Közben péntek lett és mi pedig betegek lettünk. Noah a keddi láz után szerdára rosszabbul - vagy jobban?? - lett. Orra folyik, be van dugulva, alig kap levegőt és ezért éjszaka is kb. fél óránként felkel. Ezt onnan tudom, hogy tegnap a szobájában aludtam, mert délután egyszer mikor letettem aludni, bent maradtam a szobájába és elkezdett köhögni, aztán a köhögésből öklendezés lett, nem kapott levegőt, felkaptam és hányt egy nagyot. Szóval ez úgy egy kicsit megijesztett ezért úgy döntöttem vele alszom. Ma reggelre pedig én is elkezdtem a tüneteket produkálni. Fáj a torkom, folyik az orrom és bizony mit nem adnék ha egész nap csak feküdhetnék az ágyikóban :-)
Szóval ez van itt minálunk, nagyjából annyi, hogy várom, hogy átvonuljon rajtunk ez az izé.
Azért nagyon furcsa látni a Noaht, hogy beteg és igazából nem nagyon tudok segiteni rajta. De már maga a tény, hogy a kisfiam beteg, egy kicsit félelmetes...

Úgyhogy ma délelőtt nem tudtunk menni az anyukás találkára. Ehelyett itthon voltunk, még az orrunkat sem dugtuk ki...

Csináltam ma Enchilada-t és képzeljétek el, hogy izlett a Garthnak és nekem is. Életem első mexikói kajája, mármint amit én készitettem. JUHHÉJ.