Szóval Noah és én ma reggel elmentünk egyedül a gyülibe. Noah nagyon jó gyerek volt hátul az ülésében, anyuka pedig nagyon ügyesen odatalált. Az már tuti, hogy itt nem stresszes vezetni, nem úgy mint Pesten :-)
A biblia óra nagyon jó volt, érdekes módon a múlt heti csapatból összesen kettő lány volt ugyanaz. De voltak új emberek és mindenki szimpatikus volt. Azt még nem is mondtam - vagy lehet, hogy igen :-) -, hogy a Példabeszédek 31-ből a szuperwoman-t tanulmányozzuk. Ez azért is érdekes, mert a nyár óta sokat olvastam ezt a részt és mindig olyan kis szomorú lettem, hogy na én aztán sosem leszek ilyen. Pont azon a szerdán kezdték a könyvet amikor először mentem. (Egy könyvön keresztül nézzük át - Elizabeth George - Beautiful in God's Eyes ez a könyv cime.)

Ma pedig kaptam egy emailt egy másik - MOPS - lánytól akivel egy asztalnál voltunk múlt pénteken, hogy látogassunk el Noah-val hozzájuk pénteken. Sőt meginvitált bennünket egy családi vacsorára is valamikor. Na bumm. Elkezdtem hát élni az amerikai anyukák mindennapjait - úgy látszik. De tényleg muszáj csinálnom valamit és találkoznom emberekkel, különben bekattanok :-) Ezt a tanácsot kaptam Jeanette-től még Vajtán, hogy menjek és találkozzam emberekkel. Próbálom megfogadni. És közben még élvezem is :-)

Noah ma megint hányt és még mindig érdekes a kaka helyzet. Folyik manócskából minden alul-felül. Remélem nincs semmi komoly baja. Ma a változatosság kedvéért engem hányt le sugárba, látni kellett volna...

Beszéltem ma anyukámmal is. Hiányzik. Jobban mint gondoltam volna.
Kitaláltuk még mikor otthon voltunk, hogy az interneten keresztül fogok rendelni fényképeket neki, és otthon kiszállitják. Tegnap rendeltem meg őket egy magyar oldalon, és házhoz szállitáskor kell fizetni. Igy nem kell arra várnia, hogy innen küldjem neki. Persze igy Ő fizet érte, de azt mondta ez igy szupi :-)