hogy miért nyafog a kis csomagunk, mert ha hiszitek ha nem egy nyafogást sem hallottunk végig. Ráadásul hazafelé a csomag még egy órácskára el is aludt. Persze ez az egy óra jóval kevesebb volt mint amit általában alszik, ezért este már 7-kor pizsiosztás volt.

mérföldkövecskék

Múlt héten két - számunkra - nagy mérföldkőhöz érkeztünk. Az első, hogy vettünk Noah-nak egy csinos kis sámlit, igy most már mindenféle emelgetés nélkül tud kezet mosni. Imádja. Ha mondom neki, hogy nyomás a fürdöszoba, úgy szalad mintha a kézmosás lenne a világ legjobb dolga. Egyedül feláll rá és ha tudná még a csapot is megnyitná, na de ott azért még nem tartunk. Sőt annyira tetszik neki ez a sámli dolog, hogy néha csak úgy magától bevonul oda, beviszi a kis vonatkáit és ott játszik velük a mosdónál.




A másik emlitésre méltó dolog pedig az, hogy már régóta beszéltünk G-vel arról, hogy majd nemsokára itt lesz az ideje, hogy Noah a kiságy helyett egy igazi kis totyogó ágyikóba költözzön. Húztuk halasztottuk a dolgot, mivel Noah mindig is nagyon szerette a kiságyát, igy azt gondoltam, hogy ez majd valami nagy és fájdalmas dolog lesz. Száz szónak is egy a vége, a múlt héten amikor a használt cuccos baba boltban jártam, vettem neki egy matracot. Azt mondták, hogy ez a matrac és a gyerekágy elég ritka dolog náluk, ezért döntöttem úgy, hogy megveszem. Gondoltam majd valamikor a jövőben szépen betesszük szobájába, hogy szokja a jelenlétét. Aztán az egyik nap úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk mit szól hozzá. Hát azt az örömöt nem nagyon tudom leirni amit ez a kismanó tanusitott mikor meglátta a matracot. Ugrált rajta, sikoltozott, hihetetlenül tetszett neki a dolog. Aztán megkérdeztük, hogy szeretne-e ott aludni aznap éjszaka. Azt mondta, hogy igen. Ott aludt és azóta is ott alszik.
Azt hiszem a harmadik napon kérdeztem meg tőle, hogy elrakhatom-e a kiságyát és megint nagyon komolyan azt mondta, hogy igen. Azóta sem kereste, nagyon szereti az ágyát, és még egyenlőre egyszer sem jutott eszébe, hogy kisétáljon mert nem akart aludni vagy ilyesmi.
Ez a dolog azért is rendkivüli itt minálunk, mert majdnem két évbe tellett mire Noah átaludta az éjszakát, ezért gondoltuk, hogy ez a váltás egy nagy macera lesz. De nem lett, éljen éljen.

Móka móka hátán.

Ez egy nagyon komoly pofika az első matracos éjszaka után.

kalács

Találtam egy nagyon jónak tűnő receptet a minap, és mivel mindig is nagyon szerettem a fonott kalácsot, gondoltam kipróbálom.

Challah (igy hivják a kis huncutot):
1 1/2 pohár meleg viz
1/2 pohár méz
1 kanál olaj
4 tojás
1 1/2 teáskanál só
1 kanál cukor
2 kanál száritott élesztő (nálam ez két darab 7 grammos élesztőt jelent, de azt hiszem az otthon száritott élesztő is 7 grammos)
5 pohár liszt, plusz még ami kell a gyúráshoz...

Igy készited:

1. Keverd össze az összes összetevőt abban a sorrendben ahogy fent látod. Adjál hozzá annyi lisztet, hogy jó kis puha tésztát tudjál gyúrni.

2. Kend meg a tésztád tetejét olajjal. Hagyd kelni egy jó kis meleg helyen kb 1 1/2 órát, amig kb. duplájára nem kel.

Nyomkodd meg a tésztácskád miután megkelt.

3. Oszd fel a tésztád 8 részre. Minden részből sodorj kb. 2 cm széles és 25 cm hosszú tésztácskát.




4. A recept négyes fonásra vonatkozik, az enyém egy nagy kalács lett, és 6 darabból fontam. Természetesen nem igy kellett volna kinéznie mert az elején valahogy belekeveredtem, hogy melyik hova tartozik, de azért nagyon fincsi lett, mégha nem is nézett ki tökéletesen :-)

Itt megnézheted a videót, hogy hogyan fonják a profik :-)

Na de, a recept igy szól. Fektesd le a hosszúra sodort tésztákat egymás mellé és nyomd össze a négy végét felül. Kezd a bal oldalon és mindig tedd a bal oldalit a másik kettő és a jobb oldali tészta közé. Természetesen csinálhatsz hármas fonatot is, sőt én azt hiszem legközelebb kis muffinokat fogok megpróbálni. (Most , hogy visszeolvastam, ez valahogy nem hangzik jól, mert nem értem akkor a jobb oldaliak hogyan jönnek a képbe, ha rájössz, világosits fel engem is. De a fonáshoz inkább nézd meg a videót, jobban jársz :-)

5. Tedd a megfont kalácsodat egy kiolajozott tepsire és hagyd megint kelni kb. 25-30 percig.

6. Miután megkelt ismét a kis hamis, kend meg egy felvert tojással és süsd 325 fokon (azt hiszem olyan 180 Celsius, de azért nézz utána), 30-40 percig. Ha túl gyorsan kezd barnulni a teteje, tegyél rá alufóliát.

És ne feledd, ez a mennyiség KETTŐ kalácsra vonatkozik...amit én csak később fedeztem fel, azért lett az enyém egy ÓRIÁS kalács :-)



Sok sikert, és jó étvágyakat!

Gyönyörű dal Phil Wickham-től:

olvasok, olvasok aztán megint olvasok

A könyvek amiket mostanában olvasok. Bekukucskálhattok az olvasási szokásaimba :-)

Ezt a könyvet tegnap vettem, és nagyon sok jót hallottam róla, úgyhogy nagyon kiváncsian várom milyen lesz.


Ez egy nagyon jó könyv anyukákról, szivecskéjükről, gyerekekről :-)


Ez egy amolyan "levezető" könyv, amit akkor olvasok ha már mindenféle más "komoly" könyvet olvastam és minden kavarog a fejemben. Egy szuper kis keresztény regény. (Kizárólag lányoknak, hehehe.)


Egy "komoly" könyv a házasságról, férfiről és nőről...kinek mi a fontos, és miért...


Ez is egy kis levezető könyv...elég hosszú...már régóta olvasom :-)


Ez pedig Noah kedvence, amit minden este alvás előtt olvasunk...mit olvasunk...kivűlről fújjuk...már lassan ő is :-)

Amint látjátok, nagyon szeretek olvasni, de nehéz időt szakitani rá. Az egyik ok az az internet...talán túl sokat vagyok számitógép közelben...(de legalább ez egy olyan ok amin tud az ember változtatni, és esetleg igy több idő jutna az olvasásra)...Persze az interneten is tulajdonképpen olvas az ember, nem igaz?
...na jó, megyek olvasok egy picit, mig Noah szundikál :-)
(Azt még azért zárójelben hozzáteszem, hogy Bibliát is olvasok, ... bizony még mindemellett a negyvenhárommillió könyv mellett...na de az egy másik szokás :-)

magok a földben

Tegnap végre megtámadhattam a kertet és szinte majdnem mindent eltudtam ültetni. Az ok amiért ez csak most történhetett meg, az a fránya időjárás hibája. Nemrégen még mindig fagyott éjszaka, de azt mondja a kedves meteorológus, hogy mostmár aztán itt van a tavasz. (Azért ezt a ma reggeli 5 fokban nem éreztem annyira.) Na de, minden magocska a földben és én meg rettentő izgibe várom, hogy mi lesz belőlük. Ráadásul még abban a kiváltságban is volt részem, hogy délután majdnem kettő teljes órára egyedül szöszmötölhettem a kertben. G elvitte Noah-t a vonatokhoz - a kedvenc - , aztán elmentek bocikat nézni, és láttak lovakat meg kecskét is. Nagy élménnyel próbálta elmesélni, hogy miket látott. Közben még anyáknapja alkalmából - itt most vasárnap volt - kaptam egy szép nagy virágcsokrot is amit Noah adott oda, bár nem nagyon értette, hogy mi történik, de azért édes volt.

Azt még muszáj elmondanom, hogy a garázsban a G internetes rádióján általában a Juventust hallgatja. Annyira tudja már mi van a Juventuson, hogy valamelyik nap mikor kint voltunk beakartam kapcsolni, megkérdezte, hogy melyik adót keresem. Juventust- mondtam. Rám nézett és halál komolyan ezt mondta: annyi jó zene van...:-) Nagyon nevettem.

Torna móka eddig elég jól működik, tegnap este egy új részt próbáltam a P90X-en, ahol a lábat tornáztatják vagy egy jó órán át...kb 40 percig sikerült ugrabugrálnom kisebb megszakitásokkal persze ... hehe...a szivecském olyan ritmusban vert, hogy azt hittem fel fog robbanni...nagyon élveztem azért...utána még 15 perc hasmókát is csináltam...
Elég jól érzem az összes porcikámat...de nagyon szupi érzes!!

torna és miegyebek

Nos, akkor elérkezettnek láttam az időt arra, hogy közhirré tegyem az újabb torna próbálkozásaimat. Sokszor azért nem irok erről, mert hamar abbahagyom őket és igy legalább nincs aki kérdezzen efelől...viszont most úgy döntöttem, hogy beavatok minden idelátogatót, hogy lássátok és olvassátok, hogy komoly elhatározásról van szó. Sokatoknak lehet, hogy nevetségesen hangzik, hogy miért kell ennek ekkora feneket keriteni, de hát tessék itt a "fenék" és itt a "kerités": A mégcsak másfél éves amerikai tartózkodásom alatt nagyobb pocakkal és egyéb területekkel rendelkezem - ühüm - mint akkor mikor kiköltöztünk...és az 5,5 hónappal azután volt, hogy Noah megszületett...szóval simán ráfogtam a szülésre és annak meg is volt a helye akkor. Viszont most, hogy Noah betöltötte a kettőt, már nem nagyon foghatom erre igaz? G mindig azt mondta korábban, hogy "you just had a baby"...ez a mondás már szállóigévé vált nálunk és mindig viccelődünk vele.
Azt is tudni kell még, hogy sosem volt túl sok akaraterőm ezekhez a fogyós dolgokhoz. Viszont rájöttem valamire a napokban. Az ok ami mindig megállitott egy idő - kb 1 hét után :-) - után az volt, hogy valahol belül mindig úgy álltam a dologhoz, hogy ááá én ezt úgysem tudom csinálni...aztán szépen lassan leálltam mindig mindennel...
Ezt az akaraterő dolgot azért sem értem, mert kis családom tagjai mindig is elég jók voltak ezen a téren. Anyukám mindig is tornázott és képes volt arra, hogy elérje a maga elé kitűzött célt. A bátyám mindig is sportolt és mielőtt kiköltözött volna ide, elég komolyan focizott és még egy ismert csapat tagja is volt, jejjjj. Az apukám fiatalkorában bokszolt, és a mai napig emlékszem, ahogy otthon nyomta a fekvőtámaszokat. Na szóval és akkor elértünk hozzám. Az én hozzáállásommal mindig is baj volt. G szerint olyan csajszi vagyok aki nem fél a munkától, de szereti a kényelmet. Őszerinte ezen van a hangsúly nálam. A kényelmen. Általában én ilyenkor azzal mentegetőzöm, hogy igenis fontos nekem a kényelem, hogy kényelmes otthon biztositsak a családomnak stb. Nem megyek bele abba, hogy ez az én kényelmességem miben mutatkozik meg...talán inkább G-t kellene erről megkérdezni :-). Lényeg a lényeg, hogy mindig találok/találtam kifogást arra, hogy mit miért ne csináljak. Ugyanigy van ez az evészettel és a tornával. Az első dolog amire rájöttem az én belső nyafogásommal kapcsolatban, hogy először is ennek kell megváltoznia. Most úgy próbálok hozzáállni a dologhoz - csakis Isten segitségével és kegyelméből , hehe - , hogy igenis MEGTUDOM csinálni. Akárhányszor jön a belső nyafogás, megemberelem magam és sűrű imák közepette kérem Istent, hogy segitsen má na légyszi...
Elsősorban nem arról van szó, hogy az ember szeretne normálisan kinézni...persze persze szeretne, de elsősorban inkább jól szeretné magát érezni a bőrében. A dolog ott kezdődik, hogy rettentően felbosszant, hogy az elővett tavaszi-nyári ruhatáram valahogy összement télviz idején...vagy talán én "nőttem". Azt hiszem ez utóbbiról van szó.
A dolog lényegét abban találom, hogy nem szeretnék lusta - hamarosan - 30 éves lenni, akinek minden porcikája fáj és egy kis futástól kiesik a szivecskéje a száján. Na ez megmondtatott. Természetesen Isten mint mindig ezzel is jól megviccelt...
Főleg itt Amerikában látom azt, hogy mennyire könnyű szép nagydarabra meghizni és "sirni", hogy jaj olyan kövér vagyok bla bla bla....én erről mindig azt gondoltam, hogy ha ennyire zavar, akkor tegyél ellene valamit!! Na hát ez a bumeráng szépen visszaütött mint ahogy mindig szoktak ezek a bumerángos dolgok...és akkor még mindig nem számitok kövérnek a sok nem gyalogló amcsi között...A nehéz az egészben itt az, hogy olyan egyszerű testedzés mint a gyaloglás nincs valahogy beleépitve az életstilusba...mindenhová autóval járunk, mert igy van kialakitva ez az egész társadalom. Ezért kell a testedzést valahová besúvasztani és ezért nem jön csak úgy magától a mindennapokban. Persze sok ember van akit ez egyáltalán nem zavar, és éppen ezért nem is tesz semmit érte. Megmondom őszintén teljességgel látom azt, hogy mennyire nehéz itt nem elhizni. Minden van ami szem szájnak ingere...és még ráadásul elég jó izük is van.
És akkor odaértünk ahhoz ami a legnehezebb. Önfegyelemnek hivják, és mindannyiunknak gyakorolnunk kell ahhoz, hogy előrébb lépjünk. Nem csak az evésre gondolok itt, hanem csak úgy általánosan az életre, kereszténységre. Hogy ne mindig azt lássuk ami a szemünk előtt van, hanem, hogy megtanuljunk egy magasabb célért önfegyelmet gyakorolni. Egy magasabb célért futni. Pál tudta ezt :-)). Megtanulta.
Hát akkor... meghivok mindenkit ebbe az utazásba, velem, önfegyelemországba. Na meg a kitartáséba :-)

Még annyit hozzáteszek, hogy kb. 2 hónapja nem iszom szénsavas üditőt. Lehet, hogy ez neked nem nagy szó, de egy "kólafüggőnek" igen. A másik dolog ami elinditotta ezt a gondolatmenetet és a változáshoz való vágyat, az egy tornasorozat amit G talált. Úgy hivják, hogy P90X és ha már hallottál róla, oszd meg velem a tapasztalataidat. (Erről a P90X-ről még irok majd, mert van benne egy érdekes dolog aminek nagyon ellene voltam azelőtt...na most jól felcsigáztalak??).

Ez az ami bejön nekem:
1. Nem tornázom mindennap. Megpróbálok minden másnap és akkor kb 1 órát. Nem azért egy óra mert valaki azt mondta, hogy annyinak kell lennie...azért annyi mert ez nekem igy tetszik.
2. Nem eszem annyit. Ezt mennyiségileg elég nehéz lenne megmagyarázni, de mondjuk azt, hogy sokkal kisebb adagokat eszem mint korábban, plusz van, hogy csak salátát ebédre vagy vacsira, joghurtot, sajtot.
3. Nem vonom meg magam mindenféle jótol viszont próbálok mértékletességet gyakorolni.
4. Ha eszem egy muffin-t nem kezdek el nyafogni ott belül, hogy én ezt nem tudom megcsinálni.

Mára ennyi a testedzés témából, de még jövök ezzel, csak győzzétek kivárni.

Képek csak úgy, mert miért ne...

Hú micsoda hétvégém volt. Hét elején ugyanis kiderült, hogy Andreea és Jamie Hogan jönnek Boise-ba egy konferenciára, és az is kiderült, hogy Greg Opean fog tanitani ezen a konferencián. Miután ezeket megtudtam, nagy tervezgetésbe kezdtem, hogy hogyan is tudnánk találkozni velük.
Ha valaki nem tudná Andreea-t és Jamie-t még Vajtáról ismerjük, Greg pedig a budapesti golgotának volt a pásztora és 17 évi Magyarországon való tartózkodás után jött haza Amerikába. A budapesti gyüli volt életem első gyülije ahová megtérésem után nem sokkal "betévedtem". Először elég furcsa volt ez az angol-magyar felállás, de hamar beleszoktam...úgy látszik elég jól...ugyanis akkor még azt sem értettem volna meg, hogyha valaki valaki angolul tüsszent...:-)
Na de, szombaton délután korán felkerekedtünk és a gyülinél találkoztunk Jamie-kkel meg a két kis lurkójukkal és egy szuperjó estét töltöttünk együtt. Először is elmentünk vacsizni, aztán eljöttünk ide hozzánk és egy jó nagyot beszélgettünk. Nagyon jó volt őket látni!! Mindig nagy élmény találkozni valakivel akivel Vajtán töltöttünk el egy "kis" időt!! (A végén jön egy fénykép is rólunk, együtt.)
A nap csúcspontja pedig a Greggel való találkozás volt!! Hihetetlen de még a nevemre is emlékezett, hehehe. Szóval szuper jó volt, beszélgettünk egy kicsit, de aztán mennie kellett, mert a konferencia utáni alkalmon, és a vasárnapi alkalmakon is ő tanitott.
Vasárnap pedig volt alkalmam elmenni és meghallgatni a tanitást. Megmondom őszintén elég sok könnyet csalt a szemembe a dolog...sokat beszélt Magyarországról, és persze a KEGYELEMRŐL amiről mindig sokat beszél :-) A könnyek oka pedig az volt, hogy emlékeztetett mennyire hiányzik az a gyüli...a fura dolog viszont az, hogy ő már nincs ott, úgyhogy nincs mi hiányozzon...csak valahogy felkavart a dolog. Rengeteg időt töltöttem ott abban a gyüliben, sokat tanultam, dolgoztam és igy - hála Istennek - Isten megtanitott arra, hogy még a vezetők is emberekből vannak , hehehe...szóval kicsit olyan mintha ez pesti gyüli, Greggel az élen, egy kicsit a keresztény apukám lenne.
Na de igazán hálás lehetek, mert ez a gyüli, Bob Caldwell-el egy igazán szuper gyülekezet!!! Végülis ezért költöztünk ide vagy mi :-)

Na szóval leirom végre a régen beigért eper muffin receptjét. Igazából nem tűnik úgy, hogy felcsigáztam volna vele akár egy emberkét is, de azért hátha ...

Narancsmázas eper muffinkák
-1 2/3 pohár liszt
-1 1/4 teáskanál sütőpor
-1/4 teáskanál só
-8 kanál puha vaj
-2/3 pohár cukor
-1 tojás és egy másik tojás fehérjéje
-8 kanál (1/2 pohár) narancslé
-1/2 pohár jól feldarabolt eper
-1 pohár porcukor

1. A sütőt melegitsük elő 375 F-re, ami most igy hirtelen fogalmam sincs mennyi Celsius .... Tegyük azokat a cukorka muffin papirkákat a muffin sütőformánkba. Keverjük össze a lisztet, sütőport és a sót.
2. A puha vajat keverjük össze a cukorral addig amig olyan jó kis habos és sima nem lesz. Üssük bele azt az egy tojást, plusz a másik tojásfehérjét. Lassú fokozaton a mixerünkkel keverjük bele annak a lisztes cuccnak a felét amit az 1.-es lépésben összekevertünk a sütőporral és a sóval. Keverjünk bele a 8 kanálnyi narancslevünkből 6 kanálnyit, aztán adjuk hozzá a lisztes cuccunk másik felét is :-), mikor jól összezagyváltunk mindent, boritsuk bele a masszánkba a korábban apró darabkákra vágott eprünket.
3. Szépen kanalazzuk bele a pépet a muffin formákba és addig töltsük mindegyiket mig majdnem tele lesz. (Kb. 12 muffint kell, hogy kapjunk.) 20-22 percig süssük ezeket a kis cukorpofa muffinokat. Hagyjuk őket hűlni kb. 5 percig. ( A recept azt mondja, hogy pakoljuk ki őket egy rácsra...)
4. Készitsük el a narancsmázat. Keverjük össze a megmaradt 2 kanálnyi narancslevünket az egy pohárnyi porcukrunkkal, amig jó kis sima masszát nem kapunk. Azt is mondja a recept, hogy ennek a masszának olyan folyósnak kell lennie, hogy könnyedén rátegyük a muffinokra, de nem annyira folyósnak, hogy csak úgy kutyafuttában leszaladjon az oldalán...na jó nem pontosan ezekkel a szavakkal mondja...:-)...a lényeg az, hogy én ha jól emlékszem még tettem bele narancslevet, mert nagyon nem folyt....
5. A tetejére félbevágott eper darabkákat is mond, de az nálunk lemaradt...

Remélem valaki kipróbálja, én megcsináltam és naggggyon izlett....

Ma az a szuper dolog történt, hogy hosszú idő után először mentünk G és én csak KETTESBEN valahová! Ez az eset úgy esett, hogy Angie állandóan mondogatja már egy ideje, hogy el kell mennem a férjurammal valahová kettesben...mert hát na....az úgy járja.
Mára össze is egyeztettük a dolgokat és valami nagyon jól sikerült minden. G és én lőni mentünk :-) Igen tudom ez nem hangzik valami nagyon romantikusan de én nagyon jól éreztem magam.
Erről az egészről annyit kell tudni, hogy abban az évben mikor összeházasodtunk - 2004 hehe - decemberben Kaliforniában meglátogattuk G barátait akiknél lakott mielőtt Magyarországra jött volna és beleszeretett volna egy magyar leányzóba és ...na innen már tudjátok :-)
Szóval akkor John-nal elmentünk lőni...miután kiderült, hogy a kedves férjem tényleg szeret lövöldözni és a fegyverek, meg mindenféle ezzel kapcsolatos dolgok az egyik legkedvesebb hobbija...Erről a lövöldözős dologról akkor annyit meg is állapitottam, hogy nekem ez nagyon tetszik!!!
Sajnos azóta - !!!!! - sem volt alkalmam ezt gyakorolni, de G már ezermiliomféle pisztolyra, puskára szert tett amit nekem még nem volt alkalmam kipróbálni. Ehhez aztán még azt is hozzá kell tennem, hogy közben én is kaptam egy puskát a konyhámba...tudom ez elég meghökkentő, dehát ezek az amcsik márcsak ilyenek :-), különösképpen az én G-m...
De viszont még nem volt alkalmam kipróbálni ezt az én saját kis fegyveremet, igy ma délután végre arra is szert tettünk. NAGGGGYON SZUPER VOLT!! Ismét megállapitottam, hogy szeretek lőni és szivesen mennék is, amint a mi kis kétévesünk engedi....:-)

Felteszek néhány képet, de azért azt hozzá kell tennem, hogy a testtartásomon még van mit javitani...., hogy aztán olyan igazi Jack Bauer-esen lőjek!!! (Erről jut eszembe, megjött a kedvem egy kis 24-hez!!!)

Ezek közül az egyik az én "konyhafegyverem" :-) és még azt is hozzá kell tennem, hogy Ausztriában gyártották őket.


Ezek közül egyik sem az enyém...de azért kipróbáltam őket...hát elég nagyot ütnek és elég hangosak még a füldugó mellett is :-)


Az én G-m...


Ez meg én...se a testtartásom nem tökéletes, se az ahogy fogom a puskikát...na majd legközelebb...de azért jó móka volt!!

Egy kis lövöldözős videó a végére: