Tegnap délután nagyon fittnek éreztem magam, úgyhogy alapos fűrdőszoba takaritásba kezdtem. Bevetettem mindenféle domestosokat meg spray-ket meg vizkőoldókat. Bevallom elég nehézkesen ment a dolog nagy testemmel, de azért megbirkóztunk vele. Most minden csillog-villog. Mikor ezzel elkészültem csodák csodájára úgy éreztem még egy porszivózás ruhamosás is belefér, szóval megtettem azt is. Mikor a testem azt mondta, hogy elég, szépen oldalazva lehemperedtem a kanapéra és ott aztán vége volt mindennek. Se jobbra se ballra. Nem nagyon tudtam megmoccanni. Asszem kicsit túl sok volt ez a dolog, azt hittem még mindig egy kis tündérke vagyok aki hipp-hopp helyre rak mindent. Na elárulom, hogy nem.
Mikor G-nek megmondtam mit tettem, kicsit megijedt, mert - azt mondják a népi hiedelmek - hogy ez az egyik jele annak, hogy jön a baby, a kismamák belekezdenek valami eszméletlen takaritásba. Mondtam dehogy ugyan már, csak koszosnak tünt minden :-). Egyébként holnap megyünk doktorbácsihoz - igen vasárnap - mert ügyeletes lesz és mondta mi lenne ha én meg mondtam az jó lenne. Aztán még az orromra kötötte, hogy jövő héten szabira megy. Mamma mia, G erre meg azt mondta, hogy az nem jó, mert szülészorvosok szabadságon való tartózkodási ideje alatt is baby-k szoktak születni :-) Aranyos nem? Aggódik az én kis G-m. Persze azóta is minden nap megkérdezi, hogy bepakoltam-e a kórházi pakkot. Hát még nem, de lehet elkezdem :-), tudjátok, biztos ami biztos.