Azt elfelejtettem mondani, hogy tegnap itt volt Matt Damon Boise-ban...úúúúúúúú.....

Az a nagy helyzet, hogy itt még mindig rettentő meleg van és lihegve másszuk a mászókat és ezerrel fogyasztjuk a vizkészleteinket. Hétvégére mondanak egy kicsit kellemesebb időjárást, addig meg pihegünk tovább.

Házat illetően az a hir, hogy nincs hir. Hehehe. Ha majd valami biztosat tudok beszámolok. Azért megsúgom, hogy a gondolataink mai állása szerint lehet, hogy mégis belevágunk...és a legelső házon gondolkodunk amit megnéztünk...na de, psssszzzzztt.

Noah nő mint a gomba, mondja, hogy baba és mutogat minden fényképet amin baba található. Most éppen megint orr- és nyálfolyásos időszakában van, úgyhogy fogacska neked üzenem...sok szeretettel várunk! Hizni nem akar, de most már csak azért sem aggódom, mert mióta beszüntettem a túl sok keksz meg miegymás evését, LÁTHATÓAN több ételt pakol a szájába. Vagyis látom rajta, hogy éhes és befalna egy fél disznót. Ezen még magam is jót mosolyogtam, mert elképzeltem ahogy falja a fél disznót. Na jó, egy kicsit szórakozott vagyok ma. De ez csakis a meleg miatt lehet.

Még egy vicces sztorit elmesélek. Kicsit ciki, de vicces. Velem történt, tegnap este. Noah valahogy furcsa módon nem gondolta úgy 9-kor, hogy aludnia kellene, úgyhogy nagy magyarázásba és játékba kezdett az ágyában. Fél 10 felé bementem hozzá, hogy majd akkor anyu segit elaludni. Az lett belőle, hogy anyukája is elaludt vele. Én később fölkeltem és kijöttem, de már annyira félálomban voltam, hogy mondtam G-nek, hogy akkor én most irány-surány megyek aludni. Meg is tettem. Az álmomban valami könyvek voltak amikről azt hittem, hogy kint maradtak a füvön. Gondoltam ki kell értük mennem, mert ha a locsoló bekapcsol reggel akkor eláznak. Ezt álmodom. Felébredek és kijövök G-hez - szinte alva -, hogy G a könyvek kint maradtak, be kell őket hozni. Rám néz, és megkérdezi, hogy miről beszélek. Akkor kapcsoltam azt hiszem, hogy csak álmodtam az egészet, úgyhogy visszaballagtam az ágyba és aludtam tovább. Ennyi.

Éppen a minap panaszkodtam egy kicsit G-nek, hogy képzelje el, hogy vettem egy jó nagy zacskó bébirépát, hogy majd adjak Noah-nak belőle néha a kekszek helyett...mondom neki, hogy hazajöttem a boltból és sehol nem találtam a répácskákat. Kicsit meg is szomorodtam, hogy most akkor mi lesz ... ez kb 1,5 hete volt. Ma megtaláltam őket. Annak a szatyornak a legalján voltak amibe a krumplit szedegettem. Sajnos már nem voltak ehető állapotban :-) Hát ez az én formám. Úgyhogy ma jól úgy döntöttem, hogy mivel egy kis hazai izre vágytam, csinálok paprikás krumpedlit. Ott rotyog a tűzhelyen. Jaj de fincsi lesz. Remélem Noah is legalább annyira fog örülni mint én, hogy azt kap ebédre.

Még azt meg kell, hogy osszam veletek, hogy megnéztem a Die Hard 4. részét. (Lehet, hogy sokaknak úgy tűnik, hogy milyen sok időm van filmeket nézni...de nem ám:-))
Szóval megnéztem és nekem nagyon tetszett. Punktum.

Tudjátok milyen az amikor nagyon nincs kedved semmit csinálni...csak ülnél egész nap és mondjuk olvasnál vagy valami ilyesmi...na ez egy ilyen nap. Reggel mindig nagy terveim vannak, mikor még nem bújt elő a nap és nagyon jó friss a levegő. Azt tervezem ilyenkor, hogy na, majd jól elsétálunk a parkba, meg kimegyünk és kint hancúrozunk, meg majd jól kinyitjuk az összes létező ablakot. Aztán dél felé azt veszem észre, hogy már megint 40 körül van a hőmérséklet és lefújok minden aktivitást. De aztán arra gondolok, hogy a gyerekeket tényleg nem zavarja a hőség, úgyhogy újabb tervet kovácsolok. Azt,hogy azért mindenképpen ki kellene merészkedni a lakásból, főleg, hogy mára nem terveztem semmi több fogásos vacsorát. Tehát időm mint a tenger. Talán kimegyünk az udvarba, engedünk vizecskét a kismedencébe, és kint pihegünk a kacsákkal és mókusokkal.
Azért nagyon fog hiányozni ez a ház, márcsak azért is, hogy ilyen kis erecske folyik a ház mögött és annyi mókust és kacsát látunk naponta, hogy alig győzünk nekik integetni. (Ezt csinálja Noah.) Ráadásul tegnap egy kicsit beborult mire G hazaért a munkából, igy vacsi után biciklire pattantunk és elmentünk egy nem éppen közeli parkba, végig a folyó mellett...gyönyörű volt. Ott megint elfogott a szomorka, hogy ilyen nem lesz ott ahová költözünk két hónap múlva. Dehát ne gondoljunk arra, hogy mit hoz a holnap, nem igaz? Lehet, hogy a folyó meggondolja majd magát, és elkezd arra folyni, vagy az összes mókus- és kacsa család kiköltözik oda. Lehet :-))

Igy állunk a fotelban...


Igy játszunk a kádban...

Ekkora a pocakunk egy hatalmas vacsi után... (már több mint egy hete nagyon keveset evett Noah, amikor is tegnap este behozta a lemaradást és több mint fél órán keresztül csak pakolta a falatkákat a szájába...)


Igy tudunk cuppantani. (Ha mondom neki, hogy küldj - adj egy puszát akkor cuppog ezerrel és odaszalad és ad egyet...az angol nyelv "jellegzetességei" miatt a puszi szó helyett a pusza szót próbálom általánositani :-)...ami nem nagyon jön a számra...de muszáj, hogy inkább azt mondja majd, hogy pusza minthogy a másik szót...ühüm)

Nem fogjátok elhinni mit eszek éppen...nyammm...lecsó....

Itt nálunk az történik, hogy semmi. Azért is nem nagyon irtam, mert nem tudtam mivel szórakoztassalak benneteket. A pénteki háznézésből nem lett semmi, nem is igazán tudom miért. Hm. Azt hiszem az volt, hogy az interneten keresztül kértünk időpontot, aztán senkit nagyon nem érdekelt és nem lépett kapcsolatba velünk. G hivott egy másik házat aztán valahogy ezen keresztül lett egy ingatlanügynökünk, akivel szombaton 1-kor kellett volna találkoznunk. Azért választottuk ezt az időpontot mert ez Noah ebéd- és alvásideje után van...aztán persze mi ott voltunk időben, a nő meg 1-kor hivott, hogy most indul. Na, azt hiszem ott elásta a bizalmunkat...ami azzal folytatódott, hogy komolyan mondom ide-oda kocsikáztunk mert azt sem tudta hol voltunk...ha azt mondom, hogy kicsit mérgesek voltunk, akkor finoman fogalmazok. Sikerült megnézni kb. 4 házat, az egyik ezek közül eléggé tetszett mindkettőnknek, egyetlen dolog ami nem jó az az, hogy 2 garázsa van nem 3.
Ez után az ingatlanügynökös megtapasztalás után megintcsak arra jutottunk, hogy nem kell nekünk ilyen valaki, akinek elvileg az lenne a dolga, hogy könnyebbé tegye ezt az egészet...és utána kapna 3%-ot a vételi árból. Én meg azt mondom, hogyha ennyit kap, akkor legalább tudja már, hogy melyik ház hol van, vagy legalább nézzen időben utána otthon...és ne próbáljon meggyőzni, hogy ez a ház miért lenne tökéletes nekünk. Punktum.
Persze biztos még nincs, minden nap hullámokban gondoljuk azt, hogy igen, össze fog jönni, aztán a következő az, hogy rájövünk, hogy nem tudjuk megoldani azt, hogy mindenféle pénz dolog össze álljon...
Úgyhogy nemtom, ez van. Pihegünk a melegbe - mi is, meg ti is otthon.
Talán ma egy kicsit jobb a helyzet, úgyhogy lehet parkba megyünk délután.

Tegnap elmentünk és megnéztünk egy házikót!! Nem is tudom mit mondjak. Azóta is fel-le rohangálnak az ötletek, elképzelések, mi tetszik-mi nem...Az tény, hogy 3 garázs van - ez G álma - plusz van kint kicsi házikó amiben tárolni lehet kinti cuccokat, olyat mint fűnyiró és társai. Van kint egy másik kicsi "minden férfi álma" házikó amit a házibácsi barkácsolt és lehet benne tenni-venni-alkotni. Három szobás, két fürdőszobás, nappali, étkező, konyha meg minden ami kell. Az tény, hogy bár ennyi minden van benne, minden egy kicsit picike. Tudom azt is, hogy az agyam próbál jóóó sok negativumot találni és talál is. Az is tény, hogy a miénk lenne és ez egy nagy pozitivum :-)
De annyi kérdés van bennem, mint pl. mit nézel meg egy lakásban, mikor eldöntöd, hogy megveszed, hogy csak a tiéd legyen és ott fogsz élni ki tudja meddig?? Ilyesmi kérdések járkálnak, merthát az ember szeretné ugyebár megtalálni a "tökéletes" otthont.
Holnap délután megint megyünk és megnézünk egy másikat. Bár itt két garázs van, kiváncsi vagyok azért milyen elrendezése van a szobáknak stb.
Ja igen, az első amiről beszéltem, egy iskola mögött van. Nem közvetlenül ott van az épület, hanem egy hatalmas füves rész van az udvar mögött, ahol ki is lehet menni és duhajkodni a fűben. Plusz itt a suliknál van játszótér is és azt bárki szabadon használhatja (bárki=Noah :-))
Lehet irok majd egy mi tetszik-mi nem listát, az talán jó ötlet nem?

Ma egy kicsit nehéz napunk volt...vagyis Noah-nak :-) és ez persze anyukája napját is egy kicsit nehézzé varázsolta. Tudjátok, hogy van ez.
Éppen ezért nem is szaporitom a szót, teszek inkább pár fényképet...

Tudom kicsit levagyok maradva a hirekkel házügyben...sőt, az "újabb" döntésünk is tudom egy kicsit kusza...mármint az egész helyzet, amit még én sem értek teljesen. Az történt, hogy a csütörtöki elég nehéz döntésünk után, újabb dolog állt fenn. A döntésünk egyik része az volt, hogy mindenképpen ki kell költöznünk az egyik külvárosi részbe. Viszont ha már kiköltözünk oda, akkor legyen az a rész, ahol G dolgozik...ez egy bölcs gondolat, ugyebár. Pénteken viszont rájöttünk, hogy UGYANANNYI pénzért amit bérletre szánnánk, már házat tudnánk venni azon a környéken. A havi törlesztőrészlete azoknak a házaknak ugyanis pontosan annyi mintha bérelnénk egyet. Ez a felfedezés természetesen ÚÚÚJJJJRRRRAAA gondolkodásra késztetett bennünket. Ez a ház pl. nagyon tetszik nekünk... vagy ez... vagy éppen ez sem rossz. Annak a gondolata, hogy esetleg SAJÁT házunk lenne, hát mit ne mondjak, eléggé felcsigázott :-) Mit gondoltok??

Tegnap G-nek be kellett mennie dolgozni, úgyhogy Noah és én ismét együtt tölthettük a napot. Hehehe. Persze ez vicc volt, mert ugyebár mindig együtt töltjük a napot. Hehehe.
Mivel már délben bement és csak éjfél körül ért haza, fogtam magam és nem főztem! Ettünk maradékot meg mélyhűtött dolgokat. Aztán mikor hazajött azzal lepett meg, hogy nem végeztek és ma is mennie kell...
A lényeg az, hogy mivel egyedül voltam itthon este, sikerült megnéznem az Evan Almighty-t. NAGYON tetszett és mint mindig Isten ezen keresztül ébresztgetett rá néhány dologra. Nagyon furfangos ez a mi Istenünk nem? :-)) Igy is szól...meg úgy is szól... :-)
A filmet egyébként mindenkinek nagyon tudom ajánlani, volt egy rész amikor annyira elkezdtem nevetni, hogy meg kellett állnom és kimennem, nehogy felébresszem Noah-t :-)))

Ja igen, a piac!! Az nem volt annyira érdekes mint amit vártam... nem az az IGAZI piac volt, hanem az ún. városi piac. Amolyan show féle. Volt zöldség-gyümölcs mindenféle, de egyrészt nagyon drága, másrészt meg nem is annyiféle mint amit én szerettem volna. Mindenesetre jó kikapcsolódás volt, Noah nagyot rohangált a parkban mi meg kint voltunk a szabadban.

Ezt olvastam ma reggel a Bibliában:

"Ne legyetek pénzsóvárak, érjétek be azzal, amitek van, mert ő mondta: "Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged."

Ez úgy sziven ütött. Pont tegnap térképeztük fel az anyagi helyzetünket és hát nem mondanám éppen rózsásnak a helyzetet :-) Részletekbe inkább nem megyek :-)
A lényeg az, hogy a háziak válaszoltak a kérésünkre és bár lejjebb vitték az árat, az nekünk most per pillanat még mindig túl sok. Igyhát tegnap döntésre jutottunk. Továbbra is bérlünk, de nem itt Boise-ban, hanem az egyik külvárosi részben. Ezt úgy kell elképzelni, mintha mondjuk Budaörsre költöznél Budapestről. Ez egyrészt sokkal közelebb is lenne G munkahelyéhez, másrészt az árak SOKKAL alacsonyabbak arrafelé. Persze mindennek van ára. Az itteni helyen "hegyekben állnak" a parkok, biciklis utak stb. ott meg majd kocsiba kell ülni, hogyha parkba szeretnénk menni. Ez van. Mindenesetre én azért is tartom ezt a kiköltözést jó ötletnek, mert igy mindkét helyet kipróbáljuk, igy majd házvásárlásnál talán egyszerűbb lesz dönteni.
A másik érdekes dolog az, hogy találtunk egy nagyon szuper házikót tegnap az interneten, és nagyon beleszerettünk igy első ránézésre. Viszont elég kicsi az esélye annak, hogy ez a ház még két hónap múlva is ott legyen. Megpróbáljuk hát a lehetetlent. Rákérdezünk a háziaknál, hogy felbontanák-e a szerződést mindenféle következmény nélkül. Ha Istennek az a terve, hogy igy legyen, akkor IGY LESZ.

A "szennyes ruha tréningemből" nem lett semmi tegnap, nem úgy jött ki a lépés ugyanis. Mivel nagyon meleg volt, a ruhától már jóval a fürdés előtt megszabaditottam, igy csak egy szál pelenkában pucérkodott Noah. Mosni meg nem mostam tegnap, igy a tiszta ruhácskát sem tudtuk elhurcolni a szobájába. Igy jártunk. Tréning későbbre halasztva.

Viszont nemsokára ki kell derülnie mi lesz a következő lépés az életünkben. Költözünk, maradunk, nem költözünk, házat veszünk, vagy bérlünk??? ÁÁÁÁÁÁÁÁ..... Mindenesetre totál békességem van az egészben, igyhát úgy várom a napot mint gyerekként a karácsonyt. Erről ennyit.

Szombaton egész családostul elmegyünk a piacra, merthogy itt olyan is van. Ez a város egy "kis Európa". Ezért szeretem. A piac az nem ruhás piac, hanem mindenféle helyben termesztett gyümölcs, zöldség meg ilyesmi. Izgi. Nagyon szeretem az ilyen piacokat. Abban reménykedem hátha valakinek van olyan igazi lecsónak való paprikája...nagyon megkivántam a minap a lecsót...a boltban pedig bár találtam paprikát...olyan kis csoffadtak és picik voltak. Dehát ne legyünk elégedetlenek, nem igaz? Vegyük számba azt, hogy a másik boltban egyáltalán nincs is olyan paprika. Sőt amikor fizetni akartam a pénztáros még azt is megkérdezte, hogy mi is a neve ennek...gondolom annyian vesznek ilyen paprikát :-) Őrület.
Most jutott eszembe...lehet, hogy valami anyóka még IGAZI túrót is készit valahol itt Boise-ban...nem hiszem. Azt mondtam már, hogy gyalázat az a túró amit ők túrónak hivnak? Kb. olyan az állaga mintha tejföl lenne és vannak benne kb. borsó nagyságú túró darabkák. Arra gondoltam megpróbálom összeturmixolni...hm...
Egyenlőre még abból a túróból élek amit tesómék hoztak márciusban Jersey-ből...mert az az IGAZI túró. Ott aztán minden van. Magyar mustár, majonéz, kolbász amit csak eltudsz képzelni. Ez meg itt Boise, itt furcsán néznek rám hogyha fehérrépát veszek...nem baj, az ő bajuk :-))

Voltunk orvosnál Noah-val tegnap. Megvolt a 15 hónapos ellenőrzés és ez mellé még kapott NÉGY (!!) oltást is. Most elég jól viselkedett végig, hagyta az orvost, hogy mindenfélét megtapogasson, persze elvette tőle a kütyüt amivel a fülét nézegette mert olyan szépen világitott rajta a lámpa :-) Aztán jöttek az ápolónők és viszonylag gyorsan beadtak kettő-kettő szurit. Szegénykém nagyon elkezdett sirni, de kb. 2 percig tartott aztán a végén saját lábán hagyta el a terepet. Legközelebb 18 hónaposan kell mennünk de akkor csak egyet fog kapni.
Lázilag még nem tudom, hogy áll, éjszaka mindenesetre nem ébredt fel.

Este voltam megint a havi egyszeri bibliaórán, ami megint nagyon jól sikerült. Komolyan mondom már csak ezért is érdemes volt ideköltözni...tegnap az időbeosztásról volt szó :-) Ha valakit érdekel angolul eltudom küldeni az anyagot.
Most felkapcsoltam hazafelé a világitást a kocsin, úgyhogy nem állitott meg a rendőr. HEHEHEHE.

Amúgy meg semmi különleges, délelőtt takaritottunk Noah-val és megint nagyon sokat segitett a porszivózásban :-) Általában rádől a porszivó fejére - ami az itten porszivókon elég nagy - és nyomja lefelé és akkor érdekes hangot ad ki én meg ki be kapcsolgatom, hogy még érdekesebb legyen.
Ma megpróbálom elkezdeni vele a "tegyük a ruhánkat a szennyestartóba" c. dolgot. Az a terv, hogy este mikor megfürödtünk akkor a fürdőszobában levett ruhácskát kihozzuk és betesszük a mosószobába. Aztán majd délelőtt, vagy amikor éppen úgy adódik, megfogjuk és kihozzuk a saját ruhácskánkat és megpróbáljuk majd eljuttatni a szobácskánkba :-)
Bocs, lehet, hogy ez nem hangzik túl izgalmasan...de neki ez nagy dolog lesz :-)

Érdekes, érdekes...azon gondolkodtam, hogy régen - 1-2 éve - mennyire nem szerettem a vendégeket. Ez most jó őszinte volt. Aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy miért nem. A következőre jutottam: mindig is nagyon érzékeny voltam arra, hogy legyen saját szobám, ami csak az enyém. Gyerekként volt ilyenem, de aztán kicsit felborult a családi béke és elváltak a szüleim. Talán ott kezdődött ez az érzékenység...Azt hiszem onnantól kezdve most először mondhatom el, hogy a sajátomnak érzem a helyet ahol lakom. Értitek mit akarok ezzel mondani?
Ebbe a saját otthonomba pedig mostmár szivesen látok bárkit! Ez egyébként egy hihetetlen csoda. Szeretek készülődni, takaritani mikor jön valaki, főzni, sertepertélni mikor itt van valaki.
Sőt, most még egy kicsit izgulok is, hogy megint nem lesz itt senki ma estétől. Hm...
Persze kibirom :-), csak mostanában ezeken gondolkodtam. Meg azon, hogy milyen nyugalom van itt. Kinézek az ablakon és egy pár mókust látok szaladgálni, meg a kis verebeket akik próbálják kiszedni az utolsó szemeket az etetőből.
Kiváncsi vagyok mit hoz a jövő, ugyanis a bérletünk szeptember végén lejár itt...ha gondoljátok imázhattok azért, hogy lejjebb vigyék a bérleti dijat és akkor maradnánk még egy évig itt...már megkérdeztük de még mindig nem válaszoltak...De ha mennünk kell, hát az is jó :-)

Még annyit, hogy Noah tegnap volt 15 hónapos :-) Igazi nagyfiú. Rátettem a mérlegre és bizony fogyott egy picikét...persze nyár van...néha jó sokat eszik, a következő nap pedig szinte semmit nem akar enni. De nem hiszem, hogy ez valami hatalmas probléma lenne...csak azon gondolkodtam én miért NEM fogyok...elvégre nyár van... :-))

Túrmezei Erzsébet: A harmadik

Valamit kérnek tőled.
Megtenni nem kötelesség.
Mást mond a jog,
mást súg az ész.
Valami mégis azt kívánja: Nézd,
tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Messzire mentél.
Fáradt vagy. Léptél százat.
Valakiért mégegyet kellene.
De tested, véred lázad.
Majd máskor! - nyugtat meg az ész.
És a jog józanságra int.
De egy szelíd hang azt súgja megint:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet.

Valakin segíthetnél.
Joga nincs hozzá. Nem érdemli meg.
Tán összetörte a szíved.
Az ész is azt súgja: Minek?
De Krisztus nyomorog benne.
És a szelíd hang halkan újra kérlel:
Tedd meg, ha teheted!
Mindig arra a harmadikra hallgass,
mert az a szeretet!

Ó, ha a harmadik
egyszer első lehetne,
és diktálhatna, vonhatna, vihetne!
Lehet, elégnél hamar.
Valóban esztelenség volna.
De a szíved békességről dalolna,
s míg elveszítenéd,
bizony megtalálnád az életet!
Bízd rá magad arra a harmadikra!
Mert az a szeretet.

Babuka megint nem aludt délután...remélhetőleg ez ismét azt fogja jelenteni, hogy most naggggyon fáradt és jó nagyot alszik az éjszaka. Meglátjuk!
A brassói tegnap este elmaradt (ma csináltam meg), a pizza győzött...Van itt egy pizzéria és nagyon finom olyan igazi kövön sütött pizzát csinálnak. Viszont mivel tegnapra terveztem a brassóit, minden felapritva várt rám a hűtőben, igy hamar megvolt a vacsi. Csináltam mellé ecetes uborkasalátát...nyammmmm.

Délután együtt elmentünk Noah utolsó úszás órájára. G is bent volt velünk a vizben, persze ez rendkivül tetszett Noah-nak. A poén az volt, hogy Susan-ék otthon felejtették a fényképezőjüket, de én nagyon büszke voltam mert nálam volt a miénk. John próbált késziteni néhány fotót, amikor is rájöttünk, hogy a kártya nem volt benne :-(( Elfelejtettem visszatenni. Szóval fényképek nélkül, de nagy élményekkel tértünk haza. Noah még egy kis oklevelet is kapott, hogy részt vett a toddler úszáson. Hehehehe.
Fürdés után várost néztünk - ez is tegnapról mára csúszott. Egyre jobban tetszik nekem Boise. Megálltunk egy turista információs irodánál és összeszedtünk jó sok prospektust, hogy miket lehet itt csinálni. Rengeteg gyönyörű hely vár ránk amit meg kell néznünk :-)

Holnap G és John mennek egy kis túrára a hegyekbe...kicsit felfedezik a környéket. Hogy mi mit csinálunk??? Megpróbáljuk egy kicsit lazára venni, aztán estére elmegyünk a gyülibe. Hát ennyi.

A tegnapi napunk egy kicsit furcsácska volt...főleg, hogy Noah nem nagyon akaródzott aludni napközben és ráadásul jön megint a fogacskája....folyik a nyála, orra, nyűgös...de azért imádom :-)))
Átraktuk hozzánk délután, mert vendégeink vannak és az Ő szobácskájában szállásoltuk el őket. Ami még plusz jó, hogy az első pillanattól kezdve már megbarátkozott velük, úgyhogy nagyokat nevetett és játszott.
Volt este nagy tüzijáték is, ugyanis tegnap ünnepelte az amerikai nép a Függetlenség Napját. Érdekes módon Noah átaludta az egész durrogást...bár nem csodálom mert a szokásos 9 órai lefekvés helyett 10 körül aludt el.
Ma délután várostlátogatunk, bár elég meleget igértek a meteorológusok...mára 40 holnapra 42 Celsiust. Ilyenkor lép működésbe a szeretett légkondi...
Vacsira brassóit csinálok, remélem izleni fog nekik. Garth szereti, ahhoz képest, hogy magyar kaja...

Itt egy nagyon fincsi és rendkivül gyorsan elkészithető recept csoki imádóknak:

1 & 1/4 csésze puha vaj
2 csésze cukor
2 tojás
2 teáskanál vanilia aroma (vagy vaniliás cukor , de azt nemtom mennyi :-)
2 csésze liszt
3/4 csésze kakaópor
1 teáskanál szódabikarbóna
1/2 teáskanál só
2 csésze csoki darabka

Ezeket mind jól összemaszáljuk és én kis golyókat gyurmáltam és lelapitottam őket...abból lett ez a sütike. VIGYÁZAT! Nagyon csokis :-)) Ja és még annyit, hogy én fele adagot csináltam és abból is elég sok lett.
Jó étvágyakat!

A pelusokról annyit, hogy szombaton megkaptam őket, viszont nagyok...mivel az én toddler-em még 10 kg sincs :-)) de nem baj, várunk még egy kicsit és majd később használjuk őket. Igy most szépen a dobozból a fiókba kerültek. A hétvégénk gyorsan eltelt...G a kocsija tetejére szerelt valami speckó csomagtartót, meg autókat, motort mosott. Ez utóbbiban Noah is nagyon sokat "segitett". Jó nagyot pacsált a vödörben és a kis kezeivel tapicskolt az autón. Anyuci meg mosott, főzött, takaritott. A nagy hirem az, hogy találtam a boltba valami kolbásznak kinéző dolgot és ma azt sütöttem reggelire kint a grillen. Természetesen van még egy kis Univeres igazi otthoni mustárom ( ez a kedvencem ) és az egésznek teljesen otthoni feeling-je volt és még ráadásul az ize is otthoni volt. Úgyhogy ez a nap jól kezdődött. Az ilyen új felfedezéseimre mindig akkor kerül sor amikor valamilyen oknál fogva totál egyedül szabadulok be a boltba.

Noah-val sokat próbálunk olvasgatni mostanában. Sok olyan könyvecskéje van amit még otthonról hoztunk és olyan igazi kemény oldalai vannak. Van hogy csak odamegy és leül velük, nézegeti őket, megkeresi a cicát, kacsát benne és már mondja is, hogy aúúúúú és hápháp... Már régebben is tudtam erről a jó kis oldalról, de most aztán belevetettük magunkat az olvasásba. Valamelyik nap az ölembe ült Noah és mindenféle ficánkolás nélkül végig tudtam olvasni neki egy mesét. Legújabban a fürdés közbeni olvasást gyakoroljuk. Persze játszik közben meg belebeszél...de az olyan édes...elmondja a véleményét a meséről.