"Maradjanak a szivedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked. Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz." 5 Mózes 6:6-7

csütörtök, szeptember 27, 2007

Arra ébredtem reggel, hogy bújkál bennem valami. Nem nagyon örültem neki, mert -gondolom- mint mindenki más, én is UTÁLOK mindenféle betegséget. Persze érdekes amikor mondjuk úgy fáj a torkod, hogy majd bekak*sz, akkor az egyetlen dolog amire gondolsz, hogy milyen érdekes...amikor nem vagyok beteg, eszembe sem jut, hogy van torkom...hahaha. Megint bölcs voltam és tudom, rettentően épitő dolgokat irok :-)
Na szóval ilyen reggeli kezdés, meg jóóóó sok tea és C-vitamin után, délutánra jobban éreztem magam. Persze reggel alig vártam, hogy este legyen és bebújhassak az ágyikómba...most meg este van, és inkább élvezem a csendet. G-nek egy kis munka utáni munkája van, Noah alszik mint egy kis mormota, én meg azon gondolkodom, hogy most akkor nekiálljak-e varrni, vagy inkább olvassak, vagy inkább kutatgassak a neten vagy MIT csináljak???

Már öt virágomat átültettem, és nagyon tetszenek, olyan nagynak tűnnek ezekben a szép cserepekben...remélem túlélik a megpróbáltatásokat :-)
Azért haladok ilyen lassan, mert Noah mindig nagyon sokat "segit" amikor kint vagyok, és inkább kifelé lapátolja a földet a cserépből mint befelé. Hihetetlen, hogy ez az én gyermekem mennyire szeret kint lenni. Ha kint van, minden fájdalom elmúlik...apropó fájdalom...tegnap tolta a bevásárlókocsit a boltban, aztán jól lefejelte, de olyan igazán, lendületből...azt hittük egyből kipotyognak a fogacskái...ma meg, az új tornázós labdámra próbált rámászni, aztán visszafelé gurult és a fal pont mögötte volt. Akkorát koppant a fejecskéje, hogy csak na. Szegénykém. Úgy látom most jönnek majd a nagy mutatványok...lévén fiú...és lévén mozgékony :-) (Ez milyen szó, hogy LÉVÉN, eléggé nem jól hangzik...hmmm...)

Kérdezhetnétek, hogy miért nem teszek fel fényképeket a házunkról...hát azért nem, mert a dobozok valahogy nem akarnak fogyni és úgy gondolom, hogy ahogy most kinéz a ház, ez még igencsak változni fog...és akkor ez igy nem az igazi...de jó, tudom tudom, akkor is tehetnék fel párat...tudom, erre gondoltok :-)

Na jólvan, megszünök, azt hiszem az olvasás győzött :-)


1 megjegyzés:

Márta írta...

Képzeld, mikor Sára olyan egy éves volt, a szemem láttára esett pontosan fejre a kiságyából, mert ahogy kihajolt, átlendült a rácson. És nem tudtam odarepülni, hogy elkapjam. Ja, sok ilyen infarktus-közeli helyzet adódik az életben...Ne félj, nem lesz semmi baja, kemény legénykének tűnik.