Hú micsoda hétvégém volt. Hét elején ugyanis kiderült, hogy Andreea és Jamie Hogan jönnek Boise-ba egy konferenciára, és az is kiderült, hogy Greg Opean fog tanitani ezen a konferencián. Miután ezeket megtudtam, nagy tervezgetésbe kezdtem, hogy hogyan is tudnánk találkozni velük.
Ha valaki nem tudná Andreea-t és Jamie-t még Vajtáról ismerjük, Greg pedig a budapesti golgotának volt a pásztora és 17 évi Magyarországon való tartózkodás után jött haza Amerikába. A budapesti gyüli volt életem első gyülije ahová megtérésem után nem sokkal "betévedtem". Először elég furcsa volt ez az angol-magyar felállás, de hamar beleszoktam...úgy látszik elég jól...ugyanis akkor még azt sem értettem volna meg, hogyha valaki valaki angolul tüsszent...:-)
Na de, szombaton délután korán felkerekedtünk és a gyülinél találkoztunk Jamie-kkel meg a két kis lurkójukkal és egy szuperjó estét töltöttünk együtt. Először is elmentünk vacsizni, aztán eljöttünk ide hozzánk és egy jó nagyot beszélgettünk. Nagyon jó volt őket látni!! Mindig nagy élmény találkozni valakivel akivel Vajtán töltöttünk el egy "kis" időt!! (A végén jön egy fénykép is rólunk, együtt.)
A nap csúcspontja pedig a Greggel való találkozás volt!! Hihetetlen de még a nevemre is emlékezett, hehehe. Szóval szuper jó volt, beszélgettünk egy kicsit, de aztán mennie kellett, mert a konferencia utáni alkalmon, és a vasárnapi alkalmakon is ő tanitott.
Vasárnap pedig volt alkalmam elmenni és meghallgatni a tanitást. Megmondom őszintén elég sok könnyet csalt a szemembe a dolog...sokat beszélt Magyarországról, és persze a KEGYELEMRŐL amiről mindig sokat beszél :-) A könnyek oka pedig az volt, hogy emlékeztetett mennyire hiányzik az a gyüli...a fura dolog viszont az, hogy ő már nincs ott, úgyhogy nincs mi hiányozzon...csak valahogy felkavart a dolog. Rengeteg időt töltöttem ott abban a gyüliben, sokat tanultam, dolgoztam és igy - hála Istennek - Isten megtanitott arra, hogy még a vezetők is emberekből vannak , hehehe...szóval kicsit olyan mintha ez pesti gyüli, Greggel az élen, egy kicsit a keresztény apukám lenne.
Na de igazán hálás lehetek, mert ez a gyüli, Bob Caldwell-el egy igazán szuper gyülekezet!!! Végülis ezért költöztünk ide vagy mi :-)

Na szóval leirom végre a régen beigért eper muffin receptjét. Igazából nem tűnik úgy, hogy felcsigáztam volna vele akár egy emberkét is, de azért hátha ...

Narancsmázas eper muffinkák
-1 2/3 pohár liszt
-1 1/4 teáskanál sütőpor
-1/4 teáskanál só
-8 kanál puha vaj
-2/3 pohár cukor
-1 tojás és egy másik tojás fehérjéje
-8 kanál (1/2 pohár) narancslé
-1/2 pohár jól feldarabolt eper
-1 pohár porcukor

1. A sütőt melegitsük elő 375 F-re, ami most igy hirtelen fogalmam sincs mennyi Celsius .... Tegyük azokat a cukorka muffin papirkákat a muffin sütőformánkba. Keverjük össze a lisztet, sütőport és a sót.
2. A puha vajat keverjük össze a cukorral addig amig olyan jó kis habos és sima nem lesz. Üssük bele azt az egy tojást, plusz a másik tojásfehérjét. Lassú fokozaton a mixerünkkel keverjük bele annak a lisztes cuccnak a felét amit az 1.-es lépésben összekevertünk a sütőporral és a sóval. Keverjünk bele a 8 kanálnyi narancslevünkből 6 kanálnyit, aztán adjuk hozzá a lisztes cuccunk másik felét is :-), mikor jól összezagyváltunk mindent, boritsuk bele a masszánkba a korábban apró darabkákra vágott eprünket.
3. Szépen kanalazzuk bele a pépet a muffin formákba és addig töltsük mindegyiket mig majdnem tele lesz. (Kb. 12 muffint kell, hogy kapjunk.) 20-22 percig süssük ezeket a kis cukorpofa muffinokat. Hagyjuk őket hűlni kb. 5 percig. ( A recept azt mondja, hogy pakoljuk ki őket egy rácsra...)
4. Készitsük el a narancsmázat. Keverjük össze a megmaradt 2 kanálnyi narancslevünket az egy pohárnyi porcukrunkkal, amig jó kis sima masszát nem kapunk. Azt is mondja a recept, hogy ennek a masszának olyan folyósnak kell lennie, hogy könnyedén rátegyük a muffinokra, de nem annyira folyósnak, hogy csak úgy kutyafuttában leszaladjon az oldalán...na jó nem pontosan ezekkel a szavakkal mondja...:-)...a lényeg az, hogy én ha jól emlékszem még tettem bele narancslevet, mert nagyon nem folyt....
5. A tetejére félbevágott eper darabkákat is mond, de az nálunk lemaradt...

Remélem valaki kipróbálja, én megcsináltam és naggggyon izlett....

Ma az a szuper dolog történt, hogy hosszú idő után először mentünk G és én csak KETTESBEN valahová! Ez az eset úgy esett, hogy Angie állandóan mondogatja már egy ideje, hogy el kell mennem a férjurammal valahová kettesben...mert hát na....az úgy járja.
Mára össze is egyeztettük a dolgokat és valami nagyon jól sikerült minden. G és én lőni mentünk :-) Igen tudom ez nem hangzik valami nagyon romantikusan de én nagyon jól éreztem magam.
Erről az egészről annyit kell tudni, hogy abban az évben mikor összeházasodtunk - 2004 hehe - decemberben Kaliforniában meglátogattuk G barátait akiknél lakott mielőtt Magyarországra jött volna és beleszeretett volna egy magyar leányzóba és ...na innen már tudjátok :-)
Szóval akkor John-nal elmentünk lőni...miután kiderült, hogy a kedves férjem tényleg szeret lövöldözni és a fegyverek, meg mindenféle ezzel kapcsolatos dolgok az egyik legkedvesebb hobbija...Erről a lövöldözős dologról akkor annyit meg is állapitottam, hogy nekem ez nagyon tetszik!!!
Sajnos azóta - !!!!! - sem volt alkalmam ezt gyakorolni, de G már ezermiliomféle pisztolyra, puskára szert tett amit nekem még nem volt alkalmam kipróbálni. Ehhez aztán még azt is hozzá kell tennem, hogy közben én is kaptam egy puskát a konyhámba...tudom ez elég meghökkentő, dehát ezek az amcsik márcsak ilyenek :-), különösképpen az én G-m...
De viszont még nem volt alkalmam kipróbálni ezt az én saját kis fegyveremet, igy ma délután végre arra is szert tettünk. NAGGGGYON SZUPER VOLT!! Ismét megállapitottam, hogy szeretek lőni és szivesen mennék is, amint a mi kis kétévesünk engedi....:-)

Felteszek néhány képet, de azért azt hozzá kell tennem, hogy a testtartásomon még van mit javitani...., hogy aztán olyan igazi Jack Bauer-esen lőjek!!! (Erről jut eszembe, megjött a kedvem egy kis 24-hez!!!)

Ezek közül az egyik az én "konyhafegyverem" :-) és még azt is hozzá kell tennem, hogy Ausztriában gyártották őket.


Ezek közül egyik sem az enyém...de azért kipróbáltam őket...hát elég nagyot ütnek és elég hangosak még a füldugó mellett is :-)


Az én G-m...


Ez meg én...se a testtartásom nem tökéletes, se az ahogy fogom a puskikát...na majd legközelebb...de azért jó móka volt!!

Egy kis lövöldözős videó a végére:

Boldog Születésnapot Noah!! Nagyon szeretünk!!


Természetesen Thomas-os torta...

KETTŐ éves kismanó.

Hova bújt ez a Miki Egér?

Trallalalala...

Születésnapi pofitörlés...

Születésnapi csúszdázás.

A születésnapos megpihent játék közben :-)

Na jó, megint megváltoztattam a hátteret...de még ebben sem vagyok biztos...majd meglátjuk, hogy jön be.

Annyi gondolat van a fejemben amiről irhatnék...igy aztán biztos ez csak egy kusza bejegyzés lesz.

Az idő elég lassan akar igazán tavaszira fordulni...éjszaka még mindig fagy, napközben néha-néha már elég kellemes...de azért még nem az az igazi tavasz. Viszont ahhoz már elegendő, hogy ne a lakásban kelljen kuksolni. Játszótér az út másik oldalán, ami a közelsége miatt tökéletes, viszont Noah mostmár tudja, hogy ott van, igy sokszor amikor kimegyünk a ház elé, meglátja a mászókát a távolban és ezerrel próbálja a figyelmemet felhivni rá...és arra, hogy mennyire szeretne átrepülni a fák fölött...fel a csúszda legmagasabb pontjára.
A másokkal való játékmegosztást olyan pontra "fejlesztette" Noah az utóbbi időben, hogy ha már egy másik gyerek akár csak az irányába megindul...hatalmas sirással adja a tudtunkra - és mindenkiére aki a közelben tartózkodik -, hogy akármit is csinál, az az övé és nem hajlandó senki mással megosztani...sőt nem hajlandó arra sem, hogy egy másik gyerek mégcsak a játék irányába nézzen...
Az igazság az, hogy kb egy hete Noah rettentően nyűgös...igazából még nem sikerült teljesen rájönnünk az okára. Fogra gondolunk, de én már ezt az egész fogzást nem értem...mikor melyik jön...most akkor jön még neki, vagy már kint van aminek lennie kell ebben a korban. Jobb lesz ha utánaolvasok ennek egy kicsikét.
Ez a "továbbfejlesztett" problémáját a játszótársakkal is egy kicsit talán ennek a rovására irom, de aztán meg arra gondolok, hogy ez nem csak ennyi...bizony itthon senkivel nem kell megosztania a játékait, úgyhogy úgy tűnik ebbe a "korba léptünk"...abba a bizonyos dackorszaknak nevezettbe...
Itthon próbálok vele "gyakorolgatni", és persze legtöbbször nincs problémája odaadni a játékát a G-nek vagy nekem...de kint a játszótéren nem velem kell osztozkodnia.

Hétfőn lesz az én drágámnak a MÁSODIK születésnapja...
Holnapra lesz tortácskája is és vasárnap lévén előrehozzuk egy nappal az ünneplést. Képeket csinálok természetesen és meg is osztom majd veletek :-)

Már napok óta leszeretném irni egy új bevált eper muffin receptjét. Ez most sajnos elmarad...de igérem nemsokára felteszem mert rettentő finom lett és nektek is ki kell próbálnotok!!

A blog átalakitás alatt...még nem vagyok benne biztos, hogy ez a végleges kinézete :-), próbálkozom ezzel-azzal.

A kertészkedést most egy pár napra beszüntettük, mert igencsak esik az eső tegnap óta. Az eső miatt nem is mentünk sehová, itthon ténykedtünk. Jobban mondva én próbáltam ténykedni, és minden pillanatban mikor valami olyat csináltam ami nem tetszett Noah-nak, jött és a fejét rázva mondogatta, hogy no no mimmi -a mimmi az én vagyok. Annyira vicces ahogy kevergeti ezt a két nyelvet. Édes cukorpofa. Persze én ilyenkor mindig magyarul válaszolok és megkérdezem tőle, hogy mit nem nem...

Tegnap kicseréltem az egyik fürdőbe a zuhanyfüggönyt és feltettem azt a mit még otthon az IKEA-ban vettem. Kell egy kis változatosság. Persze túl hosszú volt és a rúd valahogy nem akart feljebb menni, és ott maradni, meg furcsán is nézett volna ki ott fent, igy szépen levágtuk és felvarrtuk a függönyt.
Apropó, varrás. Nem tudom, hogy az eső okozza, meg az, hogy a tegnapi napot bent a lakásban töltöttük, de megjött az étvágyam a varrásra megintcsak. Szeretnék egy nagy ágytakarót késziteni magunknak, de hogy őszinte legyek most éppen nem futja anyagra, meg amúgy is tudom, hogy a jó idővel egyre több időt fogunk kint a szabadban tölteni...na de...azért elkezdtem nézegetni az interneten mindenféle emberek blogjait akik foltvarrnak, meg találtam ezer millió féle mintát is...és na most éppen ez a fajta tetszik a legjobban. Szóval ennek a mintának az a neve, hogy bargello és rengeteg féle variációt találtam mindenféle szinű anyaggal elkészitve.
Erről jut eszembe, hogy még karácsony előtt -talán emlékeztek rá- beszéltem egy ágytakaróról amit a legkedvesebb barátosnőmnek készitettem karácsonyra és akkor még azért nem tettem fel fotót róla, merthát meglepi volt. De mostmár feltehetek mert már a barátnőm ágyán heverészik a takaró.

Ime:

Noah le is tesztelte nekünk miután kész lett.

Holnap annyira fog fájni minden porcikám, hogy csak na. Egész délután kint voltunk Noah-val mert megint volt vagy 15C és szép volt és meleg volt és rövidujjúban voltam és jaj de jó volt. Annyit gereblyéztem és ástam, hogy lefognak szakadni a karjaim holnapra. Hehe. De naggggyon szupi volt. Ráadásul még paradicsom, uborka -és még valami de arra már nem emlékszem- magocskákat vetettünk egy olyan szuper dologba, hogy egy fekete tálcaszerűségben vannak kis kb. 3 cm átmérőjű korongok amikre hogyha vizet locsolunk akkor egy kb. 3 cm magas kis föld bigyóka lesz, amibe a magocskákat kell elültetni, hogy aztán onnan a palántákat szuper egyszerűen ki lehessen az igazi kertbe tenni...ennek a tálcának ráadásul olyan teteje van, hogy az egész olyan mintha egy kis házikó lenne tudjátok olyan amibe gyorsan kikelnek a dolgok. Na tudjátok. :-)
Aztán még csináltunk olyan is, hogy ültettünk néhány fűszernövényt mint pl. majoranna, metélőhagyma, bazsalikom meg megint csak még valami amire most nem emlékszem.
Nagyon izgi.
Kertész leszek, fát nevelek...

Ez a ma reggeli blogirás úgy kezdődött, hogy már jó hosszan irtam, mire a bal kisujjam megnyomta az egyik gombot -azóta sem találtam ki melyiket- és szépen az egész bejegyzésem eltünt. Igy most rövid leszek.

Szombaton egy olyan nagyon szuper kis boltocskát találtam, hogy csak na!!! Délután már jó korán elmentünk itthonról, és teljesen EGYEDÜL eltöltöttem kb. 1 órát ezen a helyen. HASZNÁLTRUHA!! Nagyon szuper dolgok vannak és ami a lényeg, elég olcsón!! Mondtam G-nek, hogy ide aztán vissza kell térnem hamarosan, mert tudjátok hogy van ez egy ilyen helyen...folyamatosan frissül az árukészlet!!!

Ami a hétvégi kertészkedést illeti, elég jól haladtam. A terasz - vagy minek nevezzem - körüli vékonyka virágágyásba elültettem mindenféle tulipánokat meg más szépséges virágokat!!! Igen tudom már réges-régen el kellett volna őket ültetnem, de sajnos még tegnapig úgy nézett ki ez a virágágyás mint a dzsungel. De mostmár ott lapulnak a hagymácskák és már némelyik a zacskóban növekedésnek indult...gondolom akkor a földben is jól érzik majd magukat. G kiásott nekem két rózsabokrot...amik talán valaha szépek lehettek, de az egyik már elvolt száradva a másik meg olyan igazi csúnya formájú volt...hát mindketten a kukában landoltak. Csináltam néhány fényképet is...talán később felteszem őket.
A héten azt tervezem, hogy elültetem a zöldségmagokat, hogy a kis palántákat időben kitudjam majd ültetni.
Nagyon élvezem én ezt a kertészkedést ám!!! Na meg a jó időt!!

Noah mutatja, hogy hallja a repülőt...és brümmög hozzá...


Segit csavarozni G-nek.


Mi ketten :-)


Kerti móka.


Mit mondtál mami?? Hehe...


Ezt muszáj volt ide feltennem, hogy mindig emlékezzünk erre a becses szépségre :-), ugyanis eladósorba került...ha valakit érdekel...hivjon, vagy emailezzen :-)))


A nagy gyökér amiről beszéltem az előző post-ban...és persze Noah a hatalmas súlyával próbálja utánozni G-t ahogy a lábával próbálta mozgatni...


G, a kertész.


A szembe és mindenhova lapátolás művészetét mutatja be Noah.


Ők messziről.

Vasárnapra elég jó kertészkedő idő kerekedett, úgyhogy miután Noah és G elmentek kapát és ásót venni a kertitündérnek -ez én vagyok, hehe- családostul kiköltöztünk a kertbe és belekezdtünk a nagy munkába. Na jó, én már előbb is kint voltam mint a család, hogy felmérjem a terepet. Rájöttem, hogy JÓÓÓÓVAL nagyobb a megmunkálandó terület, mint gondoltam. Ez végülis jó hir, mert ez azt is jelenti, hogy jóval nagyobb a rész, ahol kertecském lehet...
Na szóval odáig jutottunk, hogy G kiásott egy valaha hatalmas bokornak a gyökerét, aztán én elkezdtem ásni, gazalni, tervezni, Noah pedig mindeközben a kis lapátjával hordta a földet, néha csak meglengette a levegőben, aztán az egész a fején landolt. Hehe, édes volt.
Tegnap egy picit hüvösebb volt megint, igy nem mentünk ki a kertbe, de mára azt tervezem, hogy elmegyünk magnézőbe!!

Ma nem volt kedvem főzni, úgyhogy megkérdeztem G-t mit szólna ahhoz, hogyha maradékot csipegetnénk. A tegnapi pörköltből még pont egy adagra való maradt, igy azt ettük meg. Általában G nem szereti ugyanazt a kaját enni egymás után két nap, de most kivételt tett a kedvemért. Hát nem aranyos?
Noah ma 6:30-kor ébredt, igy a szombat reggeli lustálkodás most is elmaradt. Ilyenkor mindig arra gondolok, hogy milyen jó, hogy Noah-nak és nekem nem kell szombat ahhoz, hogy lustálkodjunk :-), de aztán valahogy hétközbe nem jut az eszembe, hogy akár lazára is vehetnénk a dolgot, na meg az nem lenne ugyanolyan G nélkül. A korai kelés oka a késő lefekvés volt tegnap, mert ez a kismanó olyan furcsán van beprogramozva, hogy amikor későn fekszik, korán kel. Jó lenne, hogyha eltudnám magyarázni neki, hogy nyugodtan aludjon csak ameddig akar :-), vagy ameddig én hagyom, hehe.

Ma is reménykedtem, hogy kertészkedhetem egy kicsikét, de esőre ébredtünk, később pedig mire előbújt a napocska, nagy széllel bújt elő. Hideg széllel. Pedig jó lenne, hogyha jobb lenne az idő, mert elég sok mindent kellene átrendeznem kint, hogy idén nyárra zöldségektől hemzsegjen a kert :-)

Amúgy meg azon gondolkodom mit kellene főzni holnap. Húst már kivettem, valószinűleg csak grillen fogom megsütni, ez sokszor csinálom -sajnos télen nem-, mikor nincs nagy ötletem de mégis valami fincsit kellene enni.
Plusz találtam egy ilyen nagyon jó kis oldalt a neten, ahol a totyogó korú kisgyerekek étkezéséről irnak, mindenféle menüvel, kaja ötletekkel, nagyon tetszik. Jó csemegézést az oldalon. Én már ki is nyomtattam az összes receptet és készen állok valami nagyon fincsit csinálni Noah-nak.

Blogirás helyett mostanában inkább blogokat olvasok, aztán mire azokkal végzem, vagy felébred Noah, vagy kaját kell csinálni, vagy valami mást kell csinálni, vagy már késő van és aludni kéne. Mióta elkezdtem ez a "kuponos-próbáljuk visszavágni a kajára és mindennemű háztartási dologra költött pénzt", már álmomban is ezen agyalok. Annyi jó kis blogot meg érdekességeket találok, hogy el is ájulok, hogyha belegondolok abba, hogy valamit meg KELL vennem, ami nincs leárazva, vagy nincs kuponom hozzá. Mivel mégcsak egy hónapja kezdtem, igy csak néhány heti kuponom van meg. Minden héten vasárnap kapok 4 darab helyi újságot, amiben vannak ezek a kuponos kis füzetecskék. Már ott kezdődik a dolog, hogy ezeket az újságokat is olcsóbban kapom mintha csak egy egyszerű előfizető lennék, mert ezen a kuponos bigyón keresztül van megrendelve. Szóval minden kuponból van négy darab -ezt persze még lehet fokozni- tehát amikor az a valami akciós és kuponod is van, nem csak egyet veszel, hanem négyet. Persze az én tudásom még mindig gyerekcipőben jár azokhoz az emberekhez képest akik akár 80-90%-ot is megspórolnak a havi kiadásukon.
Az én első hónapom igy nézett ki: összesen 546 dollárnyi dologért fizettem 275 dollárt. A megtakaritás 49%. Hát ez nekem nagyon tetszik.
Minden vasárnap olyan mintha karácsony lenne -hehe-, izgi, hogy vajon milyen kuponok lesznek az eheti újságban...

Családi hirek: Én múlt héten voltam beteg, G ezen a héten. A köztes időben pedig Noah kezdett el köhögni. Érdekes viszont tényleg mióta Béres Cseppet adok neki, ez a második alkalom, mintha jó beteg tudna lenni, de annyira nem jön ki rajta. Mostmár második hónapja csepegtetem a cseppeket a kis testébe :-) Éljen a Béres Csepp!!!
Annyira viszont én sem voltam beteg. Lázam sem volt, csak torokfájás, hétvégére orrfújás, aztán ennyi.

Amúgy Noah lassan két éves lesz, amit én el sem akarok hinni!! Na jó még egy hónap de az már majdnem itt van. Hova repült el ez a két év? Néha még most is vannak olyan pillanataim, hogy ránézek és azt mondom...ez a kisgyerek tényleg az én gyerekem...akkor én tényleg anyuka vagyok...akkor ez most nem vicc??? Ti is szoktatok igy érezni, vagy csak én kerülök ilyen megzakkant állapotba néha?

Múlt hétvégével a kertészkedés is beindult...kicsalogatott a jó idő...aztán erre föl hétfőn hó esett...hát normális ez az időjárás. Ma is 15 fok körül volt, úgyhogy Noah és én kimentünk összegereblyéztük az őszről megmaradt, hóval betekart, mostanra előbukkant leveleket. Gyönyörű idő volt, igy a gereblyézés után nekiálltam bokrokat nyesegetni, G azon nevetett, hogy úgy fogtam össze a kis ágaikat, mintha fodrász lennék és hajat vágnék. Hát mit ne mondjak, nagyon élveztem a kintlétet, kellemesen el is fáradtam. Viszont megint ráébredtem, hogy rengetem tennivaló van odakint a mindenféle bokrocskákkal meg facsemetékkel. Viszont hétfőre megint egy kis havat mondanak...hmmm...mostmár igazán jöhetne a tavasz én azt mondom.

Mielőtt még mindenki lemondana rólunk, ideje, hogy irjak néhány sort...
Minden rendben velünk, el vagyunk foglalva, sokat vagyunk itthon....stb. stb. Kb. 15 cm hó esett tegnap, és még többet mondanak. Bár minden gyönyörű fehér szinben pompázik, azért én már nagyon várom a tavaszt. Mindenesetre ahhoz képest, hogy tél van és hó, sokat süt a nap, úgyhogy innen bentről nincs annyira téli hangulatunk...kivéve persze Noah-nak. Ő aztán menne a hóba, úgyhogy akárhányszor kinéz az ablakon mindig hallom tőle, hogy hó. Igen, egyre többet magyaráz, mindkét nyelven ezt-azt, amelyik egyszerűbb.
Viszont éppen ezen a hétvégén - sokadjára - azon gondolkodtam, hogy van az, hogy mióta Noah megszületett, szinte napi téma, hogy miért nem alszik, hogyan alszik, mikor mocorgott, aztán mikor kelt fel, miért nem aludt, mit csináljuk másképp stb. Kicsit belefáradtam ebbe megmondom őszintén...tudom ez kicsit durván hangzik dehát tényleg az az anyuka vessen rám követ akiben nem fordulnak meg ezek a gondolatok.
Mikor hazajöttünk egy hétig teljesen normálisan aludt, átaludta az éjszakákat, semmi baj nem volt...most pedig pár napja MEGINT ott tartunk, hogy este sir lefekvéskor, éjszaka felébred stb. Az esti sirások megoldására már odáig eljutottunk, hogy úgy tűnik a nyitva hagyott ajtó sokat segit. Ma este pl egy hangját sem lehetett hallani, hát majd meglátjuk éjszaka.
Tudom mindig átmennek valamin, mindig valami új jön...csak már úgy NNNA, mi lenne, hogyha aludnánk???

Amúgy pedig ami az időm egy részét kitölti, az a "próbáljuk meg lefaragni az élelmiszerszámlánkat". Ez annyit jelent, hogy csatlakoztam egy - nem is tudom minek nevezzem - hmmm, internetes oldalhoz, ahol a helyi boltokban felbukkanó akciókat lehet elkapni...na ezt jól megmondtam. Szóval itt nálunk a vasárnapi lapban vannak ún. kuponok...nem mindenki használja őket, amit nem is csodálok mert csak úgy magában kivágogatva eltenni őket elég nagy melónak tűnik. Viszont ez az oldal pontosan megmondja neked, hogyha valami akcióban van és plussz még kuponod is van hozzá...na hadd nem mondjam, totál élvezem, nagyon jó dolog...
Itt megnézheted : www.couponsense.com
Azt hiszem ezt jobban nem tudom elmagyarázni, csak annyit akartam ezzel mondani, hogy sok időt vesz igénybe igy az elején, de nincs okom a panaszra...nagyon izgi!!!

OK szóval gondolom már senki nem jön ide és csodálkozik , hogy miért nincs új bejegyzés. Az egyetlen mentségem az, hogy az utolsó bejegyzés óta hát hogy is mondjam csak, eléggé el voltam foglalva és őszintén megmondva eszembe sem jutott blogolni. Tudom nem szép tőlem, mert hát igy kimaradtatok abból az egy hónapból amit otthon töltöttünk és ebből a pár hétből amit meg már itthon. Hehe. Otthon meg itthon.
Az is tuti, hogy nem tudok visszamenni és mindenről beszámolni, úgyhogy legyen elég annyi, hogy nagyon jó volt otthon, bár kettő dolgot másképp kell csinálnunk legközelebb :-) Az első az, hogy télen nem jó. Vagyis jó lenne, hogyha csak rólam lett volna szó, de nem mert az én kis manóm is velem volt. Több mint a felét végigbetegeskedte, na meg hát tudjátok ti is micsoda nyavaja bárhová is elindulni egy gyerekkel minuszban. Hát nem móka egyáltalán. Fázunk, millió ruha van rajtunk stb. A másik pedig az, hogy mindenki számára - kivéve a nagyszülőknek :-) - hosszúnak bizonyult ez a 4,5 majdnem 5 hét. Részletekbe megint nem megyek, de semmi katasztrófális dologról nincs szó, egyszerűen csak annyi, hogy nem lehet ebben a korban Noah-t kiszakitani ennyi időre a megszokott dedis világból. Bár végig nagyon jól érezte magát, imádta az új helyeket, az embereket, a játékokat, mégis úgy gondolom , hogy nagyon hiányzott neki az apja. Persze nekem is ám :-))) Miután hazaértünk az első héten szinte nem is akart az apjával lenni, ami pedig nagyon nagy szó, mert mielőtt elmentünk a dedi volt a minden. Persze mostmár kezd helyreállni a kapcsolat :-)
Az otthon töltött idő ebből a szempontból hosszú volt, viszont más szempontból meg rövid. Ami nagyon bánt, hogy nem tudtam több időt tölteni olyan emberekkel akikkel nagyon szerettem volna. Nem azért mert valaki megtiltotta ezt, hanem annyi mindenhová szerettem volna elmenni, annyi mindent szerettem volna csinálni, hogy nem minden fért bele az időbe. Jó lenne ha azok a barátok inkább ellátogatnának hozzánk :-))))

Itthon pedig azért nem volt még időm irni, mert ugyanaz a helyzet...eléggé el vagyok mostanság foglalva. Próbálom a házikót visszaállitani a régi állapotába...na nem mintha annyira a feje tetejére lett volna állitva :-) csak hát tudjátok, azért nem volt olyan "nagyon" takaritva több mint 5 hete...szóval ráfér :-))